Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-18 / 41. szám

1966. február 18, péntek

5. oldal

35>ao* fmi

Játék a múzeumban

Jelenet a filmből

A

m mm FIT r FF FF m

jovo gepnonoi

Aki nem tudja elfogadni a törvényt és mégis úgy tesz, mintha elfogadná — az hazugságban él! De lehet-e hazugságban/élni? Nem. Az ember — aki valóban ember, tehát meggyőződése, önbecsülése van — nem tud hazugságban élni.

Milyen lehet az élete egy hazug és önáltató társadalomban az átlagnál különb és értelmesebb ember számára?

Huszty Tamás író és Bán Róbert rendező filmje ezekre a kérdésekre ad világos és határozott feleletet. Kitűnően megválasztott helyzetben játszódik a történet, olyankor és olyan ember körül sűrűsödik kérdéssé a cselekmény, amikor és akiben a legszélsőségesebb egyszersmind a legplasztikusabban feszülnek egymásnak a bárminemű tiszta szándékot gáncsoló hazugság ellentmondásai. A harmincas évek kisvárosa, az ellenforradalmi Magyar- ország dzsentri múlttal terhelt levegője megfojt mindent, ami nem szabvány. S ebben a miijében kétszeres teher alatt fulladozik a történet hőse, a kiábrándult paptanár. Az ellenálláshoz, a harchoz nincs ereje. Neveltetése és a szerzetesrend szigorú szabályai lefegyverzik.

Hit nélkül élhet, de úgy kell viselkednie, úgy kell szolgálnia az eszmét, mintha hinne benne továbbra is. Akkor nem eshet bántódása.

És benne megvan a szándék, hogy engedelmeskedjen. Hiszen nem hős, hanem hitevesztett. Nem igazabb eszme ábrándította ki, csupán a felismerés, hogy ami körülveszi, merő hazugság.

De mégsem élhet békében tovább, hiábavaló szándéka az engedelmességre. Nem lázit, de a közvéleményt már az is felháborítja, hogy töprengésre késztet a szószékről. Másfelől pedig diákjaival kerül összeütközésbe, akik bálványozták.

Gábor Miklós művészetének egyik csúcspontja a fáradt, kiábrándult pap alakítása. A szereplők többsége diák, akiket több ezer társuk közül választott ki a rendező.

Az újságokban szinte naponta találkozhatunk olyon hirdetésekkel, amelyekben gyors- és gépírónőt keresnek. Hol, hogyan képezik az utánpótlást?

Kecskemét, Kálvin tér 1. Gyors- és Gépíró Iskola. Itt nincs koedukáció, ide csak lányok járnak. Most szemmel láthatóan örülnek az égből poty- tyant „lyukas” órának. Mosolyognak és gyorsan pereg a nyelvük.

— Milyen iskolai végzettséggel kerültek ide?

— Legtöbben a nyolcadik általános elvégzése után iratkoztunk be — válaszolta egy barna hajú, vidám tekintetű kislány. — De van körtünk érettségizett is.

— Mennyit kell tanulni? Ügy- tudóm csuk két naponként van tanítás. Otthon ki mennyi időt fordít a felkészülésre?

Hosszas sustorgás következik. Végül egybehangzóan megállapítják, hogy még a legjobb tanulónak is 5—6 órás napi gyakorlásra van szüksége ahhoz, hogy megállja a helyét.

Ezek szerint nincs sok szabad idő. A tanulás — és sokaknak az utazás is, mert többségük vidéki — rengeteg időt elvesz.

— Mivel foglalkoznak olyankor, ha mégis ráérnek?

A válasz innen is, onnan is ugyanaz:

— Olvasunk ..;

— És azonkívül?

— Természetesein akad még más elfoglaltság is — mondja Kovács Mária. — Én például a KTE-ben kézilabdázóm. Heti három edzésem van, A fennmaradó időben az úttörőkkel foglalkozom. Ifivezető vagyok.

— Nagyon szeretek zenét hallgatni, meg zongorázni — szólal meg Fazekas Ilona. Már nem tanulok rendszeresen, de ha van egy kis időm, akkor mindig leülök játszani a zongorához.

Ahány lány, annyiféle érdeklődés. A szabad időről, a személyes passziókról azonban hamarosan visszakanyarodunk megint az iskolára. Az előbbiek

azt mutatták csupán, hogy nagyon sokféle érdeklődésű és különböző műveltségű lányok választják ezt a szakmát. Éppen ezért szükség van arra is, hogy ne csak a gyorsírást és a gépírást tanulják, hanem egyformán jól begyakorolják a nyelvtant, a helyesírás tudnivalóit is. Ez nem kevésbé fontos tantárgy. S idegennyelvű oktatás is folyik az iskolában. Egyelőre csak németül.

Sablonos a kérdés: szeretnek- e idejárni?

Nevettek és azt mondták, ha szeretnek is, alig várják az első igazi munkanapot.

Annyi bizonyos, nem azért, mintha unnák a tanulást. Mert valamennyien úgy tervezik, ha már lesz állásuk, esti tagozaton elvégzik a közgazdasági technikumot is.

K. Zs.

Mit rejt a Bagó-hegy?

Kecskeméti

zenetanárok

hangversenye

Február 21-én, hétfőn este 7 órakor hangverseny lesz az Országos Filhairmónia és a Kecskeméti Városi Tanács rendezésében a Kecskeméti Városi Művelődési Háziban. A műsorban a kecskeméti zenetanárok lépnek fel: Mészáros Klára (zongora), H. Szikora Etelka (ének), Széli Zsuzsa (zongora), Kaveczky Ferenc (hegedű), Takács Mária (zongora), Gáti József (hegedű), Székelyhídi Béla (mélyhegedű), Török Iván (cselló), Maczelka Ferenc (fuvola), ^Lukács János (oboa), Radics Tamás (zongora) és Zsiga László (ének).

Az előadáson Weber, Beethoven, Kodály, Mozart, Szervan- szky, Gounod, Verdi, Schumann, Gluck és Ravel műveiből játszanak.

ak szórhatták szét, veszíthették el.

Több ezerre tehető a Halász Antal iskolaigazgató által összegyűjtött helytörténeti régiség. Lakásban és az iskolában bárhova néz az ember, mindenütt a régmúlt idők tanúi: emberi és állati csontok, zablák, kengyelek, cserépedények, érmék, pénzek, oklevelek. Tölténytáskák a szabadságharc idejéből, telve numizmatikai ritkaságokkal Maximianus, Ves- pasianus, Gordanus idejéből. Jó részüket már hitelesítette dr. Csongor Győző szegedi numiz- matikus professzor.

, — Hogy kerültek erre a tájra római pénzek? — kérdezem a gyűjtőtől. Érdekesen indokolja, hogyan találhattak például Szalkszentmártonban szoliduszt és más közeli vidéken római pénzt.

— A Duna vonalán volt a limes, vagyis a római birodalom határa. De a rómaiak átjöhettek a „határövezetbe” kereskedni, üzleteket kötni. Így kerültek ide a római pénzek. Vagy a barbárok, vagy a rómaiA Bagó-hegy — vajon milyen címen viseli ezt a megtisztelő nevet.. — ma is ontja a régiségeket. Végre lesz falumúzeum is: az új művelődési házban állítanak fel 10, falra akasztható üvegszekrényt. De a tíz szekrényke már kevés. Több kellene!

Sok föld kevés ember

Királyi birtok volt valaha ez a sivár vidék. Nagy nyomorúság, elesettség és szellemi elmaradottság. Órákat repülhetett a madár, a ritkán lakott puszta fölött. És ma?

Érdekes volt a helyzet a földosztáskor. Ha Kunpeszér minden lakosa igényelt volna földet, 90—100 hold jutott volna egy családnak. Ez pedig lehetetlenség. Ezért jöttek Tatár- szen-tgyörgyből, Gyónból, Da- basról, Sáriból, Kunszentmik- lósról az igénylők. Most 13 800 hold a községhatára, ebből a Parasztbecsület Termelőszövetkezet 7000 holdat művel, a többi föld gazdája nagyrészt idegen — távoli — községben él.

Kunpeszéri képek

Á pallérozódás tervjavaslatáról

| A könyvtarak] polcain nemcsak az szunnyad, amit a költészet bájaként emlegetünk, Nem csupán regények váratlan fordulatait, útleírások szemléletességét rejtik a könyvtári polcok. A művek sokaságában szétszórtan, fölhasználásra vár a könyvtárban mindaz, amit az emberiség tud, sejt. megállapított, vagy álmodott. Nem szükséges bizonyítani, hogy korunk szédületes technikai fejlődése elképzelhetetlen volna a könyvtárak nélkül, hiszen például egy jó műszaki könyvtár a technikai tapasztalatok felbecsülhetetlen tömegét egyesíti.

Azért jegyzem meg mindezt, mert megismertem a Művelődésügyi Minisztérium könyvtári osztályán készülő tervjavaslatot, amely a közművelési könyvtárak harmadik ötéves tervének irányelveit és fő céljait összegezi. E szerint az 1966—1970. közti tervidőszakban el kell érnünk, hogy az ország lakosságának 18 százaléka a tanácsi könyvtárhálózat beiratkozott olvasója legyen. Kívánatosnak tekinti a dokumentum, hogy a tanácsi és a szakszervezeti könyvtárak olvasói együttesen az ország lakosságának egynegyedét foglalják magukba. Elérendő célként jelölik meg, hogy a 6—14 éves korú gyermekek 50 százaléka tagja legyen a tanácsi könyvtáraknak. A tervidőszak végére a parasztság 15 százalékát szeretnék a tanácsi könyvtárak tagjai között tudni.

Természetes, hogy ezzel „karonfogva” kell járnia a könyvállomány fejlesztésének is. Kívánatosnak tartja a tervjavaslat. hogy 9170-re a tanácsi könyvtárakban 1000 lakosonként 1800 kötet álljon rendelkezésre. A javaslat sok vonatkozásban segíteni kívánja a külterületi — főként tanyai — lakosság könyvellátását.

|HA A JAVASLATI megjárta mindazt a vitafórumot, amely végül tervtörvénnyé csiszolja, az ország részletesen megismeri adatait is. Tehát, fölösleges sietség volna ebben az alakjában részletesen elemezni azokat. Am úgy tetszik, éppen ez az „előzetes állapota” jó alkalmat kínál néhány megjegyzésre a könyv és a falu kapcsolatáról általában.

Csak egyetérthetünk azokkal, akik növelni kívánják a könyvtári tagok számát; kicsinek ta- láláják a könyvet kölcsönző parasztok arányát; több gyermeket szeretnének látni a könyvespolcok előtt. Am. hogy mindez ne csak becsülni való szándék maradjon, ahhoz nem kizárólag anyagi eszközök (könyvtárhelyiségek. művelődési autók, függetlenített könyvtárosok) szüségesek. Jelentősen javulnia kell az olvasás — a könyv — propagandának Is.

Kétségtelen, jó eredményeket hoztok az elmúlt években ebben a tekintetben. Részint a könyvbarátmozgalom jóvoltából sikerült elérnünk, hogy országos átlagban minden 1000

lakosra 1200 kötet könyv jut a tanácsi könyvtárakban. Az is vitathatatlan tény: ma már az ország minden községében lehet könyvet vásárolni, s ez nagy szó.

Ezek a tények azonban korántsem jogosítanak fel bennünket. hogy szemet hunyjunk a megoldatlan kérdések fölött. A könyv falun ma egy portéka a boltokban kapható árucikkek tengerében. De azt is mondhatjuk: egyelőre kedvezőtlenebb helyzetben küzd a vevő érdeklődéséért, mint például a mindig fő helyen kiállított boros és pálinkás palackok, a kozmetikai cikkek vagy a bizsuk. Falun alig van még a könyvhöz igazában értő kereskedelmi dolgozó és különös anyagi érdekeltség sem szorítja rá a boltok alkalmazottait, hogy buzgóbban ajánlják a tízforintos könyvet, mint a hetvenforintos Hubertust.

|s ha a könyvtár^ oldaláról nézzük az ügyet? Hány könyvtári rendezvény mérkőzhet a vasárnapi bál reklámjával? Kialakul-e már nálunk olyan közvélemény, amely elmarasztalja azt a falusi vezetőt, aki minden táncos murin megjelenik, a helyi tekézőket a hatodik határba is elkíséri, de a könyvtárban — az avatóünnep- ség óta — meg sem fordult?...

Sajnos, még gyakran találkozunk azzal a szemlélettel, amely a könyvtárügyet még hajlandó a népművelés része-:

ként fölfogni, a könyvterjesztést és az egyetemes könyvpropagandát viszont „adok-veszek” kapcsolatként kezeli. Ennek a következménye az, amikor falun lényegében senki sem felelős azért, ha a boltban háborítatlanul porosodnak az eladó könyvek, vagy: egyes helyen a vasárnap délelőtti divatbemutató nagyobb társadalmi esemény — a nagyobb rang diktálta nagyobb propagandával — mint az ünnepi könyvhét — nyitórendezvénye. vagy egy író—olvasó találkozó.

Ebben ludas az a sok helyütt még elevenen élő vélekedés is, hogy az olvasás „a tétlenség egy neme, a legjobb esetben is csak vidám időtöltés”. Ezt ma már nem divat így kimondani, de nem egy intézkedést ilyen hátsó gondolat diktál. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban megállapította: az egyik megyében a vállalatok, ktsz-ek, a fmsz-ek, a tsz-ek költségvetésen kívüli kulturális alapja 23 millió forint, de ebből 11 milliót nem művelődési célra fordítanak. Pedig ott a lakosság egy- harmada tanyán él és olyan szükség volna jobb könyvpropagandára. gyorsabb ütemű könyvtár fejlesztésére, mint talán sehol másutt.

A GONDOLATOK | talán kissé messzire szaladtak a készülő tervjavaslat számaitól. Mentsen az igazság, amely szerint nincs az a csekély, de fölismert és jóvá tett hiba. ami föl ne érne egy átlagos „teremtő tettel”.

B. E. i

Ezért vannak komoly problémák a műveléssel.

De a jelek arra mutatnak, hogy ide is megindult a vissza- vándorlás. A lakott terület már szétfeszítette régi határát Nehéz megszámolni a házak fölött pirosodó új tetőt.

A falu központja

Szathmári Tamásné művelő- désiotthon-igazgató véleménye szerint a kultúrotthon Kunpeszér központja. Kellett ez már nagyon! Igaz, hogy a KÖFA- ból egymillió forintot vitt el, de nem sajnálják öregek—fiatalok. Ha megjön például — havonta egyszer — a Déryné Színház, a 150 szék kevés a nagyteremben.

A televíziónézésnél érdekes elkülönülés tapasztalható. Az iskola televízióját inkább az öregek nézik? a kultúrotthonban pedig a fiatalok ülnek a képernyő elé De gyakoriak a központi rendezvények — Vidám Színpad — Országos Rendező Iroda műsorai — amikor itt van a község apraja-nagyja.

A kultúrotthon építésének közeli idejéből idézzük vissza a példamutató összefogást: szinte nincs ember a faluban akinek a keze munkája valamilyen formában ne volna benne e szép kis épületben.

Téli esték, hetente TIT-elő- adás, gazdasszony-szakkör a nőtanács rendezésében. KISZ- rendezvények, és sok más.

Nem lepi be a pókháló a művelődési otthon ajtaját!

Balogh József •