Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-18 / 41. szám
1966. február 18, péntek í. oldal Qz^óutuslóLós <£u ''oJ^a^<£n Gyors megszilárdulás, sokai ígérő tervek Milyen a kutak vize? A legutóbb megtartott zur számadó közgyűlés nevezetes esemény volt a mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezet életében. A bácsszőllősi Keleti Fény Tsz-szel közösen megtartott közgyűlésen kimondták a két gazdaság egyesülését, s így a továbbra is Alkotmány néven szereplő tsz a megye legnagyobb szövetkezetévé fejlődött. A kevés híján tízezer hold összterületen több mint ezer gazda talál jó megélhetést. De mivel a terület egyötödét nagyüzemi szőlő és gyümölcsös borítja, a földek értéke 16 ezer szántóegységben határozható meg. Az összes közös vagyon értéke 108 millió forintra rúg. Ebből 40 millió a tiszta vagyon értéke, tehát amit nem terhel hitel, sem más költség. Mi tette lehetővé az egyesülést? Kérdésünkre válaszolva Muity Sándor elnök elmondotta, hogy másfél év óta már közös volt a két szövetkezet vezetése. A korábban meglehetősent gyengén gazdálkodó bácsszőllősi szövetkezetben a másfél év alatt 216 százalékkal növekedett a termelési érték; még nagyobb mértékben gyarapodott a felhasználható jövedelem. Tavaly több mint 3 millió forinttal érlek el nagyobb bevételt, mint az előző évben. A gazdák átlagos jövedelme elérte a 14 és fél ezer forintot. Ezenkívül részükre 91 ezer forintot prémiumként osztottak szét. Négy család 35 ezer forint feletti jövedelemhez jutott, közülük is Kovács Ist- vánéknak 48 ezer forintot fizettek ki tavalyi munkájuk díjazásaként. A gyors megszilárdulás magyarázata Bácsszőllősön abban rejlik, hogy felmérték és hasznosították az ottani sajátos lehetőségeket. A gazdák háztáji udvarán három-négy év óta bent levő trágyát kihordták. s így több mint 300 holdat részesítettek talajerőpótlásban. Nem csoda, ha ezek után a homokon kétszáz mázsát meghaladó átlagot értek el silóból, s jól bevált a több száz holdas tarlóvetés is. A korábban parlagon heverő földeket napraforgóval vetették be. A nagyobb takarmányalap lehetővé tette az állatállomány gyorsabb fejlesztését, s ezért saját erőből száz férőhelyes te- bénistállót építettek, hogy felszámolják a szétszórt tanyaépületekből átalakított, korszerűtlen istállókat. A távlati gazdálkodási tervek méltók a megye legnagyobb szövetkezetéhez. A termelés szakosítása érdekében már az idén új vetésszerkezetet alakítanak | ki. A bácsszőllősi homok nagy hányadán korai burgonyát termesztenek, a cukorrépa viszont a mélykúti kötött talajokra kerül. Az erőgépek számát a mostani 70-ről százra növelik, s nagyszámú szőlő és gyümölcsös művelő gépet vásárolnak. A már meglevő Farmer-szárító mellé még egy másikat rendelnek, és így a kukorica szárítása többé-kevésbé megoldódik. Az idén megkezdik a szőlőfeldolgozóval ellátott 32 ezer hektós pince építését is. Az úi gyümölcsösök termésének feldolgozására ugyancsak ebben az évben négy csomagoló! és két raktárt építenek. Minden lehetőség megvan ahhoz, hogy a megye legnagyobb szövetkezete egyúttal a legkorszerűbb közös gazdaság is legyen. Már csak azért is. meri a gazdák egyötödének az életkora 30 éven aluli. H. D. Sok-sok ezer ember egészsége felett őrködik a Közegészség- ügyi és Járványügyi Állomás település-egészségügyi kémiai laboratóriuma, amely törpevízművek, kutak sokaságának vizét vizsgálja meg évente. Képünkön: Edelényi Szabó Árpádné. vegyész munka közben a kecskeméti új KÖJÁLL-székház korszerű laboratóriumában. Hátukon a szerszámos ládával... Bár munkájuk nem hoz papíron kiumtatható termelési értéket, nélkülük napokig sem működhetne az üzem sok száz emberből, gépből épült mechanizmusa; Két levél és egy talány Válaszok gépalkatrészügyben December 9-i számunkban bíráló cikket írtunk az alkatrészellátás gondjairól, amelyben elítéltük az ezzel kapcsolatos huzavonát. Szó volt az írásben arról, hogy a megye gépjavítóállomásai legalább 100 millió forint értékű alkatrészt tudnának gyártani, de erre nem kapnak engedélyt, az ipar pedig nem bírja kapacitással gyártásukat. A december 29-i számunkban pedig A gépjavítás béklyói címmel már konkrétan — a solti Gépállomás helyzetét tanulmányozva számoltunk be a fenti gondokról. Megírtuk azt, hogy két anyagbeszerző állandóan járja az országot alkatrészek után. sokszor néhány csavar beszerzése végett több száz kilométert kell utazni. A két írásra megkaptuk a válaszokat. Az egyiket a december 9-i számunkban megjelent cikkre írta Szekeres István, a Gépjavító Állomások Főigazgatóságának osztályvezetője. — A 7/1663. (Tg. E. €.) OT. számú utasítás a mezőgazdasági gépalkatrészek készletezését a MEG ÉV feladatává tette — írja. — A MEGÉV az alkatrészeket a gyártásra profilírozott KGM válla láttáitól, illetve külföldi gyártómű vektől rendeli meg. A gépjavító állomások — tekintettel arra., hogy profil ki jelölésük nincs — alkatrészgyártás céljára anyagkiutalást nem kapnak. Ugyancsak nem teszi lehetővé a gazdaságos új alkatrészgyártást az alkatrészek felújítására üzembe állított szerszámgéppark és berendezés. A sorozatgyártáshoz szükséges célgépek, speciális és finommeg- munkáló gépek, hőkezelő, öntőberendezések stb. nem állnak rendelkezésre. Az alkatrészfelújításd technológiák — egyébként folyamatban levő — kidolgozásáig, s egyes berendezések üzembe állításáig időszakonként jelentkező szabad kapacitásukat az állomások elsősorban mezőgazdasági gépek gyártását végző vállalatoktól elvállalt közbeeső munkákkal igyekeznek lekötni abban az esetben, ha a megrendelő a szükséges menynyi ségű és minőségi anyagot biztosítja. A másik levelet a már emlí- tett MEGÉV-től. amelynek teljes neve Mezőgazdasági Gépalkatrészellátó Vállalat, kaptuk. A vállalat igazgatója, Serflek Gyula írja a következőket: A Mezőgazdasági GépaUkatrészellá- tó Vállalat és a megyei AGROKER vállalatok alkatrészosztályai tehergépkocsikhoz. tehergépkocsi motorokhoz szükséges pótalkatrészeket nem forgalmaznak. Olyan mezőgazdasági gépek motorikus pótalkatrészeit sem forgalmazzuk, amelyekbe a Csepel-családhoz tartozó különböző erősségű motorok vamluak beépítve. Ilyenek az U—as, UE—28, D—4—K, I>—4—K—B traktorok. Ezeknek pótalkatrészekkel való ellátása a KPM, illetve az Autóker profilja. Ugyancsak a MEGÉV és az AGROKER vállalatokon kívül j esik az alátétek, csavarok, feszültségszabályozok kereskedelmi forgalma is, a PVC-huzal pedig szigorú gazdálkodás alá vont árucikk. A cikkben érintett magyar gyártmányú erőgépeknek nem motorikus pótalkatrészeiről való gondoskodás a ; MEGÉV, illetve az AGROKER feladata ugyan, de köztudomású, hogy a mezőgazdaságiban üzemelő meglehetősen nagyszámú géptípus közül a magyar gyártmányú erő- és munkagépek vannak legkevésbé ellátva szükséges pótalkatrészekkel. Jellemző például, hogy az 1965-öcs D—4—K traktor pótalkatrész-rendelésünket az ipar csak 70 százalékban tudta elválHatod. A levél a későbbiekben egy étéit a már említett december 9-i cikkünk meghatározásaival, többek között azzal, hogy a hazai gyártmányú erő- és munkagépek pótalkatrészgyártásával az ipar hosszú évek óta nem tud megbirkózni. Ezzel kapcsolatban. azt is szóvá teszi, hogy érdemes lenne meghatározni, hogy mi tartozzék a gépjavító- állomi'isok profiljába, vagyis ilyen arányban gyártsanak ezek az állomások pótalkatrészt a profiljukhoz tartozó gépekhez, s milyen arányban a más tárcák (KPM. KGM) profiljaihoz tartozó gépekhez. Ez tehát a helyzet. A legnagyobb gond; az alkatrészellátás megoldására egyik levél sem ad választ. Ez továbbra is talány marad. Az kétségtelen, hogy egyes alkatrészek gyúrásához nincs felszerelés a gépállomásokon, de számosat le tudnának gyártani. Mint ahogy le is gyártanak. Ez alkalommal is azzal zárjuk ezt -az írást, amit már december 9-i cikkünkben is megjegyeztünk: itt az ideje, hogy megegyezzenek egymással a különböző tárcák, mert az alkatrészellátással kapcsolatos huzavona több millió forintos termelési kiesést okoz a megye mezőgazdaságában. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy országosan ez az összeg ennél jóval magasabb. K. 3. Hátukon az elmaradhatatlan szerszámos ládával, állandóan úton vannak. Kezük nyomán újra élednek a köhögős masinák, ismét összekapaszkodnak a szakadt kábelek, üvegszemet kapnak a vak ablakok. A termelés névtelen', de mindenütt jelenlevő, hasznos katonái ők — a kar- bantarták. Munkáj ükről, mindennapi gondjaikról érdekes és igen elgondolkoztató képet adott a „Fémmunkás” kecskeméti gyárának TMK műhelyében lezajlott termelési tanácskozás. • Jobb munkakörülmények — kevesebb baleset Balázsfalvi Márton, az üzem- fenntartási osztály vezetője be- 1 számolójában elmondta, hogy j tavaly — a gépek rendszeres pen ezért a bérfejlesztésre szánt összeg elosztásánál sem feledkeznek meg a TMK dolgozóiról. Molnár László biztonsági megbízott kiemelte, hogy a balesetek csökkenése is a karbantartókat dicséri, hiszen igen sokat tettek tavaly a munkakörülmények javításért az 5-ös és 6-os számú műhely korszerűsítésével. Elhangzottak azonban e tanácskozáson olyan hozzászólások is, amelyek arra utalnak, hogy a dolgozók egy része még mindig nem becsüli meg kellőképpen a karbantartók munkáját és néha bizony a vezetők is szűkebben mérik a támogatást és az erkölcsi elismerést, mint kellene. • Satu az elnöki asztalon Takács József kőműves például azt panaszolta, hogy a szállító^ —, ha csak lehet — elhárítják a kérésüket. Sokszor maguknak kell az építkezésekhez hordani a téglát, maltert — kézi i erővel. Emiatt aztán késedel- I met szenved a munka; — Ha egy termelő brigád jó eredményt ér el a munkaversenyben, elismerésben részesül, esetleg pénzjutalmat is kap. Ugyanakkor senkinek sem jut eszébe megdicsérni azt a lakatost, aki egész évben fáradtságot nem ismerve javította a munkacsapat gépeit — mondta Balogh János TMK-lakatos. Gulyás József, a lakatosok csoportvezetője azzal kezdte a felszólalását, hogy a tanácskozás elnöksége elé helyezett asztali karbantartásán felül — körülbelül 2 és fél millió forint értékű felújítási munkát végzett a részleg. Indokoltan hangsúlyozta tehát az osztályvezető: — A TMK dolgozóinak nagy szerepük volt abban, hogy az üzem 100,6 százalékra teljesítette termelési tervét és két-háromheti munkabérnek megfelelő nyereségrészesedést fizethetünk dolgozóinknak. Farkas János, a munkaügyi osztály vezetője arról beszélt, hogy az üzem vezetősége elismeri a részleg jó munkáját és épA megyei szerv gépkocsivezetője nap nap után úton van. Úgyszólván behunyt szemmel is vehetné a kanyarokat. annyira „vérében vannak." a Bács megyei utak. Nem csoda hát, ha jelzőtábla vagy az eligazodást megkönnyítő tanyák nélkül is pontosan meg tudja mondani, mikor gurul az autó kereke más-más járás földjére. — Ez már kalocsai járás — jegyzi meg ezúttal is, anélkül hogy szemét levenné a betonúiról. A közelben s távolban semmi jellegzetes, csak a földek, belvizek, az ég Tájjelleg és a kettő között a látóhatár. — Miből gondolod? — Nem gondolom. Biztos, hogy ez már kalocsai járás. — Más a talaj színe? Vagy paprikaszagot érzel? — Nem érzek én semmit. Látom. Azt is pontosan beje-’ lentem majd, amikor áthajtunk a bajai járásba. — Áruld már el a titkot! — Ez az, hogy' nincs itt semmi titok. Nagyon is feltűnő az ismertetőjel. Figyeld meg. mikor kifutunk a járásból, mintha leborotválták volna a tájat. — Csak nem vágták ki a fákat a bajai járásban? — Á... Csak ott már nem látsz „évelő kukoricát”. Nézd meg, a kalocsai járásban igen sok a lábon hagyott ku- koricaszár. Bezzeg a paprikát nem hagyják kint. — Miért is hagynák? Elég ismertetőnek az „évelő kukorica”. Mert hogy is mondja a nóta? „Egy szem búza, két szem búza, kukoricaszár. Jaj de szép a, iaj de szép a kalocsai határ.. (9 ra egy szinte ócskavassá rongált satut. — Így vigyáznak a drága eszközökre egyesek, s aztán jönnek hozzánk és követelik, hogy javítsuk ki, de azonnal. — A művezetőknek több gondot kellene fordítaniok arra, hogy a beosztottaik ne csak használják, hanem óvják is a munkaeszközöket. Ezzel sokat segítenének nekünk — összegezte a véleményeket Balázsfalvi Mártom-----Tudjuk, hogy egyes anyagokból, alkatrészekből országosan is hiány mutatkozik időnként. De, ha a raktár, illetve az anyagosztály jobban figyelné a készletek alakulását és időben gondoskodna a pótlásukról, bizonyára egyhülne a gondunk — vélekedett Berényi József garázsmester.; • Van mit tenni „házon belül" is A panaszok, javaslatok mellett elhangzott néhány, őszinte önkritikáról tanúskodó megjegyzés is. Zajmusz Kázmőr például azt fejtegette, hogy a'z anyagok* berendezések óvása terén van mit tenni „házon belül” is. — Különösen a fiatalabb, vagy legalább is a szakmában új dolgozók körében tapasztalhatunk néha felelőtlenséget, pazarlást — fűzte hozzá az elhangzottakhoz valaki. Egy másik munkás arról beszélt, hogy jobb munkaszervezéssel és az itt-ott még mindig tapasztalható „lógások” megszüntetésével, tovább lehet és kell is javítani a részleg munkáját. Erre annál is inkább szükség van, mert idén — az üzem termelési feladataival párhuzamosan — tovább növekszenek a karbantartók kötelezettségei. Ugyanakkor a létszám bővítésére nincs lehetőség. A tanácskozáson a gazdasági vezetőséget és a szakszervezeti bizottságot képviselő elvtársak közelében ültem. Ügy láttam feljegyezték a noteszukba a dolgozók hasznos észrevételeit. Bizonyára szerepel a feljegyzések közt az is, hogy idén az eddigi nél hathatósabb támogatást és valamivel több megbecsülést várnak a karbantartók. A kérés indokolt, teljesítése nagyban hozzájárulhat az üzem ez évi. termelési feladatainak sikeres megvalósításához. , ~ " B. D.
