Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-07 / 5. szám
IMS. január 1, péntek 3. «Mat Korszerű állattenyésztő-telep - bosszantó korszerűtlenségekkel A termelés tükörképe Pár évvel ezelőtt jártam itt utoljára. Néhány kilométer után I a Kiskőrösről kiágazó zötyögős! kövestúnak hirtelen vége szakadt, ■ csak keserves hánykolódások után jutottunk el az állami gazdaság Ökördi nevű üzemrészének központjába. Az akkofi látvány jobbára még a hajdani uradalmi majorság hangulatát idézte; ütött-kopott nádtetős istállók, rozzant fészerek, s némi rendetlenség — mintha a háttere lett volna egv múltban játszódó film cselekményének. A mostani kontraszt annál inkább meglep. Már útközben. A makadámot nem a homok, hanem az aszfalt váltja fel. Ez vezet a majorságig. S az emlék- képre hirtelen rákopírozódik a mostani látvány: új, ragyogóan fehér épületek egész sora, lázas, lüktető építkezés. Éppen szerelik össze a hidroglóbus óriás dinnyehé.iait, Majdnem tizenkét millió Minden bizonnyal a megye legkorszerűbb állattenyésztő telepe épül itt — erről tájékoztattak röviddel ezelőtt a gazdaság központjában is. Ikotity Sándor építésvezető és Bácskai András technikus a telep jövendő térképen mutogatva magyarázták el a részleteket. Hatvannégy tavaszán kezdték .meg az építkezést. Az elsfi épületet — az egyik 108 férőhelyes tehénistállót — hatvanöt tavaszán adták át. A másikat csak nyár végén. Itt ugyanis már műanyagszigetelést alkalmaztak, s ezzel eleinte gondok voltak. Nagy részét ki kellett cserélni. Közben, a nyár folyamán üzembe helyezték a 126 férőhelyes borjúnevelőt is. Egyúttal mteg- kezdték a 30 férőhelyes ellető és a 60 vagonos magtár építését. A napokban már ezeket is átadták rendeltetésüknek. Egykét nap múlva elkészül a 3000 literes tejház, s rögtön utána a hidroglóbus. Az új nyomóvezeték majdnem egy kilométer hosszú, s kész az új villanyhálózat. Az idén 2.5 kilométer majoron belüli műút. siló- és trá- avatér, takarmányos épület, öltöző, fürdő, pihenőszoba épül. A telep kiépítése megközelítőleg 12 millióba kerüL Ami még hiányzik És ami még érdek«: sok szempontból kísérleti jellegű az itteni építkezés. ■ A magtárban és az ellető istállóban. az ajtók és az ablakok kivételével, egy darab fa sincs, A szarufákat előfeszített vasbeton gerendák helyettesítik. Mezőgazdasági építkezésnél ezt a módszert itt próbálják ki először az országban. Az utóbb elkészült tehénistálló 12 méternyi szakasza is így épült már. Ennek fala egyébként tégla helyett gázszilikátból készült, mivel az jobb szigetelő, s építése is gyorsabb. A borjúnevelőbe különleges tejhevítőt építettek be, az ellető kutricái fölött infravörös lámpák lógnak, s ez utóbbi létesítményt állatorvosi szobával is ellátták. Mindezek után bosszankodó fejcsóválással „horgonyzunk le” a tehénistállókban. A betonjászlakról ugyanis hiányoznak az önitatók. Itatáskor a vizet közvetlenül a jászlakba engedik. És nincsenek beszerelve a trágyakaparó szalagok sem. Fent műanyagszigetelés, — és lent talicskáznak a telep dolgozói. Ez nyilván nem a gazdaság hibájából van így. Kétéves szelekció ígéret persze van, s ennék mielőbbi beváltásában bízik Szőke László telepvezető. Láthatóan örül az építkezésnek, de nem állhatja meg, hogy egy-két. hiányosságot meg, ne említsen, az általunk tapasztaltakon kívül is. — A tehénistállókban nem ártott volna középen egy átkelőhelyet hagyni. A gondozóknak túl sokat kell feleslegesen járkálniuk, ha az egyik oldalról a másikra akarnak átmenni. Egyszerűbb lenne az istálló tisztántartása. ha a tehenek fejjel állnának a falnak, mint a hagyományos istállókban. Megkérdezzük, hogy a teljes kiépülés után mire lesz itt lehetőség. — Megkezdtük a tbc-mente- sítést, s ez két évet még igénybe vesz. Az állomány nagy részét le kell cserélnünk, mivel a mostani tehenek jelentős hányada rosszul tejelő. Később mód nyílik a gondozók létszámának a csökkentésére is. A tejháznak köszönhetően nagymértékben javulnak a tejkezelés körülményei. Az építők átadják, helyüket az állattenyésztőknek. H. D. Kincs holtszezon... ... a kertészetben — mint a felvételen is látható — jelenleg is akad munka: a fejes káposztát a MÉK felvásárlói részére készítik elő. Révész Sándor főkertésztől megtudtuk, hogy néhány nap múlva megkezdik a retek palántázását a 3000 négyzetméternyi üveggel fedett területen. Március végén már primőrárut értékesíthetnek. Utána nyomban paprikát hajtatnak, a szántóföldi kertészet részére, s ebből a zöldségféléből 20, a paradicsom, bői pedig 60 hold lesz a korai. A TERMELŐSZÖVETKEZET életében az egy év alatt elért eredmények számbavétele, a zárszámadás összeállítása mérföldkövet jelent. A vezetőség ilyenkor tájékoztatja a tagságot az évi munka eredményeiről, hibáiról, általában a gazdaság fejlődéséről. A várható eredmények megelégedéssel tölthetik el a megye 233 termelőszövetkezetében és 65 termelőszövetkezeti csoportjában élő 91 ezer parasztcsalád többségét. A mezőgazdaságot ért elemi csapások ellenére ugyanis az eredmények átlagosan jónak mondhatók. Sajnos. az átlagszámok nem egységesen kedvezőek, sőt némely, gazdaság mérleghiánnyal zár. A ZÁRSZÁMADÁSOK készítésénél a legfontosabb követelmény az őszinteség, a tényleges helyzettel való szembenézés. A valóságot tükröző zárszámadás elkészítésének alapja számos, egymással szorosan összefüggő részmunka kifogástalan elvégzése. Vegyük szemügyre, milyen feladatokat rónak ezek a munkák a tsz vezetőségére. Az évi zárás első ütemében készülnek el a leltárak. Idén már több mint 4 milliárd forint értékű közös vggyon felmérését kell elvégezni. Ehhez társul az állóeszköz újraértékelés végrehajtása is. Az állóeszközök jelenlegi értékszínvonala ugyanis már nem tükrözi híven a valóságos helyzetet, ami zavarja a közgazdasági tisztánlátást. A cél, hogy a vagyon a tényleges érrtékben kerüljön kimutatásra, s ezzel megteremtődjék a folyamatos gazdálkodás fontos tényezőjét jelentő értékcsökenési leírás bevezetésének a lehetősége. A LELTÁROZÁS folyamatos bonyolítása egyben az ellenőrző bizottság éves feladatának is a legfontosabb része. A bizottság tagjainak meg kell gyóződ- niök arról, hogy a vezetők hogyan sáfárkodtak a kozós vagyonnal, s tapasztalataikról be kell számolniok megbízóiknak, a gazdáknak. A zárszámadás második ütemében készül a mérleg és kerül sor az elért jövedelem ösz- szegszerű megállapítására. Ebből kitűnik, hogy a közös vagyon megfelelően növekedett-e, sikerült-e megteremteni a következő évek gazdálkodásásáho2 szükséges anyagi alapokat, ki tudják-e fizetni az adósságokat, s nem utolsósorban, hogy a tagság milyen jövedelemhez jut. A könyvelés és a zárszámadás a termelés tükörképe. Ha ez a kép előnytelen, a termelésen kell jobb szervezéssel változtatni. AZ ÉV VÉGE utolsó, de egyik legfontosabb feladata a zár- számadási közgyűlés megtartása. A vezetőség nevében az elnök ennek során ad számot a gazdáknak az egész évi tevé- kenységérőL az elért eredményekről. A beszámoló legyen közérthető. de tartalmazzon minden lényeges adatot a gazdaság helyzetéről. Értékelje a lezárt évre megjelölt főbb feladatok végrehajtását. A gazdaságilag meg nem erősödött, vagy mérleghiánnyal záró tsz- 'eknél különösen fontos a nehézségek okainak feltárásása és az azok megszüntetésére teendő intézkedések ismertetése. AZ IDEI zárszámadások jelentőségét fokozza, hogy a második ötéves terv lezárását jelentik, s egyben az újabb tervidőszak kiindulási alapját képezik. Az elkövetkező évben termelőszövetkezeteink már a gazdaságirányítás reformjának keretében. a szövetkezeti alapelveknek még inkább megfelelő módon gazdálkodhatnak majd. Király László, / 3 a megyei tanács vb. csoportvezető főkönyvei 'je Nyakszíj meg a kürtszó Bemenjek ? Ne menjek? Olyan hosszú és hivatalos az a cím az eresz alatt: .,Állami Fuvarozási és Kordélyo- zási Vállalat kiskunfélegyházi szíjgyártó műhelye.” Igaz, azt is ki kell előbb tanulmányozni, melyik a bejárat a sok egyforma üveges portál közül. Annyit feltűnő leskelődés nélkül meg'lehet állapítani, hogy íróasztal mellett mindössze egy ember ül. Az is kék Munkaköpenyben, mint a művezetők. Testes, kedélyes arcú férfi. Közelében mindjárt meglátható a szíjgyártó műhelyek jellegzetes bútordarabja, az „absztrakt ló”-hoz formázó varrószék. Több is de most csak kettőn dolgoznak a kötény es munkások. Többször el kell sétálni a kifakatsor előtt, míg a fényt visszaverő üvegablakok mögött felfedezhetővé válnak gyerekkorunk ismert szei-számal. Egyik iakampón kantár, a másikon nyakló. Amott szügylapok roskadoznak a padlón. Emidé vékony szürke csíkok lógnak. Hát persze, ostorszíjak. Volt-e kedvesebb ajándék falusi, vidéki városi gyereknek régen, mint a szép vajsárga, tarkabojtos szíjostor?! Meg a kis karikás! Nem is tudják már a távirányítású motorokhoz szokott lurkók, micsoda boldogság volt, mikor először sikerüli igazit csördíteni a karikással. Ha összeállt négy gyerek, ezzel a játékkal olyan pattogós ritmust tudott összecsörgetni, mint ma a dobosok a maguk hangszerén. Itt egy kilincses kirakatrész, gyerünk be! Az a kékköpenyes, derűs kék szemű, joviális férfi Gyürky Géza műhelyvezető. 1916. óta szíjgyártó. Rajta kívül Ladányi Zoltán és Kovács Károly szakmunkás van most itt. — A többiek év végi szabadságukat töltik — világosít fel Gyürky Géza. — Ebben a műhelyben tíz szakmunkás dolgozik. Országos vállalat vagyunk, s annak egyetlen szíjgyártó műhelye. Lószerszámok karbantartását végezzük, dömperek, autók ülését készítjük, csinálunk kocsi- és autóponyvát, motor hűtőtakarót, kocsi- és kézi szerszámosládát — hogy csak a nagyját említsem. — Mennyi a vállalat lóállománya? — Ezemégyszáz — szerte az ország- báni. Ahol építkezés folyik, anyagszállítást kell lebonyolítani, s a gépek nem boldogulnak, lovacskáink mindenütt megtalálhatók... Az ötvenes évek elején még 5000—6000-nyi volt az állomány. Aztán, tetszik emlékezni, felrepült a jelszó: „Minden lovat leadni; gépesítünk!” — Hova tegyük őket? Meg kell enni az összes lovat.! Akkor láthattunk mindenütt ló-gyulait az üzletekben. Már jó ideje visszavonult ez a csemege. Rájöttünk, hogy azért a lóvékra, ésszerű arányban, szükségünk van. Gyár-, út-, csatomaépítkezéseken sok helyen csak lovaskocsikkal lehet mozogni, a kordély kitűnően alkalmazható. Meg „kifigyeltük” mi ebből a szakmából, hogy egyik-másik termelőszövetkezetben semmi baj nern lenne a betakarításokkal, ha annak idején nem „sinkeltük” volna „kampányszerűen” a lovakat. — Nem nagyon merem, de megkérdezem: van-e utánpótlás a szíjgyártó szakmában? Erre a tapogatózásra, hátranéz a két varrószéken foglalatoskodó munkás is. Nem szólnak, tudják, azt válaszolja a műhelyvezető, amit ők felelnének. — Hatvan év felé tartok jómagam, a többiek, itt a szaktársak meg Kovács István, Soltész Gyula, Seres József 10— 12 éve vannak ennél a vállalatnál. Volt Rákospalotán valami börkonfek- ciós üzem, ahol lószerszámkészítés is ment. Tizenöt-húsz tanulót neveltek akkoriban de már az ő idejükben átálltak bőrdíszmű vességre. Kellenének szíjgyártó tanulók. — A gépesítés azért csak feltartóz- hatatlanul hódít... — Nem is arról van szó, hogy ezt elleneznénk. De az biztos, hogy a lóállomány bizonyos százaléka megmarad. Járhatatlan terep, szeszélyes időjárás lesz ezután is. A dűlőutakat sem kövezzük ki máról-holnapra. A mi kis lovaink sokáig keresik még nekünk is a cipóra valót Meg aztán külkereskedelmi szempontból sem rossz üzlet a lótenyésztés. Szép szerszámok, nyergek kellenek. Egy lószerszám mindig vagyont ért. A tsz-efc, állami gazdaságok állatainak is kell a jó szerszám... A mi vállalatunk is fokozatosan átáll a gépkocsikra, de a műhely akkor is megmarad ... — A mezőgazdasági nagyüzemeknek nem dolgoznak? — Nem. Egy időben patronáltuk a Szatíádság Tsz-t, rendbe hoztuk a lószerszámokat, egy új gumi áráért adtunk egy nagy gumiskocsit... Kevés tsz-nek dolgoznak szíjgyártó szakemberek. Pedig a bőr drága importáru, s aki nem ért úgy hozzá, pazarol, selej- tet csinál. — Kik javítják mégis ott, a szerszámokat? — Csizmadiák — vágják rá mind a hárman. ^ — Hát azért ők se egészen laikusok a bőrmunkákhoz. — Azt csak szegény lovak tudnák megmondani. Olyan ez, mintha mi szíjgyártók csinálnánk csizmát. Biztosan megemlegetnék az emberek. Jót nevetünk, s hogy így hangulatba jöttünk, kiderül: azért az ifjúság'ma is szereti, jobban mondva megszerette a szíjgyártó műhely szép, masszív szerszámait a bársony-fekete bőröket. A furcsa fényes késeket, villamos fúrókat, köszörűket, a motorizált varrógépet. Az ismerkedés úgy kezdődött, hogy bedugta a fejét egy kis srác az ajtón, s kiáltott — Van szíj?! — Most fordulj vissza, és ha tisztességesen be tudsz jönni, beszélhetünk róla — kapta meg a feleletet. . — Azóta rendszeres látogatóink az iskolások — körül vagyunk véve velük —, mutat ki a közeli épületekre célozva a műhelyvezető. — Nézik, mit csinálunk, lélegzet-visszafojtva csodálják, milyen gyönyörűen hasítja a bőrt. a tolókés... Aztán szíjat kérnek. Jó barátok vagyunk. Mikor egy-egy úttörő ünnepségről hazaindulnak, megállnak a műhely irányában, és hosszú kürtharsonával üdvözölnek bennünket. Tőül István
