Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-06 / 4. szám

1966. január 6. csütörtök 5. oldal Knnbaracsi képek Százhúsz gyerek tanul a köz­ponti iskolában. A belterületen 450-en laknak, 950-en tanyákon. Három tanyai iskola van még a csaknem tízezer holdas határ­ban: Csaradán, Rakáson és Da­ruháton. A központi iskola a legzsú­foltabb. Ennek megvan az oka. A külterületi iskolákban nem tanítanak orosz nyelvet. Ezért ha a tanyai gyerek tovább akar tanulni, a nyolc általános után gimnáziumba menvén, híjával van az orosznak és évekbe telik, amíg úgy-ahogy pótolja a hi­ányt. Hónai Tibor, a kunbaracsi iskolaigazgató oroszszakos ta­nár. Módszere igen jó, szívesén tanulnak nála a gyerekek. Még azok is, akik 3—4 kilométerre laknak a községtől. Ide iratkoz­tak be inkább, mint a hozzájuk közelebb eső tanyai iskolába. A bejárás tanyáról nem köny- nyű. Kerékpáron, tejgyűjtő ko­csin, esetleg önként vállalkozó szülő hozza be őket télen. Fá­radságos, de megéri. A nyol­cadik osztály végén megvan a bizonyítvány oroszból. Ott épül jövőre a futbaílpá- lya! — mutatja Szentkút! Sán­dor vb-titkár. Nemsokára diplomája lesz. — Elmegy akkor innen? — Még nem tudom. Én pesti vagyok, de szívesebben dolgo­zom vidéken. Jó ez. Ebben a faluban jó dolgozni. Megértők és lelkesek az emberek. Örömmel beszél arról, hogy bővül a falu. A Helvéciái Ál­lami Gazdaság kerekegyházi üzemegységéből húzódnak az emberek befelé. Jelenleg 90, egyenkint 4C0 négyszögöles te­lek vár eladásra. Kezdetben dö­cögött a telekvásárlás. Drágál- lották. De amióta az OTP 6—10 forintért részletre árusítja a tel­ket, megnőtt a betelepülési kedv. Zsugorodik össze a ta­nyavilág. Vannak itt, különösen a csa- radai részen olyan emberek, akiknek a sorsán segíteni kell. Ezek naponta bej árnak a fővá­rosba dolgozni. Hajnali négykor jön értük a vállalati autóbusz és este hozza vissza őket. Mi­kor pihennek? — Az állami gazdaság nagy­arányú szőlőtelepítést végez. Ha ezek termőre fordulnak, akkor itthon maradhatnak. — mondja a vb-titkár. — De az erdőgaz­daságban is egyre több munka akad. cm A kimbaracsi művelődési ott­hont 195 2-ben építették. Korsze­rűtlen, céljának egyáltalán nem megfelelő épület. De mivel van a községben művelődési otthon, másiknak az építéséről nem le­het szó. Nem esnek kétségbe a kun- baracsiak. Itt nem vonakodnak az emberek, ha arról van szó, hogy egy-két napot valamilyen közcélra rádolgozzanak. így VQlt ez nemrégiben is az útjavítá­soknál, amikor a téli lucsokban tönkrement utakat kellett meg­javítani. Nekiálltak kézi és gépi erővel — erőgépeket az Új Ta­vasz Tszcs adott kölcsön — és 8—10 kilométer út rendbehozá­sát határozták el. Javában dol­goznak rajta most is. munkában. Építő mesterek is akadnak. Feljegyeztünk néhány nevet, azokét, akik elsők a társadalmi munkában. íme: Jurászik Lász­ló, Kaldenecker György, Jurá­szik Károly, Kaldenecker Lász­ló, Vincze Károly, Jóka István és Jurászik Ferenc. De vannak még sokan. Csaknem az egész kis falu. 3. A vb-titkár, Szentkúti Sándor ötödéves levelező joghallgató. Épül a törpe vízmű, a hid­rofor-ház már kész, szivattyú­gép még nincsen. Egyelőre a ta­nácsháza, az iskola és a műve­lődési ház kap vezetékes vizet. Aztán a házak is. Jövőre pe­dig ötvenezer forintos költség­gel — benne ismét jelentős tár­sadalmi munkával — megépí­tik a futballpályát. Pár1 évtizeddel ezelőtt még erdők és dombok, valaha pusz­taság, föhercegi birtok. Most pedig a szemünk láttára nő,' erő­södik a falu. Balogh József Tárlatcsere Szolnokkal Nos. a kutúrotthonnal Is így lesz. A nagyteremben amelyet fűteni nem lehet, van a televí­zió. Elhatározták, hogy egy klubszobát és egy könyvtárhe­lyiséget építenek hozzá. A nagy­termet pedig kipadlózzák. Faanyag jut az erdőből. A vályogot kiverik társadalmi Szolnokon nagy érdeklődés kíséri a megye képzőművészeinek hagyományos képzőművészeti tárlatát. Erre való tekintettel meg­hosszabbították a kiállítás nyitvatartását. Januárban Kecskemét­re „vándorol” a kiállítás gazdag anyaga. Kecskemétről viszont Szolnokra „utaznak” a Bács-Kiskun megyei képzőművészek alko­tásai. Mindkét megye művészetkedvelői megismerkedhetnek az Alföld különböző tájain élő képzőművészek — festők, szobrászok — alkotásaival. ni, akkor miért ne sikerülne nekem? Egy esztendőt kibírok, aztán már úgy se kell annyira hajtani. Fel kell építeni a há­zat, igaza van Bözsinek. Unalmasak a téli délutánok. Túlórázni nem lehet, nem hajt­ják a tnunkát. maszekmunka sem akadt, csak kétszer egy- egy estére. A szálláson mindig van valami programm. valami előadás vagy tánc olykor, de en­gem nem érdekel, nem igen megyek le a kultúrterembe. A könyvtárban is csak egyszer voltam, mert a kultúros nem hagyott békén, hogy miért nem iratkozom be. Hoztam két köny­vet. belelapoztam, de letettem, két hét múlva meg Vas Gyuri­val visszaküldtem. Az újságot néha kezembe veszem, elolva­som a vastagbetűs címeket és kész. Vas Gyuri a könyvei mel­lett üldögél vagy előadásra sza­lad. nem igen lehet vele be­szélni. ’Bodnár Pistával is baj van mostanában. Ha bemegyünk a szállásra, ágyára heveredlk és órák hosszat bámul a leve­gőbe szótlanul. — Gyere be a városba —> mondom neki. mert nincs ked­vem egyedül menni. — Minek? *— kérdezi. Szeme se rebben, egy pontra mereszti tekintetét; mint búbájolók kis- böjt szerdáján. — Körülnézni. — Nem vagyok én kíváncsi semmire. Vállat vontam, felöltöztem és elmentem. Hideg volt. a szél fújt arcomba csapta a havat. Kiértem a Váci útra. Arra gon­doltam, hogy felülök egy villa­mosra és bemegyek a Nyuga­tiig. Topogtam egy ideig a meg­állónál. aztán, hogy nem jött a villamos, lementem a közeli tal­ponállóba. Fülledt meleg csa­pott az arcomba, amikor be­léptem. A zaj. a lárma egetverő volt. A füst sűrűn kavargott, alig lehetett átlátni. — Hagyja nyitva az ajtót, meg lehet itt fulladni — kiál­tott egy nő felém. Nyitva hagytam, süvített be a hideg levegő. — Hé. ajtót — kiabálták jobb­ról is. balról is. Visszaléptem, hogy. bezárjam. — Öt percig kibírják — mondta megint a nő. — Ne zár­ja be. Friss levegő is kell. A füstöt már vágni lehet. Odamentem a kasszához. A pénztárosnő felpillantott, arca sárgás-fehér volt. a ráncokat vastag festékréteggel tömte be, de szeme körül a szarkalábak meztelenül árulkodtak az átvir­rasztott éjszakákról. — Fél barackot — nyújtottam egy tízest. Mire megkaptam a blokkot, és a visszajáró pénzt, már be­zárták az ajtót. A levegő kelle­mesebb lett. — Ugye. hogy nem fagytak meg — perelt a pult mögött álló asszony. — Ügy félnek a friss levegőtől, mint az ördög a szentelt víztől. A blokkot ké­rem. Felkaptam a fejemet. — Tessék. Fél barack — mondtam. Az asszony elvette, kiöntötte a barackot és elém tolta. Meg­ittam a felét és rágyújtottam. Három szenes arcú férfi állott mellettem. Hangosan, hadonász­XVIII. Ha ők ezt meg tudják ten­Nagyobb gondot a mezőgazdasági szakmunkásképzésre Három, község — három tapasztalai Az utóbbi hetekben a megye minden részén tanulmányozták a mezőgazdasági szakember- és szakmunkásképzés helyzetét. Ez most egyre fontosabbá válik, hiszen a mezőgazdasági üzemek előrelépésének, fejlődésének, gazdálkodási színvonala emelé­sének nélkülözhetetlen feltéte­le a szaktudás'állandó növelése. Kézhez kapu tűk a kalocsai j járás három községéből a hely- j színi tapasztalatok alapján ké-j szült feljegyzéseket. Rendkívül j figyelemre méltó megjegyzése­ket találtunk, amit érdemes a közvélemény elé tárni a ta­nulságok levonása végett. Ilomokmégyen egy központi és két külterületi iskola van. ahol évente 40—50 nyolcadik osztályos diák végez. A tanulók között végzett közvé­leménykutatás alapján a követ- j kező érdekes statisztika alakult ki: gimnáziumba az összlétszám 20 százaléka, mezőgazdasági technikumba 30 százaléka, ipa- ritanuló-képző iskolába 40 szá­zaléka jelentkezett. Nyolc szá- j zalék a termelőszövetkezetben vállal munkát és 2 százalék ma­rad otthon. Figyelembe vell venni, hogy a nyolcadik osztá­lyosok nagyobb része lány. Az a tapasztalat, hogy a szü­lők sok esetben, mivel nem is­merik a termelőszövetkezetek távlati fejlesztésének terveit, j nemegyszer lebeszélik gyerme­keiket a mezőgazdasági pályá­ról. Az is igaz, hogy a terme­lőszövetkezetek sem gazdálkod­nak olyan példamutatóan, hogy vonzzák a fiatalokat. A termelőszövetkezetekben elsősorban az állattenyésztés­nél vannak gondok. Egyrészt az állatgondozók képzetlensége akadályozza a ’ tenyésztés fej­lesztését. másrészt a bérezés sem megfelelő. A Béke Terme­lőszövetkezetnél jobb valami­vel a helyzet, mivel itt a fia­talok rendszeresen, havonként pénzbeli előleget kapnak. Ugyanebből a szövetkezetből je­lenleg is többen tanulnak a me­zőgazdasági technikumban. Húsz szövetkezeti gazda pedig a fél­va beszélgettek. A telepvezetőt szidták, aki a környékről is el­zavarta őket. Az ajtó mellett egy topron­gyos alak. Mellén összefogta a rongyos nagykabátot, keze kék volt, arca borostás, szeme nyug­talanul pislogott ide-oda, mint­ha keresne valakit, mintha fél­ne valakitől. Bolond, gondoltam. A pénztárosnő unottan bámult az álldogálókra. A csapos asz- szony a poharakat mosta. Egye­nes tartású, telt arcú, gömbo!y-t ded asszonyka. Bözsi jutott’ eszembe. * Múlt a tél. és közeledett a tavasz. Mindenkinek megvolt a maga gondja-baja, nem igen volt ideje a másikéval foglal­kozni. Otthon Bözsi újságolta, hogy ha eladjuk a hízókat, akkor be­szélhetünk az építésszel és el­kezdhetik a munkát. Mondtam Bözsinek, hogy várjunk még egy hónapot, hogy még több pénzt tudjunk összeszedni. Bö­zsi türelmetlen volt, de ezt azért ő is belátta. nőtt szakmunkásképző tanfo­lyamon gyarapítja tudását. A községben 12 mezőgazdasági ta­nuló dolgozik. A legjobban a Béke Termelőszövetkezetben foglalkoznak velük. Sajnos, a többi közös , gazdaságban pa­naszkodnak a fiatalok. Szakmaron nincs összehangolt munka a pá­lyaválasztási tanácsadásban. Ez kiderült az ezzel kapcsolatos ta­nácskozáson. Itt a fiatalok va­lamennyien a zöldségtermesz­tésben kívántak elhelyezkedni. Ugyanakkor a helyi termelőszö­vetkezetek nem akarnak zöld­ségtermesztéssel foglalkozni, to hát nem is kívánnak tanulókat szerződtetni erre a célra. Azt is elmondták a fiatalok, hogy ők eredetileg ipari pályát válasz­tottak, de rábeszélték őket a zöldségtermesztésre az iskolá­ban. Ebből kitűnik tehát, hogy az iskola pedagógusai nem tá­jékozódtak arról, hogy mi a helyzet a termelőszövétkezetek terveit illetően, ugyanakkor a közös gazdaságok vezetői sem tájékoztatták a pedagógusokat, hogy milyen szakmunkásokat tudnának foglalkoztatni. A vizsgálat alkalmával a köz­ség vezetői, valamint a termelő- szövetkezetek elnökei, a társa­dalmi és tömegszer vezetek irá­nyítói elismerték, hogy bizony teljesen tájékozatlanok a szak­ember-utánpótlás és a szakmun­kásképzés tekintetében, és a jö­vőben sürgősen változtatnak ezen a helyzeten. Jellemző, hogy a községben az előző években egyáltalán nem volt sem ifjúsá­gi, sem felnőtt fokú szakmun­kásképzés és évek óta egveüen- egy ösztöndíjszerződést, sem kö­töttek. Duiiaszentbenedeken megállapította a brigádvizsgá­lat, hogy az előző években vég­zett 5 öntözési, két zöldtégter- mesztési és egv sertéstenyésztő szakmunkás közül egyik sem dolgozik a munkaterületén. En­nek előzménye az, hogy a szak­munkások bérét a közgyűlés jó­váhagyta. A határozat szerint az átlagos béren felül 10 szá­zalékot kaptak még. Néhány hó­nap múlva a szakmunkások az­zal a kéréssel álltak elő, hogy még a felemelt bér esetében sem érik el azt a jövedelmet, amit mások más munkaterüle­ten. Az is igaz, hogy ezek a szakmunkások jelenlegi beosz­tásukban többet keresnek, mint előzőleg. Ebből az a tanulság, hogy azokban a munkakörökben, ahol előzőleg ezek a szakmunkások dolgoztak, növelni kell az anya­gi érdekeltséget. A község termelőszövetkeze­teiben szakmunkáshiány van, tehát sürgősen segíteni kell a helyzeten. Egyrészt a meglevő szakmunkások munkakörükbe történő elhelyezésével, másrészt felnőtt szakmunkásképzés indí­tásával. Helyes kezdeményezés, hogy már megindult az a 250 órás előkészítő tanfolyam, mely­nek elvégzése után a termelő- szövetkezet több brigád-, mun­kacsapatvezetője. valamint ál­lattenyésztésben dolgozó gazdá­ja kapcsolódik be a szakmun­kásképző tanfolyamba. Március közepén Vas Gyuri szólt, hogy találkozott Kormos úrral, a takarékpénztár igazga­tójával, házat épít Budán, és ha kedvünk van, mehetünk dol­gozni. Szombaton meg vasár­nap. Nem sokat gondolkoztam, mentem. Bodnár Pista nem jött. A brigádvizsgálat tapasztala­tai önmagukért beszélnek. Az eddiginél sokkal nagyobb gon­dot kell fordítani a mezőgazda­sági szakember- és szakmunkás- képzésre az említett községek­ben és másutt is. (Folytatása következik.) j —ö —r

Next

/
Oldalképek
Tartalom