Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-27 / 22. szám
13«6- Januar 27, csütörtök S. oldal Egy ifjúsági klub A zenekar elmaradt a várakozástól tervei Német vendégkarmester Kecskeméten Kecskeméten fél évvel ezelőtt alakult meg a Berkes Ferenc Kollégium ifjúsági klubja. A különböző témájú előadásokon kívül ankétokra, vitákra került sor idáig, s nagy érdeklődés kísérte a megrendezett képzőművészeti kiállításokat is. Különösen nagy sikere volt a Buda Ferenc-estnek. Ugyanilyen forró hangulatú volt a Dévay— Udvaros művészházaspár találkozása a diákokkal a közelmúltban. Az eddigi rendezvények sikere arra ösztönözte a klub vezetőit, hogy újabb érdekes programot állítsanak össze. Látogatást szerveznek a Művésztelepre és a Katona József Színház művészeivel találkoznak próba közben, meghívják körükbe Juhász Ferenc és Simon István költőket, házi szavalóversenyt, helyesírási versenyt rendeznek. A fentieken kívül előadást hallanak a legkülönfélébb témákról és kiállítást rendeznek Bo- zsó János festőművész műveiből és Kiss Sándor iparművész lakásdíszítési tárgyaiból. Nem tudjuk és' nem is akarjuk leplezni a hétfői hangversennyel kapcsolatos csalódásunkat és elégedetlenségünket. Külföldi karmestert hirdetett a program, élvonalbeli magyar szólistát és igen szép, színvonalas 'és népszerű műsort. Nagy sikerre számítva ültünk be a színház nézőterére, de ehelyett nemcsak a szakemberek, hanem a közönség lengagyobb része is csalódottan, bosszankodva távozott. Azt hiszem, ebben az esetben szabad mindezt a zenekar rovására írnunk. Nem első ízben szerepelt nálunk a Belügyminisztérium Szimfonikus Zenekara. hallottunk már tőle. ha nem is hibátlan, de ennél jobb produkciót. Tudjuk, fiatal együttes, hibáival és a kellő rutin hiányából eredő egyenetlenségeivel szemben engedékenynek kell lennünk. Értesültünk már nagy sikerű fővárosi koncertjeiről. Ez esetben még azt is mentségére kell írnunk, hogy a megszokott törzsgárda 4. Kutyából — algebra? lök újra az iskolapadban. Harminc éve idestova, hogy jogerősen elváltam tőle. Kicsit szűkösen férek el, pedig ez a pad már a tizenötéveseké. Kíváncsiságból Péter fiam padjába, az ő helyére ültem. Most a szülők foglalják el a padokat, a gyerekekről van szó a tanácskozáson. Nézem a „padgrafikát”. Nem lehet több ez a bútordarab tíz esztendősnél, mégis mennyi történelem, mennyi gondolat rejtőzik a lapján! Mint az agyontetovált indiánfej, úgy nyüzsög rajta a töméntelen ábra. Nézzük csak. „A tengely iránya." „A keringés iránya.” Algebrai számok, jelek finoman, alig láthatóan tűvel belevésve. Csak az veszi észre, akinek odaírták. Dolgozatírás? Bizonnyal. Én tudom. biztosan, hogy ezek a számok ott voltak a buksiban, de — ugyebár — a dolgozat nem dolgozat puska nélkül. lesz — algebra?) Egy balta mellette. Szinte vág, olyan élethű. Jó rajzoló a pemahajder. „Villanófény” gombostűvel belerajzolva a pad húsába. Fényképész lehetett a „művész?’? És még sok más, annyi, hogy alig látszik a pad tőle. Persze, feltámad bennem az atyai gyanú: melyik „mű” származik Péter fiam kezétől. Nézzük csak. Ismerős rajzok: gitár egy. kettő, három. „Delta.” „Merkur.” Ismerős nevek. Otthon is hallom ezeket és sok öt forintomba került már... Lehet, hogy ő volt a grafikusa ezeknek? j\í em, a világért sem aka- 1 ” rom kiszolgáltatni Pétert. Ezek a rajzok legalább egy hónaposak. Az én fiam pedig mindössze egy hete ül ezen a helyen. Hát ne védjem meg öt a gyanúsítás ellen?... Balogh József helyett igen sok kisegítő erővel lépett pódiumra (köztük kiváló, rutinos muzsikusokkal!. Végeredményben azonban közönségünket nem ezek az objektív okok és szépítő magyarázatok érdeklik, hanem az eredmény, az. hogy mit kap. amikor várakozással. a zenei élmény reménységével a nézőtérre beül. Nézzük most végig a hangverseny műsorát! A Szentlván- éji álom nyitány varázsos tün- dérmuzsikájában helyenként vaskos hangzásokat hallottunk, másutt megengedhetetlenül jellegtelen muzsikálásnak voltunk tanúi. A népszerű Csajkovszkij- koncertben a hangversenymester minden erőfeszítése sem bírta együtt tartani a szólamokat, megelőzni és legyőzni az „úszásokat”. Végül Beethoven Pasztorál-szimfóniája olyan „maszatosan” szólalt meg szinte elejétől végig, hogy ezáltal épp a klasszikus építkezés tisztasága, mindent átfogó harmóniája sikkadt el. Ilyenformán az NDK-ból érkezett vendégkarmester: Gottfried Schwiers kvalitásáról nem kaphattunk reális képet. Kultúrált, biztos és alapos muzsikus, rokonszenves egyéniség benyomását keltette, aki jól érti a mesterségét és szolid ízléssel irányítja a keze alatt muzsikáló együttest. Mindez azonban csak megérzés maradt, bizonyíték nélkül, mert erejét főleg a hangzó anyaggal való erős küzdelem kötötte le. Véleményünk szerint illő lett volna, hogy egy nálunk ismeretlen külföldi művésznek első hazai fellépése alkalmával kellő lehetőséget adjanak képességei maradéktalan bemutatására! Az egyetlen, ami fenntartás nélküli elismerést érdemelt, Tusa Erzsébet kitűnő Csaj- kovszkij-interpretációja volt a b-moll zongoraverseny magánszólamában. Technikailag is tökéletesen uralta a félelmesen nehéz, virtuóz szólamot, ezen túlmenően pedig ismét igazolta előttünk hazai és külföldön is elismert művészi rangját: minden ízében tudatos, mélyen a zene lényegét feltáró pianista- egyéniség, akinek nevét a legnagyobbak között tarthatjuk számon Körber Tivadar „Glück auf!” Hát ez mit akar jelenteni? Szerencse fel! Eszembe jut: amikor Harkay tanár úr homlokára tolta pápaszemét és perceken keresztül lapozott noteszében, az osztály különféle pontjain felszabaduló sóhajokból lehetett következtetni, hogy a névsornak mely részén járhat ilyenkor; ilyen idegtépő pillanatokban véshette a padba a „művész”: — Glück auf! WZ aligrafikus betűkkel: Dodi néni. No, ez biztosan kollégiumi diák műve. Magam tudom: kollégiumi diák koromban rebegtem el a legmélyebb szeretettel nénikéim nevét gyakorta. Ha jött az élelmiszer- utánpótlás. Nekem is volt Dodi nénikém... Robotember tökéletes ábrázolásban. Ez már a ma gyermeke. Nemhiába híradástechnikai politechnilcás az osztály. Robotember ... De jó is volna, ha a kritikus pillanatokban kibernetikus súgással egy kis segítséget nyújtana!... „Honvéd” — utána: fűi! — majd az FTC neve. Ez bizonyára hétfőn, ama bizonyos hétfőn vésődött, ide a padba, a 7:1 után... De az biztos, hogy a „nagy mérkőzés" és Honvéd-győzelem utáni napon. Női akt. Kicsit formátlan, kicsit ügyetlen és kicsit szemérmes. De afféle „akt”. Aztán egy művészi kiképzésű lófej. Majd kutya vonalai, benne al- • gebrai számokkal. (Kutyából így XXXVI. — Nekem most más gondom van. A fiamat ipari tanulónak akarom adni. a két kisebb még iskolába megy. Én meg, hogy magamról is mondjak valamit, beiratkoztam a technikumba. És te? Hogy rendezed a feleségeddel? — ßn? — tátott szájjal bámultam rá. — Nekem nem kell semmit rendezni — tettem még hozzá. — Nem? — pislogott fel. — Különben Te tudod... Gyere, menjünk le a társalgóba és átadok mindent... nem lesz sok munkád, ne félj. De sok múlik a bizalmin. És ne felejtsd el komám, ez az első lépcső. Te most rálépsz, de vigyázz Eddig segítettelek, de most már elkerülünk egymástól. A magad feje után kell menned. Persze, ha tudod, hogy merre, akkor nem lesz baj. Én bízom benned. * Jól éreztem magam Pesten, nem vágytam haza egyáltalán. Nem tudtam elszakadni Kláritól, a pesti utcáktól, a presszóktól, a moziktól, hiányoztak volna a szombati meg a vasárnapi i kirándulások kettesben Kláriival. Néha Icuka meg Ferkó jutott eszembe, a két kis huncut gyerek. Az én gyermekeim. Hogy tartsam meg őket? Meg Bözsit? Hiszen Bözsi jót akart. Űj házat, mindenáron. De hát bűn ez? Gyarapodni akart, szerezni valamit, hogy majd legyen a gyerekeknek. Értük kínlódunk esztendők óta egymástól távol. De miért? Sánták, törpéik, betegek, hogy ők nem fognak gondoskodhi önmagukról? Klári nagyon szeretett, gondoskodott rólam, segített. Ha fáradt voltam, lefektetett, ő meg átment a másik szobába, vagy kiment a konyhába, hogy ne zavarjon. Bözsi bezzeg másképpen fogadott, amikor hazamentem. Alig nézett az asztalra tett pénzre, pityergő szájjal kifakadt. — Miért nem jöttél haza szombaton? Itt annyi a munka, hogy majd meggebedek. Meg kellene csinálni a kerítést, a tyúkok átjárnak a szomszédba. A disznókat karikázni kéllene. A háztájiban is annyi a dolog, hogy fogadni kell valakit, vagy vasárnap csinálni. De te semPróba hősben — Udvaros Bélát keresem. j — Próba van, kérem. Beljebb kerülök. A Katona \ Józsfe Színház épületében kellemes meleg. Itt nyoma sincs a kinti fergetegnek. A hangszóró ezt bömböli éppen: — Vujovics. Jöjjön a színpadra! Valami baj lehelt a világítással ... Udvaros Béla rendezi a színház következő darabját. A címe: 104 lap a szerelemről. Halkan beszélgetünk a nézőtéri félhomályban: — Edvard Radzinszkij, szovjet drámaíró darabja a mai fiatalságról szól. Szerelem, boldogság, boldogtalanság... És sok minden még. Moszkvában, Le- ningrádban másfél év óta megy nagy sikerrel. Magyarországon mi játsszuk először. — Egyszóval hazai ősbemutató lesz? •t — Igen. Reméljük a közönség örömmel fogadja majd. — Kik a főszereplők? — Moór Marianne és Baracsi Ferenc. A kecskeméti közönségnek nem kell őket bemutatni. Vége a rövid kényszerszünetnek. A színpad kivilágosodik, folytatódhat a próba. Szó szerint megállás nélkül, hiszen már készül a nyomdában a szlnlap, s rajta: Bemutató február 11-én. V. M. „Sok hűhó semmiért“ Kiskunmajsán A Sok hűhó semmiért című Shakespeare-vígjátékot adják elő ma este 7 órai kezdettel a Kecskeméti Katona József Színház művészei Kiskunmajsán, az Ifjú Gárda Művelődési Házban. ‘Hazafelé (Lóránd Nándor felvétele.) . mivei se törődsz! Téged csak az a rohadt Pest érdekel! Hangja remegett. Harag, gyűlölet volt a szemében. Féltem, hogy a tányér levest nem elém teszi le. hanem a földhöz vágja. Szemem se rebbent, úgy néztem rá, de nem bírtam sokáig, felugrottam. — Mi bajod? — kiáltottam. — Talán nem dolgozom eleget? Kevés volt. amit kerestem, amiért éjjel-nappal dolgoztam? Kérdezted egyszer is, hogy hány órát dolgoztam naponta? Bözsi csípőre vágta a kezét, gúnyosan felnevetett. Elnehezedett teste beleremegett ebbe a tőle idegen kacagásba. A gyerekek lapulva hallgattak, az anyósom valahol a pitvarban szöszmötölt. — Hány órát? — kérdezte Bözsi furcsa hangon. — Huszonnégynél nem többet, annyit meg én is dolgoztam. Csakhogy nekem nem volt időm számolgatni. Ügy látszik, neked igen. Miért nem kérsz szabadságot, mint mások? Miért nem jössz haza? Ha mások megélnek, megélünk mi is! — Meg, persze, hogy meg. De miért nem mondtad ezt, amikor a munkakönyvért szaladgáltam? Mi? Miért nem mondtad? — kérdeztem ordítva. — Mi érde- dekelt téged? A, pénz! Meg a ház! A gangos ház, hármas ablakkal, amilyen nincs másik az utcában, az uristenit neki... Bözsi megszeppenve állt. A pitvarban az anyja sem motoszkált. biz-tosan fülelt. Beleka- száiltam a levegőbe és kimentem. mielőtt Bözsi elkezdené. Közel volt a síráshoz. Ha most engedek, toporzékolni. ordítani, visítani fog. Nem akartam hallani a hangját. Most mind engem bántanak, mintha egyedül csak én lennék a bűnös. Véget nem értek a veszekedések. ha otthon voltam. Menekültem hát Pestre. Klárihoz. Olyan jó volt mellette. Megfeledkeztem mindemről. * — Szakikám, levele van — kocoglatta meg a portás az ablakot, amikor beléptem a munkásszállás hajijába. Elvettem a kék borítékot. Megfordítottam, megnéztem a feladót. Bodnár Pista írt. Feltéptem a borítékot, gyorsan olvasni kezdtem, mert azt hittem, hogy Bözsiről is valami fontosat. De nem. Csak azt írja, hogy: Kedves komám, biztosan meglepődsz, hogy írok. De hát. tudok nálunk nagy újság van. Leváltották a Bocskai elnökét. Simon Bálintot, meg aztán új vezetőséget is választottak. Én is tagja lettem az úi vezetőségnek. Az elnök egy bős "rményi lett i megye tette ide, hogy rend!-? szedje a Bocskai szénáját. A helyettese Vajda László, akinek a Papkút dűlőben volt földje. Menesztették a főkönyvelőt, meg a párttitkárt, is. Na, mert, hiányzik egy pár millió forint. Ezért ment 'ilyen rosz- szul nálunk minden. De most már másképpen lesz. Nagyon érdekes tervet csináltak. (Folytatása következik.)
