Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-25 / 20. szám

1966. január 25. kedd 5. oldal Mosolygó Antal 1891- 1927 Mindama hősök, között, akik örök dicsőséget szereztek a ma­gyar munkásosztálynak, kiváló hely illeti meg őt. Abban a korban nőtt fel, amikor a ma­gyar nagyüzemi munkásság gyors ütemben forradalmaso­don. Mint vasipari tanonc látta a forrongó pesti utcát, részt vett a véres demonstrációk­ban, s a magyar munkásosztály feledhetetlen „tavaszának” har­cosaként egész szívével és lei­kével szolgálta osztálya és né­pe felszabadulásának ügyét. És mert jó tanítómesterei voltak és mert tudásvágya tetterővel párosult, viszonylag hamar megtalálta az utat Sza­bó Ervin köréhez. Kora viszo­nyait tekintve páratlan mű volt a Szabó Ervin-féle kétkö­tetes Marx—Engels válogatás. Ezt tanulmányozva szívta ma­gába az osztályharc taktikájá­nak és stratégiájának alapele­meit. Szaktársai elesettségén és nyomorán gyorsan akart segíteni, s ezért jó ideig szin- dikalista nézetek felé hajlott, de az első világháború ember­irtó gaztettei tovább érleltek harcosságát: a forradalmi szo­cialisták közé vitte az útja. Szükségképpen került szem­be kora reformista szociálde­mokrata vezetőivel. Mint a mátyásföldi repülőgépgyár fő­bizalmija — 1917-ben és 1918- ban — igen nagy hatással volt munkatársaira. Tanította, szer­vezte, vezette őket, s üzemét az 1918-as őszirózsás forrada­lom. egyik bázisává tette. Mo­solygó bámulatos lendületű te­vékenységének nagy szerepe volt a békét és forradalmi át­alakulást követelő 1918-as feb­ruári és júniusi tömegsztrájkok kirobbantásában. Lobogó tem­peramentuma, érett osztálytu­data, végtelenül vonzó huma­nizmusa ezreket lelkesített és ösztönzött halálfélelmet nem ismerő tettekre. És bár többször letartóztat­ták és megkínozták, nem tudta megtörni a reakció. Ellenkező­leg: minden összeütközése a podagrás úri világgal — fo­kozta tisztánlátását és érlelte tapasztalatait. Munkásélete csúcspontjaként a Kommunis­ták Magyarországi Pártja tag­ja lett.. Ettől kezdve azok sorá­ban harcolt, akik igazi prole­tárforradalmat akartak. Emiatt 1919. februárjában sokadmagá­val megint börtönbe került. Csakhogy a reakció már nem tudott végezni vele, 1919. már­cius 21-én kikiáltották a Ma­gyar Tanácsköztársaságot. Ezt követően Mosolygó élete egyetlen lobogás volt. Kivette részét a Vörös Hadsereg és a Vörös Őrség szervező munká­jából, politikai feladatokat ol­dott meg. Az ellenforradalom egyik vésMörvény széke nyolc évi börtönre ítélte. Ha a fo­golycsere-egyezmény nem sza­badítja ki, aligha maradt vol­na életben a börtönben. így 1921-ben a Szovjetunióba ke­rült, 1927-ben ott halt meg. Feledhetetlen alakjára még sokan emlékeznek az élők kö­zül. Igazi forradalmár volt, tettei élnek, s az új nemzedék tisztelettel gondol rá születésé­nek 75. évfordulóján, F. M. Megkezdődtek a vizsgák a Marxizmus-leninizmus Esti Egyetemén Január közepén befejeződtek az előadások a Marxizmus—le- ninzmus Esti Egyetemén, s ez­zel lezárult a tanulmányi év első fele. Tegnap Kecskeméten már megkezdődtek a vizsgák is. A megyeszékhelyen három év­folyamon hat osztály működik. Mindhárom évfolyam vizsgázott, s folynak a beszámolók a sza­kosító tanfolyam három évfo­lyamán is. A járási székhelyeken műkö­dő tagozatokkal együtt az esti egyetem hallgatóinak száma csaknem 900 a megyében. A vizsgákat a jövő hét végéig mindenütt megtartják. Az első nap tapasztalatai kedvezőek. Az esti egyetem igaz­gatóságától kapott tájékoztatás szerint a hallgatók többsége idő­ben eleget tett vizsgakötelezett­ségének. s általában megfelelő volt a felkészültségük is. xxxrv. — Sajátmagad is majd kereszt tül estél egyszer a szemérmet­lenen. .. De én nem csodálko­zom rajta. Az ura odakujtorog, még jó. hogy ha egy hónapban két estét itthon tölt. Ha háború van, mindenki megérti. De most? Miért mennek el? Mert büdös nekik a paraszti munka. Anyósom elhallgatott, lepe- dőnyi zsebkendőjével törölget- te száját. Bözsi riadtan, sápad­tan nézett hol rám, hol meg az anyjára, és amikor az anyósom megint beszélni akart felkiál­tott: — Anyám! Felugrottam. — Mondja csak, mondja — kiáltottam az anyósomra. — Mondja csak, ki még? Kinek, melyik vonatosnak lett ribanc a felesége? Mondja csak, mond­ja, az úristenit neki — sziszeg­tem indulatosan. — Maga mondta azt is, hogy aki gya­rapodni akar, annak az ura Pestre megy. Bözsinek is ma­ga beszélte tele a fejét, hogy csak az építkezik, gyarapszik, aki megfogja a maga szerencsé­jét... Ha gyári, ha vonatos. Ha maga nem beszél, ha maga nem.. . — András! Hallgass, elment az eszed? — sikította Bözsi. Hirtelen kijózanodtam. Ve­rítékben úszó homlokomat tö- rölgettem. — Lehet — mondtam higgad­tan. — De a szemem kinyílt, az biztos. * Délután elmentem Bodnár Pistához. A kertben dolgozott. — Hogy van a lábad? — Most már jól — mutatta —, de a táppénzt a felülvizsgá­latig kapom. — Hallom, hogy traktoros let­tél. — Rábeszélt az elnök. Időm vót, a táppénzt kaptam, nem megyek vissza a Bocskaiba. — Ott hagyod a jó keresetet? , — Ott. Messziről szép az csak. Olyan mint a virágos mező. Ha % Reflektorfényben A Nehéz emberek rendezője líi a felelős SOKSZOR egy puszta törté­net meg'rázóbb tanulsággal szol­gál, mint bármiféle magyarázat, íme: Az egyik gimnázium szülői értekezletén — mellékes téma­ként — hallottam egy diákról. A történet nem fért a fejembe, az igazgatótól kértem szavahi­hetőségének tanúsításált. Meg is kaptam, így az alábbi történet hitelességéhez kétség nem fér. Az egyik Kecskemét környé­ki községből járt be a gimná­ziumban egy tanuló. Jómódú szülők egyetlen gyermeke. Mint ilyenkor az történni szokott, a gyermeket tejben-vajban fü- rösztöttók, mindent megkapott, amire szüksége volt. Sőt még annál is többet. Nem volt olyan nap, hogy száz forintnál keve­sebb zsebpénze lett volna. A SZÜLÖK nyugodtak voltak, hogy egyetlen gyermekük ren­desen folytatja tanulmányait. Megbíztak benne, annyira hogy az ellenőrzokönyvét soha nem kérték el. füzeteit soha meg nem nézték, önálló a fiú, megél e. maga lábán. Hát meg is élt! November vége felé. amikor a fiatalember igazolatlan mulasz­tása már olyan méreteket öltött az iskolában, hogy azt nem le­hetett szó nélkül tűrni, az igaz­gató egymás után két levelet küldött a szülőknek, kérvén, fáradjanak már be az iskolá­ba. A két levél nem ért célba, a fiatalember fogta el a hely­beli postásnál. A harmadik levél a szülők munkahelyére ment. Ezúttal si­került a kézbesítés. Bejöttek a szülők, hogy megnézzék: hogy tanul az ő negyedik osztályos gyermekük. Ekkor derült ki, hogy a gyermek harmadik osz­tályba jár, mert — osztályis­métlő. Bizonyítványát sem lát­ták a szülők tavaly év végén, azt is elhazudta a fiú. Igaz, hogy nem is nagyon kérték. El­végre meg lehet bízni az ö egyetlen gyermekükben. A FIATALEMBER rövid úton kikerült az iskolából. Hogy mit csinál jelenleg azt nem tudjuk. És a jövőben?..: A tanulság firtatása helyett csak egy kérdést: — Ki ezért a felelős? .. Ezek a portrék tulajdon- | képpen egy önarckép részei is...” — írja saját filmjéről Kovács András.. Aki emlékszik erre a mondatra, nem felejti el a Ne­héz emberek megalkotóját sem. Igen, ő is „verekedő” típus, nyughatatlanul és indulatosan közéleti ember. Elképzelhetetlen róla. hogy például parókás-kosz- tümos történelmi filmet, vagy bohókás, könnyű zenés filmvíg­játékot rendezzen. Az ő művé­szete másféle, azt mondhatnánk rá: a társadalom hőmérője. Kora ifjúsága óta erősen vonz­za a szociográfia, legkedvesebb és legemlékezetesebb olvasmá­nyai a Puszták népe, a Vihar­sarok, s a hasonló művek. 1946- ban iratkozott be a Színház és Filmművészeti Főiskolára. s 1950-ben végzett, évfolyamtár­saival együtt ők voltak az el­sők, akik már a népi demokra­tikus Magyarországon nyerték el a filmrendezői oklevelet. Egy éven belül Kovács András a darmaturgia vezetője lett, egyé­nisége ebben a sajátos munka­körben sem maradt észrevétle­nül. Az ő gondozásában szüle­tett néhány, azóta is emlékeze­tes, kiváló magyar film, a Ki­lences kórterem, a Körhinta, a Hannibál tanár úr, és az Egy pikoló világos. Végső soron azonban a dra­maturgi munka mégsem Kovács András vérmérsékletének való. Az ötvenes évek végén rendezni kezdett: Zápor című filmje a falusi erkölcs csendes forradal­mát, a Pesti háztetők, a mai ifjúság változó arculatát, a Ga­lambos Lajos regénye nyomán készült Isten őszi csillaga pedig a tsz-szervezést. a szocialista falu születését ábrázolta, mind­annyiszor művészi hitellel, és tisztes, de még nem kirobbanó sikerrel. Az alkotó és a műfai igazi találkozását az 1964-es esztendő hozta meg. Előző évben Kovács András féléves tanulmányutat tett Franciaországban, s ott többek között részt vett a ci­nema varité. vagyis a valóság­film, a nem színészekkel, ha­nem életből ellesett jelenetek­kel dolgozó, a rögtönzött film híveinek és művelőinek lyoni, konferenciáján. Ugyanebben az időszakban idehaza vita folyt a Népszabadság hasábjain „Le­het-e nálunk érvényesülni?” címmel. Felvetődött, hogy a té­mából filmet készítenek. A ren­dezők azonban húzódoztak tőle. A külföldről épp akkor haza­tért Kovács András lelkesen hozzáfogott a gazdátlan ötlet kiaknázásához. A téma meg­szabta a módszert, megszületett az első. s mindmáig egyetlen, egész estét betöltő magyar ci­nema vertté film, a Nehéz em­berek. Ez a film a művész mindidáig legfőbb alkotása, az indulat filmje. Harag árad minden koc­kából a bürokrácia, közöny, bu­taság, szűklátókörűség, begyö- pösödöttség, kicsinyesség, önzés, anyagiasság ellen. Tisztító ha­rag. szépülő életünket féltő in­dulat ez, Kovács András a Nehéz embe­rekért elnyerte a Balázs Béla- díj első fokozatát. Jelenleg Cse­res Tibor Hideg napok című re­gényéből forgat filmet, de bi­zonnyal igaz az. amit egyik méltatója írt róla a kitüntetés átadása alkalmából: ..Tehetsé­géből. indulatából bizonnyal te­lik még sok alkotásra, de örök­ké hozzá tapad nevéhez epiteton ornans-ként, állandó jelzőként ez a néhány szó: a Nehéz emberek rendezője.” Pardaiílan lovag Az 1588-ban játszódó színes szélesvásznú francia—olasz ka­landfilm valószínűleg kellemes szórakozást nyújt majd a kö­zönségnek. Főhőse a vakmerő, ravasz, nagy szoknyabolond Pardaiílan lovag, aki a legkép­telenebb helyzetekből is kivág­ja magát. III. Henrik király ingatag ha­talmát szeretné megszilárdítani és ezért segítséget kér Navc.rrai Henriktől, Guise herceg ellen. A hírnök szerepével a lovagot bízzák meg. Pardaiílan — miután elvé­gezte a rábízott feladatot _ me gundorodván az udvari int­rikáktól, a nagyurak hatalmi cselvetéseitől és a vallásháború véres harcaitól. szerelmével együtt útnak indul olyan hely­re, ahol békességben élhetnek. B. J. közelebb jutsz, már látod, hogy sok közte a gaz, — Nem értem, mit akarsz ez­zel mondani? — Hát nekem nem tetszett a vonatozás, meg a munkásszál­lás sem. Az asszony itthon, én meg ott. Tudod, hogy én nem igen aludtam ott másnál, vagy a ligetben egy pádon mert én nem szeretem az ilyesmit, de itt az asszony csak emésztette vó- na magát, aztán meg ki tudja, milyen boldogságot csinál. Meg én se vagyok fából. Én se bír­tam vóna sokáig egyedül, ez az igazság. Azért jobb így nekem, hidd el. Kevesebb lesz a kere­set, de biztosabb, nyugodtabb lesz az életem. És veled mi van? Nem gondolkoztál még azon, hogy visszagyere? Megvan a ház, láttam valamék nap, most már lenne annyi itt is, hogy megélj. — Nem tudom, még nem tu­dom — mondtam. Elköszöntem Pistától és hazabandukoltam. * Nem tudom, mi történt ve­lem, de a vonaton nem bírtam nézni a nyúzott, fáradt, álmos arcokat, hallgatni a nehéz léleg­zéseket, szívni a sűrű cigaretta- füstöt. Idegesített a sok isme­rős. Szótlanul pislogtunk egy­másra, tudtunk egymásról min­dent, eszünkbe jutott az asz- szonytól, a szomszédtól hallott történet, kerekítettük, színez­tük. Ügy gondoltuk, hogy csak mi tudunk a másikról mindent, a másik nem is sejti a mi ba­junkat. Leültem az egyik fapadosban A csomagot a polcra dobtam, leglallább nyugodtan alszom Pes­tig. Nem zaklatnak majd, hogy kártyázzunk, nem kell hallgat­nom a röhögéseket, az értelmet­lenül elhangzó vaskos szavakat. Csukott szemmel hajoltam hátra, de nem tudtam elaludni, elszenderedni, egy pillanatra sem. Bözsi jutott eszembe. A kocsiban az utasok szende- regtek. Valaki álmában fel­nyög, aztán mocorog, végül el­csendesedik megint. Ismét le­hunyom a szemem. Aludni sze­retnék. De megint elém tolak­szik egy kép: az anyósomé. Vén boszorkány! Mit akar? Elrontani az életünket? De va­jon elronthatja ő, ha mi nem akarjuk; ha én nem akarom, ha Bözsi nem akarja ... Akar­ja? Nevetséges. Hát akarhatom én, meg ő. És Klári? Az öreg­asszony képe eltűnik. A pult mögött ott áll Klári kipirultan, mint egy kislány és tejet mér a részeg, felé kaparászó alakok­nak. — Ne hadonásszon itt, szaki­kéin — rázott meg az utazó szomszédom. Felriadtam. (Folytatása, következik..) Kovács András, a „Hideg napok” forgatása közben. Avar Istvánnal, a film egyik főszereplőjével. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom