Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-22 / 18. szám
Összpontosítsuk figyelmünket az 1966. évi terv célkitűzéseinek megvalósítására Or. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkára tartott pártnapot Kecskeméten a lakatosipari vállalatnál Csütörtökön délután dr. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkára ellátogatott az ÉM Fémmunkás Épületlaka- tosipari Vállalat Kecskeméti Vasszerkezeti Gyárába, ahol megtekintette a műhelyekben folyó munkát, s elbeszélgetett a munkásokkal. A gyárlátogatásra elkísérte Erdélyi Ignác, a városi pártbizottság első titkára és Reile Géza, a városi tanács vb elnöke. 'Az üzemrészek megtekintése után Molnár elvtárs a gyár pártszervezete által rendezett pártnapon tartott előadást. Molnár elvtárs pártnapi beszámolójának bevezetőjében elmondotta, hogy a második ötéves terv időszakában elért eredményeinkről a jól végzett munka tudatában adhatunk számot. Kiemelkedően fejlődött egész népgazdaságunk és társadalmunk, megyénk, városunk és maga a lakatosipari vállalat is. Ezzel együtt javult, emberibb lett magunk és családunk élete. Megyénk gazdasági életében ugrásszerű fejlődést hozott a második ötéves terv. A párt vidéki iparosítási politikájának megfelelően 16 ezerrel gyarapodott a foglalkoztatottak száma. A tárca és helyiipari vállalatok továbbfejlődésével új iparágak bázisa teremtődött meg. Az elmúlt öt év alatt számottevően növekedett a mező- gazdaság teljesítő képessége. A mezőgazdasági termelés 21.8 százalékkal, a felvásárolt mezőgazdasági termékmennyiség 24,8 százalékkal növekedett az elmúlt években. Megyénk ezzel teljesítette az országosan előirányzott terveket, annak ellenére, hogy például a múlt évben természeti csapások és egyéb okok miatt a szőlőtermelés igen alacsony volt. Mezőgazdasági exportunk több mint kétszerese az. 1960. évinek. Az eredmény forrása kétségkívül a létrejött szocialista nagyüzemekben van. Ügy vélem — folytatta Molnár elvtárs — az ipar és a mezőgazdaság felvázolt fejlődése két dolgot világosan érzékeltet. | . j A sokrétű társadalmi és I * I gazdasági problémák megoldására — melyet rajtunk kívül eső tényezők is bonyolítottak, pl. természeti csapások a mezőgazdaságban — a párt és a kormány helyes politikát dolA pártnap résztvevőinek egy csoportja. gozott ki. és ez eredményesen szolgálta szocialista fejlődésünk és a dolgozó emberek érdekeit. ■ g I Ez a politika megértésre I * I talált az emberek körében, mert a kijelölt célokért volt értelme dolgozni, hisz azok a köz javát és ugyanakkor az emberek sajáít boldogulását szolgálták. Felvetődhet a kérdés, hogyha ilyen egészséges fejlődés jön létre, miért és miben vannak gazdasági problémáink? Ennek megértéséhez fel kell idéznünk a párt 1964. december 10-i határozatát, amely feltárja, hogy gazdasági életünk a fejlődés új szakaszába érkezett. Ennek az a lényege, hogy az eddigi meny- nyiségi fejlődés a népgazdaság fejlesztésében már nem elégséges. Ehelyett megteremtődtek a feltételei és a lehetőségei is annak, hogy előtérbe kerüljenek a közgazdaságilag megalapozott md nőségi gén yok, a népgazdaság előrehaladásában pedig az intenzív, vagyis a belterjes fejlesztés. A Központi Bizottság határozatának végrehajtását megkezdtük, és az elmúlt gazdasági év során születtek is eredmények. Azt azonban világosan kell látni, hogy hosszú lejáratú, s egyben nagy következetességet, fegyelmet, szorgalmat kívánó tennivalók is vannak. Ezek megvalósítása oldja fel problémáinkat. Amilyen mértékben megértjük gond jetink gyökerét, az intézkedések szükségességét és összefüggését, amilyen mértékben ki-ki a maga területén jól dolgozik ezek megvalósításán, olyan mértékben gyorsul meg népgazdaságunk - fejlődése és javul egyéni helyzetünk. Az 1966. évi népgazdasági tervvel kapcsolatosan Molnár elvtárs elmondotta, hogy tennivalóink gazdasági természetűek, a gazdálkodás, a termelő munka sokoldalú minőségi fejlesztésével és javításával függnek össze. Ezért nagyon fontos, hogy figyelmünket az 1966. évi terv célkitűzéseire összpontosítsuk és ezeket az üzem munkájában és az egyes dolgozók tevékenységében következetésen valósítsuk meg. Az év során bevezetésre kerülő ár- és bérintézkedések okaival kapcsolatosan . Molnár elvtárs a következőket mondotta: a fő ok az, hogy jelenlegi árrendszerünk és elosztási rendszerünk nem alkalmas arra, hogy a bonyolult gazdasági feladatainkat sikeresen oldjuk meg. Ez az ár- és bérrendszer 1951-ben alakult ki, s a mai viszonyoknak már nem felel meg, sok vonatkozásban elavulttá vált, s ma már nem hogy nem ösztönöz a termelés növelésére, inkább visszahúzóin hat. Az intézkedésnek hármas célja van; az igényeknek megfelelő termelés; gazdagabb népgazdasági erőforrások; magasabb életszínvonal. Miért kellett elsősorban a mezőgazdasági árakat rendezni? Erre is érvényes az. amit az előbb mondottam, hogy nem felelnek meg a mai árviszonyoknak. A mezőgazdasági árak elmaradnak az ipari árakhoz viszonyítottan, ugyanakkor 26 százalékkal alacsonyabb a színvonaluk, mint a. tényleges ráfordítás ezt inokolttá tenné. Ez vonatkozik mindenekelőtt a húsárakra, de ez a helyzet a gabonánál és más termékeknél is. Azért vált szükségessé az árak rendezése, mert a korábbi árak már nem ösztönöztek a termelés fejlesztésére. Mindez nehezítette és rendkívüli módon zavarta a szövetkezeti gazdaságok egészséges továbbfejlődését. A mezőgazdasági árak rendezése után joggal várhatjuk, hogy a termelés növekedni fog, a gazdálkodás javul és mindez hatékonyan szolgálja népgazdaságunkat. Az intézkedések mindenekelőtt a munkásosztály érdekeit szolgálják. Elősegítik a mező- gazdaság fokozottabb részvételét, a népgazdaság és a lakosság igényeinek kielégítésében, valamint a népgazdasági felhalmozásban is. A határozatnak kiemelkedő politikai jelentősége van. Mivel az intézkedések egyaránt szolgálják a munkásosztály, valamint a szövetkezeti parasztság kölcsönös érdekeit, hatásukban nagymértékben erősítik a munkás—paraszt szövetséget, a két társadalmi osztály még következetesebb együttműködését, ami szocialista államhatalmunk alapja. Ezért helytelen dolognak tartjuk. hogy ipari üzemekben, bérből, fizetésből élők körében olykor parasztellenes megjegyzéseket lehet hallani. Ezek megfontolatlanok és politikai vonatkozásban is káros hatásúak. Miből adódnak a félreértések? Elsősorban abból, hogy közvéleményünk, a munkások, bérből, fizetésből élők talán kevésbé ismerik a mezőgazdasági termelés szerepét. S ehhez az is hozzátartozik, hogy a parasztság egészének helyzetét nem reálisan ítélik meg. Esetenként egyes ügyeskedő parasztok tevékenységéből, életmódjából vonnak le következtetéseket. A tények azt bizonyítják, hogy a szövetkezeti parasztság szorgalmasan dolgozik. A nagyüzem körülményei közt is igen nehéz munkát végez, hiszen ilyen a mezőgazdasági munka természete. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy általában a falusi lakásviszonyok, a kommunális ellátottság nem éri el a városi színvonalat. Ebből fakad az is, hogy a falusi lakosság különösen a fiatalság vonzódik a városi élet iránt. Tehát mindenképpen helyeseljük azt a politikát, amely figyelembe veszi ezeket a körülményeket és gondot fordít arra, hogy a parasztság életkörülményei fokozatosan közelítsenek a munkás* osztály életkörülményeihez. Az intézkedések másik cél- i tűzése — folytatta Molnár •ivtárs — az volt, hogy bér- és elosztási rendszerünket egészséges irányban fejlessze. Az elfest *m.. számos ipari és mezőgazdasági árucikknek, valamint szolgáltatásnak magasabb a termelési költsége, mint a fogyasztói árak, tehát az állam olcsóbban bocsátja mindezeket a lakosság rendelkezésére, mint amennyibe valójában kerül. Mi a társadalmi igazság ezekben a kérdésekben? Ügy véljük, hogy társadalmilag teljesen igazságos az, hogy ki-kí fizesse meg azt, amit elfogyaszt, vagyis azt az árat, amennyibe az társadalmunknak kerül. A népgazdaságban is úgy van, mint az egyes háztartásokban; elosztani és fogyasztani csak a bevétellel összhangban lehet. Ezek az intézkedések egyben inkább elősegítik a szocialista elosztás érvényre jutását is, nevezetesen azt, hogy ki-ki a végzett munkája alapján részesüljön a termelésből a termékek végleges költsége alapján. A bérrendezéssel kapcsolatosan többek között elmondotta Molnár elvtárs, hogy a felhasznált összegeknek közel egyhar- madát a munkások bérének javítására használja fel a kormányzat, ami átlagosan 7—8 százalékos fizetésrendezést jelent. A munkások körében végrehajtott fizetésjavítás figyelembe veszi azt. hogy az erős fizikai igénybevételnek kitett dolgozók, valamint a kedvezőtlen munkakörülmények között dolgozók bérét rendezze, egyben biztosítsa a munkához szükséges szakismeretet és gyakorlat figyelembe vételét. Befejezésül, szeretném, ha beszámolóm elősegítette volna, hogy az elvtársak átfogóbb és reális képet kapjanak népgazdaságunkról, amely egészségesen fejlődik, gondjainkról is, amelyek fejlődésünk mai szintjén alakultak ki, valamint az 1966-os tervről és a bevezetésre kerülő ár- és bérintézkedésekről, hiszen mindezek alapját képezik népgazdaságunk további erősödésének, szocialista rendszerünk és annak politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség erősödésének és kétségkívül az életszínvonal megalapozott növelésének — mondotta Molnár elvtárs. Ezért bátran mondhatjuk, hogy az 1966. évi terv feladatainak végrehajtása, s az intézkedések megvalósítása a munkásosztály és az egész nép javát szolgálja, ★ A nagy érdeklődéssel kiset , előadás után Molnár elvtárs és a kíséretében levő városi vezetők elbeszélgettek az üzem dolgozóival, majd vezetőivel tanácskoztak a gyár különböző
