Petőfi Népe, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-19 / 15. szám
1966. január 19, szerda 5. oldal Nem a szavakon múlik AZ ÉV VÉGÉN vették fel a pártba. Az előző tanév elején lett tagjelölt, s kerek egy esztendei munkával bebizonyította, hogy megfelelt a várakozásnak. Érdemes a megtiszteltetésre, hogy a párt tagjai sorába tar- tozhassék. Amikor kérdezgetem, hogyan jutott el a pártig, szűkszavúan válaszolgat. Csak a puszta tényeket közli. Az első nem csupán adatszerű mondata ez: — Mi matematikusok száraz emberek vagyunk. Nem értünk a szavakhoz. Az érzéseink a munka mögé rejtőznek. Szigeti Jakab, a bácsalmási általános iskola matematika— kémia szakos tanára, valóban nem bőbeszédű ember. Harminc év körüli lehet. Határozott vonalú arca komoly, amit a fekete keretes szemüveg még szernbe- ötlőbbé tesz. Hangja csendes, egyenletes lejtésű. IFJŰ KORA ELLENÉRE is tapasztalt ember. Nem volt könnyű a fiatalsága. A munka mellett tanult, már mint pedagógus szerezte meg a tanári diplomát. Tíz évig Bácsszőlősön tanított, Bácsalmásra három évvel ezelőtt került. Itt a Pedagógus Szakszervezet titkára lett. Jól végezte a munkáját, s így figyelt fel rá a párt vezetőség. Két éve kérdezte tőle először Oriold Károly élvtárs, a pedagógus pártszervezet titkára, hogy kérte-e már korábban a felvételét a pártba? —Nem. Ügy gondoltam, ha érdemesnek találnak rá az elvtársak, majd szólnak. — Hát mi úgy látjuk, jól dolgozol, komoly ember vagy. Köztünk volna a helyed. Ha csak nem Idegenkedsz valamiben a nézeteinktől. — Nem. Tanultam a marxizmust a főiskolán is, újságot olvasok, meggyőződésem, hogy a marxizmus a helyes világnézet. Rábízták a Kossuth Kiadó folyóiratait és könyveit. Ekkortól még többet olvasott, hogy Ismerje a kiadványokat, amiket másoknak ajánl. — Nem túlságosan hálás feladat — mondja. — Kezdetben elég sok könyv megmaradt. Még a legjobban az olyan népszerű j füzetek keltek el. mint a Vi- j lágesemények dióhéjban... Ma j már könnyebb. Aki megkezdett I egy sorozatot, rendszeres vásárlóvá lett és vannak olyan kötetek. amiből itt-ott már kevés a készlet. A Gestapo történetét például egyáltalán nem volt nehéz eladni. Ö IS, MINT A PEDAGÓGUSOK általában, igen elfoglalt ember. Tanítás, társadalmi munkában kettős elfoglaltság, (szak- szervezet és propagandista munka), s a család. A felesége is pedagógus, három gyermekük van. És mégis tanul. Most már. hogy párttag lett, kötelességének érzi a rendszeres tanulást. Az ősszel iratkozott be a községi pártbizottság marxista középiskolájába. Kíváncsi vagyok, hogyan fogalmazza meg ilyen szűkszavú ember, hogy milyen érzés, mit jelent számára a párthoz tartozni. A válasz most is pontos, látszólag érzelemmentes, a lényegre törő: — A kötelességemet azelőtt is mindig igyekeztem megtenni. De most nagyobb a felelősségem. .. M. L. A közelmúltban egy látszólag j más irányú téma kapcsán érdekes eszmecsere bontakozott ki j a megyei tanács vb ülésén a 1 honismeretről és a hazafias nevelés néhány időszerű kérdéséről. Az adott erre okot, hogy a vb a megye múzeumainak helyzetét' személyi és tárgyi feltételeit tűzte napirendre, s a jelentés címében szerepelt a kulturális forradalom végrehajtása érdekében kifejtett tevékenységük is. Őszintén szólva — s ezt a jelenlevők is észrevételezték —. az utóbbiról csak kevés szó esett a beszámolóban, s így akaratlanul is ennek elemzése, összefoglalása kapott nagyobb teret a vitában. A múzeumok „profilja“ Bár szokatlan e kifejezés ebben a vonatkozásban, mégis élni kell vele, mert. valóban szükség van a megye legkülönbözőbb vidékein levő múzeumok — a környék hagyomáSzankció helyett Taiaii szoK&tian, hogy a szankció kifejezést, amely leginkább a büntetőjogban használatos, most egy iskolával, illetve az ott megnyilvánuló nevelési módszerrel kapcsolatban említjük. Miről van szó? Levél érkezett szerkesztőségünk- bej s abban többek között ezt olvashatjuk: ,,Iskolánkban az úttörők minden hétfőn értékelik az elmúlt hét tanulmányi és magatartási eredményeit. A legjobb eredményt elért osztály a leggyengébben tanuló és rosszul viselkedő osztálynak büntetést szabhat ki. Például a múlt hé- teá a VII, osztály úttörőinek minden tízpercet az udvaron kell eltöl- teniük. . .»» Erről természetesen, tudomásuk volt a pedagógusoknak, hiszen a levél írója maga Is nevelő. S a leg- elgondolkoztatóbb az, hogy mintegy követendő jó példaként adja a módszert hírül. Pedig aligha helyes a gyerekeket ilyen, és ehhez hasonló „szankciókkal” a tanulásra és jó magaviseletre ösztönözni. Lehet, hogy az úttörők nem tudtak célravezetőbb „büntetést” kitalálni. A nevelőknek azonban feltétlenül közbe kellett volna lépniük. Ahelyett, hogy a megfázás veszélyének tették ki a gyerekeket — közöttük bizonyára van gyengébb szervezetű, érzékenyebb alkatú is — helyesebb lenne, ha a feltétlenül Jó szándékkal és céllal indult versengést ártat-' lanabb, s ugyanakkor hasznosabb mederbe terelnék. A szóban forgó módszer ugyanis — miszerint egyik osztály megbüntetheti a másikat — azt eredményezheti, hogy kárörvendők, illetve írigykedók lesznek a gyerekek. Ebből villongások származnak, ami egyáltalán nem a jó közösségi szellem melegágya. Már pedig az egymás iránti, önzetlen segítőkészség, a társak megbecsülése, támogatása az, amire többek között nevelni kell a gyerekeket. Azzal, hogy az időlegesen lemaradt osztályt kiállítjuk a hidegre, nem a tanulásnak csinálunk propagandát, nem arra ösztönözzük a „kiközösítettéket”, hogy magáért a tudásért tanuljanak. Az ebben az esetben másodrendűvé zsú- gorodik. A fő törekvés, hogy a következő héten ők mosolyogjanak az ablakok mögül a hidegben ácsorgókra. Sokszor — mint a fenti esetben is — nem elég csupán a vitathatatlan jó szándék, hanem figyelembe véve a körülményeket, ki kell találni a legjobb, leghasznosabb módszert is. A szóban forgó iskolában ezúttal nem sikerült. Reméljük, azonban, ezt is megtalálják az új esztendőben. G. S. nyaihoz is kapcsolódó — jellegének kialakítására. Mint dr. Molnár Frigyes elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára megjegyezte: Körültekintően kellene megrajzolni a múzeumok profilját, hogy munkájuk tudatosabb legyen. Példának hozta fel a Bajai Türr István Múzeumot, ahol a nagy névadó emlékeiből több anyagot lehetne összegyűjteni, akár az olasz- országi kapcsolatok kiépítésével is, ahol ezek még fellelhetők. A bajai múzeumnak, s hasonlóan a kalocsainak, nagy szerepe lehet a környék népművészetének megőrzésében. A megyében a Petőfi kultusz ápolásának különös létjogosultsága és kedvező visszhangja van. Ez fontos célját képezhetné a kiskőrösi, kiskunfélegyházi, dunavecsei és dunapataji múzeumok ismeretterjesztő és további gyűjtő munkájának. Felmerült a vb ülésen a kiskőrösi Petőfi-ház állagmegóvásának kérdése — erre vonatkozóan határozat is született —, valamint a múzeum továbbfejlesztése, a félegyházi múzeumhelyiség gondjainak megoldása, s általában az a kívánalom, hogy a helyi tanácsok és pártszervezetek is adjanak nagyobb támogatást a hazafias nevelés e fontos eszközeihez. Az iskolák szervezzenek rendszeres látogatásokat a állandó és alkalmi kiállítások megtekintésére, s ily módon is hozzák közelebb az iskolai tananyagot az ifjúság képzeletvilágához, érzelmeihez. A társadalmi bázis szerepe Többen hangsúlyozták a múzeumok társadalmi bázisának jelentőségét is. Mint Farkas József, a megyei népfrontbizottság titkára mondotta: növekszik az igény az emberekben a múzeumok iránt. A dunavecsei múzeumot is a szülőföld szere- tete. jórészt a társadalmi aktivisták hozták létre. Sok lehetőség van még epen kívül is úgynevezett falu gyűjtemények létrehozására, s ehhez a múzeumoknak fokozott szakmai segítséget kellene nyújtaniuk. Közismert, hogy a honismereti mozgalom az utóbbi években igen szépen kibontakozott a megyében. Sajnálatos, hogy a múzeumok és e körök kapcsolata még nem a legjobb, pedig együttműködésük nélkülözhetetlen. Szívesen segítenek a falusi pedagógusok is, akik leginkább érzik, milyen nagy segítséget jelent az ifjúság nevelésében a múlt emlékeinek felkutatása, a jelen emlékeinek megőrzése. Számos értékes magángyűjtemény is akad a megyében, melyek nyilvánosság elé való vitele szintén közérdeklődést keltene. Felmerült a feledésbe merülő helynevek Összegyűjtésének szervezettebbé tétele, melynek már vannak kezdeményezői a megyében. A társadalmi bázist szélesíti a múzeumbarátok köre is, amely ismét több helyen szervezés alatt áll. Számos vonatkozásban — egy-egy kiállítás rendezése stb. — sokat segíthetnek a megyében levő tudományos intézetek, erre már volt is példa — pl. homoki kultúra bemutatásában — a közelmúltban. Ötéves terv készül A megye múzeumainak további munkájáról a közeljövőben ötéves terv* készül, amelyben bizonyára helyet kapnak a megyei tanács vb ülésén elhangzott értékes útmutatások. A helyi tanácsok segítsék ezeket a nemes célkitűzéseket a tárgyi feltételek megteremtésével, bizonyos anyagi eszközök rendelkezésre bocsátásával. Hiszen nemcsak a régmúlt, de a több mint két évtized rohamos fejlődése, a felszabadulás óta elért eredményeink emlékeinek összegyűjtése is egyre parancso- lóbb szükségesség lesz számunkra. A szocialista hazafiság igaz érzése nem születhet meg ezek ismerete nélkül. F. Tóth Pál TFnrm XXIX. — Hiába! Zsugoriak. Aki nem ad annak, aki megérdemli, az nem kap annyit, ameny- nyit érdemel. Ez a baj, ezt nem értik. Szerintem pedig, ha nincs jó agronómus, az any- nyi, mintha egy gyárban rössz mérnök volna, vagy egyáltalán nem lenne. Ezt nehezen akarják megérteni, de lassan ... — Hagyd már Andrást is beszélni — szól Márta urát dorgálva. — Hagyom én, ’csak előbb igyunk már. Na, egészségedre, András ... Koccintunk. Márta is iszik. — Meddig akarsz még Pesten lenni? — Nem tudom. Most tanfolyamra járok. — Na, ez igen — csap combjára a sógor. — Milyen tanfolyamra? — Gépkezelőire. — Az meg mi? — Az építkezésnél, tudod, darukezelő, meg ilyesmi — magyarázom. — Aha. Te leszel a gépesített építőipari vállalat első segédmunkása. Nem rossz — állát tenyerébe fogja, ide-oda csapja fejét, néz rám meg a éleségére, aztán a csendben ülő gyerekekre és hirtelen lecsap rám. — És mi lesz Bözsivel? — Hogyhogy? — riadok fel. — Hát te ott darukezelő leszel, ő meg itt az új házban. Annak persze nagyon örülök, hogy végre megcsináljátok a házat, mert az anyósodé már nagyon rossz volt. Az ördög tudja, sógor, lehet, hogy ez nagyon jó így, mert nem veszekszik veled örökké az asszony, mint velem — hirtelen behúzza nyakát és odább húzódik Mártától hahotázva. — De én már amondó vagyok, hogy jobb közelebb lenni hozzá, még ha veszekszik is, mert csudálatos teremtések azért, este mindig elcsendesednek és meg is feledkeznek róla, hogy egész nap veszekszenek és úgy odabújnak az emberhez, hogy rögtön melege lesz. Ügy meg, ahogy te élsz mostan, — ne haragudj, de kimondom, tudod, hogy nem haragból —, az a birkákéhoz hasonló. Karámba zárva éltek, aztán kihajtanak a legelőre, azaz dolgozni, majd vissza, és néha kaptok egy napot, hogy . .. — Hagyd már abba — dorgálja Márta az urát. — Mért nem jött el Bözsi is?- . -J - '-n ■ rt rá, valamelyik nap majd eljön — mondom, de nekem még mindig a sógor gyorsan pergő szavai kavarognak agyamban. Birkák módjára élünk? — Régen ígéri már. Most már akadozik a beszélgetés. Belekapunk ebbe is, abba is, de mindhárman érezzük, hogy elakadt a szó. Elbúcsúzom tólük. Kikisértek egészen a kiskapuig. • Bözsi a telkemre kötötte, hogy vigyázzak a pénzre, mert most kell mindén fillér. Nem is költöttem csak cigarettára. Ha Kláriért mentem a talponállóba, nem kértem semmit. Klári meg is kérdezte egyszer: — Mi van veled, hogy nem iszol? — Sosem ittam — mondtam mosolyogva. — De azelőtt nem mertem volna itt álldogálni, beszélgetni veled. hogy ne igyák... Csippentett felém szemével, és még az arca is pirosabb lett, mintha valami csintalanságon kapták volna. De ha otthon, vacsora után kínált meg, azért mindig megittam egy-két pohárral. Egy este azzal fogadott, hogy fent volt a férje, beszélt vele, aztán elment megnézni a gyerekeket és már vissza is utazott. Közömbösen hallgattam, nem nagyon érdekelt az sem. ha itt kapna. Az öklöm kemény, ha ütni próbálna, visszaadnám neki — gondoltam. — Tudod, hogy mit akart? — Vágyakozott utánad — csíptem felé gúnyosan, mert fájt, hogy Klári az urával volt. Klári hallgatott egy pillanatig, csak aztán mondta: — Nem nyúlt hozzám. Válni akar... — nyugtatott meg. Mi közöm nekem ehhez — gondoltam. De, amikor Klári kíváncsi tekintete tekintetemet kereste, megkérdeztem: — És te mit mondtál? Leült mellém, megfogta kezemet, simogatta. — Mit mondtam volna. Váljon, ha akar. Nem fogom megakadályozni. Szépen megegyeztük és kész. A gyerekek egyelőre a nagymamánál maradnak és én is, meg ő is, ötszáz-ötszáz forintot küldünk a nagymaminak. A lakás az enyém marad, a bútorok felét majd elviszi, vagy eladja. Mondtam neki, hogy megveszem, mert van pénzem. A gyerekeik itt lesznek bejelentve a nagy lakás miatt. Mindenben megegyeztünk, örült, hogy nem állok útjába. Szegény, nem is értem, miért áll- nék bosszút rajta? Persze, fájt korábban, hogy szeretője van és azért nem törődik velem, de most már olyan idegen nekem, hiszen olyan ritkán láttam. Nem akarom más boldogságát tönkre tenni. Menjen, ha akar. Nehéz lesz a gyerekeknek, de hát, mit csináljak? — sóhajtott. Elhallgatott, mosolyogva nézett rám. Hallgattam. Nem tudtam, hogy mit mondjak most Klárinak. — Hogy megy a tanulás? — kérdezte egy kis idő múlva, amikor megunta a hallgatást (Folytatása következik.) Megalakult a Mezőgazdasági Könyvbarátok Köre A Mezőgazdasági Könyvkiadó szervezésében megalakult a Mezőgazdasági Könyvbarátok Köre. Célja, hogy tagjainak mezőgazdasági szakismereteit növelje, műveltségét a szakirodalom segítségével emelje. A tagokat kedvezményesen és gyorsan ellátja szakkönyvekkel, rendszeres tájékoztatást ad a hazai és külföldi szakirodalomról. Ezenkívül biztosítja taeiainak az irodalmi ritkaságok és a kis példányszámú speciális érdekes- ségű kiadványok megszerzését. A Mezőgazdasági Könyvbarátok Körének tagia lehet mindenki, aki a mezőgazdasági irodalom iránt érdeklődést tanúsít. A tagok szakkönyvek vásárlása esetén 15 százalék kedvezményben részesülnek. Jelentkezni lehet: Mezőgazdasági Könyvbarátok Köre központja Budapest, V., Báthori u. 10. Film jegyzék készüli A megyei tanács művelődés- ügyi osztályának népm ,’elési tanácsadója kezelésében levő film- és személtető eszközök tárában a legváltozatosabb területeket felölelő és korszerű, a legújabban készült rövid filmek is megtalálhatók. A filmeket iskolai oktatáshoz, népművelési előadásokhoz, munkás- és tsz- akadámiákhoz kölcsönzik ki. A munka megkönnyítésére a Népművelési Tanácsadó mos! elkészítette az 1200 filmet magában foglaló íilmjegyzeket. Honismeret és a hazafias nevelés a múzeumok tevékenységének tükrében
