Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-11 / 292. szám
W65. december 11, szombat 5. oldal Nyugtalan ifjúság E CIKK nem vállalkozik többre, mint néhány gondolatra arról, amit a fiatalokkal, a „felnőtt kamaszokkal” kapcsolatban sokszor hall az ember: hogy mindent megkaptak, hogy az ifjúság megértésének, nevelésének ez a kulcsa, s öreg hiba volt elkényeztetni őket. Ki tagadná, hogy jobb anyagi körülményeik vannak, s tanulási lehetőségeik összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek, mint a mai felnőtt nemzedéké annak idején? Erre a különbségre, előnyös helyzetükre, gyakran, s alapjában helyesen figyelmeztetjük őket. Meglehetősen sokszor hallják. Mit várunk ettől? Hogy jobban megbecsüljék azt, amihez nem a maguk erejéből jutottak. Egy diploma az államnak százezer forintjába kerül. Hány év alatt törlesztik le. már akik letörlesztik ezt a „hitelt”, amelynek még a kamatait is a társadalom fizeti? A tőkés országokban is sokféle rendszere van az ösztöndíjaknak. A tanulás mégis sokkal többe kerül, s a társadalmi bázis, amelyre a felsőoktatás épül, sokkal szűkebb. Mi a közoktatás tényleges forradalmát hajtottuk végre, s ez az ifjúság egész helyzetét alapvetően megváltoztatta a háború előttihez képest. Éppen ezért igazuk van, amikor ezt tekintjük egész pedagógiai stratégiánk kiinduló pontjának. HOGY OKOSAN érvelünk-e, s hogy valóban a forradalmi lényegre mutatunk-e rá. vagy megállunk ott, hogy „bezzeg az én időmben még cipőre sem tellett” — ez már más kérdés. De hogy ennek a tudatát nekünk ébren kell tartanunk a fiatalokban, arról nem lehet vita. Bármilyen fontos kiindulópontja is ez pedagógiánknak, nem tulajdonítunk-e ennek a valóságosnál is nagyobb jelentőséget? Nem adjuk-e olyan kérdésekre is, amelyekre mást kellene felelnünk', ezt a választ? Mert nem mindig érjük el ezzel az érveléssel a jogosan megkívánt hatást. S ez nem azt. jelenti, hogy a fiatalok hálátlanok, hogy semmibe sem veszik, amit mások értük tettek, hanem azt. hogy ez az érvelés nem mindig illeszkedik egy kiforrott, egészséges pedagógiai gyakorlatba, nincs mindig összhangban a fiatalok más tapasztalataival, s ezért nem hat úgy. ahogy különben hatna. Hogy a mai fiatalok mindent megkapnak? Ebből annyi igaz, hogyha valaki bejut a középiskolába. vagy felsőfokú intézetbe, ha családja nem tudja biztosítani, az állam bocsát rendelkezésére olyan anyagi eszközöket, amelyek lehetőséget adnak tanulmányai elvégzésére. NAGYOBB probléma ennél a pályakezdő fiatalok anyagi helyzete. Az egyetemi, főiskolai hallgatóknak, ha szűkösen is, de mindene megvan. Ahogy a saját lábára áll, kedvezőtlenebb anyagi helyzetbe kerül. Nem állíthatjuk tehát, hogy kényezteti őket az élet. Arról sem tudok, hogy a munkásfiatalok ne ismernék a gondokat. Ha valaki ott dolgozik. ahol lakik, ha szülei viselik gondját, s még nem alapít családot, persze könnyen él. De csak ilyen körülmények mellett! A többinek sincsenek súlyos. nagy gondjai. De hogy mindent megkapnának? Sok mindent megkapnak, sok mindent nem kapnak meg, amit pedig megkaphatnának, annak a veszé'ye nélkül, hogy „elrontanánk” őket. De nem is ez a fő kérdés. A fiataloknak — a szó anyagi értelmében — valóban viszonylag könnyű a dolguk. Ehhez azonban hozzá kell tennünk: ezeaet a fiatalokat a szocialista Magyarország első húsz esztendeje nevelte. „Bennünket mindig úgy emlegetnek — mondotta egy húszéves fiú —. hogy mi bele- születlünk a szocializmusba. Pedig mi az átmeneti társadalomba, a forrongó, nehéz évekbe születtünk bele.” És ez is — igaz! NEM, A MAI húsz vagy húszegynéhány évesek igazán nem selyempapírban nőttek fel. Anyagilag jobb helyzetben voltak, s vannak, mint szüleik annak idején. De azt a pozitív hatást, amit ez gyakorol, negatívumok gyengítették. Az ország politikai. gazdasági életében például már emlegetni sem fogjuk a személyi kultuszt, amikor a jellemekben, még nyomon követhetjük torzító hatását. Ez az ifjúság nyugtalan években nőtt fel. S nekünk, ha valóban segíteni akarunk nyugtalan útkeresésükben, ebből kell kiindulnunk, ezt kell megértenünk. K. Gy. Felelősség n Meddig terjed egy gazdasági vezető fele’őssége? Nem könnyű felelni erre a kérdésre. habár mindenütt szabályok írják elő, vagy legalább is körvonalazzák a vezetők hatáskörét. Nem volna helyes ennek olyasféle értelmezése, amely a beosztottak válláról venné le az egyéni felelősség terhét, de azt sem lehet mondani, hogy a vezetők felelőssége holmi reszortmunka, s leszűkíthető az említett hatásköri előírásokra. Pedig néha mintha egyesek hajlamosak lennének erre. Lapunkban az utóbbi időben rendszeresen tájékoztatjuk olvasóinkat olyan visszaélésekről, illetve mulasztásokról, melyeket már felderített a rendőrség és bizonyos általános érvényű tarulágokat is rejtenek magukban. Főként az adott munkaterület dolgozóiak, vezetőinek de másoknak is. Azt hihetnék, — mivel alaposan ellenőrzött tényekről van szó — az ilyen cikkekre nem is érkezhet reklamáció a vállalatok részéről, illetve csak egyetértő és a hiba kijavítására vonatkozó ígéret hangozhat el. Sajnos, nem így van. Szinte szabályosan befut az adott terület valamelyik — rendszerint az ügyben is érintett és bírált — vezetőjének felháborodott hangú levele, melyben igyekszik „megmagyarázni a bizonyítványt” és kioktatni a sajtót kötelességei felől. ■ így jártunk például „Az orkán áldozatai” című cikkünkkel kapcsolatban a BRK- kirendeltség vezetőjével, aki „régi bulvárlapok stílusára emlékeztető, nyilvánosság előtt történő sanda gyanúsitás”-nak nevezte írásunkat és sajtópert helyezett kilátásba, ha nem helyesbítjük azt. Egy kérdőjel okozta a felháborodást, amely- lyel arra utaltunk, hogy az orkánkabáttal üzérkedő beosztottjainak ravasz magyarázkodását —• hogy tudniillik csak két kabátot adtak el és azt is rokonaiktól kapták — meglehetősen könnyen és naivan fogadta el. S bizony az alaposabb ellenőrzés, sőt körmükre nézés, mint a későbbiek is bizonyították, nem ártott volna. S ez, mármint a rendszeres ellenőrzés, s az ilyesfajta cselekmények leleplezése, nyilvánvalóan nemcsak a vállalati ellenőr feladata. A MÉSZÖV bér- és munkaügyi osztályának vezetője a „Meghamisították a bérjegyzéket” című cikkünkkel kapcsolatban reklamált. Mint írja: „A bérjegyzék meghamisítása (mármint az Izsáki Fmsz-nél) fennáll, a cikkben levont kö/ KÉTSZÁZÉVES ISKOLA J£étszáz esztendő egy iskola életében nagy idő. Kevés iskolánk dicsekedhet azzal. hogy egyvégtében évszázadokat lemérhet és anyakönyveinek fellapozásával felsorakoztathatja valamennyi diákját, aki az iskola padjait koptatta. A Kalocsai I. István Gimnázium megteheti ezt. Nemrégiben ünnepelte működésének kétszázéves jubileumát. Nagy múltú iskola. Nemcsak azért, mert tanárai és tanítványai között számos nagy ember volt — többen nemzetközi hírnévre tettek szert! — hanem azért is. mert 1819-ben ez az iskola vezette be elsőnek a magyar nyelvű középiskolai oktatást. Megelőzte ezzel még a debreceni kollégiumot is. Az iskola egykori tanárai közül említsük meg Simái Kristófot, akinek színdarabjával nyitott az első magyar színtársulat. Itt tanárkodott Endrődi János, az első magyar nyelvű dráma történet írója. Aztán Fényi Gyula, a neves csillagász, továbbá Tóth Mike. aki az iskola ma is meglevő értékes ásványtárát több mint hatvan évig gyűjtögette. És Menyhárt László botanikus, akinek nevéről hét növényt neveztek el. a tanítványok ? Itt tanult Magyar László Afrika-kutató. Stein Aurél, világhírű Azsia-utazó. az élők közül pedig Antalffy György professzor és Horn Ede. a nagy nevű nőgyógyász. De lehetne sorolni százával a neveket. A gimnáziumnak van olyan épületrésze, amely már az alapítás idejében állt. Több szárnyat később építettek hozzá, sokszor rendszertelen összevisz- szaságban. azért van az épületkolosszusban a sok labirintus, toldás-foldás. Ennek ellenére úgy dolgozik az iskola, mint egy jól megolajozott és példásan rendben tartott gépezet. Minden esztendőben kibocsát egy sereg jól képzett, jellemi- leg is megalapozott fiatalt. A szellemi felkészültségre csak egy példát említ Geri István igazgató: i— Idén a nálunk végzett fiatalok 76 százalékát vették fel egyetemre. Az országos átlag harminc százalék körül van. Külföldi ösztöndíjakra is számos diákunkat jelölik minden évben. Tizenhat- osztályban 505 tavetkeztetések azonban, melyek az ottani fmsz felelősségét vetik fel, nem felelnek meg a valóságnak.” Szerencsére a rendőrségi feljegyzés azonnal rendelkezésünkre állt, s ez így szól: „A bűncselekmény elkövetését lehetővé tette az a gyakorlat, ami az fmsz-nél volt, hogy a bérjegyzéket nem ellenőrizték, a főpénztáros csak a végösszeget nézte és ennek megfelelően hívta le a banktól a pénzt.” Vajon nem lett volna okosabb és célszerűbb az illető felettes részéről, ha a sajtónál történő reklamáció helyett a tanulságok levonásában segít az Izsáki Fmsz ügyintézőinek? Azon már nem is csodálkoztunk, sőt, szinte vártuk, hogy a Kecskeméti Sütőipari Vállalat műszaki vezetője is benyújtotta hozzánk mentegetőző levelét, amiért szóvá tett ük — ugyancsak hivatalos megállapítások nyomán — a gépjármű műszaki szemle tapasztalatait. s ebben azokat a műszaki hibákat, amelyek náluk is a karbantartási munka elégtelenségére utaltak. (Mellesleg nyolc járművüket irtottak ki ennek nyomán a forgalom- bóll n Nem vitáztunk az említett levelekkel hiszen a tények beszélnek. ezeken nem változtat semmiféle magyarázkodás. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy nulója van az iskolának — (összehasonlításul: 4 évvel ezelőtt 8 osztályban 240 diák tanult itt). A koedukációs rendszert négy évvel ezelőtt vezették be, ma már a diákság hatvan százaléka lány. Figyelemreméltó módszert említ az igazgató: — Már a harmadik osztályban megkérdezzük a diákot pályaválasztási szándéka felől és ettől fogva kötelező számára a választott pályának megfelelő önképzés. Erre szolgálnak a szakkörök. Működik az iskolában orosz és francia nyelvű szakkör, továbbá tudományos szocializmus, kémiai, biológiai, rádiós, fotós, rajz-képzőművész, ezermester és pingáló — népművész — szakkör. Az utóbbit Greksa Borbála kalocsai pingá- lóasszony vezeti. tskofa régen erős bázisa volt a klasszikafilológiának. A latin és görög nyelv volt az uralkodó tantárgy. Ma már, az élet igényeinek megfelelően a gyakorlati élethez igazodik az oktatás. Itt működik, igaz. hogy még csak két esztendeje, a megye első mező- gazdasági gépszerelő szakiskolája. Két osztálya van eddig, hetven tanulóval. A szakgimnáziumokkal kapcsolatos általános gondok itt is jelen vannak. Az iskolatípus életrehívásakor gondoskodni kellett volna megfelelő, a gyakorlati oktatáshoz szükséges műhelyfelszerelésről. Sajnos, ez nem történt meg. két év alatt mindössze ötezer forint jutott erre a célra, ezért az iskola tanműhelyének felszerelése igen szegényes, csak nehezen tudnak eleget tenni a gyakorlati oktatás kívánalmainak. Fordulat várható ezen a téren a következő években, mert — mint azt az iskola igazgatója elmondotta — a bázisüzem. a Kalocsai Gépállomás területén hamarosan hozzákezdenek egy korszerű tanműhely építéséhez. lellemzö adatként hadd említsük meg, hogy a szakközépiskola motoros szakkörében traktor- és motorkerékpárvezetésből vizsgát tehetnek a tanulók. Van olyan tanuló, aki a nyáron ötezer forintot keresett mint traktoros az egyik termelőszövetkezetben. De hasznosíthatják tudásukat nyáron az öntözőgépek mellett is. Az iskola tanárgondjai felől milyen energiával igyekeznek egyes . felelősök oontról-pontra megcáfolni a hivatalos közegek alapos vizsgálatokra támaszkodó állításait, amikor az számukra kellemetlen következtetések levonásával jár. n A felelősség a vezetőnél nemcsak a saját íróasztaláig terjed. S a munkaterületén előforduló hiányosságok magya- rázgatása nem valami célravezető módszer. Felül kell emelkedni bizonyos szűk személyi vagy hivatali nézőpontokon, s nem azt keresgélni, hogy menynyire ártott ez vagy az az újságcikk az illető tekintélyének. Az újság feladata a hiányosságok feltárása, nyilvánosságra hozása, a tapasztalatok és tanulságok leszűrése, még akkor is, ha ez talán kellemetlen egyeseknek. A bírálat segítő szándékú, s alapvetően arra irányul, hogy ezeknek visszatartó ereje van. segítik a megfelelő társadalmi szemlélet és légkör kialakítását. Pártunk politikájának lényegéből fakadó módszerek ezek és nem mondhatunk le róla a jövőben sem. Habár nyilvánvaló, mi is annak örülnénk a legjobban, ha a megelőző munka egyre hatékonyabbá válásával csökkennének az általunk is bírált és a közösség számára nyilvánvalóan ártalmas jelenségek. T. P. érdeklődtem. Főként nyelvi és matematika-fizikai szakon mutatkozik tanárhiány. A tizenhat osztályra összesen három nyelvszakos pedagógus van, Matematika—fizika szakos összesen négy tanár, ebből egy beteg, egy pedig idős. Nincs elegendő szaktanár az ének és zene tanításához sem. Ezért sok gyerek magántanárnál tanul és Pestre jár zenéből vizsgázni. Aztán meg... A pedagógusoknak súlyos lakásgondjai vannak. kétszál esztendős iskolában — ha vannak is gondok — zúg. zajlik az élet. Ha az eredményeket nézzük, nyugodtan lehet szép fejlődésről beszélni, a kalocsai gimnáziumnak ma is jó csengésű a neve. Balogh József Hafmilüárd ember kenyere Baede, de Castro és mások magyarul megjelent könyvei után is eseménynek számít dr. Otto Rühle professzornak, a Német Demokratikus Köztársaság neves tudósának és tudomány- politikusának ez a számos statisztikai táblázattal és képpel gazdagított érdekes könyve. (Kossuth Könyvkiadó, 1965.) Demográfia? Statisztika? Művelődéstörténet? Politikai földrajz? Egyik tudományágba sem szorítható be ennek az élvezetesen megírt sok irodalmi példával is illusztrált ’tanulmánynak sok ágú-bogú problematikája. Hiszen a „kenyér” fogalmához a ruha. a lakás, a megélhetés egész fogalomköre, sót a béke fogalma is szervesen hozzátartozik. Rühle professzor ugyancsak a „kenyér” e széles — és egyben köznapi — értelmezésében teszi fel a kérdést: miért van az, hogy a Föld mai hárommilliárd lakosának mintegy a fele éhezik, és mi lesz a kétezredik esztendőben, amikor a tudomány számításai szerint hatmilliárd lakosa lesz már a Földnek? Ezt a kérdés-komplexumot csak a mai imperializmus pontos „természetrajza” segítségével lehet megközelíteni, s nem hagyható figyelmen kívül sem az atomháború nagy veszélyének problematikája, sem annak szabatos kifejtése, hogy miért kell a Földnek „békében virágzó bolygóvá” lennie, ha el akarja látni kenyérrel — és nemcsak kenyérrel — azokat, akik ma élnek, és azokat is. akik holnap születnek. Nem új megállapítása Rühle professzornak, hogy Földünk mérhetetlenül gazdag, és sokkal több embert el tud tartani, mint ahányan — a leginkább éhségdúlta területeket. Indiát, Brazília északkeleti részét stb beleértve — ma élnek és 2000-ben, 2500-ban, 3000-ben élni fognak. De ez, a számos tudományág sokfajta eredményét különösen szemléletesen ismertető és népszerűsítő könyv újszerűén mutat rá nemcsak arra, hogy milyen óriási tartalékai vannak többek között a hagyományos mezőgazdaságnak, tág teret nyújt annak a for körnek is: „Az az új föld, amelyet az élelmiszertermelés fokozása céljából meg kell hódítani és termővé tenni, elsősorban az emberek és a népek fejében található meg.” Érdemes elolvasni ezt a könyvet, amely ismeretekkel és gondolatokkal küzd az éhség és a háború ellen; amely a fizikai és szellemi nyomorúság „lecsa- polását” konkrét javaslatokkal sürgeti.
