Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-09 / 290. szám
1965. december 9, csütörtök 5. oldal Az Aidától a Viaszbabáig...' Új hanglemezek a karácsonyi vásáron Bonivur szíve A ZENEBARÁTOK és vers- rajongók számára egyaránt szép ajándékokat ad ki a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. Az operakedvelők Verdi Aidájának úi felvételével ünnepelhetnek. Az operát Kónya Sándor. Veress Gyula, Komlóssy Erzsébet, Déry Gabriella, Szalma Ferenc éneklik, a Filharmóniai Társaság zenekarát és az Állami Operaház énekkarát Kóródy András vezényli. A közelmúltban rendezett Budapesti Zenei Versenyekről két lemez készült: egyik az énekverseny győztesei — Hamari Júlia, Paulos Raptis, Vasile Martineiu. Teresa May Czysowsba — és az Állami Operaház Zenekara közreműködésével. Komor Vilmos vezényletével, a másik pedig a hangszeres verseny győztesei: Michal Portal. Valerij Popov, Kovács Lóránt, és a Magyar Fúvósötös szereplésével, akik Weiner Leó, Láng István, Pet- rovics Emil. Sárköz» István. Eugen Bozza és Jurovszkij műveit tolmácsolják. A Hanglemezgyártó Vállalat forgalomba hozza Mozart két zongoraművé- t*ek: a D-moll zongoraversenynek (K. 466.) és a D-dur koncert rondónak (K. 382.) felvételét Fischer Annie közreműködésével: a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát Lukács Ervin vezényli, KARÁCSONYI dalokat tartalmazó lemez jelenik meg az ünnepek előtt. A lemez egyik oldalán hét magyar karácsonyi éneket, a másik oldalán pedig különböző népek ugyancsak hét karácsonyi dalát hallhatjuk eredeti nyelven. Operettlemezek is szerepelnek az újdonságok között. Kálmán Imre Bajadérjából vettek lemezre részleteket a Fővárosi Operettszínház énekkara és az Állami Hangversenyzenekar közreműködésével, Bródy Tamás vezényletével, a szólisták: Németh Marika, Zentai Anna, Udvardy Tibor, Külkey László, Kishegyi Árpád. A másik operettlemez ugyancsak Kálmán- művet, a Marica grófnő muzsikáját örökítette meg a Magyar J Rádió és Televízió ének- és gyermekkara, valamint szimfonikus zenekara közreműködésével. Gyulai Gaál Ferenc vezényletével, és Németh Marika, Zentai Anna, Szőnyi Olga, Melis György, Ilosfalvy Róbert, Csajányi György énekével. A TÁNCZENE hívei két világhírű, divatos táncszámot hallhatnak Toldi Mária előadásában: a Down, Town című angol. és a Viaszbaba című francia szerzeményt, angol, illetve francia nyelven, magyarul pedig Bágya dalát a Bánat, hozzád semmi közöm címűt, és Ullmann szerzeményét, a Fázom ... kezdetűt. A magyar közönség kedvence, Vico Torriani is énekel az egyik új felvételen, a többi között a híres Mackie Messer és a Melancholie in September című ismert számokat. Üj film. a Szerelmes biciklisták máris népszerűvé vált két dalát, a Te szeress legalább- ot. és a Táskarádió-t, a film szereplői Mary Zsuzsa, és Szörényi Levente éneklik. A VERSRAJONGOK számára is nyújt meglepetést a Hanglemezgyártó Vállalat, de csak az ; ünnepek után, január végére. Ekkor jelenik meg a Magyar költők sorozat második kiadásaként hat úi verslemez, amelyek Balassi Bálint. Csokonai Vitéz Mihály. Babits Mihály, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc. Radnóti Miklós válogatott költeményeit tolmácsolják a legjobb magyar versmondók, köztük a nemrég elhunyt Ascher Oszkár közreműködésével. .. , Dmitrij Dmitrijevics Nagis- kin 1909-ben született Csitában. Apja geodéta, a Távol-Kelet kutatója. Kora gyermekkorától apjával gyakran járt a geológusok táborhelyein. Ä kamaszkor küszöbén élte át a fiatal szovjet állam ellen folytatott intervenció kegyetlenségét, és tanúja volt a szovjet partizánok hősiességének. Ebből az élményből született élete fő műve, a Bonivur szíve, amelyben a Tengermellék legkiválóbb komszo- moititkárának állít emléket. Vitalij Bonivur a szerzőhöz hasonlóan „olyan időben nőtt fel, amikor minden év több esztendővel ért fel”. Szovjet-Orosz- ország fokozatosan áttért a békés építésre. Végzett Jugye- nyiccsel, Gyenyikinnel, Vran- gellal, Kolcsakkal. Kikergette az angol, amerikai, lengyel, román, francia, olasz és egyéb beavatkozókat csak a Távol- Keleten maradtak még ott az amerikai—japán megszállók, csak ott dörögtek még az ágyuk és ömlött a vér... És ebben az utolsó, döntő csatában jelent meg Vitalij Bonivur, ez a derűs, meleg szivű fiatalember, aki olyan lángolóan hitt a győzelemben, hogy teljesen megfeledkezett saját magáról. A z úttörőházban időnként összejönnek a kecskeméti ifivezetők. Olyan barát- kozási nap-félét tartanak. Befizetnek öt-öt forintot, abból szendvicset készítenek és a szendvics, meg a beszélgetés mellett eltelik az idő háromtól ötig. Valéria is oda készülődött éppen, de még benézett a Bányai Vajon kié az uszódi művelődési ház? A 300-350 személyt befogadó terem —< parkettás. Szép, hosszú helyiség, ugyancsak ki kell nyitnia a száját annak, aki be akarja tölteni — hanggal. Meleggel ugyanis bajosan tudja ellátni a két végében levő ©gy- egy vaskályha. Most a felső bejárat felől ugyancsak be van pakolva egyik oldalon. Fel, majdnem a mennyezetig beburkolt gépi berendezések raktáraként szolgál. Másik végében nagy hordók, üres üvegek glé- dában. Két ember a hordók tartalmát szortírozza. Mi is kapunk kóstolót a szövetkezet borából. Meg kell győződnünk, mondják, hogy nem „preparált”. A fal mentén egymásba illesztett székek sora. A parketta bizony jó masza- tos. jó ideje aligha törődtek a tisztántartásával. Az ízlésesen pingált és elegáns tükrökkel tagolt falakon hatalmas piszkos, rozsdaszínű foltok éktelenkednek — a plafontól lefelé. Beázások. A mennyezetről négyzetméternyi darabokon vált már le a vakolat, jól látszanák a testes betonpanelok. Hosszirányban fekszenek el a súlyos keresztgerend ákon. — Két centis felfekvéssel! — hangsúlyozza Ruman Vince elv- társ, a tanács vb-elnöke. Eddig hagyta, hogy egy kicsit szemlélődjünk, győződjünk meg magunk is arról, amit a járási pártbizottságon Kőrös Gáspár elvtárs. az első titkár mondott. Nagyon itt. volna már az ideje. hogy valamit előremozduljon ennek .a kultúrteremnek az ügye. — Mint látják, akár kultúristállónak” is nevezhetnénk — fakad ki a kedélyesen energikus vb-elnök. — Most úgy áll a helyzet, hogy nincs gazdája ennek az épületnek. A szövetkezet nem fordít semmit a rendbentartására. Nincs becsa- tornózva; látják az eredményt a falon. Tessék feljönni a színpadra — indul fel a kis falépcsőn. Amint széthajtja a függönyt, csak úgy nyomja az embert a huzat, ami eddig is éles hideggel fújta be a termet. Mutat az öltözőüejárattal szemben levő ajtóra. Csak úgy fúj befelé a szél a törött üvegeken. — Képzeljék el, ebben a helyiségben tartottuk az Egyetértés Tsz közgyűlését a múlt héten. Majd meggémberedtünk itt az emelvényen, de odalent is az emberek, míg a több óra- hosszás rendezvény lezajlott. De más alkalmas terem nincs a községben. — Pedig szép volt, rendes. tiszta, mikor megépítették — vagy tíz esztendeje — jegyzi meg másik kísérőnk. Nagy Zoltán, a tsz üzemgazdásza. A borral foglalatoskodók megtoldják. — Mindenki büszke volt rá a faluban. — Biztos benne fekszik száznyolcvanezer forint értékű társadalmi munka — egészíti ki Ruman Vince. — A falakat például én festettem ki. munkaidő után. — Kőrös elvtárs említette, hogy a tanács át akarja venni a földművesszövetkezettől a kultűrházat. Tárgyalnak is hónapok óta. — Se előre, se hátra... Mi átengednénk ehelyett a mostani moziépületet — itt berendezkedhetnénk vetítésre —. de a szövetkezet feltétele az: építtessünk ott egy vendéglőt — igényeik szerint. Az pedig egymilliót felemésztene, annyit nem bír el a község. — Ezt viszont addig is helyre kellene hozni — vetjük kggbg. — Valamit tenni kell. Az egész épület ülepszik. hátrafelé. Nézzék csak meg kívül — invitál. Kimegyünk. A fal menti magasított járda betonja olyan széttöredezett, mintha harckocsi járt volna rajta. Világosan látszik, az épület süppedésével függ ösz- sze. Egyébként igen keskeny kis udvar választja él a szomszéd háztól, továbbfejlesztésre nincs mód. A hóié csörömpölve csurog a tetőről, mindenütt bokáig érő sár. Nem kultúrházhoz illő környezet. — Gondoljuk csak el — mutat rá a tanácselnök —. süly- lyed az épület, a panelok pár centire fekszenek fel... — Mennyi a község lélekszá- ma? Hol jön össze a lakosság egy kis szórakozásra, kulturális rendezvényekre ? — Kétezer — sehol. — felel kategőrikusan Ruman élvtárs. Pedig elsők voltunk az őszi munkákban, az adófizetésben. Termelőszövetkezetünk — szerényen mondva — a legjobbak közt van a járásban. Az ifjúság azért össze tud jönni a párt- házban. Ha táncolni akar, itt megteheti, de a leheletével kell bemelegíteni, és valóban mozogni kell. ha nem akar megfázni. Valamit tenni... jó volna. Vdióban el kellene mozdítani a holtpontról az uszódi „kultúrház” ügyét. S ha a megyei művelődési osztály és a MÉSZÖV képviselőd helyszínen vizsgálják a lehetőségeket, építész szakember tanácsát is kérjék ki. nem kell-e addig is biztonsági intézkedést tenni, míg eldől: a szövetkezeté marad, vagy a tanácsé lesz az épület? Elhanyagoltságát viszont semmi nem indokolja. lIÓjl UtLVÚU La Pasionaria Dolores Ibárruri 70 éves Pasionaria — ez a szó azt jelenti: szenvedélyes. Dolores Ibárruri mozgalmi neve ez. A spanyol forradalmi mozgalom e nagyszerű asszonya részt vett a Spanyol KP megalakításában. A párt képviselője lett, a Központi Bizottság tagja, sztrájkok és tüntetések szervezője, lángoló szavú, tömegeket lelkesítő szónok, a párt egyik legismertebb, legtekintélyesebb vezetője. 1935—1936-ban egyik kezdeményezője és legodaadóbb résztvevője az antifasiszta népfront megszervezésének. Astúria bányászai őt küldték képviselőjükként a Cortes-be, a spanyol parlamentbe. Sokszor bebörtönözték. De amikor a polgárháború kitört, ott állott, s fegyvert ragadott munkások és parasztok élén és ő mondta ki először a világhírű jelszót: „No pasaran!” — nem törnek át. Milliók figyeltek a szavára. 1936. tavaszán nyolcvanezer nő élén menetelt Madrid utcáin. Járt a tűzvonalban. Politikai beszédet mondott a valenciai arénákban. Szervező munkát végzett Madridban. Megjelent Párizsban és félmillió franciához beszélt: „Ahhoz a Párizs népéhez jöttem, amely megdöntötte a BastiVe-t és a Kommünt fegyverrel védte meg. Mi harcolunk a ti szabadságtokért is, de adjatok ágyúkat és repülőgépeket!” A magyar önkéntesek százai és százai ismerték őt. „Ragyogó szép asz- szony — írták róla — és higgadt, megfontolt ■. Hat évvel ezelőtt járt Magyarországon. Akkor koromfekete haját már hófehérre mosták az évek. De a hite és lelkesedése nem fakult. Ugyanúgy zengett a szava, mint amikor a nemzetközi önkénteseket búcsúztatta: „Áldozatotok nem volt és nem lesz hiábavaló.” Nálunk pedig így szólt: „Kérem, dolgozzanak, harcoljanak tovább, mert az Önök sikerei a mi sikereink is.” Dolores Ibárruri ma, december 9-én, 70 esztendős. Kimagasló érdemeiért, forradalmi helytállásáért, tiszta emberségéért az egész világ köszönti őt. Jókívánságainkat küldjük neki mi is valamennyien, a békéért és a népek boldogságáért vívott harc magyar frontszaltaszáról, . (vf) Lányok — a szabad időben Júlia Leánykollégium társalgójába. A társalgó bűbájos terem, az asztalokon hímzett abrosz, az ablakokon hímzett függöny. Le se tagadhatnák, hogy abban a házban lányok laknak, ök készítették az abroszokat, függönyöket. A sarokban — ugyancsak kézimunkázott terítővei letakarva — varrógép árulkodik a lakók szabad időbeli foglalatosságáról. V/" arga Valérián kabát van. de leveti, pár percet marad. — Kilencen vagyunk a kollégiumban — mondja —, akiket kislányt az ünnepi asztalhoz ültetünk. Olyanokat. akiknek abban az időpontban van a névnapja. születésnapja. Ha többnek van, akkor is csak négyet ültetünk ki az asztalhoz. Ok a jelkép. Mind a négy kap egy tortát, amit persze közösen fogyasztunk el. Mindenkit megkínálnak. Bányai Júlia Kollégiumban száz diáklány lakik. Valamennyien középiskolások. Most nagy csend van. az előbb csengettek szilenciumra. A tanulócsoportok könyvek fölé hajolnak és készülnek holnapra, holnaputánra. — Sok szabad idejük van? — Minden szabad időnk foglalt, mindig találunk elfoglaltságot. A negyedikeseknek egy kicsit sok is a társadalmi munkája. Szombaton délután azért jó: ilyenkor a testvér kollégiumba. a Táncsicsba megyünk el táncolni. A kollégista fiúkat tanítjuk táncra. Közben egy negyedikes kislány beszalad és súg valamit. Valéria hangosan felújjong. — Gyakorlati foglalkozáson csecsemőápolást tanulunk. Eddig papírmasé babán gyakoroltunk. Most az egyik ismerősünk valódi kisbabáját behozzák. őt fogjuk fürdetni, pólyáz- ni, ápolni. Aztán órájára néz. Bizony, az idő nagyon elmúlt: — Szent ég! A szendvicsek! Talán hagytak valamit nekem is. eszi a kabátját és szalad az úttörőházba. Kedd van, ifi-vezető találkozó, szendvicsek, szabad idő... Balogh József „kötetleneseknek” hívnak. Mi akkor tanulunk, amikor akarunk és sajátmagunkat ellenőrizzük. A többinek most szi- lencium van, készülődés holnapra. — Kiknek jár ez a kedvezmény? Valéria szabódik a választól. Petrezselyem Ilonka mondja el helyette: — Természetesen a legjobb tanulóknak. Nyolc negyedikes és egy harmadikos ilyen „kötetlenes”. Akiknek sok a társadalmi munkája. — Például micsoda? Csaknem egyszerre válaszolnak: — Ifi-vezetők vagyunk. Raj- vezető-helyettesek általános iskolákban. Valéria például a Czollner téri iskola VlII/a osztályában raj vezető-helyettes. — Szeret a gyerekekkel bánni? — Hiszen pedagógus pályára készülők. Fizika szakos tanár szeretnék lenni. A fiúkkal különösen szeretek foglalkozni, szófogadóbbak, mint a lányok. Mi még nem vagyunk tanárok, ezért közvetlenebbek hozzánk, őszintébbek. De nagyon rendesek. ¥ lanka, a kollégiumi tanács titkára megfontoltam, szinte matematikai szabályszerűséggel fogalmazza meg mondatait. Építészmérnök lesz belőle. Kerek, szabályos mondatait hallgatva megkérdezem: — Szokott nyilvánosság előtt beszélni': — Igen. De mindig papír nélkül. Előre felkészülök, nem olvasom a beszédet. Házi ünnepségeken szoktam beszélni. — Házi ünnepségeken? — Igen. Például: havonta fiSZSpc PsBfßliiMMs. és négy Szakszervezeti tanácskozás Budapesten A Szakszervezeti Világszövetség tagszervezeteihez tartozó Közlekedési-, Kikötői- és Halászati dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének irodája december 8-án és 9-én Budapesten tartja ülését. A 14 millió tagot számláló nemzetközi szakmai szervezet vezetői hazánkban beszélik meg a varsói VI. Szakszervezeti Világ- kongresszus határozataiból a világ közlekedési dolgozóira háruló k&fentosakb íöl#datokat.
