Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-07 / 288. szám
#965. Seceíhfe'er í. IfetRT ». oTBa í % ínmít mit Vezércikk ^ etünk, veregetünk. Szán- tunk-6zántogatunk. Aratunk és csépelünk. (Hol gabonát, hol szavakat.) Hál istennek be már nem gyűjtünk, sem repülőre, sem teknősbékára, senkit nem ültetünk az újság címoldalán. Apropó, béka! Növekszik az ország kecskebéka-termelése is. Talán köztesként mi is termeszthetnénk. Bab helyett... Vigyázzunk elvtársak a permetezéssel! Irtani kellene már a pockokat is. Az ám, a zárszámadás! Még szerencse, hogy mindezt nélkülünk, s nálunknál is jobban értik és tudják ott az áldott, szép magyar rónán ... Hajrá! Címképünk Egy nagy gép és egy kis ember. Két nagy gép és egy picu- ri ember. Három gép — az emberke elbújt. (Szerkesztő: „Elvtársak, forduljunk arccal az emberek felé!” Fotóriporter és a riporter fordul.) Címkép egy hét múlva: Egy nagy ember és egy kis gép, két nagy ember és egy kis gép, három nagy ember és semmi más. Aztán minden kezdődik elölről. Egy másodperc a külpolitikában Johnson elutazott texasi farmjára, hogy ott pihenje ki fára ... Plei Me körzetében tovább folynak a csatározások az ame... Az indonéz helyzetre az a jellemző, hogy... zavaros állapotok Rhodesiában, Smith továbbra is makacsul... Kongói dilemma: Csőmbe? Kintiba? Mulamba?... A NATO multilaterális haderő felállítása újabb... A leszerelési világkonferencia összehívása mellett... (a szerkesztő megjegyzése: a kipontozott részek helyes megfejtői között három darab lottó-szelvényt sorsolunk kd „Biztos, ami biztos” jeligével.) A vonal túlsó végén — Noná, majd mákos! — mondta nevetve Pék Elemér föfelelős, amikor felhívtuk, hogy érdeklődjünk legújabb termékük, a tarjagos túrósbéles technológiája iránt, mondván, miért is túrós, a túrós? A fenti szellemes megjegyzést bizonyára megnyugvással veszik tudomásul olvasóink. Hiába: vannak még szavatartó és önkritikus emberek. Tárca Ököllel?! Higgyék el, nem érdemes. Igen jók ezek a mai fiatalok. Igaz, borzasak voltak, miután lejöttünk a fáról, de a fodrász ktsz jóvoltából ma már igazán derék, jól fésült... Az ám, hogy el ne felejtsem, a múltkor a vonaton egy részeg embert láttam. Vannak ám még ilyenek a felnőttek között is. Szóval csak óvatosan... Ököllel?! Ugye maguk se gondolták ezt komolyan? Karcolat Hogy ez a Pityu milyen kis betyár! A múltkor is, mikor odahaza a térdemre vettem, azt kérdezte: Apu! Felélj nekem. de őszintén. Igaz, hogy ezt a de Gaulle-1 megveri a Mitterrand a választásokon? Hát nem aranyos? Még csak ötéves, de azt hiszem, viszi valamire. .. Ateista cikk Vargyas tisztelendő urat hívták ki egy közismerten ateista temetésére. Megesik az ilyesmi. Hiába, a tudatformálásnak vannak még fehér foltjai. Milyen kár, hogy ez a cikk is tíz hónapig hevert a szerkesztő fiókjában. Világosságot! — minden kézbe. (Közlés után szuperkontrollra kérem vissza — a szerk.) Egy hír A kis kükür- fst n tyin madárkák f W-'n, W délre vonultak, V) 1 j csupán a búbos tippan és a délceg mezei veréb kószál még a szamárkenyérrel ékes kiskunsági pusztán. Hiszen, ha tudná, hogy közeleg a tél! (Adta: MTI, ellenőrizte: Csóka Elemér.) Rendőrségi tudósítás Átkelt a zebrán — és semmi sem ütötte el. Kitüntették a legfegyelmezettebb kecskeméti gyalogost a tízezredik átkelése alkalmából. A tanács ingyen díszsírhelyet adományozott számára (g g.) Helyreigazítás Sürgős ennivaló című vezércikkünkre sok levelet kaptunk a megyéből. Jó étvágyú olvasóinkat szeretnénk megnyugtatni: nem enni. hanem tennivalóról volt szó. Különben a szónak így is van értelme. (Szitás Mihály korrektor.) A nyagtorlódás miatt kárna‘rm~ radt cikkeink címét előzetesként adjuk: (megjelenésük ha minden jól megy, esetleg, talán 1966. december 7-én a Magyar Sajtó Napján várható). Hány csirkét kopaszt naponta Csiribiriké? (képes riport: N. O.), Hej, Dózsa, Dózsa! (Sz. Z. és K. S.), Van-e még könyvtár széles e megyében? (B. J.). Nehéz kenyér ez... (K. Zs.), A legújabb lámpaemyődivatról (E. É.). Béküljünk ki! (P. I), Bomba jó! — színikritika (Cs. L.), A 121 kilós persely (H. D.), A bíró is ember (G. S), A titkos parancs, avagy egy riporterőrs kalandjai szárazon és vízen (B. Gy). A mutáció árnyékában (K. A.) De szeretnék egyszer csak panaszos lenni. (V, I.). • • • Es még sokan mások, nevesek és névtelenek, írók és nem írók, gyorsírók és gépírók, nyomdászok és gépmesterek, címszedők és terjesztők, postások és egyéb segítőtársak a sajtó mezején. Akik nélkül hiába írunk így Mi. r. Tóth Pál Bornemisza-kiállítás Stockholmban Malerisk samhallssatír címmel érdekes kritika jelent meg az egyik svéd napilapban. A kritika — a Kecskeméten is népszerű — Bornemisza László kiállításáról szól, amely november közepén nyílt meg a svéd fővárosban. A kiállítás — akárcsak tavaly Finnországban — Stockholmban is nagy sikert aratott. A kiállítást a Svéd Kulturális Intézet elnöke nyitotta meg. A vendégek közt jelen voltak a magyar nagykövetség munliatársai. a svéd kulturális élet számos képviselője. A kiállítással foglalkozott a svéd televízió, a rádió és a sajtó. Malerisk „samhallssatir” — írták, a kritikusok, ami magyarra fordítva így hangzik: festészeti társadalomszatíra. A kiállításnak sok látogatója van, Bornemisza László képeinek pedig olyan új tulajdonosa — többek között —. mint a volt ENSZ-főtitkár, Hammarskjöld özvegye. A Svéd Intézet ösztöndíjasaként Stockholmban tartózkodó Bornemisza László a következőket írta a messzi Északról: „Elérkeztem első svédországi kiállításomhoz. Örülök a sikernek. Sokat dolgozom, mert tavasszal indulok vissza Budapestre és szeretnék otthon is rendezni egy kiállítást, amely szinte összegezné az olasz és a skandináv utak élményanya"iL” V. Zs. A legfiatalabb fotósok kiállítása Érdekes és jelentős kezdeményezés elindítója lett a Kecskeméti Űttörőház. Fotópályázatot hirdettek: a városi általános isNem célunk itt a pályázónként!, vagy képenkénti elemzés, hiszen a fiatal fotósok teljesítménye a felnőttek mértékével Méhesi Éva: Pihen a daru. kólák szakköreinek és a pályázatra beérkezett művekből kiállítást rendeztek. A kiállításon 4 szakkör 35 képpel szerepelt. A zsűri döntése alapján az I. díjat a Béke téri általános iskola fotoszak- köre nyerte, a II. dijat a II. sz. iskola, a III. díjat pedig a Jókai utcai általános iskola foto- szakköre. Egyéni díjazásban részesült Illés Gábor (Béke téri iskola), Kiss Katalin (II. sz. iskola), Szalóki Tibor (Jókai utcai általános iskola) és Orbán Anikó (Űttörőház fotoszakköre). Háromnapos népművelési tapasztalatcsere December 7, 8 és 9-én tizenkét tagú Heves megyei népművelési küldöttség tartózkodik megyénkben. A küldöttség tapasztalatcsere jellegű látogatásának a célja, hogy tanulmányozzák a kecskeméti, kiskunmajsai és kiskunhalasi művelődési ház munkáját. Megvizsgálják ezenkívül az említett művelődési házakhoz tartozó járásokban folyó népművelési munkát. nem mérhető. Meg kell azonban állapítanunk, hogy nemegy pályázó meglepően jó eredményt ért el, képeik nemcsak technikailag jók, hanem eleven látásmódról, művészi érzékről vallanak. Igen biztatónak látszik ez a város fotoéletének jövőjére nézve. A kiálítás megnyitóját a kis fotosok találkozójával és fotovetélkedő jével kötötték össze. A vetélkedőt totó formájában rendezték meg, s a nyerteseket díjazták. A győztes a Jókai utcai általános iskola fotoszakköre lett. Az eredmények a rendezőket, az úttörőház vezetőségét arra ösztönözték, hogy 1966 tavaszára megyei kiállítást hirdessenek meg. S felmerült annak a gondolata is, hogy a Kecskeméti Űttörőház legyen otthona az általános iskolások első országos fotókiállításának. Krisch Béla A kommunista sajtó megyei hagyományai A proletariátus szent ügyét szolgálja — •—» ■•anggiwi. <—.. társadalma s egész hivatalos í| 3 I 2 0 i ILnpnc flipül» gépezete ugyanis nem tudott ré- HdJ o SÍ t*'J I Ül) ujfld Jj ® mítőbb bűnt és erkölcstelensé- ’ ' get elképzelni, mintha valaki teljes bátorsággal és elszántsággal merte éltetni az orosz bol- sevizmust és nyíltan elkiáltotta, hogy: „Éljen az orosz szovjetkormány és a proletárdiktatúra!” Világos, hogy a sajtó (a demokratikus, tehát burzsoá sajtószabadsággal együtt) ilyenformán nem volt más, mint egyik leghatalmasabb pillére a leggyalázatosabb és legönkényesebb osztályuralomnak. Ahogy a burzsoá államé volt a fegyveres erő összessége, úgy övé volt a tőke, a törvényhozás, sajtó és minderíféle emberi jogok összessége. A dolgozó tömegek joga soha, egy pillanatra sem volt más, mint egyszerű papíros jog, amit minden esetben — ha szükség volt rá — a burzsoá állam, s a kapitalista- imperialista társadalom javára lehetett magyarázni — esetleg fegyveres erővel is. Vagyis ez az állam és ez a társadalom a sajtót is kisajátította s a saját szolgálatára állította, éppúgy, mint a mindenféle gépek, fegyveres és dolgozó népek millióit. A proletárforradalom persze ezt a rendszert ma már nálunk is elsöpörte. A proletárforradalom, amelyből egy egészen új, eddig szinte elképzelhetetlen világ erős és megdönthetetlen ormaiként emelkednek ki a Tanács-Köztársaság Kormánya és a proletárdiktatúra: egyetlen súlyos ökölcSapásával darabokra törte a rablók és egyéb kiváltságosok méreteiben roppant, egész gigászi szerke„A sajtót, újságokat, lapokat hatalmában tartja a burzsoázia, rengeteg vagyonok felett rendelkezik, megvásárolja a hivatalnokokat,* -százezer ügynökének szolgálatát használja fel, jobbára megtört rabszolgáit fenyegetésekkel megfélemlíti és mindezzel eléri azt, hogy a hatalom nem csúszik ki a kezéből.” Bucharin Nikoláj orosz elv- társunk írja ezeket a sorokat egyik forradalmi írásában. Ezek a sorok akkor még ránk is vonatkoztak. A magyar proletariátus sem érzett magában elegendő erőt még arra, hogy egységes föllépéssel is biztosíthatta volna a proletárforradalom sikerét, a Tanácsköztársaságot és a proletárdiktatúrát. Nagyon jól emlékszünk rá, hogy a proletárforradalom előtt vagy nyolc héttel egy Kommunista felhívást akartunk kinyomatni, amire a nyomda nem mert vállalkozni. Miért? Mert amit abban a kiáltványban írtunk, a demokratikus szabadság, vagy ha ez jobban tetszik: az imperialista-kapitalista társadalom szempontjából még lázítás volt, amiért börtön, vagy még ennél is rosszabb büntetés járt volna mindnyájunknak. A burzsoá állam s egész spicli rendszere berendezett imperialista-kapitalista zetét. Ez az oka, hogy Bucharin orosz elvtársunk idézett írása ma már nem illik ránk. És ez az oka, hogy a sajtó és a proletárság egymáshoz való viszonya is teljes egészében megváltozott, hogy ma az egész sajtó a Tanács-Köztársaság parancsoló hatalma alatt, a proletárdiktatúra vasfegyelme által irányítva, csakis a Világproletariátus szent és sérthetetlen ügyét szolgálhatja. A sajtó is teljesen kicsúszott azok kezéből, akiknek kezében nem jelentett egyebet, mint vállalkozási eszközt, nyilvános fegyvert és terrort minden alacsony rendű és alattomos támadásra. S átcsúszott azok kezébe, akik szent harcosai a tolinak, az emberiség nagy ügyének, s akik a sajtót nem fogják ferde és hazug jelszavakkal vagy egyéni törekvéseikkel bemocskolni. Innen van, hogy a Kiskun- Halas Helyi Értesítője szintén megszűnt, s hogy mai számától kezdve Halasi Vörös Űjság lett belőle; ugyanazokról az újsághasábokról, melyeken eddig az imperialista-kapitalista társadalmat védelmezték: mától fogva zengve és tüzesen harsog majd szét az egész világ proletariátusának legforradalmibb harsonája. Az apró, megszokott újságírói trükkök és egyéni vállalkozások helyett cikkeinkben mától fogva a ... Leninek munkásszere- tete és forradalmi ereje lüktet... Éljen az orosz- és magyarországi Tanács-Köztársaság! Éljen a nemzetközi proletár- diktatúra! I Ezt a cikket azért hozzuk ismételten, mert múlt heti számunkban kivonatosan, teljesen csonkán tudtuk csak elhelyezni. (Halasi Vörös Újság, 1919. április 9.)
