Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

1965. december í. szerda 5. oldal Az alkotómunka forrásai Mit ad Bajának az MBBK? zőművészeti tárlat alkalmával a város arra legeredményesebb képzőművésze kapna. A gondo­lat szép és alkotásra serkentő. Ügy gondolják, hogy a helyi üzemek, vállalatok segítségét kérik a megvalósításhoz. Amikor a legközelebbi prog­ram felől érdeklődtünk, kiadós tervet mutatott meg a Szakma­közi Bizottság titkára. Nemso­kára sor kerül a Szobrászat és városépítés című előadásra. Elő­adó Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész lesz. Aztán Szántó Jenő. Vincze András, Kőhegyi Mihály és Miskolczy Ferenc előadását várják. A Szakmaközi Bizottság költ­Mit jelent ez a négy be­tű: MBBK? Valami sportegye­sület lehet? Esetleg vállalat ne­vének rövidítése? Egyik sem. A bajai Szakmaközi Bizottság titkára, Gál István világosított fel a négy betű értelméről: a Művelődés Bajai Barátainak Köre. Röviden értelmiségi klubnak is mondják. Ismerkedjünk meg vele kö­zelebbről. Baja iskolaváros: felsőfokú, közép- és általános iskolák szép számmal, nagy létszámú iparitanuló-intézet. tekintélyes pedagógus gárda. A város va­lamennyi üzemében eleven kul- túrélet folyik. Középpontban a művelődési ház áll, amelynek sok irányú rendezvényei — el­sorolni is nehéz! — szinte a város valamennyi lakójához H HírÖS ECTVÜtteS tervei szólni akarnak. A Szakmaközi ^ Xjyywuess Ifcíivei Bizottság négy klubja is igen tekintélyes munkát végez, kö­zülük egyik az MBBK. Tanárok, orvosok, művészek tömörültek műszaki szakembe- j rekkei az értelmiségi klubban. Tavaly december végén volt az alakuló összejövetel, ekkor het­ven értelmiségi jegyeztette be nevét a tagok közé. Mit csináltak azóta? Mivel telt el az egy esztendő? Az eredeti elképzelés sze­rint havonta egyszer jönnek össze a Szakmaközi Bizottság által ízlésesen berendezett klub- helyiségben, ahol egy-egy ma­gas szintű előadást meghallgat­nak, majd a hallottakat meg­vitatják. Gyümölcsöző megbeszéléseken szóba került itt sok minden, különféle művészeti, irodalmi kérdésekről folyt számos éjsza­kába nyúló vita. Csak a leg­utóbbi időkből említsük id. Éber Sándor festőművész em­lékkiállítása alkalmából dr. Bodnár Éva művészettörténész előadását, vagy pár héttel ez­előtt Karig Sárának, az Európa Könyvkiadó műfordítójának sze­replését. Maga az előadás is színvonalas volt, de az MBBK- tagok tevékeny közreműködése, a sok kérdés, vélemény — nagyban hozzájárult az ered­ményhez. Van egy szép tervük, szí­vesen beszélnek róla a város értelmiségi köreiben. Hosszú ideig itt élt és alkotott Nagy István festőművész. Emlékpla­kettet, vagy vándorserleget akarnak alapítani tiszteletére, amelyet évente rendezendő kép­ségvetésében nyújtanak fedeze­tet az MBBK működéséhez, mert a tagok semmiféle tagjó- rulékot nem fizetnek. Ha közeleg a havi össze­jövetel ideje, már jóval a kez­dés előtt sereglenek. Dr. Asza­lós Imre főorvos. Czédli György, a felsőfokú vízügyi technikum igazgatója, Vass István főmér­nök, Faludi Gábor tanár, dr. Bruszt Pál főorvos... Vala­mennyi tag szívesen és öröm­mel jön. Azt tervezik, hogy ha­vonta több összejövetelt is ren­deznek, mert sok a megbeszél­nivaló. sok a vitaanyag. Sze­retnének többet, jobbat kapni és adni a városnak. Ahol ennyi a lelkesedés, ott van is mibőL Balogh József Az asztronauták filateiistája Megifjodott színházterem A kecskeméti művelődési ház az évad elején Ilyen például az akvarista, a ri­porter és a bábjátszó szakkör. Ez azonban csak a legfiata­labb korosztályt elégíti ki. A középiskolások, a felsőfokú in­tézetek hallgatói számára az ed­dig is jól bevált ifjúsági klubo­kat fejlesztik tovább, ahol min­denkire gazdag, érdeklődésének megfelelő Programm vár. AZ IDEI évad legfontosabb feladata azonban mégis a Hírős Együttes fejlesztése lesz. A me­gye népművészeti hagyományai­ból gyűjtött anyagból tánckom­pozíciókat készítenek. Szeretné­nek ilyen módon egész estét be­töltő műsort összeállítani. A JÓ, színvonalas műsorok technikai feltételei is adottak már. A városi tanács 230 ezer forinttal támogatta a művelődési ház felújítását. Minden igényt kielégítő stúdiót szereltek fel. Korszerűsítették a díszterem vi­lágítását, megnagyobbították a színpadot, háttérfüggönnyel lát­ták el és függönyt tettek az ab­lakokra is, egyforma a székek kárpitjával. A 230 ezer forintos beruházás mellett mintegy 100 ezer forint értékű társadalmi j munkát végeztek Kecskemét lakói is. I 1/ inek ne fűtené a becsvá- gyát, hogy — ha arány­lag szűk körben is — jó érte­lemben vett nemzetközi hírne­vet szerezzen magának? De mit kell ehhez tennie az em­bernek? A második kérdésre bajosan lehetne általános érvényű vá­laszt adni. Annyi azonban biz­tos, hogy szorgalom, állhatatos­ság, a részeredményekbe való bele nem nyugvás kell hozzá. És jó adag leleményesség is. A többi közt mindezek segí­tettek egy harmincéves kiskun- halasi férfit ahhoz, hogy ha­zánk határain kívül is jól is­merjék a nevét. A bélyeggyűj­teménye révén — amilyen nincs több a világon! Ónodi Jánosnak, a Kiskunha­lasi Fa- és Építőipari Ktsz elektrotechnikusának a gyűjte­ményében kivétel nélkül vala­mennyi űrhajósról kibocsátott bélyeg megtalálható. És néme­lyik asztronautáról nem is egy, hanem a különböző országokból származó tucatnyi bélyeg van a birtokában. Külföldön, vagy akár Magyar- országon, Kiskunhalason is — ahol 250 a bélyeggyűjtők szá­ma — nincs még egy filatelis- ta, aki ne szerezte volna meg az összes űrhajósbélyeget? Csak az kételkedhet ebben, aki járatlan a filatélia háza táján. Ám várjuk meg a végét — és kezdjük elölről. Hogyan lett Ónodi János bélyeggyűjtő? gy, hogy három évvel ez­előtt maga sem gondol­ta: filatelistává válik. Addig nemegyszer ő is lemosolyogta a bélyeggyűjtés — tegyük elé­je: okos — szenvedélyének rab­jait. Aztán egy barátja meg­kérte, hogy ha már úgyis a postán jár, vegye meg neki a Nyikolajev—Popovics szovjet űrhajóspárt ábrázoló magyar bélyeget. Eleget tett a kérésnek, s — bélyeggyűjtő nyelven szólva — „megfertőződött” ő is. Megtet­szett neki a bélyeg, s magának is vásárolt egy példányt. S ha már így történt, megvette az előző űrhajósok, Gagarin és Tyitov képmásával díszlőket is. ű* A kommunista sajtó megyei hagyományai A magyar sajtó napjának megün­neplésére készülünk. Ennek jegyé­ben elevenítjük fel hét napon ke­resztül a kommunista sajtótörténet megyei hagyományait. Egy'egy cik- keŰ szemelvényt, hírt közlünk a tizenkilences Tanácsköztársaság ide­jén — Kecskeméten, Kiskunfélegy­házán, Kiskunhalason, Kiskőrösön és Kalocsán megjelent újságokból. Nem azzal az igénnyel, hogy akár csak a diktatúra 133 napjának leg­fontosabb mozzanatait is felvázol­juk. Erre azért sincs mód, mert bi­zony az a történelmi nevezetességű évfolyam mindegyiknél elég hiá­nyos, s így az a róluk készült és a megyei könyvtárban őrzött mik­rofilm-gyűjtemény is. No meg, a terjedelem is szűkre szabott. Az emlékekkel inkább azoknak a nagy időknek lelkes, harcos hangu­latát igyekszünk felidézni. Mielölt elkezdenénk a régi, elsárgult lapok forgatását, kísérjük el képzeletben azt a kis delegációt Ady Endréhez, amely a Nemzeti Tanács nevében üdvözölte az „őszirózsás forrada­lom'’ költőjét. Ady akkor már olyan beteg volt, hogy nem tudott válaszolni sem a beszédekre. Hal­vány Lajos állt a náta mögé, vál­lára hajolt és helyette olvasta fel a kezében levő, előre elkészített szöveget. A küldöttség látogatásakor fel­hangzottak idézetül Ady Endre vers­sorai is: Misképpen lesz holnap, másképpen lesz végre, Új arcok, új szemek kacagnak az égre. Milyenre változott a világ a kö­vetkező év tavaszára? (Cikkrészlet következik a Magyar Alföld 1019. május 15-i számából.) o ---------- ^ Ma gyarAHöM .4 kommunista Kecskemét Sötét, szokatlan, zord boru­lások után az első szép májusi napok ragyoglak le Kecskemét­re. A játszi napsugár derűje öntötte el a várost és egyszerre felragyogtak az arcok. Node, ebben nagy része volt a kül­politikai konstellációnak is, amely a Magyar Tanácsköztársa­ság megszilárdulására és a nem­zetközi forradalom számára ugyancsak kedvezően alakult. Tele van az utca. öntudatos, elegáns vöröslcatonák lépdelnek az aszfalton, sűrűsítik a korzót és a tavasz forró áhítatának pillantásai fonódnak össze a lá­nyok és fiúk bársonyos tekinte­tében. A szívek kommunizálása történik itten titokban, abban az érzelemben, amely előtt nincsen cím, rang és ellenforradalmi kórság. Az egyedüli tér, ahol a tanácsköztársaság megengedi az egyéni kisajátítást. A Lenin utcán olyan forga­lom van, mintha egyszerre száz évet haladtunk volna. Nagyvá­ros lettünk íziben. Vasárnap délelőtt a puszták népe elönti az összes tereket és a régi Kö­rösi utca alig tudja lebonyolí­tani a forgalmat. Sohasem volt annyi lakodalom a városban, mint mostanában. Fiakker fialc- kerre rohan az utcán fiatal í- rokkal. A fényképészek alig győ­zik lefotografálni az új párokat. És noha a szocializáló biztos utalja ki a jegygyűrűket és az elemózsiát. Lloyd George-ot a. guta megütné, ha látná, hogy milyen lakodalmak esnek még meg ebben a blokkirozott vi­lágrészben. A hivatalok tele vannak ügy­felekkel. Minden hivatal élén egy munkás áll, aki olyan kész­séggel csinálja a dolgát, mintha a közigazgatási g-iakornokoskó- dásnál kezdte volna. Persze, mindenütt a proletárok kerülnek előtérbe, de mindenkinek az ügye minden köntörfalazás nél­kül, gyorsan kerül elintézésre. Az iparosok és kereskedők le­leményessége teremt elég anya­got, csak a hatóság segítsen egy kicsit. A lakáshivatal is nagy­szerűen működik, s a százezren felüli lakosságot közmegelége­désre sikerült elhelyezni. Persze, egy kis keveredés történt a la­kosságban. Egy ember nem lak­hat hat szobában. Estefelé azután különösképpen megélénkülnek az utcák. A ká­véházak és vendéglők megtel­nek. A cigány rázendít a Mar- seillaisere és az Internacionáléra és mindenki utána dúdolja to­vább az utcákon. Esténként megtelik a színház. A proletárság bevonul a művé­szetek csarnokába is. Földmun­kások. vörös katonák ülnek a páholyokban. Taps, lelkesedés, forró hangulat van a nézőtéren. Soha még annyi könyv nem fogyott el Kecskeméten, mint most. Mindenki olvas, gondol­kodik, a jövő problémánál fog­lalkozik. (Magyar Alföld. A Kecskeméti Szociáldemokrata Párt lapja. Szerkó Hajnal Jó­zsef, A 17. számtól a Kecske­méti Szocialista Párt napilapja, a 81. számtól a Kecskeméti Szo­cialista-Kommunista Munkások napilapja.) S itt következik a leiemé, nyesség. Másfajta emlék is le­gyen a bélyeg — gondolta —, s elküldte apró gyűjteményét Gagarinnak, megkérve, hogy ő és társai írják a nevüket, ad­janak autogramot az őket áb­rázoló bélyegekre. 4 ztán megérkezett a vá- laszboríték, amelyre Ga­garin maga írta a feladó — az­az a saját — nevét, lakhelyét (külön érték), s a borítékban ott volt a többi asztronauta ál­tal dedikált bélyeg is. Leírhatatlan volt a halasi elektrotechnikus öröme. S szor­galmasan küldözgette a későb­bi űrhajósoknak is az arcképük­kel ellátott bélyegeket Tyereskova dedikált fényké­pet, és — amivel Ónodi még nem rendelkezett — önmagáról színes bélyeget, valamint a Tyi- tovot, Bikovszkijt ábrázoló szovjet bélyegújdonságot is küldött. Barátunk megpróbálkozott az amerikai űrpilótákkal is. Siker­rel. A Cape Kennedynek neve­zett űrhajósállomásról sorra küldték vissza a bélyeget a ten­geren túli asztronauták: John Glenn, Scott Carpenter (ők ket­ten dedikált színes fényképüket is mellékelték), Walter Schirra, Gordon Cooper, Joung, Grissom. Közben, s azután, megérke­zett a Szovjetunióból a voszho- dosok, Komarov, Jegorov, Feok- tyisztov, majd Beljajev, s az űrhajóból a világűrbe elsőnek kilépő Leonov aláírt bélyege is. í gy jutott a világon párat- * lan gyűjteményhez, s va­lószínűen már senki nem ismé­telheti meg „bravúrját”, mivel az egyik amerikai űrhajós, John Glenn, állítólag kijelentette: többé senkinek nem ad autog­ramot, mert elege van belőle. Ónodi János gyűjteményére felfigyelt a MABÉOSZ (Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövet­sége) is, s ez év szeptemberé­ben a Lipcsében megrendezett vásárvárosok bélyeggyűjtőinek nemzetközi kiállítására is ki­kérték. Ott volt ő is — és nem­zetközi diplomával tért haza. Egy sereg külföldi bélyeg- gyűjtő teremtett vele kapcso­latot. Az NDK nemzetközileg is elismert, híres gyűjtője, Ger­hardt Schöbet felkérte: jövőre szerepeljenek együtt a New Yorkban megrendezésre kerülő kiállításon. Felesleges kérdezni és mon­dani is, hogy milyen felemelő érzés nemzetközi hírnévnek ör­vendeni. Az anyagiakkal nem mérhető haszon (bár a ritka gyűjtemény hivatalosan máris félszázezer forintot ér) azzal is tetéződik, hogy a külföldi bé­lyeggyűjtőkkel való kapcsolat tartása, az újabbak m % terem­tése céljából Ónodi Janos ösz­tönzést kapott idegen nyelvek tanulására. Aki azt hiszi, hogy a nemes szenvedély immár nemzetközi tekintélynek örvendő rabja csu­pán a bélyegeinek él, — téved. I róasztala felett „Kiváló ifjú technikus” oklevél díszük; a KISZ városi végre­hajtó bizottságának a titkárhe- lyettese, s titkára a-. . .... kom­munisták szervezete halasi bi­zottsága mellett tevékenykedő, s technikusokból álló ipari bi­zottságnak. A ktsz-nél végzett kenyérkereso munkája mellett az elektrotechnikát tanítja a he­lyi iparitanuló-iskolában. S ami legújabban foglalkoz­tatja: jövőre a Műegyetemen szeretne tanulni. Tarján István A NÉPMŰVELÉS a maga sa­játos feltételeivel, módszereivel, eszközeivel arra hivatott, hogy felébressze a tanulás, a műve­lődés iránti vágyat. Az ilyen igényeket sokoldalúan, színvo­nalasan kell kielégíteni. Az elmúlt évekhez képest az idén még jobban érvényesül ez a törekvés a kecskeméti műve­lődési ház programmjában. Mint mindig, most is az egyik legfontosabb szakág az ismeret- terjesztés. Feladatait négy köz­ponti előadássorozat szervezésé­vel oldják meg: Irodalomtudo­mányi sorozat, ifjúsági akadé­mia, kiállítások és ismeretter­jesztő előadások, rendezvények. A másik nagyon fontos terü­let a közösségi élet erősítése, a szocialista erkölcs és az ízlésfej­lesztés feladatának megoldása. Erre igen sok formát dolgoztak ki. Főleg a klubokba és a mű­kedvelő csoportokba járnak szí­vesen az emberek. Itt minden lehetőséget megkapnak, hogy ér­deklődési körüknek megfelelően tölthessék szabad idejüket. NAGYON FONTOSNAK tartja a művelődési ház vezetője a gyermekműsorok megszervezését is. Ezt a célt szolgálja a többi között a gyermekszínház. A kü­lönféle érdeklődésű gyerekek számára szakköröket létesítettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom