Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
Leleménnyel - szeretettel! Riporter a menazsériában (rerlice Benő. a Homoki Harsona riportere, hosszú éveken keresztül erejét nem kímélve fáradozott a megye mezőgazdaságának felvirágoztatásán. Naptárszerű pontossággal jelezte a környék parasztságának: mely munkálatok következnek soron, sőt hasznos tanácsokkal szolgált cikkeiben arra vonatkozóan is. hogyan kell elvégezni a mélyszántást, kukoricatörést stb. Egy napsugaras nyári reggelen azonban arra ébredt, hogy a feje tökéletesen megtelt nor- málholdakkal, gépi vonóerő-kihasználással és a hideg futká- roz a hátán a szerves talajerő- utánpótlás gondolatára is. Hiába győzködte magát, hogy a megye állattenyésztése megsínyli majd, ha nem készíti el aznapi cikkét, amelynek ezt a mozgósító erejű címet szánta: Mit kell tenni, hogy legyen mit enni a marháknak? Hiába, mert szíve-lelke valami más, valami régen ízlelt riporttéma titán sóvárgott. Nincs kizárva azonban, hogy kötelességtudata most is legyőzte volna a hirtelen támadt vágyat, ha útban a szerkesztőség felé rá nem bukkan a Luna- cirkusz színpompás plakátjára. E plakáton Zira kisasszony, a krokodilok rettenthetetlen sze- lídítőnője mosolygott a járókelőre — bikiniben. A téma a falon hever — igazította az alkalomhoz az ismert mondást Benő és megtapogatva belső zsebében noteszét, ceruzáját. rövid habozás után elindult a piactéren táborozó me- nazséria felé. A cirkusz igazgatója az egyik lakókocsi alatt hűsölt. és csak a nagyobb bevétel reményében kászálódott elő. hogy útbaigazítsa a helyi lap munkatársát — Zira kisasszonyt abban a kék oldalú kocsiban találja. Remélem angolul tud az elvtárs, mert Zirának az az anyanyelve —• fűzte még hozzá a tájékoztatóhoz, aztán a másik oldalára fordult. Benő agyában egy pillanatra felvillant hajdani angol tanárának sokat ismételt szózata: akkor tanulod te meg fiam az- angolt, amikor én hottentotta császár leszek. De gyorsan elhessegette magától a kellemetlen emléket és harsány good moming-ot köszönve bekopogtatott a megjelölt kocsi ajtaján. Zira kisasszony — Benő mély sajnálatára — nem bikiniben, hanem meglehetősen gyűrött pongyolában kavarta a rántást a deszkafalú lakosztály egyik sarkában. Nem egészen fél óra alatt megértette Benő makogá- sából. hogy interjút kémek tőle és ettől kezdve minden úgy ment, mint a karikacsapás. Gondosan ügyelve, hogy oda ne kozmáljon az étel. sebesen pergő nyélwel beszélni kezdett. Riporterünk pedig buzgón bólogatva feljegyezte azokat a szavakat, amelyeknek az értelmét — legalább is ő úgy hitte — sikerült megfejtenie. Ilyeneßgk Goór Imre legújabb képei AZ ELSŐ kellemes meglepetés a terem, amelyben Goór újabb képei láthatók jelenleg. Festők és műbarátok egyaránt állítják. hogy nincs még egy helyiség Kecskeméten. ahol a kiállított képek annyira érvényesülnének, mint a Berkes Ferenc Kollégium modem klubszobája. Egy bemutató jellegű kiállítási sorozat indításaként láthattuk itt Goór Imrének ez évben festett olajképeit. A többnyire nagyméretű festményeket szemlélve az első, ami szemünkbe tűnik: a megyei képzűművészek kiállításán Goór az itteninél halványabb, erőtlenebb képeivel szerepelt, ami a művésznek nem a legerősebb oldalát mutatta. Itteni képei egy derűsebb, zártabb harmóniával telített szemléletet mutatnak. A színek határozottab- bak, egymás mellé illesztésük bátrabb, s egy bizakodóbb, optimistább szemléletről vallanak. A művész derűlátását különösen a Múlt és távlatok című óriás méretű képe bizonyítja. A MÁSIK, ami ezekre az alkotásokra jellemző, a kiérlelt megfontoltság, a tudatosság. Némelyik kép monumentális hatást kelt a csupán konstruktív szerkesztés, az egyenes vonalakkal élesen elhatárolt síkok, a mondanivalónak alárendelt részletek, elhagyása révét is. iFaiu a barna hegyen. Szőlőhegyen.) A Toronyház és emelődaru című kép is az építés, az erő. az emberi alkotó munka szimbóluma. Amit joggal számon kérünk, az az emberábrázolásnak a hiánya. Goórtól ezt különösen várjuk, hiszen egyike azoknak megyénkben. akik legjobban tudnak embert festeni. Itt egy-két kitétellel hegyeket, házakat, fákat, különböző tárgyakat fest, s bár ezeken a képein ott érezheti a néző az embert közvetve, mintegy munkája, alkotásai mögött, mégis szívesen látnánk a kiállításon művészien megjelenítve magát az embert is. A RÉGEBBI Goór-képek romantikája. drámai felfokozott- sága, impresszionista vibrálása elmaradt, helyette derű, nyugalom és visszafogott erő jelentkezik, szinte már túlzott tudatossággal: szeretne az ember több mozgalmasságot, nyugtalanságot. ami jellemzőbb lenne korunkra. Mindent egybevetve: hasznos volt ezt a kiállítást megrendezni. Elsősorban azért, mert a válságok és útkeresések után egy olyan fejlődési szakasz lezárását mutatja Goór Imre pik- túrájában, amely után joggal tekinthetünk kíváncsisággal további művészi fejlődésére. .Varga Mihály két például, hogy: Bimbi, a krokodil jó fiú. Nem bántja Zitát. Csak az a baj. hogy sokat eszik. Különösen a fehér angora nyuszikat szereti. \em is lett volna semmi baj, ha Benő — kissé összeszedve magát az első ijedtség után — él nem határozza, hogy most már kérdez is valamit. Kézenfekvőnek látszott a következő kérdés: mennyit fizetnek ezért a veszélyes munkáért? Miután azonban a mondat egyetlen szavának az angol megfelelőjét nem ismerte, kénytelen volt a régi. de jól bevált mutogatós módszerhez folyamodni. Elővette pénztárcáját és a szemlátomást meglepődött lány orra elé tartva, többször ráütött, e szavak kíséretében: mennyit tetszik keresni? Mennyi ebből havonta? Minél lelkesebben nyújtogatta azonban a bukszát, a hölgy annál inkább elkomorodott, majd dühbe gurult és felemelt hangon valamire utasította a most már zavartan hebegő-ha- bogó Gerlicét. Miután azonban látta, hogy az intelemnek nincs foganat ja és ez a lehetetlen alak semmiképpen sem hajlandó levenni a pénzkínálgatást a napirendről. kikiáltott a kocsiablakon: Bobby!!! Nem telt bele egy szempillantás és máris megreccsent a í'alépcső a Bobbv nevet viselő erőművész-világszám súlyos léptei alatt. A súlyzók királya egyetlen szempillantással felmérte a helyzetet és fogát csikorgatva indult a menyasszonyának pénzt kínálgató kis szemtelen fickó felé. A megrettent Benő most már kétségbeesetten hajtogatta: ebből mennyit havonta? Tetszik érteni? Tetszik ér...? — a kérdés befejezésére már nem volt ideje. De inásnnp azért megjelent a Homoki Harsonában a Mit kell tenni, hogy legyen mit enni a marháknak? című írás. Sőt — csodálkozni fognak —, a Négyszemközt a fenevadak királynőjével című színes riport is. Az utóbbi befejező sora így hangzott: Miután jól kibeszélgettük magunkat a művésznővel — természetesen angol nyelven folyt a diskurzus — kezet rázhattunk a világhírű erőművésszel, Bobbyval is. Mondanunk sem kell. hogy a porondon kívül szolid, barátságos modorú fiú. Bobby. Békés Dezső „ .............................. mindenekfelea Ár uld erősen költeményimet.” (FetCä: Egy könyvárus emlékkönyvébe) A faluvá tömörülő tanyavilág központjában, egy tenyérnyi bibliotékában támadt bennem a gondolat: megnézem, vajon olvas-e verset az ottani parasztember? Az Arany János összes költe- ményeinek három éve katalógusba vett két kötete eddig kétszer lelt olvasóra. Vörösmarty összes verseit ugyanannyian kérték kölcsön, Balassi válogatott verseinek egy olvasója volt eddig, Csokonai, Tompa, Gva- dányi az esztendők során még kézben sem volt. A János vitéz, a Toldi, a Szigeti veszedelem, látnivalóan kötelező olvasmányként jutott az iskolás korú könyvtári tagok kezébe. S hogy nem általános a könyv iránti közöny, azt más könyvek tucatjainak a sorsával példázhatnám. Jókai, Mikszáth, Berkest, Karinthy Ferenc vagy Verne művei szemkápráztató gyorsasággal járnak kézről kézre — o könyvek vándordíját föltüntető kartonok megteltek a kölcsönzők nevével. Még a viszonylag szerényebb népszerűségi Raffy Adámnak a Két malomkő című regénye is harminchat otthonba jutott el néhány hét alatt. — A vers iránt itt sekély az érdeklődés — mondta a könyvtáros. ... Eltalálta. S kétszeresen fájdalmas ezt hallani az őszi megyei könyvhetek idején. Amikor falun a szokásosnál is nagyobb buzgalommal és leleménnyel igyekeznek minden parasztházba könyvet juttani. Vajon a SZÖVKÖNYV, a falusi könyvterjesztés gazdája, mit tett az utóbbi időben azért, hogy a verseskönyvre se illjék az, amit hajdanvaló Kármán József írt panaszos szomorúsággal: ,,.. .a könyv a háznál nálunk a legutolsó jószág és ennél kedvesebb egy játékkártya vagy egy üsző...” Nos, ha régebbi eredményeihez mérjük a mostaniakat, örvendetes fejlődést látunk: 1960- ban összesen 39 757 példányban jelentek meg hazánkban verseskönyvek, s abból a SZÖVKÖNYV 3380-at vett át, vagyis a kiadott kötetek 8,5 százalékát. Tavaly 130 900 kötet verseskönyv került ki a sajtó alól, s abból a falut ellátó könyvterjesztő vállalat 29 210-et, tehát a teljes mennyiség 22,3 százalékát hozta forgalomba. M íg tehát a kiadott leötetek száma alig több mint a háromszorosára növekedett, négy év alatt a SZÖVKÖNYV által terjesztett könyvmennyiség a nyolcszorosánál is többre nőtt. Figyelemre méltó, hogy a Tiszta szigorúság című antológiából több mint 6000 példányt juttattak el falura, hogy a mai magyar költészet ifjú képviselőit, mint például Váci Mihályt, Fodor Andrást, Mezei Andrást és a többieket, valóban országos méretekben népszerűsítette a szövetkezeti könyvterjesztő hálózat, s mű síkből olykor többet adott el falun — Váci Mihály Kelet felől című kötetéből például 2700 példányt —, mint ahány kötet valaha hasonló színvonalú könyvekből az egész országban elfogyott. Mégsem lehetünk elégedettek e rohamosan javuló eredménynyel sem. Hiszen a tavaly falura juttatott 29 210 kötet azt jelenti, hogy községenként és havonta még egy verseskönyv sem fogyott el. A kezdetben biztatóan indult Versbarát kör mozgalom a jelek szerint megtorpant és átszervezésre szorul, bár sikeres akcióinál is hallunk még. Nyilvánvaló, hogy a vers népszerűsége elválaszthatatlan a szépirodalom általános népszerűségétől. A rádió és tv vers- népszerűsítő munkája érezhetően sokat segít viszont abban, hogy új rétegek is megismerjék a költészet gyönyörű rxirázsát. Sajnálatos, hogy napilapjaink nagyon csekély teret nyújtanak a versnek. S mi az, amivel — viszonylag apró dologgal — se- githetnénk a verseskötetek népszerűsítésében? A könyvterjesztők szerint « Tiszta szigorúság antológia sikerének egyik titka: közölte a költők fényképét. Jelenjék meg hát minden kötetben a szerző arcmása! (Erre most már akad is jócskán példa.) Igen komoly hatása van ónnak, ha a falusi ember író— olvasó találkozó keretében személyesen is megismeri a költőt. A beavatottak szerint sok fiatal költő azért ,.körözte le’’ kötete kapóssága tekintetében a „befutott öregeket”, mert azok közül viszonylag kevesen vállalják az utazgatás bonyodalmait. Jó szálláscsinálói falun a versnek az öntevékeny irodalmi színpadok. Ahol egy ilyen együttes életképesnek bizonyult, ott nem mostohagyermek a verseskönyv sem. A művelődési házak mind rendezvényekkel (irodalmi est, szavalóverseny, verses fejtörő stb. stb.), mind pedig irodalmiköltészeti szakkörök fenntartásával lehetnek jó szolgálói e szép ügynek. Egyébként, mint ahogy a jó vers írásához nincs recept, a költészet falusi térhódításához sem lehet valamiféle kátét esz~ kábálni. A legtisztább tanács ebben is Petőfi szava: tehát „erősen” terjesztenünk kell a verset. Leleménnyel, szeretettel, türelemmel. Bajor Nagy Ernő
