Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-29 / 306. szám

1965. december 29, sterda 1 oldal Jó rendelkezés — nagyobb állatállomány Terveztetés a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezetben Disznóvágás idején r |g — A leggyakrabban szereplő té­ma manapság a kormánynak azok a várható intézkedései, amelyek a jövő évi népgazdasá­gi tervvel együtt láttak napvi­lágot az újságok hasábjain. Ért­hető, hogy sokat beszélnek er­ről mindenütt, hiszen valami­lyen formában mindenkit érint. Folyik a tervezgetés, annak la­tolgatása, hogy milyen kihatásai lesznek az intézkedéseknek. A vágóállatok, állati, termékek és egyes olyan termények felvá­sárlási árának növelése, ame­lyeknél különösen nagy szükség van az eddiginél hatékonyabb ösztönzésre, természetesen első­sorban a termelőszövetkezetek­nél kerül szóba. Jövedelmezővé válik a tenyésztés — Nálunk most folyik a ter­vezés a jövő évre. Már figye­lembe vesszük azokat a lehető­ségeket, amelyek a tervezett in­tézkedések következtében meg­nyílnak előttünk — mondja Szmolenszky László, a kecske­méti Törekvés Termelőszövet­kezet elnöke. — Ha emelkednek a félvásárlási árak a szarvas- marhánál és a Sertésnél, ez azt jelenti, hogy több árut adunk a népgazdaságnak, mivel gazda­ságosabbá válik a tenyésztés. — Milyen elképzelései van­nak a termelőszövetkezet ve­zetőségének? — Eddig évente átlagosan 100—110 hízott marhát adtunk át az állatforgalmi vállalatnak. Megmondom őszintén, éppen- hogy rá nem fizettünk. Nyere­ségünk nem volt és emiatt nem akartuk fejlesztem ezt az üzem­ágat. A felvásárlási ár három forinttal történő felemelése ked­vezőbbé teszi a tenyésztést és ez az áremelés nálunk jövedel­mezővé teszi a- szarvasmarha­tenyésztést. Ezért az az elkép­zelésünk, hogy az állományt 500-ról a következő két évben 800-ra emeljük, és az eddigi hizlalási átlagszámot is növel­. jük legalább ötvennél. Eddig a tejtermelés is veszteséges volt gazdasagunkban, pedig az ön­költséget évről évre csökkentet­tük, de így is legalább 20 fil­lér volt a veszteség literenként. Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy állományunk tbc- mentes és ezért 30 fillérrel ma­gasabb árat kapunk a tejért li­terenként. Még így sem tudtuk jövedelmezővé tenni a tejter­melést. Nem csökkentik az állományt Szükséges megjegyezni, hogy a Törekvés a közepesen gazdál­kodó termelőszövetkezetek közé tartozik, a szövetkezet gazdái eddig is nagy ' erőfeszítéseket tettek a termelési költségek csökkentésére. Ennek ellenére az előbbi gondokkal küszköd­tek. Nemcsak a szarvasmarha­tenyésztésnél, hanem a sertés- tenyésztésnél is ’ hasonló prob­lémák jelentkeztek. — Ügy gondoltuk, hogy a kö­vetkező években csökkentjük a sertésállományt — mondja er­ről az elnök. — Évente 600—800 sertést hizlaltunk eddig. Az ár­emelés meghozta a kedvünket és elhatároztuk, hogy nem „építjük le” az állományt. — Milyen egyéb kihatásai vannak a termelőszövetkezet gazdálkodására a tervezett in­tézkedéseknek. Az átlagéletkor: 45 év — Szeretnénk növelni a ker­tészeti termesztést. Ez összefügg az állattenyésztés fejlesztésével. Ez utóbbi könnyebbé teszi a ta­vés Termelőszövetkezet elnöke. Mindehhez csak annyit: a ter­melőszövetkezetekben mindenütt nagyon várják, hogy a részletes végrehajtási utasítások mielőbb megjelenjenek, csak így lehet biztosabbá tenni a' tervezést. K. S. Korszerűsítik a növényvédelmet Több ezer szakmunkást kell kiképezni A Földművelésügyi Miniszté­rium növényvédelmi szolgálatá­nál tájékoztatásul közölték, hogy a megyei tanácsok támo­gatásával megindult szákmai kiképzés az idén nem hozta meg a kívánt eredményt: egyes termelőszövetkezetek vezetői ugyanis a tanfolyamokra vagy senkit nem küldtek, vagy olyan dolgozókat jelöltek ki, akik a szükséges ismereteket nem tud­ják kellően elsajátítani. Most újabb tanfolyamok kezdődnek. A növényvédelem irányító szakemberei felhívják a közös gazdaságok vezetőit, hogy foko­zott gonddal szervezzék meg a jövő évi és a következő eszten­dők növényvédelmét. A téli ok­tatási évadban 300 órás tanfo­lyamokon betanított növényvé­delmi munkásokat képeznek ki, ugyanakkor új tanfolyamokat indítanak növényvédelmi gé­pész szakmunkások kiképzésére is. m i íil íme, elérkezett a friss pecsenyék, májashurká-k, fokhagyma- illatos sült kolbászok évadja- A böllérkések fenésének és a hízók hajnali visításának ideje ez, amikor Is a kelő nap gyér fénye ta­lálkozik a perzselők rőt lángjával. A hízó már frissen pirosló darabokban hevert a konyhaasz­talon, amikor Kunbaracson benyitottunk Csősz Sándorékhoz. Egyelőre a kisebbiket vágták le, a nagyobbiknak néhány hétre „megkegyelmeztek”, — hadd gömbölyűdjék addig is. A háziasszonynak a közelben lakó Danics István nyújt segít­séget a sertéstest szakszerű feldarabolásában. S mivelhogy ő látja el a bölléri teendőket, bizony a munka oroszlánrésze is rá hárul. De úgy látszik, szívesen csinálja, mivel ez már a negyedik vágása decemberben. Mostanában pedig, az ünnepek tájékán, szinte min­dennap akad dolga — a hízott sertések nem túl nagy örömére. A gépjavítás béklyói la jerő-u tán pótlás t, ami a ker­tészkedés egyik feltétele. Fő­ként a paradicsom- és a pap­rikatermesztést kívánjuk jelen­tősebbé tenni. Munkaerővel aránylag jól el vagyunk látva. Nálunk elég kedvező a tagság kor szerinti összetétele. Annak ellenére, hogy városi termelő­szövetkezet vagyunk, elég sok fiatal munkaerőnk van. Az át­lagéletkor: 45 év. A szövetkezetét az idén szá­mos természeti csapás érte. A legjelentősebb volt a július 3-i jégkár, amely 500 holdat tarolt le. Az elpusztult növények zö­mét ki kellett szántani és he­lyette más, rövidtenyészidejű kultúrákat — főként takar­mányt vetettek. Nagy erőfeszí­téseikkel elérték, hogy nem lesz veszteséges a mérlegük, sőt je­lentős nyereséggel zárnak és túlteljesítik árutermelési tervü­ket is. Kétségtelen, hogy az Ál­lami Biztosító is segített a kár megtérítésében, de ennél még többet adott a gazdák szorgal- ma, igyekezete. Az amortizációs alapról — Ha életbe lépnek a jelzett intézkedések — amit már na­gyon várunk — árutermelésünk számottevően növekedni fog. Annál is inkább, mert az idén nagyobb önállósággal kötöttük a szerződéseket a vállalatokkal, jobban figyelembe vettük a ta­laj- és éghajlati adottságainkat. Ehhez járul az állatállomány fejlesztésének nagyobb lehető­sége. Nagyon lényeges az is, hogy a felvásárlási árak eme­léséből származó többlet jelen- I tős részét az úgynevezett amor-} tizáeiós alapban tartalékoljuk. j Eddig a termelőszövetkezetek- í ben ilyen nem volt, pedi g az épületek, gépek éppúgy koptak, elhasználódtak, mint az ipari üzemekben. Bizonyos idő után javítások válnak szükségessé, vagy pedig ki kell cserélni az elavult gépeket. Pontosan erre. szolgál az említett alap, amely­nek létrehozására eddig nem volt lehetőségünk többek kö­zött a beszélgetésünk elején említett okók miatt sem. Az I amortizációs alap létrehozásá­nak olyan következménye is lesz, hogy az eddiginél jobban törekszünk az épületek, gépek karbantartására — hangoztatta végezetül a kecskeméti Törek­Elsőként a megyében Solton alakították át javltóállomássá a gépállomást. A gyanútlan szemlélődő úgy vélné, a javítás­szervezés itt a leggördüléke­nyebb, hiszen immár három­évesek a tapasztalatok. Sajnos, nem egészen így van. Nem mintha a jó szándék és a hozzáértés hiányozna. A mező- gazdasági gépesítésben alapo­san jártas, ügybuzgó vezetői és szakemberej. vannak a javító­állomásnak. De, mint mondani szokás, ez nem elég az „üdvös­séghez”. A feladat pedig nagy. Évente Szocialista brigádmozgalom Magyarországon Néhány éve bontakozott ki hazánkban a szocialista brigád­mozgalom, a munkaversefty új válfaja. A kezdeményezés az­óta tömegmozgajfimmá vált. Az elmúlt években több párt- és kormányhatározat segítette a mozgalom megszilárdítását, egy­séges elveinek kidolgozását, az élenjáró dolgozók és vállalatok kitüntetését, jutalmazását. A megtett út tapasztalatait és tanulságait összegezi és a to­vábbi fejlődést segíti Fábri Ti­bor, dr. Jandek Géza és Tóth Tibor Szocialista brigádmozga­lom Magyarországon című. szép kiállítású könyve, amely a Kos­suth Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. A szerzők tömören így fo­galmazzák meg a szocialista brigádmozgalom célját: „Terme­lési mozgalom ez. de nemcsak az, A mozgalom nagyszerűen kife­jezi, hogy miközben az ember átalakítja a társadalmat, ural­ma alá rendeli a természeti erőket és fejleszti a technikát, önmaga is átalakul, kultúrált, müveit munkássá, dolgozóvá, s a szó igazi értelmében véve: emberré válik. Ezért fontos, hogy a versenymozgalom ered­ményessége érdekében ki-ki a maga területén mindazt mara­déktalanul megtegye, ami fel­adata és kötelessége — sót an­nál többet is.. Nincs a szocialista brigád­mozgalomnak olyan mozzanata, amelyben ne adna hasznos út­mutatást a könyv: szól arról, milyen legyen a brigádnapló, a szocialista brigád értékelési szabályzata, a szervezeti és kul­turális élet. a verseny irányí­tása és továbbfejlesztése stb. Hasznos tanácsokat ad a szocia­lista munka műhelye, üzeme, vállalata és gazdasága cím el­nyeréséért folyó versenyhez is. több mint 200 főjavítást, s le­galább száz kisebb javítást vé­geznek itt a traktorokon. Ezen­kívül seregnyi tehergépkocsi, pótkocsi, s jó néhány munkagép karbantartását is ellátják. Át­lagosan naponta másfél gép hagyja el a javító állomást. Halogató gazdaságok Ám sok esetben csak — hagy­ná!... A közös gazdaságok egy része ugyanis „hódol” annak a szokásnak, hogy megjavított gé­pét nem igyekszik elvinni a ja­vítóállomás amúgy is túlzsúfolt udvaráról. Némelyikük nyíltan bevallja az okot: a javítási dí­jat csak a jövő évi költségve­tés terhére kívánja kiegyenlíte­ni, hogy az idei bevételt megkí­mélje a kiadásoktól. Csalóka látszat az ilyen, ha már a tartozást így is, úgy is ki kell egyenlíteni. A halogatás nemegyszer olyan mérvű, hogy már-már a javítóállomás pénz­ügyi egyensúlyát fenyegeti. A megállapodás szerint a tsz-nek három napon belül kellene a gé­pét elvinni. Ezzel szemben de­cember 16-ig a dunaegyházi Ha­ladás, a szalkszentmártoni Pe­tőfi, a kunszentmiklósi, a bösztö- ri, a szabadszállási Alkotmány és a dunavecsei Űj Élet Tsz még nem jelentkezett a traktoráért, noha hetekkel előbb értesítést kaptak a javítás elvégzéséről. Csavargás a csavarokért A szakszerű és gyors javítás érdekében nem kis erőfeszíté­seket tesz a javítóállomás. Az alkatrészhiány azonban sok gon­dot okoz. Egy D—4 K traktor másfél hónapja szétszedve vár jobb sorsára, mivel hiányzik hozzá a fogaskerék és a ten­gely. Rugós alátét, feszültség­szabályozó, PVC-huzal egy év óta hiánycikk. Ezek mind fik-. léres, de nélkülözhetetlen alkat­részek. A két anyagbeszerző állan­dóan az országot járja, legtöbb­ször csavarokért. Mert azok meg egyáltalán nincsenek. Sok eset­ben Bakos Nándor igazgató és Simon Lajos főmérnök is a „nyakába veszi” az országot, Legutóbb három fogaskerékért 200 kilométert autóztak. Helyben gyáriam ! — Az alkatrészeknek legalább a 40 százalékát előállítjuk — mundja az igazgató. — Ha ezt nem tennénk, bezárhatnánk az állomást. Az idei alkatrészgyár­tásunk értéke megközelíti az egymillió 700 ezer forintot. Nem könnyű az anyagbeszerzés sem, legtöbbször elfekvő készleteket kell „felhajtanunk”. A bürokrácia, mint annyiszor, ezúttal is szatírába illő eseteket produkál. Történt például, hogy a szomszédos Dunaföldvár vas­boltjából 30 mázsa lemezt nem vehetett meg az állomás, mivel, hogy az anyag „tsz-keretbe” tar­tozik. Élt hát az egyetlen lehe­tőséggel, vagyis az egyik ottani tsz-szel megvásároltatta az árut, s nyomban át is vette tőle ... A gazdaságot aztán, annak rendje, s módja szerint — megbüntet­ték. Egyetértünk az igazgató és a főmérnök véleményével, misze­rint az alkatrészellátást — mi velhogy ezzel sem az ipar, sen, a külkereskedelem nem tue megbirkózni — a javítóállomá­sok feladatává kellene tenni. A • állomások rendelkeznek a szük­séges munkaerővel és szakér­telemmel, s szervezetten, soe- cializáltan áilíthatnák elő az a) katrészek zömét. Feltételezv természetesen a megfelelő anyagellátást. Jelenleg túl sok idő és^ energia fecsérlődik kü lönböző beszerzésekre, manőve rezésre. Méltóbb célra is fel használhatnánk ezeket... H. D.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom