Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-28 / 305. szám

T963. December 28. kedS 5-. oldal KRESZ-oktatás iskolásoknak Falun is egyre több a gépko­csi és a motorkerékpár. Ezért szükséges, hogy a lakosság mindjobban megismerje a köz­lekedési szabályokat. Ez a gon­dolat vezette Rónai Tibort, a kunbaracsi általános iskola igaz­gatóját. amikor iskolájában rendszeresítette a KRESZ-okta- tást. Az iskola egyholdas kertjét a gyerekek a tanács segítségével rendbe hozták és a kanyargós utak mellett elhelyezték a KRESZ-táblákat, melyeket a Kerekegyházi Vegyesipari Ktsz készített el önköltségi áron. A faanyagot és festéket a községi tanács adta. A táblákat a gye­rekek és a pedagógusok festet­ték be. Hogyan történik a KRESZ-ok­tatás? A gyerekek felpattannák kerékpárjaikra és amint a ka­nyargós utakon karikáznák, a tanár magyarázata mellett elsa­játítják a közlekedési tudniva­lókat. Ahol villany van, ott hönnyebb Jól telnek a falusi téli esték Még mindig parlagon van két új művelődési autó Ma már aligha jelent gondot a hosszú téli esték eltöltése fa­lun és tanyán. A mezőgazdasági munkák csökkenése több időt ad a parasztembereknek, hogy szórakozzanak és művelődjenek. Megyénk falvaiban és a ta­nyákon már „teljes üzemben” folyik az ismeretterjesztés. En­nek egyik legáltalánosabb és legkedveltebb formája a tele­vízió. Csaknem valamennyi fa­lusi művelődési otthonban meg­szervezték a csoportos tv-né- zést. Különösen a mezőgazdasá­gi tárgyú előadások népszerűek. Érdekessége ennek, hogy a né­zők ott helyben mindjárt vitát is rendeznek a látottakról. Különösen a kiskunhalasi mű­velődési házban kedvelik a mezőgazdasági szakemberek ezeket az adásokat. De kielégí­If*; **V*.;*' Képünkön: Rónai Tibor igazgató szabályos oktatja a tanulókat. közlekedésre tő, sőt átlagon felüli eredmény­nyel szervezték meg a televí­ziós mezőgazdasági- ismeretter­jesztést Garán, Pálmonostorán, Kunbaján, Jakabszálláson, Fel- sőszentivánon és még sok más község művelődési házában. Vannak helyek ahol a televí­ziós adást egybekapcsolták a termelőszövetkezeti akadémiá­val. A falusi és tanyai ismeretter­jesztés lebonyolításában komoly szerepe van a TIT-nek. Tavaly 48 helyen szervezett 305 elő­adást, ezzel szemben az idén 51 helyen 325 előadást fognak tartani a TIT előadói a szö­vetkezeti téli esték keretében. A könyvtárak is népesek ilyenkor télen. A vakációt igye­keznek jól kihasználni: a leg­több könyvtárban rendkívüli nyitvatartást is megszerveztek az iskolás gyerekek részére. Nehezebb helyzetben vannak a tanyavilág lakói- ahol csak kevés helyen van villany. Ta­nyán az iskola jelenti az egyet­len összejövetelre alkalmas he­lyet, kivéve ha a termelőszö­vetkezet, vagy állami gazdaság művelődési otthonnal rendelke­zik. A tanyai iskolákban is megtartják a rendszeres elő­adásokat, odáig azonban sok­szor több kilométert kell gya­logolni a hallgatóknak. Ennek ellenére a tanyai iskolákat lá­togató művelődési autók elő­adásai mindig „teltház” előtt zajlanak le. Sajnos, a megyei könyvtár két- a nyáron érke­zett művelődési autóját még mindig nem tudták munkába állítani, mert a Pénzügymi- ! nisztérium nem engedélyezte a j gépkocsivezetők felvételét. Pe­dig a két új mikrobusszal mint­egy 50 tanyai iskolát lehetne I bekapcsolni a rendszeres isme­retterjesztő munkába. A ‘ tanyai népművelésről szólva dicsérettel kell megem- ! lékezni a népművelési ügyve- j zetőkről, akik fáradtságot nem kímélve dolgoznak azért, hogy j a tanyai emberek is részesed­jenek a tudásból és szórako- I zásból. \ i B. J. As út két oldalán be­takart szőlők. Mindenütt csend, mintha az egész éves fáradsá­got pihenné a határ. A tél eleje vendégmaraszlaló sárral fogadja a látogatót Izsá­kon. Minden nap esik az eső. Jó néhány épületet körülfogott a víz, a dűlőutak járhatatlanok. Csak gumicsizmában lehet meg­közelíteni a tanyákat. Esőben, sárban mégis megje­lennek pontosan, program sze­rint a tanyavilágban az előadók és az emberek összegyűlnek es­ténként a különféle kulturális és propaganda rendezvényeken A kezdet bíztató. Valamennyi tervbe vett politikai oktatási és népművelési formán kitűnő eredményekkel indult a téli munka. Decemberben már a harmadik foglalkozást tartották a pártoktatás tanfolyamain. A hét szemináriumon mintegy két­százan tanulnak, a hallgatóság kétharmada a közkedveltté vált gazdaságpolitikai tanfolyamokat választotta. Közülük mintegy százötvenen szövetkezeti gazdák. A KISZ és szakszervezeti po­litikai tanfolyamok hallgatóinak száma is megközelíti a másfél százat. Ugyanakkor felhasznál­ják a propagandisták az ideo­lógiai nevelőmunkában a lazább lehetőségeket is a szervezett ok­tatási formák mellett. Nemrégi­ben kezdődtek meg a tv poli­tikai adásai, s ezek máris nagy sikert arattak a közönség köré­ben. A majláthtelepi tanyai kul­turális körzetben mintegy 80 nézője volt az első adásoknak, Kisizsákon pedig annyian jöt­tek össze, hogy be se fértek a helyiségbe. A pártszervezetek az ősszel elhatározták, hogy újabb előfizetőket gyűjtenek a párt- folyóiratokra, hiszen ez nélkü­lözhetetlen eszköze a propagan­damunkának. Ügy tervezik, hogy jövőre mintegy száz rend­szeres olvasója lesz Izsákon a pártfolyóiratoknák. A kezdet itt is bíztató, a községi alapszerve- zetben máris huszonhaton, a vasüzem pártszervezetében pe­dig tizen fizettek élő. Igen sikeresek voltak a lakos­ság tájékoztatásának légébben jól bevált, s most ismét felele­venített módszerei: a pártna­pok. A Sárfehér, a Kossuth és a Petőfi Termelőszövetkezetek­ben és a vasüzemben mintegy kétszázötven hallgatója volt a nemzetközi helyzetet ismertető első pártnapnak. A népművelés különféle területein is jól indult az idén a munka. A községi művelődési otthonban rendszeresen próbál az irodalmi színpad, az ének­kar és a tánczenekar. Gondo­san felépített programmal mű­ködik a foto, kézimunka, sport, gyermek- és nyugdíjas-klub. össszesen több mint háromszá­zan töltik kellemesen és hasz­nosan így a téli estéket. A TIT-előadók a tervezett 108 előadásból 21-et már megtartot­tak. Az idén különösen nagy fi­gyelmet szenteltek a négy ta­nyai kulturális körzetnek, ahol az előadásokat filmvetítésekkel kísérik, sőt januárban mind a négy körzetet felkeresi az iro­dalmi színpad is. A legszélesebb görbén a könyvtár munkája hat. A ta­nyavilágban 16 fiókkönyvtár működik sikerrel. Gondot for­dítanak a választék bővítésére, s ebben sokat segített az idén a község vezetése, valamint a termelőszövetkezetek, összesen 30 ezer forintot adtak könyv­tárfejlesztésre. A községi könyv­tár állománya ma már megkö­zelíti a 13 ezret, a rendszeres olvasók száma pedig elérte az ezerhatszázat. Jók az eredmények a felnőttoktatásban is. A dolgozók általános iskolájában negyven­haton tanulnak, a mezőgazdasá­gi technikum kihelyezett osztá­lyában pedig az idén húszán fognák érettségizni. Százhúsz szövetkezeti, gazda látogatja a mezőgazdasági szakmunkáskép­ző tanfolyam foglalkozásait. Kö­zülük negyvenhetén a harma­dik évfolyamot végzik, az idén tehát, képesítő vizsgát tehet­nek és szakmunkás-bizonyít­ványt kapnak. A bíztató kezdet eredményei a párt- és a tanácsvezetés, va­lamint a tömegszervezetek, kul­turális intézmények és a gazda­sági vezetők jó együttműködé­séből fakadnak. Másrészt az ér­deklődés fokozódásából, amely már az előkészítés időszakában is érezhető volt, amikor a párt- szervezetek az ideológiai irány­elveket tárgyalták. Bár eredetileg a terv­ben nem szerepelt, éppen a nagy érdeklődésre való tekintettel már megegyeztek a község és a kulturális élet vezetői, hogy megszervezik a Sárfehér népi­együttest, valamint egy fúvós- zenekart. Ehhez persze, pénzbeli támogatásra is szükség lesz, ám az általános fellendülés arra vall, hogy a támogatást meg is érdemli a kulturális élet. Horváth Ignác kiosztották a néprajzi-nyelv járási pályázat díjait A Néprajzi Múzeum, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete és a megyei tanács művelődésügyi osztálya által meghirdetett 1965. évi néprajzi-nyelvjárási pályá­zat eredményét kihirdették. A megyénkben 1000 forintos dijat kapott Fehér Zoltán bátyai ta­nár A bátyai népművészet és 800 forintos díjat Nagy Czirok László Kis mesterségek című munkájáért. Számos pályázó könyvjutalmat és okleveleit ka­pott. A díjnyertes pályamunkák or­szágos döntőn vesznek részt. A néprajzi-nyelvjárási pályá­zatot a jövő esztendőre is meg- 1 hirdetik. vén fejjel kőművesnek tanul­jon, erre még gondolni se mer­tem volna. » Csütörtökön délután riadalom volt a munkásszálláson. Amikor hazamentünk. Bozó. a néma szobatársunk akinek addig még szavát sem igen hallottam, ki­nyitotta a szedi rénye ajtaját és felordított. — Ellopták az ünnepi ruhá­mat. Odaszaladtunk. Hogyhogy el­lopták? Hiszen most jöttünk haza. Nem maradt itthon sen­ki, amikor elmentünk. Bozőnak elborultak arcvonásai, szeme kidülledt, forgott, én még a fejem is elfordítottam, amikor tekintetembe fúrta tekintetét. — Most mehetek haza úgy, mint egy cigány. Pedig azért járok be jobb ruhában, hogy ember formája legyen az em­bernek. Rázza mellén a foltos, meszes, rossz kiskabátját. — Hát most itt maradtam ebben a madáriiesztőben. hogy az istén verje meg a tolvaját. Majdnem sírt a dühtől. Valaki lecsendesítette, és megkezdő­dött a nyomozás. Mindenki megnézte, megmutatta a hol­miját. nem volt senkinél. Be­hívták a gondnokot. — Be kell jelenteni a rend­őrségen — vakargatta a fejét. Aztán mégis elmentünk kival­latni a takarítónőt. Mari néni hüledezett. — Csak nem gondolják, hogy én loptam el? Az én kezemhez még soha nem tapadt idegen holmi — csaknem sír már a szerencsétlen asszony, hogy őt gyanúsítjuk. — Nem gondol erre senki! — nyugtatja a gondnok —, de nem látott valakit... — Nem. Csak a kis kártyás kószált a folyosón. Dehát az so­kat kószál. — Milyen kis kártyás? — A huszonkettesből. Az a kis. sápadt arcú emberke — mondja szemét törölgetve. — A csatornás? — A fene se tudja, hogy csa­tornás-«. De kártyás, azt tudom. Tilos volt a hazárd ezért le­pődött meg a gondnok, hogy a szálláson kártyáznak. Ha az új­ságok megszagolják, szétkürtö- lik, hogy itt kártyabarlang van és neki lesz baja. hogy megtöri, hogy engedi. — Gyerünk a huszonkettesbe — mondta. Izgatottan mentünk utána. Mari néni kocogott elől. ö nyi­tott be elsőnek. Az asztal mel­lett négyen ültek, kártyáztak, de pénz nem volt előttük. Csak később tudtam meg, hogy gyu­faszál volt az asztalon, de azt játék végén be kellett váltam, Egy szál gyufa egy forintot je­lentett. Mari néni balkezét csípőre tette, jobbal meg egy sovány arcú emberre mutatott. ö volt az — mondta. — Mi baj mama? — nézett fel a kis kártyás a lapból és csodálkozó tekintetét végighord- ta a társaságon. Aztán nyugod­tan nézte a lapját, állát simo­gatta. (Folytatása következik.) — Vizsgázol? — meredtem rá, mintha először látnám. — Hogyhogy vizsgázol? — Aha — mondta közömbö­sen. — A nyolcadik osztályból. — Tee? Bambán meredhettem rá, mert összerántotta szemöldökét. — Én. Mórt csodálkozol? — Hát... Nem tudtam, mit mondani. — Csak négy elemim volt, itt meg rábeszélt Kovács elv­társ, a kultúros, hogy iratkoz­zam be. És én beiratkoztam. Vizsga előtt mindig szabadságot kapok. — Minek az neked? — Hogyhogy? — Mi hasznát veszed? — Ne bolondíts mán meg András. Hát te azt hiszed, hogy én mindig segédmunkás akarok lenni? — Hát mi? — Az most dől el. Ha sikerül a vizsga, akkor tovább tanu­lok. Kőművesnek. Menni fog, azt ígérik. Csak ámuldoztam. Sohasem hittem volna, hogy Vas Gyuri erre is képes. Nyugodt termé­szetű. józan ember volt, mint- dig. Meg újságolvasó. De hogy XII. A széles Szent István körúton olyan volt a forgalom, mint nálunk a piacon, ha kijönnek a templomból. Legtovább az üz­letek előtt álldogáltunk szótla­nul. de mind a ketten arra gon­doltunk, hogy mennyi mindent szeretnénk venni. Fáradtan értünk vissza a munkásszállásra. Vacsora után még egv ideig néztük a tv-t, aztán lefeküdtünk. Másnap nem mentünk sehová, mert filmet vetítettek. Otthon már esztendők óta nem voltam moziban, nem csoda, ha nagyon kiváncsi voltam. A film a máso­dik világháborúról szólt, a bor­zalmas bombázásról gyilkolá­sokról. Nekem tetszett. Talán azért is lepett meg annyi­ra, hogy Vas Gyuri elfintorítot­ta arcát és azt mondta: — Nagyon gyengus. Kár volt itt ülni. — Nem mindegy, hogy mivel ütöd el az idődet? — kérdeztem. — Már hogy vóna — egyene­sedik ki Vas Gyuri. — Február­ban vizsgázom. Nekem erre most nincs időm. Ha még egy jó film lenne akkor igen. de így — legyintett. BIZTATÓ KEZDET

Next

/
Oldalképek
Tartalom