Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

i. oldal 1965. december S5, szombat Karácsonyi gondok, tervek, remények (Folytatás az 1. oldalról) fontosabb feltételét, a dolgozó munkáskezet biztosítsa a jövő «rámára is. A mostani ár-, bér- és szociá­lis intézkedéseket úgy helyes számba venni, mint egy intézke­dést a gazdaságpolitika megva­lósításának folyamatában, ön­magában ez az intézkedés nem tükrözheti egész gazdaságpoliti­kánkat. Nem cél, és helytelen lenne- ha valami bevezető típus­intézkedésnek tekintenénk, me­lyet ugyanilyen intézkedések so­rozata követ majd. Nem erről van szó. Mindezekkel az intéz­kedésekkel a párt és a kormány a jövőt kívánja szolgálni. Jövő­beli gondokat kíván megelőzni időbeni cselekvéssel, s ennek érdekében tartja elengedhetet­lenül szükségesnek bizonyos je­lenlegi gondok vállalását. Eh­hez kéri a dolgozók megértését, ilyen társadalmi terveink vannak a jövő évre? Az 1966. évi népgazdasági tervünk szolid, kiegyensúlyozott és meg­alapozott. Az ipari, a mezőgaz­dasági termelés és a nemzeti jö­vedelem további növelését irá­nyozza elő. A növekedés mérté­ke talán kissé szerénynek tűnik, hiszen az ipari termelés 4—6%- kal, a mezőgazdasági termelés mintegy 5%-kal> a nemzeti jö­vedelem pedig körülbelül 4u/0- kal növekszik a terv szerint. Ha számba vesszük azt is, hogy a termelés minőségét, gazdaságos­ságát egyidejűleg erőteljesen akarjuk növelni, a mennyiségi és minőségi célok együttesen már nagy feladatokat foglalnak magukba. A jövő évi terv a lakosság fogyasztásának 3%-os növelését irányozza elő. Elnnél kisebb mér­tékben, mintegy 2°/p-kal növe­kednek a népgazdasági összes beruházások. Gazdaságpolitikai céljaink azonosak az előző év­ben meghirdetett célokkal: a termelékenység nagyobb mérté­kű fokozásával, a jövedelmező­ség (gazdaságosság) növelésével, a minőség javításával. A terv szerint tehát a termelés-fo­gyasztás együttesen, egymással összhangban növekszik. Üj léte­sítmények százai- ezrei szület­nek majd a következő évben is. Gondosabban igyekszünk majd fenntartani, karbantartani, ja­vítani és műszakilag is fejlesz­teni a már meglevő üzemeket, intézményeket. Egyszóval: jövő évi terveink tovább viszik ha­zánkban a társadalmi haladást, előrenéző és reménytkeltő ter­vek. t|a Bács-Kiskun megyei vo- natkozásban vesszük számba a helyzetet, körülbelül ugyanazt mondhatjuk, mint or­szágosan. Szembetűnő fejlődés a hátunk mögött, megoldandó problémák sokasága előttünk, biztató tervek a jövőre vonat­kozóan. Nem nagyszerű eredmény-e, hogy az elmúlt öt évben á me­gyében 27°/o-kal növekedett a mezőgazdaság termelése, s hogy a megyének kiemelkedő szerepe van az ország mezőgazdaságá­ban. Vagy az, hogy előrehaladt az iparosítás az elmúlt időszak­ban. Az iparban foglalkoztatot­tak száma a második ötéves tervben 55%-kal nőtt, kereken egymilliárd forint értékű ipari beruházásra került sor a me­gyében. A hagyományos élelmi­szeripar mellett új iparágak bázisa teremtődött meg. Megho­nosodott a gépipar, az elektro­nikus berendezések gyártása, a faipar és a műanyag feldolgozása. Nagymértékű lakásépítési prog­ram valósult meg, megyeszerte épültek jelentősnek tekinthető utak. szépszámú iskola, óvoda, egészségügyi intézmények. Mindez kétségtelenül kevesebb a szükségesnél, de hát e téren a fejlődés mai szakaszában még az a helyzet, hogy a gazdasági növekedés nagyobb igényeket te­remt, mint amit pülanainyilas kielégíthet A lényeges mégis az, hogy fejlődik a megye, azon belül fejlődnek a városok és fejlődik a községek nagy ré­sze is. Ha a terveket nézzük, csak azt mondhatjuk, szépek, jók ezek a tervek. Az 1966-os terv mellett hamarosan elké­szül, megvitatásra kerül a har­madik ötéves terv országos és megyei viszonylatban egyaránt. 'ij'ervező nép vagyunk. Nemcsak formálisan, azért, mert muszáj, mert in­tézményesítve van a tervgazdál­kodás. Tervezünk azért, mert úgy érezzük, hogy lehetőségeink vannak, melyeket ki kell hasz­nálnunk, és mert hiszünk ben­ne, hogy tervezni érdemes, hogy valóság lesz belőle. Milyen reményeink lehetnek és vannak a jövőre? Sok prob­lémával és gonddal birkózunk. Az egyének is, a közösség is. De mindezt nem reménytelenül, hanem reménnyel és bizakodás­sal. Nem mondhatjuk ugyan, hogy környezetünkben ne len­nének reménytelen, csüggedt emberek. Ilyenek is akadnak, de mégis azt mondhatjuk, hogy országunk és megyénk dolgozói nagy többségben egyénileg is reménykednek, bíznak a jövő­ben. Mint nemzet is bízhatunk, reménykedhetünk nemzeti cél­jaink megvalósításában. A szo­cializmus megvalósítása, amely korábban csak a munkásosztály célja volt. hazánkban ma már célja a dolgozó kisemberek döntő többségének. Formálódó, erősödő nemzeti egységünk zászlajára ma már veJük egyet­értésben írjuk oda a szocializ­mus jelszavát. De ez nem olyan egység, amelyet ne kellene ál­landóan megújítani. Különösen erősítenünk kell most és a jö­vőben is a szocializmusért foly­tatott harc fő osztálybázisát, a munkás-paraszt szövetséget. Erő­síteni kell ezt a munkások olda­láról is, hogy ne csak a szabad piac által szolgáltatott — kissé torz — szemüvegen keresztül ítéljék meg a parasztságot, an­nak életviszonyait. És erősíteni kell a parasztok oldaláról is, hogy felismerjék, lássák meg a munkásosztály helytállását, épí­tő munkájának jelentőségét, az ipar fejlődésének fontosságát, s hogy mindez mennyire szolgálja a parasztság érdekeit is. Ková­csoljuk tehát tovább, erősítsük társadalmi rendünk létalapját, a munkás-paraszt szövetséget. E szövetség maga a remény és a bizakodás forrása lehet egész népünk számára. A mi reményeink nem alapul­hatnak persze sem vakhiteh, sem az alázatosságon, semmi­féle könyörületességen. Amíg a népekkel és a mi népünkkel el­lenséges erők vannak a világon, addig ezekkel szemben csak a harcra építhetjük jövőnket és reményeinket Amíg imperializ­mus van, s amíg az imperializ­mus háborút szíthat Vietnám­ban és másutt, amíg fenyeget­heti Európa békéjét, amíg egy­másnak uszíthatja a volt gyar­mati országokat, addig szívósan küzdenünk kell ellene, vagyis mindaddig, amíg az imperializ­mus egyáltalán létezik. Remél­jük a nemzetközi feszültség enyhülését, de küzdenünk is kell azért erőnkkel, állhatatos­sággal. szívós politikai harccal. Egységben a szocializmus nem­zetközi erőivel, egységben vala­mennyi antiimperialista erővel. * * * gondok, tervek és reihé­^ nyék szövik át egyéni életünket, társadalmi létünket. Ha az ország valamennyi vidé­ke. Bács-Kiskun megye dolgozói, a jövőben is egységre jutnak és helyes cselekvésre leszünk ké­pesek. úgy biztosítva lesz. hogy országunk a következő évben valamivel még fejlettebbé vál­jon. hogy társadalmi kapcsola­taink egy kicsit még emberib­bekké legyenek, hogy országunk egésze egy kicsit még szocialis­tábbá áetlődioiá A francia elnökválasztás Erhard és Johnson megbeszélései Wilsom „hajlékony64 vonalvezetése Növekvő amerikai veszteségek Vietnamban DE GAULLE táborno­kot újabb hét esztendő­re Franciaország elnöké­vé választották. Győzel­me viszont úgyszólván hajszálon múlott, mind­össze tíz százalékkal kapott több szavazatot, mint a baloldali egységfront jelöltje, Mitterrand. A szemleírók, a diplomáciai megfigyelők általá­ban megegyeznek az esemény jelentőségében: hosszú ideje nem akadt j>élda arra, hogy Fran­ciaországban a baloldal s:»ros küzdelemre kész­tesse a hivatalos jelöltet. Nem közömbös az sem, hogy már nincsenek messze a parlamenti vá­lasztások, 1967-ben járulnak újból az urnákhoz a francia szavazók. A baloldal mostani sikere nyilván hatással lesz a törvényhozói választá­sokra is. Ezért mondjál: Franciaországban: a harc még nem zárult le A baloldal előtt álló legfontosabb feladat a közeljövőben sorainak megszilárdítása. Ezt viszont főként a nemzetközi helyzet alakulása teszi szükségessé. Nyilvánvaló: az Egyesült Államok és ez NSZK politikai körei igyekeznek majd kihaszrálni de Gaulle megté­pázott tekintélyét. Ámde de Gaulle minden to­vábbi nélkül aligha enged a nyomásnak. Tuda­tában van annak, hogy eddigi népszerűségének egyik alappillére volt az Egyesült Államoktól függetlenebb vonalvezetés. A lényeg, hogy je­lenleg Franciaországban a személyi hatalom rendszere már sokkal kevésbé szilárd, mint ko­rábban és a demokratikus rendszerváltozás esé­lyei fokozódták. AZ ELMÚLT napokban fejeződtek be Erhard kancellár és Johnson ellök tárgyalásai. A meg­beszélések során a kancellár meglehetős nyíltan felszólította az Egyesült Államok felelős politi­kusait, méltányolják Nyjgat-Németország köve­teléseit, különösen ami az atomfegyvereket illeti. Erhard ugyanakkor frontális támadást indított minden olyan szerződés allen, amely gátat vetne az atomfegyverek elterjedésének. A képhez tar­tozik, hogy a vietnami háború fokozódásával egyenes arányban nő Bann katonai jelentősége az Egyesült Államok szemében. Egyes jelenté­sek szerint az agresszióban részvevő amerikai csapatok létszámát állítólag 200 ezer fővel kí­vánják kiegészíteni. Ezt a kontingenst Európá­ból vezényelnék a délkelet-ázsiai térségbe, he­lyüket pedig a Pentagon tervei szerint nyugat­német katonai egységek töltenék be. A veszélyes EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN tervek közé tartozik, er­ről a Spiegel című nyu­gatnémet hetilap adott hírt, a sok cáfolat után, az amerikaiak mégis elhelyezték az atomakná­kat Nyugat-Németországban. WILSON angol miniszterelnök washingtoni megbeszéléseiről csak semmitmondó protokollá­ris közleményt adtak ki, de a jelentések szerint Johnson elfogadta Wilson rhodesiai politikáját, a brit miniszterelnök pedig továbbra is támo­gatja az amerikaiak agresszióját Vietnamban. Megtárgyaltak egy úgynevezett „munkaprogram” javaslatot is. Wilson indítványozta, hogy közös parancsnokság alatt egyesítsék az amerikai, an­gol, ausztráliai és új-zélandi katonai erőket a Közép-Keleten, az Indiai-óceán térségében és a Délkelet-Ázsiában ellátandó feladatokra. Ez lé­nyegileg annyit jelent, hogy Wilson hajlandó az amerikai világcsendőr mellett segédszolgáLatot vállalni. Nyílt kérdés viszont, hogy a veszélyes diplomáciai csomaggal hazaérkező angol kor­mányfőt milyen hangulat fogadja majd az el­következő napokban, hiszen Wilson egyre in­kább Amerika felé hajló vonalvezetését a közel­múltban már munkáspárti berkekben is támad­ták. VÉGÜL, de nem utolsósorban, foglalkoznunk kell a vietnami eseményekkel. Az amerikai köz­vélemény alakulását tükrözi, hogy a baloldali- sággal aligha vádolható Mansfield amerikai sze­nátor, aki egy csoport élén világ körüli utat tett és Dél-Vietnamba is ellátogatott, sajtónyi­latkozatot adott. Ebben egyebek között kijelen­tette: ,,Az Egyesült Államoknak is érdeke, hogy tárgyaljunk a vietnami konfliktus rendezéséről. Minél tovább késik a megoldás, annál baljósla- túbbá válik ez a probléma.” Ez a megállapítás, bármennyire is óvatosan fogalmazott az ameri­kai politikus, lényegileg szembehelyezkedik a háború fokozására, sőt kiterjesztésére irányuló amerikai katonapolitikai tervekkel. De még nem jutott el a Szovjetunió álláspontjához, amelyet személy szerint legutóbb Gromiko külügymi­niszter fej tett ki: „A vietnami háború beszün­tetése csak az amerikai agresszió abbahagyásá­val és az amerikai csapatok kivonásával lehet­séges. Az egyetlen megoldás az amerikaiak tá­vozása”. Sümegi Endre HANOI—SAIGON. (MTI) A világhírügynökségek gyors­hírben jelentették, hogy a viet­nami hadszíntereken pénteken, a déli órákban elhallgattak a fegyverek. Az AFP idézi a hanoi rádió közleményét, amely szerint a Dél-vietnami Nemzeti Felszaba- dítási Front által elhatározott karácsonyi tűzszünet magyar idő szerint 12 órakor életbe lé­pett. A DNFF harcosainak tűz- szüneti parancsa tizenkét órára szól. A távirati irodák az: is hírül adták, hogy az amerikai és a dél-vietnami kormánycsapatok magyar idő szerint 11 órakor megszüntették a harci cselek­ményeket. A tűzszünet előtt a nap fo­lyamán csak egy nagyobb szabá­sú hadműveletről érkezett je­lentés. Egy saigoni amerlkE.i katonai szóvivő közlése szerint ötven Radványi—Rusk találkozó WASHINGTON. (MTI) Radványi János követ, a Ma­gyar Népköztársaság washing­toni követségének ideiglenes ügyvivője csütörtökön délután találkozott Dean Ruskkal. az Egyesült Államok külügymi­niszterével. A -félórás megbeszé­lés során általános és a két országot érintő kérdésekről volt szó. amerikai repülőgép csütörtökön közúti' hidakat és vasútvonala­kat bombázott a VDK terüle­tén, Haiphong kikötővárosától 16 kilométernyire. Egy nappal azelőtt az amerikai bombázók — mint már jelentettük — újabb barbár légitámadást haj­tottak végre az Uong Bi hőerő­mű ellen. Ez a hőerőmű szol­gáltatja Észak-Vietnam áram- termelésének a 15 százalékát. 21 évvel ezelőtt. 1944. decem­ber 24-én a fasiszták Sopronkő­hidán kivégezték Pataki Istvánt. Kreutz Róbertét és Pesti Bar­nabást. A három ifjú kommu­nista halálának évfordulója al­kalmából a Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bi­zottsága és Budapesti Bizottsá­ga pénteken délelőtt koszorút helyezett el a Kerepesi úti te­metőben, a magyar munkás­mozgalom mártírjainak pante­onjában. az emléküket megörö­kítő sírhelyen. (MTI) Koszigin fogadta a zambiai küldöttséget Alekszej Koszigin. a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke pénteken a Kremlben fo­gadta a jelenleg Moszkvában tartózkodó zambiai küldöttséget: Arthur Wina pénzügyminisztert és Elijah Mudenda földműve­lésügyi minisztert. Mint a kiadott közlemény megállapítja, meleg hangú és őszinte megbeszélés folyt a szovjet—zambiai baráti kalocsa­iatok továbbfejlesztéséről. vala­mint az időszerű nemzetközi problémákról. (MTI) állandó rádlóka^csoat a bolygóközi állomásokkal MOSZKVA. (TASZSZ) A november 12-én febocsá- tott Venus—2 és a november 16-án felbocsátott Venus—3 bolygóközi állomással már 21, illetve 28 esetben létesítettek rádióösszeköttetést. A Venus—3-nak^ a Földtől való távolsága jelenleg meg- i haladja a 10 millió kilométert, j a Venus—2-é pedig valamivel bb ennél. i Naponta 6—10 ólán át mind­két állomás közvetíti: kát. A kozmikus összt i otési központban azonban csak a szükségesnek megfelelően enge­dik meg a kapcsolat létr-hozá- sát. A szakemberek nem kétel­kednek a berendezés megbízha­tóságában. Még a Szonda—3 bolygóközi űrállomás — amely 83 millió kilométerre távolodott el a Földtől —. irányítása se{n okoz technikai nehézségeket. Elhallgattak a fegyverek Karácsonyi tűzszünet Vietnamban Ifjú mártírok sírhelyének koszorúzása

Next

/
Oldalképek
Tartalom