Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-22 / 301. szám

1965. december 22. szerda

5. oldal

A szülők segítségével

Minden iskolában van szülői munkaközösség. Néhol azonban csak formális a tevékenysége, míg másutt ugyanakkor igen eleven a munka, a szülők többsége részt vesz benne, s ezzel valóban nagy segítséget ad az iskolának.

Kiskunmajsán, a 2. számú iskolában dr. Kovács Lászlóné az összekötő a tantestület és a szülői munkaközösség között. A munkaközösség elnöke pedig Szabó Zoltánná. Tőlük, mint a legilletékesebbektől érdeklődtünk arról, hogy mi itt a szülői munkaközösség tevékenységének legerősebb vonása?

Figyelemre méltó — és

nyilvánvalóan helyes nézőpontra vall —, hogy mindketten a szülők pedagógiai jellegű nevelését emelték ki, mint a legfontosabb feladatot. Pedig előhozakodhattak volna „mutatósabb”, s kézzelfoghatóbb eredményekkel is.

Nagyon sokat segítettek például a szülők abban, hogy évek óta birtokosai a „Tiszta iskola” címnek. A vízvezetékjavításban, meszelésben és hasonló munkákban gyakran segítették ki az iskolát az édesapák, édesanyák. Korábban általánosan elterjedt szokás volt az is, hogy a szülői munkaközösség teadélutánt vagy különféle összejöveteleket rendezett, ezeknek a bevételéből fedezték azután az iskolai ünnepségek, főképp a ballagás költségeit.

— Ma már azonban csak; az erkölcsi segítséget kérjük — mondja dr. Kovács Lászlóné.

— Nagyon sok segítséget jelent például, ha a szülők szemmel tartják a gyerekeket, hogy hogyan viselkednek az utcán, elmaradnak-e késő este is, vagy megnézik-e azokat a filmeket, amiket nem engedélyezünk. Nem arról van itt szó, hogy „zsandár- kodjanak” a szülők, mi azonban nem tudhatunk mindenről, s a gyerekek saját szülei nem mindig elég következetesek.

— Éppen ott tehet sokat a szülői munkaközösség — szól itt közbe Szabó Zoltánná —, ahol rendezetlenek az otthoni körülmények. Fontos kötelességünknek tartjuk, hogy rendszeresen meglátogassuk azokat a családokat, ahol a gyerekkel nem törődnek. Beszélünk a szülőkkel, és gyakran már ez is segít.

Dr. Kovács Lászlónét a szülői értekezletekről kérdezem.

— Az évnyitóra, s az olyan fontosabb esetekben, mikor például a pályaválasztásról van szó, eljön valamennyi szülő. Ami közvetlen a gyerekkel kapcsolatos, az nagyon érdekli őket. Egy pedagógiai témájú előadásra azonban már jóval kevesebben kíváncsiak.

— *$ érdekesf hogy épp azok a szülők jönnek el mindig —, mondja a munkaközösség elnöke — akiknek amúgy is jó a gyerekük. A „rosszcsontok” és a gyenge tanulók szülei viszont távolmaradnak, holott nekik volna a legtöbb tanulni valójuk. Hiszen csak részben a nemtörődömség, részben pedig a nevelésben való járatlanság miatt hanyagolják el a gyereküket.

— Kevesen érdeklődnek például a Család és az iskola című lap iránt is — helyesel dr. Kovács Lászlóné — pedig az nagyon hasznos olvasmány a szülőknek. Valóban jó lap, könnyen érthető, és gyakorlatias, jó volna, ha sokan járatnák.

Éppen az említett hibák felszámolása érdekében határozta el az idén az iskola szülői munkaközösségé, egyetértésben a tanári karral, hogy megszervezi a Szülők akadémiáját. Nem az iskolában, hanem a szép és kényelmes művelődési házban.

Szabó Zoltánné még egy példát mond arra, hogy a szülői munkaközösség kitartó fáradozása idővel feltétlenül megtermi gyümölcsét. Néhány évvel ezelőtt még meglehetősen erőtlen volt az iskolában az úttörőmozgalom. A szülői munkaközösség tehát sokat foglalkozott vele. Ma már a gyerekek túlnyomó többsége úttörő, s nem a zsebéből veszi elő a foglalkozáson a nyakkendőt, hanem büszkén viseli. Sok egyéb között a szülői munkaközösség türelmes agitációjá- nak köszönhető ez is.

S ma már a szülők egy kisebb hányadának közömbössége ellenére is mind szorosabban és sikeresebben együttműködik az iskola, a család és az ifjúsági szervezet.

M. L.

/MIM/ILY

VV'V. vV'S.T A!*«'!

VIII.

— Marhaság ez, megyek aludni.

Én meg Bodnár Pista nem mozdultunk. Az idő járás jelentést is megvártuk, csak aztán álltunk fel.

Kedden befejeztük a munkát. Üj blokkra vezényelték a brigádot. Egész héten hatig dolgoztunk. Lábunk, karunk fájt a szokatlan munkától.

Egy este ott ülünk az ágy szélén és azt mondja Pista:

— Te, András, hogy fognak minket fizetni?

— Az isten tudja — vontam vállat.

— Gyuri erről nem beszélt.

— Majd megtudjuk most.

— Csak ne csalódjunk.

— Hát csak nem csapnak be.

— Azért jó lenne tudni, napszám. órabér, vagy hogy.

— Napszám? — nézek rá. — Az nem lehet. Itt nincs napszám, ez ipari munka.

— Hát akkor?

— Gyuri órabért emlegetett,

17 millió tankönyv

A Tankönyvkiadó Vállalat jövő évi terveiről tájékoztatták az illetékesek az MTI munkatársát. Az általános iskolai új reformtankönyvek közül a befejező. negyedik ütemben a még hiányzó hetedikes és nyolcadikos könyvek jelennek meg. A gimnáziumi reformtankönyvek közül napvilágot lát az első osztályos matematika könyv, melyhez kiegészítő kötet is készül a tagozatos osztályoknak. Ugyancsak az 1966—1967-es oktatási évben kapják kézbe az első gimnazisták az új rajztankönyvet, amelyben már megtalálható a különböző műalkotások részletes elemzése is.

A második gimnazisták új könyvből tanulhatják az irodalomtörténetet. Ehhez külön szöveggyűjteményt Is kiadnak.

A szakközépiskolák számára kiadják a másodikos irodalom- történetet, a magyar nyelvtant, a fizikát, s valószínűleg megjelenik az elsős orosz nyelvkönyv is. Ezenkívül számos szaktankönyv kiadását tervezik. A nemzetiségi általános iskolákban is folytatódik az új reformtankönyvek bevezetése. Ezek szlovák, román, szerb-horvát és német nyelvűek lesznek.

Az 1966-ban kiadásra kerülő új, illetve utánnyomásos, csaknem 700 féle általános, középiskolai, nemzetiségi, egyetemi, főiskolai tankönyv, tanári segédkönyv és egyéb pedagógiai mű összpéldányszáma meghaladja a 17 milliót.

A királyért és a hasáért

Magyarul beszélő angol filmdráma

A filmet a múlt évi velencei fesztiválon mutatták be. Története a nyugati fronton játszóDe a katonaorvos, a vád koronatanúja. ellentmond neki. s a katonát halálra ítélik. Azon a

dik. Belgiumban. 1917-ben, az első világháború kellős közepén A fiatal angol közkatonát dezertálással vádolják. Amíg zászlóalja pihenőállásban van, tárgyalják az ügyét. Védője felelősséget és rokonszenvet érez a fiatalember iránt. Meggyőződése. hogy a vádlott nem volt szellemi képességeinek birtokában, amikor elhagyta csapatát.

A SZÜRKE PLAKÁT

A járókelő, hóna alatt a családnak vásárolt ajándék- csomagokkal, rövid időre lehorgonyoz az áruház szomszédságában levő hirdetőoszlop előtt. Végigböngészi a mozi és a színház plakátjait: — Mivel lehetne eltölteni az ünnep délutánját?

A Csókos asszony című operett a jó öreg Zerkovitz melódiákat ígéri, és természetesen csinos táncoslányokat. Igen, ez lesz a jó — dönt emberünk —, könnyű kis szórakozás a hosszúra

tói eltorzult arcú, aprótermetű asz- szony qlében halott gyermekével.

Elfordítja a fejét és sietve tovább indul. — az idegek első reflexe ez, ösztönös védekezés a borzalom ellen. De a plakát és mindaz, amit jelent: bombák alatt nyögő őserdők, aratásra váró friss földek, rakétákkal űzött parasztok — ott maradnak a csukott szempillák mögött is ...

A szürke plakát figyelmeztet.

B. D.

meg teljesítményt.

— Beszélünk vele?

— Minek?

— Hát még azt sem tudjuk, hogy hány órát csináltunk.

— Számolja ő, ne félj.

— De jó lenne nekünk is.

— Már késő.

— Majd a jövő héten. Vagy te vagy én, mindennap felírjuk.

— Ez bizony jó lesz.

— Írod?

_ Jobb, ha te írod. Nem nagyon szeretem a ceruzát.

— Jó. az egyik héten én, a másikon meg te, mert én se nagyon szeretem a ceruzát.

— Nem bábom — egyeztem bele.

Egész éjszaka nem hagyott nyugton a kereset. Pista már napok óta ezen rágódhatott, ha szólt nekem. Vas Gyurinak nem mertem szólni, mert féltem, hogy megsértődik és nem akartam haragosommá tenni ostoba aggodalmammal.

Szombaton aztán minden kiderült. Ezernégyszázhatvanöt foegy áldomásra, na, ne húzódozz mán annyira.

— Áldomásra» Arra ráérünk. Nekem még dógom is van, mert venni kéne egy-két dolgot. Az asszony kérte, hogy vegyek ezt, azt, tudjátok, hogy van ez.

Hiába hívtuk, nem jött. Pistával visszamentünk hát a munkásszállásra átöltözni, becsomagolni.

— Te nem vásárolsz semmit? — kérdeztem Pistától.

— Nem. Kell a pénz.

— A gyereknek kéne venni valamit. Azok várják — mondtam. — Mást én se akarok most.

Az állomással szemben egy kis üzletben cukrot vettem, aztán Pistának mondtam, hogy vegyünk egy üveg bort Vas Gyurinak, hátha a vonaton iszik. Egy-egy tízest adtunk össze és vettünk egy liter fehéret Megérdemli. Sokat köszönhetünk neki. Tulajdonképpen mindent, mert ha ő nem intézi a dolgunkat, ki tudja, hogy feljövünk-e.

Vas Gyurival már csak a kocsiban találkoztunk. Fogtunk neki is magunk mellett egy helyet. Aztán még Süket Tóth telepedett mellénk. Vas kibontotta a csomagját és mutatta, hogy milyen jó vásárt csinált. Leszaladt a Majakovszkij utcába és a leértékelt áruból vett nyolc méter fehér vásznat, meg két ruháravaló anyagot.

(Folytatása következik.)

reggelen, amikor a zászlóalj újra a frontra indul, kivégzik az elítéltet.

A film szenvedélyes vitákat ébresztett- Vitathatatlanul mestermű, amelyet a legnagyobb háborúellenes filmek között fognak számon tartani. A kritika általában kiemeli azt a szug- gesztív hatást, amit a nézőben kelt. Ragyogó rendezés, ragyogó szereplők. Bár csak egyetlen tragédiát ragad ki a háborúból, a néző elkerülhetetlenül a milliókra gondol, akiket meggyilkoltak abban a véres forgatagban. Egyetlen ember sorsában sűrűsödik e kitűnő alkotásban az imperialista háború egész ki- látástalansága. borzalma és kegyetlensége.

Kahána Mózes: *

Biharvári taktika

A Szovjetunióból a közelmúltban hazaért Kahána Mózes. a romániai Doftána börtönében töltött több esztendős fogsága alatt 1927-ben kezdte írni regényét, és most, Budapesten fejezte be. Az 1919-es magyar Tanácsköztársaságot követő időszakot idézi fel. azokat az eseményeket, amelyeknek maga is cselekvő és szenvedő hőse volt egy Biharvár néven emlegetett határmenti magyar városban és a hozzá közel fekvő gyártelepen.

Sztrájk robban ki a gyár vezetőségének munkásellenes intézkedései miatt; megszorították az amúgy is embertelen munkafeltételeket, tömegesen bocsátották el. sőt a gyári lakóépületekből családostul kitették a kommunistagyanús munkásokat. Ekkor határozza el néhány lelkes ifjú kommunista, hogy a biharvári taktikát alkalmazza. A bátor fiatalok beállnak a sztrájktörők közé, de a gyár falain belül konspirálnak, agitá- cióval, röpiratterjesztéssei és szabotázs-cselekményekkel harcolnak igazukért. Kellő szervezettségük hiányzik, olyanok is közéjük keverednek, akik megbízhatósága kétes, s akik fegyelmezetlensége széthúzást szül. s végül meggondolatlanságuk rend őrkézre juttatja mindannyiu- kat. A biharvári taktika azonban bevált! A gyárvezetőség — a közvélemény nyomására — jónak látta visszavonni intézkedéseit, visszafogadta az elbocsátott1 munkásokat. A Biharvári taktika, jóllehet írója egyik hősével sem azonosítható, a személyes élmény közvetlenségével, 1 s reális előadásmódjával olyan beszámolónak tekinthető, amely kortörténeti hitelességénél fogva is érdeklődésre tarthat számot (Kossuth Könyvkiadó.)

nyúlt ünnepi ebéd után.

A terv kész, és már indulna is . tovább, amikor tekintete a vietnami agresszió elleni tiltakozást hirdető plakátra csúszik. Sötét folt az oszlop ün- neplős ruháján: grafitszürke ég, bombázógépek és lángokból font betűk: „El a kezekkel!"

Emberünk agyában már nem a Zerkovitz melódiák csilingelnek, hanem bomba süvít és a flitteres lányalakok helyére is új kép tolakszik: fájdalomrintot kerestem. Levonták belőle a munkásszállást meg az ebédet, vacsorát, az SZTK-t, az adót, a szakszervezeti díjat, de még így is lázasan számolgattam a piroshasú százasokat. Bodnár Pistának is kidülledt a szeme. Nem, ennyire egyikőnk se gondolt. Ez meghaladta a mi legjobb elképzeléseinket is.

— Na. komám, érdemes volt ráverni? — jött hozzám Vas Gyuri mosolyogva. — A jövő héten egy kicsit lazítunk. Ezt így szoktuk. De ha rám hallgattok. nem lesz panaszotok és nem bánjátok meg. hogy feljöttetek dolgozni. Kemény meló az igaz, de hát a kereset a fontos.

Pista fejét csóválgatta.

— Ha így megy, nem lesz baj.

— Most a vasárnap nyomta meg, meg a túlóra. De az itt mindig van — kacsintott Vas Gyuri. — Mindig úgy csináljuk, hogy legyen. Nekem jó ismerősöm a munkavezető. Ha másnak nincs, de nekem, meg a brigádomnak mindig van túlórája.

Együtt mentünk vissza a munkásszállásra. A vonatindulásig még volt két óránk. Egy söntés előtt megálltam.

— Igyunk meg valamit — mondtam.

Vas Gyuri nevetett.

— Ne haragudj, komám, de én nem megyek be kocsmába.

— Én se járóik, de most.,