Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-21 / 300. szám
1965. december 21, kedd 5. oldal Ä Szalvai Mihály munkásőr-zászlóalj ünnepi ülése Kecskeméten Vasárnap délelőtt Kecskémé- | ten. a városi művelődési ház 1 nagytermében ünnepi gyűlést tartott a Szalvai Mihály mun- kásőr-zászlóalj. Az összejövetelen részt vett Erdélyi Ignác, az MSZMP városi bizottságának első titkára. Vörös Vilmos, a já- örási pártbizottság titkára. Farkas József, a Hazafias Népfront megyei titkára. Balabán Sándor alezredes, az MHS megyei elnöke és Zárai Géza, a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységének igazgatója. Elöljáróban Szabics János, a zászlóaljparancsnok helyettese üdvözölte a jelenlevőket, majd Fehér Pál elvtárs mondott beszámolót a szocialista versenymozgalomban elért eredményekről, a jelenlegi és a további feladatokról. Megemlítette többek között. hogy a munkásőrség fennállása óta a párt vezetésével és segítségével létrejött az a szocialista fegyelem, amely az erkölcsi és politikai tényezőkkel egyetemben biztosította, hogy a testület eredményesen oldja meg a rá bízott kiképzési és szqjgálati feladatokat. Beszéde végét átnyújtotta a kiváló eredményt elért elvtársaknak a kitüntetéseket. „Munkásőr Emlékérmet” harmincán kaptak, tizenöten a „Kiváló Munkásőr” kitüntetésben részesültek, öten pedig — Bányai András. Szőke Zoltán. Mészáros Sándor. Kocsi® József és halála után Fábián Lajos — a kiváló parancsnoki címet nyerték el. A kitüntetések átadása után Erdélyi Ignác elvtárs emelkedett szólásra. Elmondotta, hogy a munkásőrség méltó utóda a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Őrségének és hű követője az 1919-es Magyar Vöröshadsereg forradalmi hagyományainak. Beszédében tolmácsolta a városi pártbizottság elismerését. — Elmondhatjuk, hogy pártmegbízatásukat a munkásőr elvtársak becsülettel teljesítették és teljesítik. Ezt egyértelműen bizonyítják a kiképzési eredmények, a társtestületekkel közösen végrehajtott akciók. A munkásőrséget a dolgozó nép bizalma, megbecsülése és nagyfokú szeretete övezi — mondotta Erdélyi elvtárs. Ezt követően az újonnan állományba lépő munkásőrök eskütétele következett, majd ünnepélyes fegyverátadásra került sor. A tartalékba, illetve nyugdíjba vonulók részéről Tátrai Béla adta át a géppisztolyt Meggyesi Józsefnek. Az ünnepség az International hangjaival ért véget. G. S. Az új munkásörök nevében Meggyesi József köszönte meg a bizalmat és tett ígéretet a fegyelemre, a jó munkára. Fényképezte: Tóth Sándor Á politikai könyvnapok megyei megnyitója Mélykúton Vasárnap délelőtt Mélykúton, a községi kultúrházban rendezték meg az idei politikai könyvnapok megyei megnyitó ünnepségét. Az ünnepség résztvevőit Ma" rosi Gyula, a községi pártbizottság titkára üdvözölte, majd Borsodi György>' a megyei párt- bizottság titkára tartott ünnepi beszédet. Utalt arra, hogy az utóbbi években országosan megnövekedett az érdeklődés a politikai kiadványok iránt. Bács- Kiskun megye az élen jár a politikai irodalom és a párt folyóiratok terjesztésében. Az idén azért tartják a könyvnapok megnyitó ünnepségét Mélykúton, mert ebben a községben példamutatóan gyors volt a fejlődés. Két év alatt 1500 forintról 8 és fél ezer forintra emelkedett a politikai könyvek forgalma. Az idén 11 ezer forint értékű könyv eladására vállalkoztak a pártszervezetek. — Az érdeklődés ilyen gyors növekedésének számos oka van — mondotta Borsodi elvtárs. — Az egyik bizonyára az, hogy javultak a gazdálkodás eredményei. Mélykúton 1962-ben 14 ezer forint volt a termelőszövetkezeti parasztság átlagjövedelme, 1964-ben pedig elérte a 16 ezer forintot. A javuló élet- körülmények következtében többet áldoznak az emberek kulturális igényeik kielégítésére. Ugyanakkor növekedett a közügyek iránti érdeklődés, aminek többek között bizonyítéka az a sok társadalmi munka, amit az új fürdő építésében, járdaépítésben, a község csinosításában vállalt a lakosság. A politikai könyvnapok megyei megnyitója az általános iskola tanulóinak kultúrműsorával ért véget. A következő két hónapban Bács-Kiskun megyében összesen 08 pártszervezet rendezi meg — termelőszövetkezetekben, községekben, üzemekben — a politikai könyvnapokat. A propagandisták felkeresik a munkahelyeken a dolgozókat, ismertetik az új kiadványokat és kiállításokat rendeznek. Érthetően A belsőballószögi tanyai iskolánál a termelőszövetkezeti akadémia és a szülők akadémiája ugyanarra a napra esett. Mégis szép számú közönség gyűlt ösz- sze mindkettőre. Megjöttek az előadók is. Aztán nekiláttak beszélni. Egyikük az élet kialakulásáról, másikuk pedig a modern nevelésről. Két és fél órán át beszéltek, majd filmvetítéssel is fűszerezték az előadást. Még ez volt a szerencse. Az előadás után ugyanis mind a népművelési ügyvezető tanárnő. mind a hallgatók elmondották, hogy a fűmet élvezték ugyan, de az előadásból nem értettek semmit. Nem volt .talán jó az előadás? De igen, jó volt. Túlságosan is jó. Nem tartották ugyanis be az előadók azt az aranyszabályt, j hogy mindig a hallgatóság tár- ; gyi tudásának és képzettségének ! megfelelően kell beszélni: gyér- • meknek gyermek. felnőttnek j felnőtt, tudósnak tudós hangján, j Laikusnak a laikus számára érthetően. A ballószögi két előadás is szép volt, jó volt, tudományos volt, csak éppen — nem a hallgatóság igényéhez szabták. És éppen ezért — nem volt sikere. Lehet mindkét említett témáról nagyon közérthetően beszélni, úgy. hogy mindenki megértse, De semmiesetre sem úgy, mintha tudósoknak beszélne az előadó. Helyes lenne, ha a TIT felhívná erre az előadók figyelmét. Mert — mint azt a ballószögi népművelési ügyvezető elmondotta — egy ilyen kudarc után nehéz lesz még egyszer rábeszélni az embereket, hogy meghallgassák a nagyon is tudósán beszélő előadókat. B. J. ßerUi (Viola kiállítóul Jluk null ala ion VII. — Hát akkor menjenek Vas szaktárssal, majd ő megmondja, hogy mit csináljanak. De egyre figyelmeztetem magukat, hogy késést nem török. Aznap ráhúztunk három órát, hogy behozzunk valamit a délelőtti lógásból. Este fáradtan mentünk haza. Nekem már nem volt kedvem semmihez, vacsora után gyorsan lefeíküdtem. Negyednapra már megszoktam a munkát, az új helyet, az új szállást. Már nem volt idegen, mint az első napokban. Este. akármilyen fáradtan mentem haza. mindig zuhanyoztam, lemosakodtam. Amikor először álltam a zuhany alá, nevettem magamban, mert otthon reggelenként a számból markomba fröcskölt vízzel hes- segettem ki az álmot szememből, és hetenként csak egyszer fürediem derékig vetkőzve a teli lavór vízben. Prüszköltem, nevetgéltem a vízsugár alatt, ami néhány perc alatt pirosra paskolta bőrömet. — Ez jobb. mint a lavór, Igaz Pista? — kiáltottam Bodnár Pistának, aki a másik fülkében táncolt. — Aha. Jó lenne otthon is ilyet csináltatni a kölyköknek, mi? Mit szólsz hozzá? — Az ám, a gyerekeknek jó lenne, szívesebben mosakodnának. nem úgy, mint most. Az embernek a lelkit is ki kell beszélni, hogy fürödjenek. — Meg az asszonynak, mi? — Annak Is, persze — mondtam, de valahogy nem tudtam elképzelni, hogy Bözsi levetkőzzön és meztelenül a vízsugár alá álljon. Mindig rajta láttam hosszú, bokáig érő vastag hálóingét. Reggel hétkor kezdtünk és este hétig dolgoztunk. Sok munkánk volt, mert egy blokkot átadásra készítettek elő és nekünk kellett1 rendbe szedni az épület környékét, meg átszállítani mindent az új blokkhoz. Heten voltunk a brigádban és hajtottuk a munkát, mert Vas Gyuri azt mondta, hogy keddre el kell készülni. Megígérte a munkavezetőnek, akkor hát annak meg is kell lenni. — Ne menjetek haza vasárnap, fizetést úgyis csak egy hét múlva kaptok, majd akkor, jobb keresettel először hazamenni. mint üres zsebbel. Kereset lesz, ha rám hallgattok... Pistának nem nagyon tetszett, de csak vállát rángatta, hogy egv vasárnapot ki lehet éppen bírni és ha csak akkor kapunk pénzt, akkor még jobb is, ha most nem megyünk. Este levelet írtam Bözsinek, hogy ne várjanak, csak a következő szombaton. Vasárnap kevesen voltak az építkezésen, mi azért este hatig dolgoztunk. A munkásszálláson is kevesen voltak. Nem volt kedvünk lefeküdni, de kártyázni sem. — Gyerünk a klubba — kiáltotta Vas Gyuri —, hátha van a tv-ben valami jó műsor. Sokat hallottam már a tv-ről. de még nem láttam. Otthon nem volt kedvem emiatt bemenni a kultúrházba, másutt meg nem láthattam. A félhomályos terem szögletében a hatalmas képdobozban valami zenés, vidám műsort adtak. Szótlanul ültünk, cigarettáztunk. Azon töprengtem: mégiscsak nagy dolog az, nagyon- nagy dolog az, hogy valahol emberek játszanak, énekelnek, én meg itt ülök a kényelmes karosszékben és látom őket. Bodnár Pistára néztem. Állát tenyerébe támasztotta, szemöldökét felvonta és úgy nézte a képdobozt. Mögöttünk nyolcan- tízen ülhettek még nevetve és fel-felkiáltva. — Na, e jó lesz, ez a lúpofájú mindig olyan jó... — röhögött valaki mögöttem térdét csapkodva. Valamit mondott, nem is nagyon értettem. — Hallod, hogy mit mond, az anyja pindenit: Kenni kell az aktaintézőt, hogy jobban forogjon az akta... Ennek mindig Ilyen jó bemondása van... Ismerték már a következő színészt is, aki kutyogva lépegetett be... Ketten, hárman voltunk csak. akik most látunk életünkben először tv-műsort. Vas Gyuri tíz óra tájban felállt. (Folytatása következik.) Vasárnap délelőtt nyitotta meg Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban Berki Viola festőművész kiállítását Janó Ákos múzeumigazgató. A kiállítás nagy érdeklődést keltett a város közönsége körében, mert a fiatal művésznő néhány évvel ezelőtt még Kiskunhalason élt. Nagyon sokan ismerik, és várják első hazai bemutatkozását. Berki Violát ma már az ígéretes tehetségek sorában tartja nyilván az országos közvélemény. Nagy sikert aratott Budapesten a Mednyánszky-terem- ben novemberben megrendezett bemutatója. Művészetét gazdag fantázia és tiszta szemléletmód jellemzi. Képei a gyermekkor mesevilágát idézik, alakjai azonban nagyon is élők, valóságosak. A gyermeki látásmód nála arravaló, hogy bátran eltúlozza a jellemző vonásokat, s ezáltal gazdagodjék kifejező erőben. Kedvező kritikát kapott a X. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szerepelt két képe is. Hazai bemutatkozásán a Med- nyánszky-teremben kiállított anyagon kívül ez a két kép is látható. Berki Viola kiskunhalasi kiállítása mindössze két hétig lesz nyitva, mert az anyag iránt érdeklődnek más vidéki városokban is.
