Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-21 / 300. szám

1965. december 21, kedd 5. oldal Ä Szalvai Mihály munkásőr-zászlóalj ünnepi ülése Kecskeméten Vasárnap délelőtt Kecskémé- | ten. a városi művelődési ház 1 nagytermében ünnepi gyűlést tartott a Szalvai Mihály mun- kásőr-zászlóalj. Az összejövete­len részt vett Erdélyi Ignác, az MSZMP városi bizottságának első titkára. Vörös Vilmos, a já- örási pártbizottság titkára. Far­kas József, a Hazafias Népfront megyei titkára. Balabán Sándor alezredes, az MHS megyei el­nöke és Zárai Géza, a Zománc­ipari Művek Kecskeméti Gyár­egységének igazgatója. Elöljáróban Szabics János, a zászlóaljparancsnok helyettese üdvözölte a jelenlevőket, majd Fehér Pál elvtárs mondott be­számolót a szocialista verseny­mozgalomban elért eredmények­ről, a jelenlegi és a további fel­adatokról. Megemlítette többek között. hogy a munkásőrség fennállása óta a párt vezetésé­vel és segítségével létrejött az a szocialista fegyelem, amely az erkölcsi és politikai tényezőkkel egyetemben biztosította, hogy a testület eredményesen oldja meg a rá bízott kiképzési és szqjgálati feladatokat. Beszéde végét átnyújtotta a kiváló ered­ményt elért elvtársaknak a ki­tüntetéseket. „Munkásőr Em­lékérmet” harmincán kaptak, tizenöten a „Kiváló Munkásőr” kitüntetésben részesültek, öten pedig — Bányai András. Szőke Zoltán. Mészáros Sándor. Kocsi® József és halála után Fábián Lajos — a kiváló parancsnoki címet nyerték el. A kitüntetések átadása után Erdélyi Ignác elvtárs emelke­dett szólásra. Elmondotta, hogy a munkásőrség méltó utóda a Magyar Tanácsköztársaság Vö­rös Őrségének és hű követője az 1919-es Magyar Vöröshadse­reg forradalmi hagyományainak. Beszédében tolmácsolta a váro­si pártbizottság elismerését. — Elmondhatjuk, hogy pártmegbí­zatásukat a munkásőr elvtársak becsülettel teljesítették és telje­sítik. Ezt egyértelműen bizo­nyítják a kiképzési eredmények, a társtestületekkel közösen vég­rehajtott akciók. A munkásőrsé­get a dolgozó nép bizalma, meg­becsülése és nagyfokú szeretete övezi — mondotta Erdélyi elv­társ. Ezt követően az újonnan állo­mányba lépő munkásőrök eskü­tétele következett, majd ünnepé­lyes fegyverátadásra került sor. A tartalékba, illetve nyugdíjba vonulók részéről Tátrai Béla adta át a géppisztolyt Meggyesi Józsefnek. Az ünnepség az In­ternational hangjaival ért vé­get. G. S. Az új munkásörök nevében Meggyesi József köszönte meg a bizalmat és tett ígéretet a fegyelemre, a jó munkára. Fényképezte: Tóth Sándor Á politikai könyvnapok megyei megnyitója Mélykúton Vasárnap délelőtt Mélykúton, a községi kultúrházban rendez­ték meg az idei politikai könyvnapok megyei megnyitó ünnepségét. Az ünnepség résztvevőit Ma" rosi Gyula, a községi pártbi­zottság titkára üdvözölte, majd Borsodi György>' a megyei párt- bizottság titkára tartott ünnepi beszédet. Utalt arra, hogy az utóbbi években országosan megnöve­kedett az érdeklődés a politi­kai kiadványok iránt. Bács- Kiskun megye az élen jár a politikai irodalom és a párt fo­lyóiratok terjesztésében. Az idén azért tartják a könyvnapok megnyitó ünnepsé­gét Mélykúton, mert ebben a községben példamutatóan gyors volt a fejlődés. Két év alatt 1500 forintról 8 és fél ezer fo­rintra emelkedett a politikai könyvek forgalma. Az idén 11 ezer forint értékű könyv eladá­sára vállalkoztak a pártszerve­zetek. — Az érdeklődés ilyen gyors növekedésének számos oka van — mondotta Borsodi elvtárs. — Az egyik bizonyára az, hogy javultak a gazdálkodás ered­ményei. Mélykúton 1962-ben 14 ezer forint volt a termelőszö­vetkezeti parasztság átlagjöve­delme, 1964-ben pedig elérte a 16 ezer forintot. A javuló élet- körülmények következtében többet áldoznak az emberek kulturális igényeik kielégítésé­re. Ugyanakkor növekedett a közügyek iránti érdeklődés, aminek többek között bizonyí­téka az a sok társadalmi mun­ka, amit az új fürdő építésé­ben, járdaépítésben, a község csinosításában vállalt a lakos­ság. A politikai könyvnapok me­gyei megnyitója az általános is­kola tanulóinak kultúrműsorá­val ért véget. A következő két hónapban Bács-Kiskun megyében összesen 08 pártszervezet rendezi meg — termelőszövetkezetekben, községekben, üzemekben — a politikai könyvnapokat. A pro­pagandisták felkeresik a mun­kahelyeken a dolgozókat, is­mertetik az új kiadványokat és kiállításokat rendeznek. Érthetően A belsőballószögi tanyai isko­lánál a termelőszövetkezeti aka­démia és a szülők akadémiája ugyanarra a napra esett. Mégis szép számú közönség gyűlt ösz- sze mindkettőre. Megjöttek az előadók is. Aztán nekiláttak beszélni. Egyikük az élet kialakulásáról, másikuk pedig a modern neve­lésről. Két és fél órán át be­széltek, majd filmvetítéssel is fűszerezték az előadást. Még ez volt a szerencse. Az előadás után ugyanis mind a népművelési ügyvezető tanár­nő. mind a hallgatók elmondot­ták, hogy a fűmet élvezték ugyan, de az előadásból nem értettek semmit. Nem volt .talán jó az előadás? De igen, jó volt. Túlságosan is jó. Nem tartották ugyanis be az előadók azt az aranyszabályt, j hogy mindig a hallgatóság tár- ; gyi tudásának és képzettségének ! megfelelően kell beszélni: gyér- • meknek gyermek. felnőttnek j felnőtt, tudósnak tudós hangján, j Laikusnak a laikus számára érthetően. A ballószögi két előadás is szép volt, jó volt, tudományos volt, csak éppen — nem a hall­gatóság igényéhez szabták. És éppen ezért — nem volt sikere. Lehet mindkét említett témá­ról nagyon közérthetően beszél­ni, úgy. hogy mindenki meg­értse, De semmiesetre sem úgy, mintha tudósoknak beszélne az előadó. Helyes lenne, ha a TIT fel­hívná erre az előadók figyel­mét. Mert — mint azt a balló­szögi népművelési ügyvezető elmondotta — egy ilyen kudarc után nehéz lesz még egyszer rá­beszélni az embereket, hogy meghallgassák a nagyon is tu­dósán beszélő előadókat. B. J. ßerUi (Viola kiállítóul Jluk null ala ion VII. — Hát akkor menjenek Vas szaktárssal, majd ő megmond­ja, hogy mit csináljanak. De egyre figyelmeztetem magukat, hogy késést nem török. Aznap ráhúztunk három órát, hogy behozzunk valamit a dél­előtti lógásból. Este fáradtan mentünk haza. Nekem már nem volt kedvem semmihez, vacso­ra után gyorsan lefeíküdtem. Negyednapra már megszoktam a munkát, az új helyet, az új szállást. Már nem volt idegen, mint az első napokban. Este. akármilyen fáradtan mentem haza. mindig zuha­nyoztam, lemosakodtam. Ami­kor először álltam a zuhany alá, nevettem magamban, mert otthon reggelenként a számból markomba fröcskölt vízzel hes- segettem ki az álmot szemem­ből, és hetenként csak egyszer fürediem derékig vetkőzve a teli lavór vízben. Prüszköltem, nevetgéltem a vízsugár alatt, ami néhány perc alatt pirosra paskolta bőrömet. — Ez jobb. mint a lavór, Igaz Pista? — kiáltottam Bod­nár Pistának, aki a másik fül­kében táncolt. — Aha. Jó lenne otthon is ilyet csináltatni a kölyköknek, mi? Mit szólsz hozzá? — Az ám, a gyerekeknek jó lenne, szívesebben mosakodná­nak. nem úgy, mint most. Az embernek a lelkit is ki kell be­szélni, hogy fürödjenek. — Meg az asszonynak, mi? — Annak Is, persze — mond­tam, de valahogy nem tudtam elképzelni, hogy Bözsi levet­kőzzön és meztelenül a vízsu­gár alá álljon. Mindig rajta láttam hosszú, bokáig érő vas­tag hálóingét. Reggel hétkor kezdtünk és este hétig dolgoztunk. Sok mun­kánk volt, mert egy blokkot át­adásra készítettek elő és ne­künk kellett1 rendbe szedni az épület környékét, meg átszállí­tani mindent az új blokkhoz. Heten voltunk a brigádban és hajtottuk a munkát, mert Vas Gyuri azt mondta, hogy keddre el kell készülni. Megígérte a munkavezetőnek, akkor hát an­nak meg is kell lenni. — Ne menjetek haza vasár­nap, fizetést úgyis csak egy hét múlva kaptok, majd akkor, jobb keresettel először haza­menni. mint üres zsebbel. Ke­reset lesz, ha rám hallgattok... Pistának nem nagyon tet­szett, de csak vállát rángatta, hogy egv vasárnapot ki lehet éppen bírni és ha csak akkor kapunk pénzt, akkor még jobb is, ha most nem megyünk. Este levelet írtam Bözsinek, hogy ne várjanak, csak a kö­vetkező szombaton. Vasárnap kevesen voltak az építkezésen, mi azért este ha­tig dolgoztunk. A munkásszál­láson is kevesen voltak. Nem volt kedvünk lefeküdni, de kár­tyázni sem. — Gyerünk a klubba — kiál­totta Vas Gyuri —, hátha van a tv-ben valami jó műsor. Sokat hallottam már a tv-ről. de még nem láttam. Otthon nem volt kedvem emiatt be­menni a kultúrházba, másutt meg nem láthattam. A félhomályos terem szögle­tében a hatalmas képdobozban valami zenés, vidám műsort ad­tak. Szótlanul ültünk, cigaret­táztunk. Azon töprengtem: még­iscsak nagy dolog az, nagyon- nagy dolog az, hogy valahol emberek játszanak, énekelnek, én meg itt ülök a kényelmes karosszékben és látom őket. Bodnár Pistára néztem. Állát tenyerébe támasztotta, szemöl­dökét felvonta és úgy nézte a képdobozt. Mögöttünk nyolcan- tízen ülhettek még nevetve és fel-felkiáltva. — Na, e jó lesz, ez a lúpofájú mindig olyan jó... — röhögött valaki mögöttem térdét csap­kodva. Valamit mondott, nem is na­gyon értettem. — Hallod, hogy mit mond, az anyja pindenit: Kenni kell az aktaintézőt, hogy jobban fo­rogjon az akta... Ennek min­dig Ilyen jó bemondása van... Ismerték már a következő színészt is, aki kutyogva lépe­getett be... Ketten, hárman voltunk csak. akik most látunk életünkben először tv-műsort. Vas Gyuri tíz óra tájban fel­állt. (Folytatása következik.) Vasárnap délelőtt nyitotta meg Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban Berki Viola festő­művész kiállítását Janó Ákos múzeumigazgató. A kiállítás nagy érdeklődést keltett a város közönsége köré­ben, mert a fiatal művésznő né­hány évvel ezelőtt még Kiskun­halason élt. Nagyon sokan is­merik, és várják első hazai be­mutatkozását. Berki Violát ma már az ígére­tes tehetségek sorában tartja nyilván az országos közvéle­mény. Nagy sikert aratott Bu­dapesten a Mednyánszky-terem- ben novemberben megrendezett bemutatója. Művészetét gazdag fantázia és tiszta szemléletmód jellemzi. Képei a gyermekkor mesevilágát idézik, alakjai azon­ban nagyon is élők, valóságo­sak. A gyermeki látásmód nála arravaló, hogy bátran eltúlozza a jellemző vonásokat, s ezáltal gazdagodjék kifejező erőben. Kedvező kritikát kapott a X. Magyar Képzőművészeti Kiállí­táson szerepelt két képe is. Ha­zai bemutatkozásán a Med- nyánszky-teremben kiállított anyagon kívül ez a két kép is látható. Berki Viola kiskunhalasi ki­állítása mindössze két hétig lesz nyitva, mert az anyag iránt ér­deklődnek más vidéki városok­ban is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom