Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-19 / 299. szám
1965. december 19, vasárnap I. oldal Tíz százalékkal több szaloncukor, 100 mázsa vaj, kétszáz hektoliter palackozott bor négy város élelmiszerboltjaiban Hétszáz méterre a tsz istállójától A megye négy városa — Kecskemét. Kiskunfélegyháza, Kalocsa és Baja — ellátására hivatott Bács-Kiskun megyei Élelmdszerkiskereskedelmi Vállalat a szokásos előzetes számítások elvégzésével már ez év közepén megkezdte a karácsony előtti, ünnepi csúcsforgalom előkészületeit. a rendelések alapján pedig októbertől folyamatosan tölti fel bolti raktárait. A „főpróba”. a Télapó-vásár jól sikerült: A boltok tartották a versenyt a tavalyinál is nagyobb kereslettel. melyre jellemző példa többek között, hogy a múlt évi 48 ezerrel szemben az idén 60 ezer Télapó-csomagot értékesítettek. Ami a karácsonyi felkészülést illeti, a következőket tudtuk meg a vállalat kecskeméti köz-1 pontjában: Szaloncukorból 435 mázsát hoznak forgalomba, a tavalyinál mintegy 10 százalékkal nagyobb mennyiséget. Csokoládéfüggelékből 25 mázsa, habkarikából 5 mázsa a készlet, ami szintén meghaladja a múlt évi forgalmat. A vállalat boltjai a négy városban összesen 21 750 méter fenyőfát kínálnak [ a vásárlóknak, s először szervezték meg, hogy a fenyővásárok színhelyén karácsonyfadí- •zcket — gyertyát, csillagszórót stb — is árusítanak. Az elfoglalt háziasszonyok gondján úgy könnyítenek. hogy a tavalyi 24 mázsa helyett 30 mázsa mákos-diós beigli készítésére és szállítására kötöttek szerződést a vendéglátó vállalattal, ezenkívül december 18-tól az ünnepekig 4800 tortakarika. 800 csomag tortakrém kerül forgalomba. Ezenkívül az otthoni sütésekhez 80 mázsa mák és 40 má- zsányi dió beszerzéséről gondoskodott a vállalat. A városokban a jövő héten mintegy 100 mázsa — azaz százezer tízde- kás csomag — vajat hoznak forgalomba, ami a múlt évivel azonos színvonalon biztosítja azj ellátást. Margarinból a tavalyinál öt mázsával több, 45 mázsa a készlet Cukorból, lisztből, zsírból bármilyen. terven felüli igényt kielégítenek a kereskedelemben raktározott I készletek — zöme már előre- j csomagolva „pihen” a raktárak-! ban, hogy a csúcsforgalomban a csomagolásokra ne kelljen időt pocsékolni. . Vidékünk speciális szokásait is __ figyelembe véve az ünnep előtti családi vacsorákhoz a tavalyi 120 mázsa helyett 170 mázsa halat rendeltek a négy város üzleteinek, de ha a kereslet úgy kívánja, 200 mázsát is forgalomba tudnak hozni. Az üzletek italáruból is megfelelő mennyiséggel és választékkal várják a vásárlókat. A tavalyi 120 hektoliteres készlettel szembe» 200 hektoliter palackozott bort kínálnak eladásra. A nagyobb üzletekben 6—8. a kisebb boltokban 2—3 borfajtából áll a választék. Sajnos, a készletek túlnyomó része ezúttal is hétdecis palackokban. Szovjet és magyar pezsgőből 4700 üveg áll raktáron. A boltokban — a várható nagy forgalom lebonyolítására — a kiszolgáló létszám mintegy 8 .százalékos növelésével készültek fel. de természetesen szívesen veszi a kereskedelem, az előrendeléseket, házhozszállítási megbízásokat is, mert a boltokban jelentkező csúcsforgalmat ezzel is enyhíteni lehet. E. É. Lomha felhők ereszkedtek a vidékre. Nyugat felől enyhe pír dereng a formátlan szürkeség alól. A késő délutáni homályban egymáshoz bújnak a tanyák apró csoportokban az er- dőcskékkél, szőlővel telehintett homokon. Jászszentlászló Felső-tanya a határrész neve. Három kilométerre esik a falutól. Nem is „igazi” tanyavidék. Mintha majdani város csontváza most formálódna: három-négy-öt ház egymás mellett. Készen van egy utcadarab. Amott, a kert túlsó végén a keresztutca alakul. Ásó. lapát, pénz Farkas József, a felső-tanyai iskola tanítója hívott, hogy nézzük meg és bizonyítsuk: nagyon kellene a villany és el is lehetne vezetni ide a tsz istállójától. Mindössze 700 méter a távolság. Az istállóig egy éve vezették, s azóta a környékbeliek egyre reménykednek, hogy hamarosan itt is hozzájutnak. Nemcsak úgy ingyen. Az a néhány gazda az iskola körüli tanyabakorban, aki így villanyt kapna, még egy-két ezer forintot is áldozna rá. Az Aranyhomok Tsz pedig póznának való szálfát adna. A földmunkát, felállítást elvégeznék az emberek szívesen, ingyen, a DÄV szerelőinek azután mar csak a drótokat kellene kihúzni. Ha ez ilyen egyszerű volna! De hiába egyezik bele a tsz, hogy az iskola és környéke tőlük kapjon áramot, meg segítőkésznek mutatkozik a DÁV kiskunfélegyházi üzletvezetősége is — ha illetékes helyről nem kapják meg az engedélyt. Győződjünk meg különben magunk, mit mondanak az emberek — bíztat Farkas József. Itt a tanyán sose lesz Hogy közvetlenül az iskola mellett hogyan vélekednek, azt tudjuk kérdezés nélkül is. Ha lesz villany az iskolában, kapnak ők is. De fél tucatnyi ház miatt talán még nem tartják érdemesnek igent mondani ott, ahol az engedélyről döntenek. Gyerünk messzebb! Nekik jelent-e valamit majd a villanyt? Gyalogolunk a tocsogó homokon. A hallgató tanyák ablaka sötét. Még sehol se gyújtottak lámpát. Cseh Ferencók tanyájából énekszó hangzik az útra. A nagyobbik fiú harsog az udvar végében, nagyokat csap a bala szemét. Ezek az emberek minden héten együtt utaznak, együtt is Iáknál-:, mert majdnem mind munkásszálláson lakik. Hát akkor hogyan lophatna itt egyik a másikától? Itt még egy gomb se vész el. nyugodt lehetsz — magyarázta Gyuri. — Olyanok vagyunk itt, mint egy család, csak asszony, meg gyermek nélkül. Gyuri bölcselkedve oktatott bennünket. Járatlanságunk szemet szúrt mindenkinek. De nem szóltak közbe, csak pislogtak és kész. Nem törődtek velünk. — Te. Gyuri, és ez egyenesen Pestre megy? — kérdeztem. — Mondtam már. hogy igen. A hátulsó hat kocsit a pestihez csatolják, mert itt annyi a feljáró munkás, hogy mindig tele van a kocsi. — Szóval nem kell átszállni? — Nem. nem, csak maradjatok nyugodtan. Minket lekapcsolnak, aztán ha befut a nyíregyházi. akkor hozzá, vagy esetleg a mentésítőhöz kapcsolják a kocsikat. Bólintottam, hogy értem. Magamban meg azt gondoltam. no. majd meglátjuk. A kocsik zsúfolásig emberekkel. Nincs itt egyetlen asszony, egyetlen lány sem. De még a legény is kevés. Meglett emberek: százan, kétszázan, ötszázam ezren. És egész héten távol lesznek a családjuktól. És ugyanennyi asszony otthon, egyedül, tétlenkedve vagy dolgozva vár és vár hétről hétre. Meg lehet ezt szokni? Hihetetlen! Valameddig igen. mint a háborút. Egy félévig, egy évig, de tovább lehetetlen, hogy ne lázadozzanak, És hány csjstógdpje csinálják már ezek az emberek? Egy, kettő, öt! Kilestem a sötétedő estébe. A város fényei már közeledtek. Igaza lett Vas Gyurinak. Nem kellett átszállni a pesti vonatra. A kocsiban maradtunk. Kényelmes helyünk volt: a cigarettafüst, a bűz nem zavart bennünket. Gyuri kártyát szedett elő. — Üssük a blattot, hogy gyorsabban teljík. az idő. Van gyufátok? — kérdezte körülpislogva. Bólogattunk. — Akkor jó. mert én pénzbe nem játszom. Így az asszony is jól jár, mert amióta Pestre járok, gyufát nem kell neki venni. Egy tarisznyára valót nyerek minden utazáskor — nevetett. Ránéztem Bodnár Pistára. Vállát vonogatta. — És mondd csak. Gyuri, ha ilyen szerencséd van. mért nem pénzre játszol? — Mi a fenénél:? Hogy gyűlöljenek, meg hogy ellenséget szerezzek magamnak. Ha nem akarom, akkor is van elég. Ha meg keresni akarok, szólok a munkavezetőnek és egy-két százast ráhúzok, felesleges hát svindlizéssel megszereznem a pénzt. Én nem hazárdírozok és arra nem alapítok. Fürgén pörgette a lapokat, megkeverte a kártyát, osztott. Engem nem hagyott nyugton, hogy olyan magabiztos és hogy olyan könnyen keres egy-két százzal többet, ha akar. kételkedve. kissé bosszankodva is néztem rá. hogy lódít és minket is becsapott. Otthon fűt-fát ígért, de ki tudja, hogy /»ennyi etoből az igaz» ” ’ « ■ - ■ ~ De nem csalódtunk benne, és ezután még napokig restelkedtem, hogy ilyen gondolataim támadtak. Vas Gyuri egy fél napot velünk töltött, hogy a munkásszálláson, meg a felvételin mindent elintézzen. Két óra is elmúlt, mire kimentünk az építkezésre. Egy alacsony, hordóhasú emberkéhez mentünk. — Jó napot. Csikós eivtárs. — Vas, hol az istenbe volt eddig? Hát. hogy képzeli maga ezt? — forgatta a szemét a kis hordóhasú ránk pislogva. Gyuri nyugodt volt mosolygott. Én meg Bodnár Pista egyik lábunkról a másikra nehezedtünk. Ez is jól kezdődik — gondoltam. — Csikós eivtárs. megjött az a két földim, akikről beszéltem. El kellett kísérnem őket, mert még azt sem tudják, hogy melyik oldalon szálljanak fel a villamosra — mondta nevetve, közben a hordóhasúra csippentett. — Na és? — bökött felénk amaz, kissé megenyhültem — Minden rendben. Hoztuk a papírt. Adjátok csak ide — fordult hozzánk Vas Gyuri. Kivette kezünkből a papírt. — Tessék. Csikós elvtárs. dobja oda hozzám őket. Aztán, ha van valami, ránk számíthat. Akár két műszakot: is leverünk. Igaz? — nézett ránk megint Vas, de meg se várta, hogy mi válaszoljunk, tovább csevegett Csikós .munkavezetővel. Álltunk, topogtunk míg ők beszélgettek, aztán Csikós elvtárs hozzánk fordult: (Folytatása követkesikj iával a fahasábokra. Karcsi, az öccse, a jószágokat almozza a félhomályban. Az anyjuk káposztát vág a vacsorához. Csöppnyi konyha, tenyérnyi ablak. Annyit még látni, amennyi a főzéshez kell. Feri gyerek jövőre katonának megy. A kisebbik még iskolás. — Hogy mért jöttünk? A villany ügyében érdeklődünk. Mi a véleményük? — Hát, itt a tanyán sose lesz. — De odabenn az iskolában? — Az bizony jó volna... El lehetne menni televíziót nézni, meg filmet is... — Láttak már televíziót? — Persze. A faluban. Nyáron többször. De ilyenkor télen nehezebben mozdulunk ki. Csak Ferit nem lehet itthon megkötni most se. A családfő Városföldön dolgozik. az állami gazdaságban, egész héten nincs itthon. — Nem volna jobb odabenn lakni a faluban? — kérdezem. — Én már megszoktam — mondja Cseh Ferencné, — Nem is kívánkozok el innen. Szép ez itt tavasszal, nyáron. Van rádió is. Kicsit talán sokat is szól, három hónapig tart a telep, másoknak meg ötig is. — Mit hallgatnak? — A híreket... színházat... — Meg a magyar nótáikat — kottyan közbe Karcsi. — Meg dzsesszt —toldja meg a bátyja. — Mit olvasnak? Hallottam, hogy Karcsi sok könyvet hord haza az iskolai könyvtárból. — Karcsi sokat olvas — mondja az anyja. — Meg én is. — Hát Feri? — ö már kinőtt belőle. — És Csehné asszony nem? Elmosolyodik: — Mi asszonyok nem úgy vagyunk vele, mint a férfiak... Aztán jár az újság is. a Szabad Föld. Azt már a férfiak is olvassák. Kérdezem, hogy mit olvasott. Hosszan sorolja. Még külföldieket is. — De azokat nem nagyon szeretem — teszi hozzá. — Az a sok idegen név. Az ember néha csak a közepén jön rá. hogy melyik a férfi, melyik a nő... .. Szóval, ha lenne villany az iskolában, jó volna? — kérdezem még egyszer búcsúzásnál, — Bizony, még Feri is elmenne segíteni a munkában... Elég ok Az iskolában azután még egyszer meghallgatjuk a tanítóékat. A gyerekeknek is, a felnőtteknek is kellene a villany, i Most télen a ,-rféiubyvnp mfe szak’ a tanítás végén már nem lát semmit. Sem a pumpálós „gázlámpából”, sem petróleum- lámpából nem jut minden pádra. A gyerekek vakoskodnak... Aztán hiába küldözgetik ide a drága szemléltető eszközöket is. Évek óta a szekrény tetején áll például egy kitűnő optikai pad. Áramforrás nélkül nem használható. — De ez kicsiség — tartja fel az ujját Farkas József — közbevetőleg mondtam. Hanem volt itt rendszeresen filmvetítés. Most nincs aggregátor... Sok előadást is tartunk, és az őszszel tanyai klubot alakítottunk. Egy kicsit már a villanyra spekulálva. De hát se televízió — amit pedig most már az iskolai oktatásban is jól tudnánk használni — se film. Petróleum- lámpájuk meg otthon is van az embereknek, azért nem jönnek ide. Még egy utolsó érv: — Ha az iskola később megszűnne, akkor sem veszne kárba a költség, mert az épületet azonnal átvenné a tsz. Sőt, ha most a tsz-é volna, már be is vezették volna a villanyt. A tsz megteheti. Lehet? Neu» lehet? Valóban, a tsz megteheti. A rendelet, ami a tsz-ek esetében megkönnyíti a villany bevezetését, a mezőgazdaság fejlesztésének érdekében született. Nagyon helyes. De a mezőgazdaság fejlesztésébe bízvást odasorolhatjuk a mezőgazdasági lakosság kulturális igényeinek jobb kielégítését is. Vagy talán olyan hamar megszűnik a tanyavilág, hogy arra a rövid időre már nem érdemes beruházni? Valami ilyet említettek a járásnál is, ahol érdeklődtem (mert Farkas József főképp a járást okolta, hogy elakadtak). De hát ez a sűrűn lakott tanyai körzet nem egyhamar fog ..felszámolódni”! Érdekelt az ügy, tovább kérdezősködtem. Végül is kiderült: a felső-tanyaiak még nem is adták be a hivatalos kérelmet, amit aztán a járásnak a megyéhez kellene továbbítani. Enél- kül pedig nem is lehet hozzákezdeni az építéshez. Miért panaszkodnak akkor? Csakhogy: a felső-tanyaiak olcsóbban — amit lehet saját erőből — akartak építeni. S hol bíztatást, hol elutasítást kaptak. Ezért nem jutottak el a kérvény megfogalmazásáig se. Ók „csak” pénzre, meg póznára, meg munkára vonatkozó felajánlásokat gyűjtöttek. Nagyon jól tudták, hogy egyszerűbb volna megírni a kérvényt, 9 várni, hogy a kivitelező szabályosan megépítse a 700 méter vezetéket a tsz istállójától az iskoláig. Hanem honnan vegyék hozzá a tízezer forintokat? Tudták, hogy így sose lesz villanyuk. .. Csak úgy kontroliképpen érdeklődtem a DÁV-nál is. — Hát — mondták — már a terv elkészítése is három-négyezer forint. Annyiért csinálja a tervezőiroda. — Kéll-e egy ilyen egyszerű munkához a mérnöki terv? — Anélkül — felelték — mindenesetre társadalmi munkában se szabad megcsinálni a vezetéket. De hogy ér-e ennyit egy ilyen rövid vonal terve? Az már más kérdés. Ügy bizony. És sokkal bonyolultabb kérdés is annál, semhogy olyan egyszerűen lehessen rá válaszolni, mint arra, hogy kell-e villany a jászszentlászló: tanyákra^ vagy se? / ~2 777 ' László