Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-19 / 299. szám

1965. december 19, vasárnap I. oldal Tíz százalékkal több szaloncukor, 100 mázsa vaj, kétszáz hektoliter palackozott bor négy város élelmiszerboltjaiban Hétszáz méterre a tsz istállójától A megye négy városa — Kecskemét. Kiskunfélegyháza, Kalocsa és Baja — ellátására hivatott Bács-Kiskun megyei Élelmdszerkiskereskedelmi Vál­lalat a szokásos előzetes számí­tások elvégzésével már ez év közepén megkezdte a karácsony előtti, ünnepi csúcsforgalom előkészületeit. a rendelések alapján pedig októbertől folya­matosan tölti fel bolti raktárait. A „főpróba”. a Télapó-vásár jól sikerült: A boltok tartották a versenyt a tavalyinál is nagyobb kereslet­tel. melyre jellemző példa töb­bek között, hogy a múlt évi 48 ezerrel szemben az idén 60 ezer Télapó-csomagot értékesí­tettek. Ami a karácsonyi felkészülést illeti, a következőket tudtuk meg a vállalat kecskeméti köz-1 pontjában: Szaloncukorból 435 mázsát hoznak forgalomba, a tavalyinál mintegy 10 száza­lékkal nagyobb mennyiséget. Csokoládéfüggelékből 25 mázsa, habkarikából 5 mázsa a készlet, ami szintén meghaladja a múlt évi forgalmat. A vállalat bolt­jai a négy városban összesen 21 750 méter fenyőfát kínálnak [ a vásárlóknak, s először szer­vezték meg, hogy a fenyővásá­rok színhelyén karácsonyfadí- •zcket — gyertyát, csillagszórót stb — is árusítanak. Az elfoglalt háziasszonyok gondján úgy könnyítenek. hogy a tavalyi 24 mázsa helyett 30 mázsa mákos-diós beigli készítésére és szállítására kötöttek szerződést a vendéglátó vállalattal, ezen­kívül december 18-tól az ünne­pekig 4800 tortakarika. 800 cso­mag tortakrém kerül forgalom­ba. Ezenkívül az otthoni süté­sekhez 80 mázsa mák és 40 má- zsányi dió beszerzéséről gondos­kodott a vállalat. A városok­ban a jövő héten mintegy 100 mázsa — azaz százezer tízde- kás csomag — vajat hoznak forgalomba, ami a múlt évivel azonos színvonalon biztosítja azj ellátást. Margarinból a tavalyi­nál öt mázsával több, 45 mázsa a készlet Cukorból, lisztből, zsírból bármilyen. terven felüli igényt kielégítenek a kereskedelemben raktározott I készletek — zöme már előre- j csomagolva „pihen” a raktárak-! ban, hogy a csúcsforgalomban a csomagolásokra ne kelljen időt pocsékolni. . Vidékünk speciális szokásait is __ figyelembe véve az ünnep előtti családi vacsorákhoz a ta­valyi 120 mázsa helyett 170 mázsa halat rendeltek a négy város üzleteinek, de ha a kereslet úgy kívánja, 200 má­zsát is forgalomba tudnak hozni. Az üzletek italáruból is meg­felelő mennyiséggel és válasz­tékkal várják a vásárlókat. A tavalyi 120 hektoliteres készlet­tel szembe» 200 hektoliter palackozott bort kínálnak eladásra. A nagyobb üzletekben 6—8. a kisebb boltokban 2—3 borfaj­tából áll a választék. Sajnos, a készletek túlnyomó része ezút­tal is hétdecis palackokban. Szovjet és magyar pezsgőből 4700 üveg áll raktáron. A boltokban — a várható nagy forgalom lebonyolítására — a kiszolgáló létszám mint­egy 8 .százalékos növelésével készültek fel. de természetesen szívesen veszi a kereskedelem, az előrendeléseket, házhozszál­lítási megbízásokat is, mert a boltokban jelentkező csúcsfor­galmat ezzel is enyhíteni lehet. E. É. Lomha felhők ereszkedtek a vidékre. Nyugat felől enyhe pír dereng a formátlan szürkeség alól. A késő délutáni homály­ban egymáshoz bújnak a ta­nyák apró csoportokban az er- dőcskékkél, szőlővel telehintett homokon. Jászszentlászló Felső-tanya a határrész neve. Három kilomé­terre esik a falutól. Nem is „igazi” tanyavidék. Mintha maj­dani város csontváza most for­málódna: három-négy-öt ház egymás mellett. Készen van egy utcadarab. Amott, a kert túlsó végén a keresztutca alakul. Ásó. lapát, pénz Farkas József, a felső-tanyai iskola tanítója hívott, hogy néz­zük meg és bizonyítsuk: na­gyon kellene a villany és el is lehetne vezetni ide a tsz istál­lójától. Mindössze 700 méter a távolság. Az istállóig egy éve vezették, s azóta a környékbe­liek egyre reménykednek, hogy hamarosan itt is hozzájutnak. Nemcsak úgy ingyen. Az a néhány gazda az iskola körüli tanyabakorban, aki így villanyt kapna, még egy-két ezer forin­tot is áldozna rá. Az Aranyho­mok Tsz pedig póznának való szálfát adna. A földmunkát, fel­állítást elvégeznék az emberek szívesen, ingyen, a DÄV szere­lőinek azután mar csak a dró­tokat kellene kihúzni. Ha ez ilyen egyszerű volna! De hiába egyezik bele a tsz, hogy az iskola és környéke tő­lük kapjon áramot, meg segítő­késznek mutatkozik a DÁV kis­kunfélegyházi üzletvezetősége is — ha illetékes helyről nem kap­ják meg az engedélyt. Győződjünk meg különben magunk, mit mondanak az em­berek — bíztat Farkas József. Itt a tanyán sose lesz Hogy közvetlenül az iskola mellett hogyan vélekednek, azt tudjuk kérdezés nélkül is. Ha lesz villany az iskolában, kap­nak ők is. De fél tucatnyi ház miatt talán még nem tartják érdemesnek igent mondani ott, ahol az engedélyről döntenek. Gyerünk messzebb! Nekik je­lent-e valamit majd a villanyt? Gyalogolunk a tocsogó homo­kon. A hallgató tanyák ablaka sötét. Még sehol se gyújtottak lámpát. Cseh Ferencók tanyájából énekszó hangzik az útra. A na­gyobbik fiú harsog az udvar végében, nagyokat csap a bal­a szemét. Ezek az emberek min­den héten együtt utaznak, együtt is Iáknál-:, mert majd­nem mind munkásszálláson la­kik. Hát akkor hogyan lophat­na itt egyik a másikától? Itt még egy gomb se vész el. nyu­godt lehetsz — magyarázta Gyuri. — Olyanok vagyunk itt, mint egy család, csak asszony, meg gyermek nélkül. Gyuri bölcselkedve oktatott bennünket. Járatlanságunk sze­met szúrt mindenkinek. De nem szóltak közbe, csak pislogtak és kész. Nem törődtek velünk. — Te. Gyuri, és ez egyenesen Pestre megy? — kérdeztem. — Mondtam már. hogy igen. A hátulsó hat kocsit a pestihez csatolják, mert itt annyi a fel­járó munkás, hogy mindig tele van a kocsi. — Szóval nem kell átszállni? — Nem. nem, csak maradja­tok nyugodtan. Minket lekap­csolnak, aztán ha befut a nyír­egyházi. akkor hozzá, vagy eset­leg a mentésítőhöz kapcsolják a kocsikat. Bólintottam, hogy értem. Magamban meg azt gondol­tam. no. majd meglátjuk. A kocsik zsúfolásig emberekkel. Nincs itt egyetlen asszony, egyetlen lány sem. De még a legény is kevés. Meglett embe­rek: százan, kétszázan, ötszázam ezren. És egész héten távol lesz­nek a családjuktól. És ugyan­ennyi asszony otthon, egyedül, tétlenkedve vagy dolgozva vár és vár hétről hétre. Meg lehet ezt szokni? Hihetetlen! Vala­meddig igen. mint a háborút. Egy félévig, egy évig, de to­vább lehetetlen, hogy ne láza­dozzanak, És hány csjstógdpje csinálják már ezek az embe­rek? Egy, kettő, öt! Kilestem a sötétedő estébe. A város fényei már közeledtek. Igaza lett Vas Gyurinak. Nem kellett átszállni a pesti vonatra. A kocsiban maradtunk. Ké­nyelmes helyünk volt: a ciga­rettafüst, a bűz nem zavart bennünket. Gyuri kártyát sze­dett elő. — Üssük a blattot, hogy gyorsabban teljík. az idő. Van gyufátok? — kérdezte körülpis­logva. Bólogattunk. — Akkor jó. mert én pénzbe nem játszom. Így az asszony is jól jár, mert amióta Pestre já­rok, gyufát nem kell neki venni. Egy tarisznyára valót nyerek minden utazáskor — nevetett. Ránéztem Bodnár Pistára. Vállát vonogatta. — És mondd csak. Gyuri, ha ilyen szerencséd van. mért nem pénzre játszol? — Mi a fenénél:? Hogy gyű­löljenek, meg hogy ellenséget szerezzek magamnak. Ha nem akarom, akkor is van elég. Ha meg keresni akarok, szólok a munkavezetőnek és egy-két szá­zast ráhúzok, felesleges hát svindlizéssel megszereznem a pénzt. Én nem hazárdírozok és arra nem alapítok. Fürgén pörgette a lapokat, megkeverte a kártyát, osztott. Engem nem hagyott nyugton, hogy olyan magabiztos és hogy olyan könnyen keres egy-két százzal többet, ha akar. ké­telkedve. kissé bosszankodva is néztem rá. hogy lódít és min­ket is becsapott. Otthon fűt-fát ígért, de ki tudja, hogy /»ennyi etoből az igaz» ” ’ « ■ - ■ ~ De nem csalódtunk benne, és ezután még napokig restelked­tem, hogy ilyen gondolataim tá­madtak. Vas Gyuri egy fél na­pot velünk töltött, hogy a mun­kásszálláson, meg a felvételin mindent elintézzen. Két óra is elmúlt, mire kimentünk az épít­kezésre. Egy alacsony, hordóhasú em­berkéhez mentünk. — Jó napot. Csikós eivtárs. — Vas, hol az istenbe volt eddig? Hát. hogy képzeli maga ezt? — forgatta a szemét a kis hordóhasú ránk pislogva. Gyuri nyugodt volt mosoly­gott. Én meg Bodnár Pista egyik lábunkról a másikra ne­hezedtünk. Ez is jól kezdődik — gondoltam. — Csikós eivtárs. megjött az a két földim, akikről beszéltem. El kellett kísérnem őket, mert még azt sem tudják, hogy me­lyik oldalon szálljanak fel a villamosra — mondta nevetve, közben a hordóhasúra csippen­tett. — Na és? — bökött felénk amaz, kissé megenyhültem — Minden rendben. Hoztuk a papírt. Adjátok csak ide — fordult hozzánk Vas Gyuri. Ki­vette kezünkből a papírt. — Tessék. Csikós elvtárs. dobja oda hozzám őket. Aztán, ha van valami, ránk számíthat. Akár két műszakot: is leverünk. Igaz? — nézett ránk megint Vas, de meg se várta, hogy mi válaszoljunk, tovább csevegett Csikós .munkavezetővel. Álltunk, topogtunk míg ők beszélgettek, aztán Csikós elv­társ hozzánk fordult: (Folytatása követkesikj iával a fahasábokra. Karcsi, az öccse, a jószágokat almozza a félhomályban. Az anyjuk káposztát vág a vacsorához. Csöppnyi konyha, tenyérnyi ablak. Annyit még látni, amennyi a főzéshez kell. Feri gyerek jövőre katonának megy. A kisebbik még iskolás. — Hogy mért jöttünk? A vil­lany ügyében érdeklődünk. Mi a véleményük? — Hát, itt a tanyán sose lesz. — De odabenn az iskolában? — Az bizony jó volna... El lehetne menni televíziót nézni, meg filmet is... — Láttak már televíziót? — Persze. A faluban. Nyáron többször. De ilyenkor télen ne­hezebben mozdulunk ki. Csak Ferit nem lehet itthon megköt­ni most se. A családfő Városföldön dol­gozik. az állami gazdaságban, egész héten nincs itthon. — Nem volna jobb odabenn lakni a faluban? — kérdezem. — Én már megszoktam — mondja Cseh Ferencné, — Nem is kívánkozok el innen. Szép ez itt tavasszal, nyáron. Van rádió is. Kicsit talán sokat is szól, három hónapig tart a telep, másoknak meg ötig is. — Mit hallgatnak? — A híreket... színházat... — Meg a magyar nótáikat — kottyan közbe Karcsi. — Meg dzsesszt —toldja meg a bátyja. — Mit olvasnak? Hallottam, hogy Karcsi sok könyvet hord haza az iskolai könyvtárból. — Karcsi sokat olvas — mondja az anyja. — Meg én is. — Hát Feri? — ö már kinőtt belőle. — És Csehné asszony nem? Elmosolyodik: — Mi asszonyok nem úgy va­gyunk vele, mint a férfiak... Aztán jár az újság is. a Szabad Föld. Azt már a férfiak is ol­vassák. Kérdezem, hogy mit olvasott. Hosszan sorolja. Még külföldie­ket is. — De azokat nem nagyon sze­retem — teszi hozzá. — Az a sok idegen név. Az ember né­ha csak a közepén jön rá. hogy melyik a férfi, melyik a nő... .. Szóval, ha lenne villany az iskolában, jó volna? — kérde­zem még egyszer búcsúzásnál, — Bizony, még Feri is el­menne segíteni a munkában... Elég ok Az iskolában azután még egyszer meghallgatjuk a taní­tóékat. A gyerekeknek is, a felnőt­teknek is kellene a villany, i Most télen a ,-rféiubyvnp mfe szak’ a tanítás végén már nem lát semmit. Sem a pumpálós „gázlámpából”, sem petróleum- lámpából nem jut minden pád­ra. A gyerekek vakoskodnak... Aztán hiába küldözgetik ide a drága szemléltető eszközöket is. Évek óta a szekrény tetején áll például egy kitűnő optikai pad. Áramforrás nélkül nem hasz­nálható. — De ez kicsiség — tartja fel az ujját Farkas József — közbevetőleg mondtam. Hanem volt itt rendszeresen filmvetí­tés. Most nincs aggregátor... Sok előadást is tartunk, és az ősz­szel tanyai klubot alakítottunk. Egy kicsit már a villanyra spe­kulálva. De hát se televízió — amit pedig most már az isko­lai oktatásban is jól tudnánk használni — se film. Petróleum- lámpájuk meg otthon is van az embereknek, azért nem jönnek ide. Még egy utolsó érv: — Ha az iskola később meg­szűnne, akkor sem veszne kár­ba a költség, mert az épületet azonnal átvenné a tsz. Sőt, ha most a tsz-é volna, már be is vezették volna a villanyt. A tsz megteheti. Lehet? Neu» lehet? Valóban, a tsz megteheti. A rendelet, ami a tsz-ek esetében megkönnyíti a villany beveze­tését, a mezőgazdaság fejlesz­tésének érdekében született. Na­gyon helyes. De a mezőgazda­ság fejlesztésébe bízvást odaso­rolhatjuk a mezőgazdasági la­kosság kulturális igényeinek jobb kielégítését is. Vagy talán olyan hamar meg­szűnik a tanyavilág, hogy arra a rövid időre már nem érdemes beruházni? Valami ilyet emlí­tettek a járásnál is, ahol érdek­lődtem (mert Farkas József fő­képp a járást okolta, hogy el­akadtak). De hát ez a sűrűn la­kott tanyai körzet nem egyha­mar fog ..felszámolódni”! Érdekelt az ügy, tovább kér­dezősködtem. Végül is kiderült: a felső-tanyaiak még nem is ad­ták be a hivatalos kérelmet, amit aztán a járásnak a megyé­hez kellene továbbítani. Enél- kül pedig nem is lehet hozzá­kezdeni az építéshez. Miért pa­naszkodnak akkor? Csakhogy: a felső-tanyaiak ol­csóbban — amit lehet saját erőből — akartak építeni. S hol bíztatást, hol elutasítást kaptak. Ezért nem jutottak el a kér­vény megfogalmazásáig se. Ók „csak” pénzre, meg póznára, meg munkára vonatkozó fel­ajánlásokat gyűjtöttek. Nagyon jól tudták, hogy egyszerűbb volna megírni a kérvényt, 9 várni, hogy a kivitelező szabá­lyosan megépítse a 700 méter vezetéket a tsz istállójától az iskoláig. Hanem honnan vegyék hozzá a tízezer forintokat? Tud­ták, hogy így sose lesz villa­nyuk. .. Csak úgy kontroliképpen ér­deklődtem a DÁV-nál is. — Hát — mondták — már a terv elkészítése is három-négy­ezer forint. Annyiért csinálja a tervezőiroda. — Kéll-e egy ilyen egyszerű munkához a mérnöki terv? — Anélkül — felelték — mindenesetre társadalmi mun­kában se szabad megcsinálni a vezetéket. De hogy ér-e ennyit egy ilyen rövid vonal terve? Az már más kérdés. Ügy bizony. És sokkal bonyo­lultabb kérdés is annál, sem­hogy olyan egyszerűen lehessen rá válaszolni, mint arra, hogy kell-e villany a jászszentlászló: tanyákra^ vagy se? / ~2 777 ' László

Next

/
Oldalképek
Tartalom