Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-16 / 296. szám
IMS. december IC, esfitSrtSS 3. öwm „Bezápult" megtakarítás' I TAVALY novemberben kezdték meg a kiskunfélegyházi kel- tetőállomás építését. Csekély három hónappal később a kitűzött határidőnél. Ennek oka az volt, hogy az AGROTERV későn szállította a beruházás tervét. A tervezők arra hivatkoztak, bogy időközben módosították az épület konstrukcióját: az ötven gép számára egyetlen, 9X9 méteres csarnokot alakítottak ki. Az indokolás, miszerint az ú| elgondolás kétmillió forinttal csökkenti a beruházási költségeket, lefegyvere- zően hatott. A nehézségeik ott kezdődtek, hogy a kivitelezésre mindössze 13 hónapot állapítottak meg, noha egy ilyen építkezés — figyelembe véve a kivitelező, az ÉM. Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat technológiáját — 19 hónapot igényelne. Az átadási határidőt tehát 1965. december 31-ben állapították meg. Hogy ez megtörténjék, a gépek beszerelését legkésőbb októben közepén el kellett volna kezdeni. Ám erre már csaik azért sem kerülhetett sor. mert a kivitelező főhatósága, az ÉpítésSzámok Egyik •városunk tanácsának vb-elnöke a napokban előadást tartott. Beszámolt a város fejlődéséről és ez alkalommal több számot közölt. Természetesen fejből. Elég sokat foglalkozott a témával, tehát megtanulta jól, hogy mennyi lakás, járda, út. kút stb. épült az utóbbi években. Másnap alig ért be az irodába, felcsörgött a telefon. Egy csengő női hatig feladta a kérdést: Tessék mondani, elnök elvtárs, mennyi lakás épült az elmúlt években? — Ki kérdezi? — Nem fontos. Hát elvégre nem titok ez — morfondírozott magában az elnök és válaszolt a kérdésre. Arra is, hogy hány négyzetméter járda, út, mennyi kút stb. épylt. A végén a telefonáló felujjongott. — Nyertem! Tudja, mi ott voltunk a tegnapi előadásán. A barátnőm azt mondta, hogy az elnök elvtárs másnapra úgyis elfelejti ezt a sok számot, hiszen csak az előadásra tanulta meg. Én vitatkoztam vele, fogadtunk egy tábla csokoládéba. Köszönöm, elnök elvtárs. —ő —r ügyi Minisztérium a jövő év í első negyedére határozta meg j a szerelés lebonyolítását. S esze- j rint legjobb esetben is csak áp- j rilis elején lehetne megkezdeni a próbaüzemelést. Érthető, hogy ezt az elképzelést a megyei beruházási iroda nem fogadta el. FOLYTAK hát a viták a határidők körül, s eközben az építkezést egyéb gondok hátráltatták. Felrakták a gépcsarnok vasgerendáit, és a végüket — a terv előírásához ragaszkodva — összehegesztették. Később, amikor a gerendákra ránehezedett a födémszerkezet, szétvált az ..összeragasztás”. Ezt észrevették, az építkezést azonban tovább folytatták. Majd, a minisztériumi intézkedés alapján, leállították a munkát. Tíz nap múlva újból elkezdték. Ekkor ugyanis megszületett a döntés: a födémet a gerendák csatlakozásánál oszlopokkal kell megerősíteni. A gépcsarnokban négy — az épület többi helyiségében, ahol a fentihez hasonló mennyezeti problémák mutatkoztak — további három pillér beépítésére van szükség. AZ OSZLOPOK elkészítése nyilvánvalóan nem szolgálja a gyorsabb kivitelezést. Az utóbbi hónapokban alig haladtak valamit. Nemcsak belül, de az épületen kívül is rengeteg még a tennivaló, jó néhány kiegé- j szító létesítmény vár elkészítés-; re. Ugyanakkor a szomszédos lúd tenyésztő vállalkozás törzs- állománya ontani kezdi a te- nyésztojásokat, már néhány hét múlva. Mert a vállalkozás tervei készítésénél a december 31-i átadást vette alapul. Jóhiszeműen. HA AZ ÉPÍTKEZÉSBEN érdekelt minden szerv, vállalat a legnagyobb eltökéltséggel igyekezne a hátralevő időben, akkor is bajosan kerülne sor az átadásra áprilisnál előbb. Sajnos, az eddigi tapasztalatok még a reménykedésre sem jogosítanak fel túlságosan. S minthogy az átadás elhúzódásából a népgazdaságra nézve jelentős hátrányok származnak — no meg az oszlopok elkészítése is belekerül ..néhány” forintba — kissé megkérdőjeleznénk a tervezők által bejelentett kétmilliós megtakarítást is. De. mivel az említett csarnok tetőszerkezete korántsem Kiskunfélegyházán kerül első ízben kipróbálásra, az a kérdés is felmerül: miért nem a helyes megoldást tervezték meg — idejében? H. D. Kevesebb lesz a mérleghiány a kecskeméti termelőszövetkezetekben Eredményen volt a rendszeres segítés és ellenőrzés A kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága nemrégen megtárgyalta a mérleghiányos termelőszövetkezetekről szóló jelentést. A város párt- és tanácsvezetői már előzőleg többször helyzetképet kaptak a meg nem felelő színvonalon gazdálkodó termelőszövetkezetekről. Az első félévi összesítések bizony még nem valami kedvező képet mutattak. Elsősorban a Béke, a Rákóczi, a Vörös Csillag és az Űj Tavasz Termelőszövetkezetben. Tanácskoztak az említett közös gazdaságok vezetőivel és ennek nyomán intézkedési tervek készültek a gazdálkodás megjavítására, melynek végrehajtását állandóan segítették és ellenőrizték. Mindezeknek az intézkedéseknek figyelemre méltó eredményei vannak. Míg az első félévi összesítés szerint az említett termelőszövetkezetekben kereken 3 millió 400 ezer forint mérleghiány mutatkozott, addig az augusztus végi összesítés 2 millió 400 ezer forint hiányt mutatott.' Az októberi felmérés pedig már „csak” 1 millió 450 ezer forintot állapított meg. Sántha Lajos elvtárstól, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. elnökhelyettesétől érdeklődtünk, miképp sikerült csökkenteni a várható mérleghiányt. — Azzal kezdeném — mondta a végrehajtó bizottság elnökhelyettese —, hogy az intézkedési terveket alaposan megvitattuk. A termelőszövetkezetek vezetői mindent megtettek annak érdekében, hogy csökkentsék a kieséseket, amelyeket a különböző természeti csapások okoztak. Felülvizsgálták a kiadásokat és ahol lehet, mérsékelték azokat, keresték az ésszerű megoldásokat annak érdekében, hogy a bevételek növekedjenek. Ebben közreműködtek a szorgalmas termelőszövetkezeti gazdák. Ennek köszönhető, hogy előreláthatólag már csak egy termelőszövetkezetben várható mérleghiány, ami jóval kevesebb lesz, mint az októberi összesítés alkalmá- . val jelentkező összeg. — Ml okozta a kieséseket? — Az Űj Tavasz Termelőszövetkezetben például a tervezett 3400 mázsa helyett csak 400 mázsa szőlő termett, nagy volt a peronoszpórakár. A közös gazdaságban az állattenyésztés fejlesztésével igyekeztek pótolni valamit a veszteségből. Ebből félmillió forint többletbevételre számítanak. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetet súlyos jégverés érte. Hasonló kár ért más szövetkezetét is. A biztosító megtérítette a kár jelentős részét, azonkívül a közös gazdaságok is segítettek magukon. A jég által sújtott területen másodnövényt vetettek. Ez különösen azért volt fontos, mert jelentős takarmányhiánnyal küzdenek a város közös gazdaságai. A másod- vetésekkel elősegítették, hogy az állattenyésztésben növekedjenek a bevételek. A termelőszövetkezetekben mindenütt megkezdődtek a zár- számadási előkészületek, dolgoznak a leltározó bizottságok. A jövő évi jobb tervezés érdekében rövidesen összejönnek a közös gazdaságok vezetői és a felvásárló vállalatok illetékesei, hogy megbeszéljék, miképp lehetne a kapcsolatokat még tovább erősíteni. — A városi tanács végrehajtó bizottsága egy sor egyéb intézkedést is hozott — hangoztatta végezetül Sántha elvtárs. — Felülvizsgáltuk a termelőszövetkezetek vezetőségével közösen az alkalmazotti létszámot. A Vörös Csillagban például javaslatunkra nyolc személlyel csökkentették az alkalmazottak számát, a város termelőszövetkezetei összesen ötvennel. Jelenleg eltérésele vannak a bérezésnél. Összehívtuk a gazdaságok vezetőit és megállapodtunk abban, hogy lehetőleg azonos bérezési formákat alakítanak ki, mert az eddigi nagy különbségek munkaerő-vándorlást okoztak. További tervünk az, hogy általánosan alkalmazzuk a kukorica sortrágyázással történő gépi vetését. Ezt már a termelőszövetkezetek vezetőivel meg is beszéltük és bejelentettük vetőgépigényünket az iparnak. K „ Friss szívvel —» új irányba Mi történt egy emberrel 1962. óta? Mondjuk, egy szocialista brigádvezetővel. aki az akkori megyei pártértekez- leten — többek között — így szólt a mozgalomról: „Amikor a párt felhívására szervezni kezdték a szocialista brigádokat, azt gondoltuk, hogy szinte megoldhatatlan feladatok elé állítanak. A kezdeti nehézségek után azonban a brigádtagok mind jobban megértették egymást, közösek lettek a bajok, az örömök. Ha valakinek valami gondja volt, nem hagytuk magára. Segítettük egymást. Ami elérhetetlennek látszott, a munkában is teljesítettük, sőt túlteljesítettük _” — P ákovics Lászlóné mondotta ezeket — mutatom a jegyzőkönyvből kigépelt felszólalást Vörös Lajos elvtársnak. a Bajai Gyapjúszövetgyár párttitkárának —. tudnék-e most beszélni az elvtársnővel? A titkár a telefonért nyúl. Kérdez. Pákovicsné délelőtt nincs műszakban. Mi közelebbit tud róla, mondjuk Makk Ferencné SZB-titkár és Ormodi Béláné versenyfelelős. aki KISZ-titkár is. Makk Ferencné: — Most is brigádvezető. de mintha... Persze az is igaz. hogy egy kicsit mi is ajnároztuk a szocialista brigádokat — akkoriban. Aztán... Ormodi Béláné: — Igen, pangás volit. Az idén újraszerveztük a szocialista brigádokat. Ügy tudom, hogy Pákovics Lászlóné elsőnek jelentkezett. Párttitkár: — Persze, közben kicserélődtek az emberek. Nyugdíjba mentek, újak jöttek. Itt nagy a körforgás. Ormodi Béláné: — Régen egy-egy brigádot kiemeltek. Idén — ezt kívánták a brigádvezetők is — azonos esélyekkel indultak. Nem könnyű a verseny. Három műszakban dolgozunk, s a nőknél, anyáknál ez nem olyan egyszerű. Így bizony a szabad idő nagy kincs, SZB-titkár: — Mind több fiatal jön hozzánk. Ez a természet rendje. Férjhez mennek, meglesz a kisbaba. A régebbieknél iskolások lesznek a gyerekek. Egyre több iskolás napközi, tanulószoba, bölcsőde igény jelentkezik. Sok a súrlódási felület. Keressük fel Pákovics Lászlőnét. Péter Pál utca 10. alatt lakik, A kapualjban két kiscica csodálkozik, mit keresünk itt délelőtt? Egyik lakó kiles a sok ajtó egyikén. Pákovicsók? Ott fenn, balra. De éjszakások. Ha akarják, felkelthetik őket. Dehogy tennénk ilyet. Majd ebéd után. Egy órakor kerek arcú, kék szemű asszony nyitja ki az utcai ablakot, mikor másodszori kísérlet után távoznánk — Engem keresnek? Perceken belül a szobában beszélgetünk. Az első pillanatok kényelmetlenül telnek, hiszen ébredésre nem jó sehová berobbanni, A barátságos assszony azonban eloszlatja félszegségün- ket. — Mikor jött haza a gyárból, elvtársnő? — Reggel háromnegyed hétkor értünk haza — int szemével a mögöttünk levő ágyra, ahol most pillantjuk meg Pákovics Lászlót. Sűrű bocsánatkérés, a munkás nevet, nem tesz semmit. — Egy műszakban dolgozunk mindig. A férjein is posztógyári. Én 1941, ő 1952 ... — Április 22. óta — fejezi be Pákovics elvtárs. — Együtt kelünk, együtt fekszünk, együtt indulunk munkába. Villany, fűtés, főzés szempontjából is így ésszerű. Közben már bátrabban körülnézünk a félig még sötétített szobában. Szép, új bútorok, televízió, szőnyegek. — Mosógép, villanyvasaló is van — érti meg rejtett gondolatunkat Pákovicsné. — Míg a bútorrészlet tart, addig új szerzemény nem lesz. Esetleg talán a centrifuga. — Lehet keresni az üzemben? — Ahol mi nők 1400—1600 forintig eljutunk, olyan nagy panasz nem lehet. — A szocialista brigád... Emlékszik elvtársnő, hogyan beszélt három évvel ezelőtt a pártértekezleten? — Olvasom a gépelt szöveget. Kíváncsian figyel, mosolyog. — Hát igen... Az a brigád feloszlott. Ahogy akkor is elmondtam, mindenki tanult. Babity István, Hidas Ferenc műszaki, illetve segédművezető lett azóta. — Akkor mégsem széthullásról van szó. — Nem, nem. A szomalista brigád emelte őket, ott végeztek textilipari technikumot — esti iskolán. De az is fennállt, hogy mi is elszürkültünk, a gyárvezetőség sem törődött úgy velünk, mint azelőtt. Ez év májusától új Kilian- fonóbrigád dolgozik. Kilencen vagyunk. Ha a kisbabákat leszámítjuk — emeli fel nevetve mutatóujját: — Mert jórészt gyerekes anyák. Három műszak, gyerekek; másként alakul a „szocialista módon élni” program. Közös részvétéi a rendezvényeken, bajos. Most azért be tudunk szállni az üzemi Ki mit tud? vetélkedőbe. Segítünk a Vöröskeresztnek is. Keressük és meg is találjuk a módját, hogy a nehéz körülmények mellett is többet érjünk el. Politikai, oktatásra például mindannyian járunk, így is. — Most másként dolgozik a vállalatvezetőség. Havonta tartunk megbeszélést, azon a párt- és gazdasági vezetők is részt vesznek. Gyorsabban intézkednek, segítenek. Üj irányba megyünk.. Távozóban pillantjuk meg az ablakkal szemben levő falon a bekeretezett okleveleket. Egész gyűjtemény van belőlük. Állami, párt. üzemi kitüntetések nevét sorolják. Kiderül, hogy családi verseny folyik, s mi most a „helyezés”? — Ebben a szakaszban számra neki van több — közli az eredményt az elvtársnő. — De az enyém a „súlyosabb”. —th —a ..A—^ -A.._U ___*—‘í— —, '
