Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-15 / 295. szám
Í99S. December 15, szerda 5. oldal Ifjú kutatók PEREG A FILM cAz onmq ehű tanyai ///niklnhsában A MÜLT HETEN emlékeztünk meg Ligeti Károly születésének 75. évfordulójáról. Az ünnepi alkalomból közölt Ciliket Tóth Sándor írta, a kiskőrösi gimnázium IV.-ese, az iskola történelmi szakkörének ifjúsági vezetője. A szakkör a múlt tanév elején alakult. Kereken tíz tagja van, csupa jó tanuló, történelemből pedig természetesen, a legjobbak. Az idei programjuk a Ligeti Károlyról fellelhető helyi emlékek összegyűjtése. A munkásmozgalom kiskőrösi születésű mártírja, a költő és újságíró Ligeti Károly szűkebb hazájában sokáig nem kapott méltó elismerést. Még ma is számtalan emlék feltáratlan róla, pedig Kiskőrösön jó néhányan élnek régi gyerekkori barátai, ismerősei közül. Molnár Géza, a szakkör egyik tagja meglátogatta Gáspár- Endre fogtechnikust, a költő egykori barátját. — Nagyon szívélyesen fogadott Endre bácsi — mondja Géza — előkereste a régi újságokat. valamennyi emléket, amit össze tudott gyűjteni Ligeti Károlyról. Sokáig beszélt róla. Elhatároztuk, legközelebb magnóval megyünk, hogy semmi el ne vesszen abból, amit mond. Tóth Sándornak van egy tás- kamagnetofonja. Már máskor is jó hasznát vették. Tavaly Kiskőrös felszabadulás utáni történetéről írtak tanulmányt a szakkör tagjai. Jegyeztek, szalagra vették a fontosabb beszélgetéseket, fényképeket készítettek a dokumentumokról (ketten közülük tagjai a fotoszakkörnek is). 30 oldalas dolgozat lett az eredmény, amellyel részt vettek a középiskolai tanulmányi versenyen. SOK MUNKÁVAL járt. Érdemes volt-e? — Nagyon izgalmas ez a kutatómunka — mondja Merényi Katalin. — Érdekes embereket ismerünk meg, sok mindent megtudunk. Idebenn aztán, a szakkör foglalkozásain, kedden délutánonként mindig sokáig dolgozunk, vitatkozunk, alig tud bennünket a tanárnő hazazavar- ni. A szakkör vezetője dr. Tóth József né történelemtanár. Mosolyogva hallgatja, amint egymás szavába vágva mesélnek tanítványai. — Csakugyan nagyon szeretnek a gyerekek a szakkörbe járni — szólal meg. — És igazán önállóak. Megbeszéljük a teendőket, ők aztán gyűjtögetik az adatokat hangyaszorgalom- maL Én, már csak a rendszerezésben segítek nekik ismét. II. — Egyetek már, ne fecsegjetek itt össze-vissza — szólt rájuk Bözsi. — Na, isten veletek — köszönt el az anyósom. — Miért nem marad ebédre — mondtam, hogy szóljak én is már valamit. — Hiszen mondtam már, hogy akkor a Sári megharagszik, azt meg nem akarom, ti meg megértitek úgyis. Az öregnek úgy kell tenni, hogy mindenütt jól legyen. Na, isten veletek. Bözsi kikísérte a kapuig. Kimentem én is, mögöttük lépkedve. Az öregasszony lassan ment, csaknem csoszogva. A kapu előtt megállt és az utca túlsó oldalára mutatott. — De, ha a szakkörben a tananyagtól távoleső témákkal foglalkoznak. nem nagy tehertétel ez? Nem vonja el őket a tanulástól? — kérdezem. — A nevelő hatás így még nagyobb. Jó előgyakorlat például ez a munka az egyetemi tanulmányokhoz. Igyekszem őket rászoktatni a kutatásban nélkülözhetetlen cédulázáshoz, pontossághoz, módszeres gondolkodáshoz és munkáhcs... A gyűjtés során sokféle emberrel beszélnek. Megtanulnak illedelmesen, ugyanakkor „tárgyalóképesen” viselkedni... Nem átitatják magukat azzal, hogy ők már komoly tudományos munkát végeznek, de nem is hiábavaló kedvtelés ez. Felderítették többek között, hogy Ligeti Károly bátyja Balatonvilágoson él. Fel fogják keresni. A költő Svájcban élő édesanyjával leveleznek. budapesti féltestvérével szintén. Sok olyan adathoz, emlékhez, dokumentumhoz juthatunk még így, amelyekről a hivatásos kutatók nem tudnak. A SZAKKÖR további tervei? — A Ligeti Károlyra vonatkozó kutatásokat természetesen, nem hagyjuk abba a tanév végével sem. Még sok fontos adatot várhatunk a Szovjetunióból is. Levelezésbe kezdtünk az omszki komszomolistákkal, ahol Ligeti Károlyt 1919-ben a fehérgárdisták kivégezték. Szeretnénk valakit meg is hívni az omszki fiatalok közül. — A leveleket is a szakkör tagjai fordítják le oroszra? — Természetesen... Jövőre azután Szomszédaink, barátaink címmel azokról az országokról ír a szakkör dolgozatot, alhol a nyári szünetben jártak. Az idén az NDK-ban, Karlkreuthban dolgoztak szakközépiskolásaink, jövőre pedig Bulgáriába utaznak. Szép feladat lesz, nemcsak az élmények megörökítése, hanem a tapasztalatok feldolgozása is. — Támogatást kap-e, vár-e a szakkör? — Igazán nem panaszkodhatunk, az iskola vezetői készségesen segítenek mindenben... Nem kaptunk viszont még semmiféle bírálatot a tanulmányi versenyre beküldött dolgozatról. A gyerekek egy esztendei munkája fekszik benne. Mondjanak róla véleményt. Mondják meg őszintén az erényeit is, hibáit is, tanulni szeretnénk belőle. EZ A LEGKEVESEBB, amit várhatunk. Ha nincs a munkának visszhangja, könnyen elveszti az ember a kedvét, a jó szó viszont ébren tartja a lelkesedést. ., — Látjátok, Bencéék is építkeznek. Nem vöt jó nekik az öreg ház. Az ember minden hónapban hozza a pénzt, van nekik mibűi. De hát nem mindenki fogja ki a maga szerencséjét — mondta és továbbcsoszogott. Tudtuk Bözsivel, hogy az anyja azt szeretné, ha én is Pestre járnék dolgozni és elsején hoznám a fizetést, de szóval sohasem mondta ezt, csak célozgatott rá, beszélt róla, mindig arra terelte a szót, hogy milyen jó azoknak, akiknek Pestre, a gyárba jár az embere. Másnap Bodnár Pista elhívott, hogy segítsek neki megcsinálni a kerítést. Egész nap ott dolgoztam, a komaasszony még ebédelni sem engedett haza. Mi^míg a gépész felállítja a vetítőgépet, lassan megtelik a terem. Csendben, fegyelmezetten gyülekezik a közönség. Mikor együtt a 100—150 néző, feláll az előadó és megtartja az előadást. Aztán leoltják a lámpákat. Pereg a film a belsőballószögi filmklub szombat esti előadásán. Az ország első taayai filmklubja, négy éve működik. Az 1-es autóbusz végállomásától három kilométerre, se nem távol, se nem közel Kecskeméthez. Tanyai iskola, körötte sűrű település. Vonzásköre három kilométernyi sugarú kör, mintegy kétezer ember tartozik ide. A nézők viselkedésén nem látszik az a megilletődöttség, ami a tanyai emberek sajátja, ha a film kimegy hozzájuk. Itt hetente van mozi. Novemberben, ahogy a mezőgazdasági munkák engedik, megkezdődik a vetítés és tavaszig 25—30 előadást tartanak. Az iskola itt valóban a kultúra gócpontja. Ennyi filmelőadás láttán gondolhatná az ember. hogy egyoldalúvá válik a művelődés. — Csakhogy nem a film ám az egyetlen szórakozási lehetőség — mondja özv. Táczi-Szabó Győzőné népművelési ügyintéző. — Jut itt másra is idő és alkalom. Hogy mire? jl'Júlt héten itt volt az Állami Bábszínház együttese. Ezer forintért adtak el jegyet. pedig nem vasárnap volt az előadás. Táczi-Szabóné keze alatt működik az iskola népi táncegyüttese, valamint a területi KISZ-szervezet. Itt tartják a tsz-akadémia előadásait, valamint mindenféle ismeretterjesztő TIT-előadást. Rendszeresen visszatérő és legnépszerűbb azonban a szombatonként sorra- kerülő filmklubelőadás. Bajáki néni és férje ott ülnek a középső sor táján. Egyetlen előadást se szalasztónak el. Mellettük ülnek Pintér Mihá- lyék, papa-mama és a három gyerek. Szintén „bérletesek”. Gyulaiék is itt vannak három gyerekkel. A jegyek nagy része már elővételben elkel, kevés az a látogató, aki nem jár el rendszeresen. A háromforintos belépődíjat igazán nem sokallják. A filmklub érdekességé, hogy nem csupán a filmet nézi meg a közönség, hanem előtte meghallgat egv félórás előadást is. Rendszerint a filmről magáról, az alkotókról, szereplőkről és rendezőkről. Vegyítenek bele re hazamentem, Bözsi már megetette a disznót, a tyúkokat, a libákat bezárta a színbe. A szekérszínből akkor csináltam tyúkólat, amikor a szekeret bevittük a tsz-be. A két gyerek már ágybabújt. Bözsivel az asztal mellett üldögéltünk. — Itt vót anyám. — Na, mit újságolt? — kérdeztem közömbösen. Rágyújtottam egy Munkásra és lassan magam elé eregettem a füstkarikákat. Játszadoztam a füsttel, formáltam, mint a vasat. — Semmit. Fújja a magáét — jegyezte meg Bözsi. — Hogy menjek Pestre! — nevettem. Fogadni mertem volna, hogy megint ezzel gyötörte Bözsit. — Nem mondja az egy szóval se. — Hát? — Csak, hogy azoknak milyen jó. Elsején kapják a pénzt, megvan a háztáji, a fejadag, meg minden. — És építkeznek — Igen. — Nekünk meg fejünkre szakad a tető. egy kis filmtechnikai, filmesztétikai és filmtörténeti mondanivalót Is. Így, mikor az érdeklődést felcsigázta az előadó, a közönség kíváncsian, nézi meg a filmet és tanulságokat szűr le belőle. — Milyen filmeket vetítettek a közelmúltban? — Idén láttuk az Elektrát, az Élők és holtak-at. az Iván gyermekkora című filmet és a Nyo- morultak-at két részben. Szeretik itt a „nehéz” filmeket, már eljutottunk odáig, hogv a mi közönségünk megérti az igényes mondanivalót is. némi panaszkodásra is felhasználja az alkalmat Táczi-Szabóné. A filmek megválasztásánál tekintetbe kellene vermi, hogy nagyon sokan bejárnak innen Kecskemétre és hétközben elmennek moziba. Ezért ne küldjék ki ide azokat a filmeket, amelyeket nemrégiben vetítettek Kecskeméten. Sokszor előfordul, agyanis hogy a MOKÉP ezt az igényt nem veszi tekintetbe. Itt a belsőballószögi Iskolában, mint mondottuk, eleven kultúráiét zajlik minden vonatkozásban. Táczi-Szabóné népművelési ügyvezető tizennégy esztendeje tanít ebben az iskolában. Egy kézen nem is lehet elsorolni, ml minden tisztséget tölt be a művelődés terén, ö az iskola szakszervezeti bizalmija, az 500 kötetes letéti könyvtárat kezeli, vezeti az Iskola népi tánccsoportját és a helyi KISZ-szervezetet. Irányítja és adminisztrálja a termelőszövetkezeti akadémiát és szervezi a filmklub előadásait. Minden estéje foglalt ezekkel a rendezvényekkel. csupán a hétfője szabad. Ráadásul — elsősorban persze — délelőtt tanít az iskolában. Közismerten kiváló népművelői munkájáért a városi tanács végrehajtó bi- zotsága nemrégiben dicséretben részesítette. Táczi-Szabóné köszönettel fo- gádta a munkáját illető elismerést, de hozzátette: nem tudná ellátni sokrétű népművelő munkáját, ha az iskola igazgatója. Zilahy Sebess Béla nem állna szívvel-lélekkel mellette. Ez a tanyai iskola azért ér el szép eredményeket, mert minden lehetőséget, megragadnak arra, hogy a várostól kieső területen szórakozási és művelődési alkalmat teremtsenek — Hát. .. — Bencééket is emlegette megint. — Azt is. Keserűen, gúnyosan felkacagtam. Bözsi úgy nézett rám, mint egy részeg bolondra. — Nyár óta fújja ezt, mindennap hallom már, ha nem mondod, akkor is tudom, hogy miről beszélgettek — mondtam hangosabbra szítva a szót. — Nem tudom mi történt vénsé- gére, ha tehetné, most elkergetné minden gyermekét Pestre a keresetért... — öreg már. — Az Igaz. De azért lát, hall mindent. Nem figyelted meg, hogy milyen pontosan tud mindent mindenkiről, Még azt is, hogy melyik gyári embernek a felesége mit vásárolt; hány tojást vett a piacon, meg mit vett a kölykének Debrecenben — kiáltottam dühösen és levertem a hamut a földre. — Ezért igazán nem kell rá haragudnod. — Nem haragszom én. csak bosszant. — Mi? (Folytatása következik) a lakosságnak. Ez az igazgatónak Is szívügye. \ kecskeméti filmklubok egyébként másutt is értékes munkát fejtenek ki. A városi tanács művelődésügyi osztályának felügyelete alatt nyolc helyen működik már filmklub a tanyavilágban: a Törekvés. Aranykalász. Alkotmány, Vörös Csillag. Üj Tavasz Termelőszövetkezetben. Miklóstele- pen, a belsőnyíri iskolánál és itt, a belsőballószögi iskolánál. Ez utóbbin kívül a belsőnyíri iskola és a Törekvés Termelő- szövetkezet filmklubja végez elismerésre méltó munkát. Nemcsak a vetítést ellátó műszakiakat. hanem az előadókat is dicséret illeti. Nagyon szereti a közönség dr. Kovácsné Kiss Márta, Zoboky Lászlóné és Heltai Nándor előadásait amelyekkel a filmeket élvezhetőbbé teszik és ezáltal a tanyai nézők filmkultúráját emelik. Érdekességként említette meg Táczi-Szabóné. hogy egv irodalmi vagy történelmi film vetítése utón a nézők sietve felkeresik a könyvtárat és a filmre vonatkozó irodalmat kikérik, érdeklődnek a téma iránt. Ez már annak a mutatója, hogy a filmklub eléri célját. Balogh József Színes diakiállítás a Duna Fotóklubban A BAJAI Duna Fotóklub az ősszel a színes diafőnyképezés népszerűsítése érdekében pályázatot hirdetett. Egy szerző tizenöt felvétellel nevezhetett. Így akart a klub alkalmat adni a színes fényképezés iránt érdeklődőknek felvételeik bemutatására a nyilvánosság előtt, egyúttal esztétikai továbbképzésre is. A pályázat kiállítással zárult, amely iránt igen nagy volt városszerte az érdeklődés. A zsűri tizenkilenc szerző csaknem 250 képe közül válogatott. A beérkezett képek túlnyomó többsége alkalmas volt. kiállításra, s ebből a kitűnő anyagból válogatták ki végül azt a 64-et, amelyet nyilvános vetítésen mutattak be a közönségnek. A ZSŰRI elnöke Horling Róbert fotóművész volt. összefoglaló értékelésében megállapította. hogy a szerzők általában a kompozíció leegyszerűsítésére törekedtek. Igyekeztek elhagyni a felesleges részleteket, ezáltal kiemelni a lényeget. Beigazolódott a közönség elé tárt anyagban, hogy a színes diának nem kell feltétlenül színhűnek lennie, ha a színek módosítása segíti a művészi kifejezést. A zsűrinek nehéz dolga volt a díjak odaítélésében, ezért az eredetileg kiírt díjak számát meg kellett emelni. Végül is a bíráló bizottság a következőket jutalmazta: Tiszteletdíjat nyert Bosznay Miklós. Görbe Ferenc. Hajóso- vits Sándor. Horváth Péter. dr. Pump József. Rajkai Vilmos, dr. Richnovszky Andor és Szíjártó Tibor. Oklev\.' ' kapott: dr. Bái any István, Cserba György, Görbe Ferenc, dr. Pump József és dr. Vájtál István. A KIÁLLÍTÁST, miután a klubban több ízben levetítettél^, bemutatták számos városi és járási fotókörben, valamint iskolában. A képek általában nagy tetszést arattak, s a kiállítás ezzel széles körben járult hozzá az esztétikai neveléshez. G. F.
