Petőfi Népe, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-15 / 295. szám
II közös és egyéni érdek összhangja Újszerű tervezés és jövedelemelosztás a bajai Vörös Fény Tsz-ben kent ismerkednek a jovo évi elgondolásokkal. Ezzel, úgy tűnik, sikerült kialakítani a közös és az egyéni érdek legjobb összhangját. Szerződik az elnök A közgyűlés után kerül sor majd a közös és a gazdák közötti szerződéskötésekre. Minden növényféléből tetszés szerinti területet választhatnak. De a megállapodás tartalmazza, hogy a vállalt területről menynyi termést — és milyen értékben! — kell betakarítani. Egyaránt fontos követelmény tehát a mennyiség és a minőség. Űj dolog, hogy a függetlenített vezetők is szerződnek, s ők is a teljesítés után kapják meg a jövedelmüket. Az elnök részesedése például függ a gazdaság tervének teljesítésétől, a költségek felhasználásától és a munkaszervezés alakulásától. A módszer tehát teljes mértékben demokratikus, másrészt a vezetők így a legszemélyesebben érdekeltek a gazdálkodásban. Változtatások lesznek a munkaszervezésben. Az öt brigádot három — növénytermesztési, kertészeti és állattenyésztési — üzemegységgé szervezik át. A gépeket az igények szerint osztják el. Ügy vélik, csökkentik i függetlenített apparátus létszámát, de az irányítást nem gyengíti, hanem erősíti az átszervezés, mivel az eddiginél nagyobb szakmai felkészültséget követelnek meg. Fizetett szabadság, nyugdíjkiegészítés Míg négy évvel ezelőtt 120— L30 gazda dolgozott rendszereién a közösben, addig az idén najdnem kétszer annyian vetek részt a munkában. Tehát öbb mint százan jöttek vissza, agnak és családtagként „be- lolgozónak”. Nyilván vonzó lesz az ugyanMagyar gyártmány: Fűthető takarók Budaörsön, a Budai Járási Háziipari Szövetkezetben elkészült a fűthető takaró mintapéldánya. A két flanell-takaró közé bedolgozott, gondosan szigetelt spiráldrótok 40 fokos meleget árasztanak, amelyből azonban csak 20 fok jut a takaró alá, másik fele a szobát fűti. A háztartási árammal működő, melegítőket fokozatkapcsolóval látták el, hogy teljesítményét szabályozhassák. Az áramütés veszélyét ötletes módon szüntették meg. Ha valamelyik huzal eltörik, mindkét oldalon összezsugorodnak a szálak, s a drótvégek között távolság keletkezik. Miután megszakadt az áramkör, természetesen a takaró „fűtése” nem működik. A budaörsiek már csak a Szabványügyi Hivatal döntésére várnak, hogy megkezdhessék a fűthető takarók sorozatgyártását. November 18-i számunkban bíráló cikket írtunk a dunaegy- házi Haladás Tsz istállójának építkezéséről. A lemaradásért a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalatot tettük felelőssé. Cikkünkre az alábbi választ kaptuk. Rendkívül lemaradtunk az idén megkezdett munkákkal. Az igények ugyanis nagymértékben meghaladják a kapacitásunkat. Így az első félév végén több tsz-szel megállapodtunk: segítsenek a házilagos építőbrigádok. A dunavecsei építésvezetőségünk különösen hadilábon állt a munkaerővel, s így került sor július 24-én a dunaegyházi Haladás Tsz építőbrigádjával való szerződéskötésre. A brigádnak a szerződés tárgyát képező munkákat október végére kellett volna befejeznie. A megállapodás tartalmazta a tetőszerkezet beemelésének kötelezettségét is. Az alkotás részesei | LÉNYEGES [kérdésekkel foglalkozó felszólalás hangzott el esztendőkkel ezelőtt az egyik nagy vállalat termelési értekezletén. A felszólaló: „szürke” esztergályos volt, s az idézőjel arra utal, hogy a vállalat illetékesei így is fogták fel szavait. Az esztergályos műszakilag szabatos okfejtéssel arról beszélt, milyen sokba kerül a gyárnak az öntöde hanyag munkája, s felhívta a figyelmet az anyag- és a szerszámkiadó gondatlanságára. Esztendőkkel később ott folytatódott a történet, hogy népi ellenőröK jártak az üzemben, akik nemcsak a hajdani felszólalás immár jegyzőkönyvi „maradványait” tárták fel, hanem azt is kimutatták, hogy az abban szóvá tett mulasztások évről évre ismétlődve 110 ezer forint körüli kárt okoztak a gyárnak és a népgazdaságnak. A példa különleges, mert a társadalom egyik morális törvényének megsértését pénzben is kifejezhető ténnyé sűrítve mutatja be, noha erre, az esetek java részében, alig van mód. Ám az üzemi demokrácia Írott és íratlan törvényednek áthágása — ha olykor közvetett módon, rejtett búvópatakként is — mindig társadalmi, népgazdasági kárt okoz. | ERDEMES| elidőznünk a fogalomnál: üzemi demokrácia. Köztudott, hogy a gazdaságirányítási rendszer most készülő reformja a többi között a vállalatok önállóságánalk, s ezzel együtt a gazdasági vezetők döntési jogkörének kiterjesztését is «éJozzsL Ezért sokan megkérdőjelezik: hogyan fér össze ezzel az üzemi demokrácia? Másrészt jócskán kötődnek fogalmi kérdőjelek századunk műszakitechnológiai forradalma oldaláról megközelítve is az üzemi demokráciához. A technikai fejlődés, például az automatizálással, s egész sor más korszerű termelési módszerrel gyors ütemben átrendezi az iparvállalatok szervezési térképét, a részlegek, a gépek és a dolgozók technológiai kapcsolatait bonyolult óraművé változtatva, érthető tehát — így szól a műszaki „ellenérv” —, hogy csak a „vezérkar” irányíthat, s aligha juthat tér a „fogaskerekek” demokráciájának, a részmunkát végző dolgozók véleményének. talékokról, amelyek csak „alulról”, a dolgozók látószögéből érzékelhetők és tárhatók féL Az imént említett gazdasági és technológiai ellenérvek tarthatatlansága és népgazdasági kártétele csak a harmadik oldalról: a tulajdonviszonyok nézőpontjáról világítható meg igazán. | IGAZ, | ilyen egyértelműen ezt általában sehol nem fogalmazzák meg, de a valóságban, tehát a vállalati közélet hétköznapi fényeiben gyakran ’kimondatlanul is tükröződnek effajta ellenérvek. S nemcsak olyan nyilvánvaló formában, hogy egyes műhelyek, üzemek vezetői hagyják a fülük mellett elmenni a termelési tanácskozásokon, vagy személyes beszélgetések alkalmával elhangzó javaslatokat, bírálatokat; szövevényesebb és rejtettebb tünetei is tapasztalhatók az üzemi demokrácia háttérbe szorításának. Ide sorolható az a vezetői magatartás, amely nem tartja szükségesnek a dolgozókkal, a kollektívával jó előre közölni, milyen feladatok várnak rájuk a következő rövidebb vagy hosszabb tervidőszakban — következésképp: eleve lemondanak a tar| KIÉ A GYÁR? | — így hangzik a bizonyítás legfontosabb kérdése. Természetesen, nem az egyszemélyi vezetőé, az igazgatóé, hiszen ő csak a társadalom, a népgazdaság „megbízottja”, a vállalat élén. Ez a „csak” korántsem jelent lekicsinylést, különösen, ha arra gondolunk, hogy már a közeljövőben egyre inkább a vállalatok irányítóinak kezébe kerül a döntés joga. De ugyanakkor a mai, s még inkább a holnapi gazdaságirányítás azt az elvet is érvényesíti, hogy az önállóbb vállalatok egész kollektívája érdekelt legyen e döntések legelőnyösebb megvalósításában. A személyes érdekeltség erősödő szálai a vállalathoz kötődés erkölcsi, emberi motívumait is mind jobban érvényesítik. Magyarán: a személyes érdek, személyes felelősséggel párosul, más szóval: a tulajdonosi gondolkodás erősödésével. S tegyük hozzá, éppen ez az a nagy lehetőség, amellyel csak a szocialista társadalom rendelkezik, amelynek híján vannak még a legkorszerűbb technológiával felszerelt kapitalista üzemek is! Természetes, hogy olyan bonyolult szervezet, mint egy ipar- vállalat napi gyakorlati irányítása nem lehet szavazás tárgya. Minden munkás, aki valamelyest ismeri gyára összmunkáját, nyilvánvalónak érzi, hogy például a technológiai utasítások betartását, vagy a termelési programozást képtelenség lenne a szótöbbségtől függővé tenni. Valójában arról van szó, hogy társadalmi rendünkben a vállalatok irányítási centralizmusának. az egyszemélyi vezetésnek párosulnia kell a demokratizmussal — s itt nincs semmiféle elvi vagy gyakorlati ellentét. Több intézményes lehetőség van már most is, e demokratizmus érvényesítésére — más kérdés, hogy sok helyütt nem élnek velük. Utalhatunk például arra, hogy a Minisztertanács és a SZOT idén januárban hozott határozata lényegében űj alapokra helyezte a termelési tanácskozásokat. munkaértekezleteket, megszabva egyebek között, hogy a dolgozók javaslatait írásban rögzíteni kell, a vezetők kötelesek a felszólalót javaslata sorsáról értesíteni, s a szakszervezet ellenőrizheti, hogy mindez megtörtént-e? A határozat a termelési tanácskozásokat véleményező, javaslattevő és a munkaverseny, illetve a kitüntetések tekintetében döntési jogkörrel ruházta féL | A TERMELÉSI | tanácskozás csak egy a sokféle lehetőség közül, amelyek felhasználása elősegíti a dolgozók észrevételeinek, javaslatainak, bírálatainak megismerését. A közvetítés eszközei, módszerei változatosak, sokrétűek — a lényeg valamennyiben mégis azonos: ha a dolgozok a hétköznapok té- nyeiből érzik, tudják, hogy nemcsak fogaskerekei, de tevékeny, alkotó részesei üzemük munkájának, akkor érdeklődésük és felelősségük is növekszik a közös ügy iránt. Tábori András A tsz augusztus 23-án közölte, hogy az építési munkákat négy munkással megkezdte. Ez a bejelentés nem felelt meg a valóságnak, s erre az építésvezetőség még aznap levélben hívta fel a gazdaság vezetőinek figyelmét. Szeptember 1-én újabb levélben sürgettük a tsz-t arra, hogy a munkálatokat kezdje meg, egyben akadályt is közöltünk. Szeptember 13-án arra hívtuk fel a tsz vezetőségének figyelmét, hogy a munka üteme nem megfelelő. Időközben, a munka átadásáig a falazást az építésvezetőség az ablak magasságának felső szintjéig elvégezte. Szeptember közepére a tsz elkészült a falazással és a darut sürgette. Október 7-ig valóban várni kellett a darura, ez idő alatt sem a vállalat, sem az AKÖV daruskocsija nem állt rendeVce- zésre. Az építőbrigád saját naplójával, amelyre az újságcikk hivatkozik, az építésvezetőség soha nem találkozott. A tényleges építési napló adatai nyilván mást mutatnak. Elismerem, hogy az építésszervezés valóban nem megfelelő ezen a munkahelyen, s ebben a vállalatot el kell marasztalni. Ebben közrejátszott, hogy pár hónappal ezelőtt Dunavecsén nem volt megfelelő építésvezetőnk. Azóta sikerült megoldanunk az irányítás gondját. Várható, hogy a munka mielőbb megjavul. El kell marasztalni a tsz-t is, mert a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tett eleget. A munka üteme személyes ellenőrzésem alkalmával is igen lassú volt. Tóth Ernő igazgató Megjegyzés: Cikkünkben az építésszervezést marasztaltuk el, s ezzel a vállalat igazgatója is egyetért. A dolog lényegét tekintve tehát nem különbözik a véleményünk. Ettől függetlenül, úgy érezzük, vitatkoznunk kell a levél egy-két megállapításával. A tsz építőbrigádja valóban késlekedett, de azért, mert nem kapta meg idejében sem az építőanyagot, sem az emelődarut. A riportban is kifejtettük, hogy a szövetkezet építőbrigádja emiatt nem folytatta az építkezést. Kétkedéssel fogadjuk azt a kijelentést is, hogy az építési naplóval az építésvezetőség soha nem találkozott — illetve, hogy ezenkívül volt egy „tényleges” építési napló is. Logikailag ugyanis nehezen magyarázható meg. hogy a beruházási iroda műszaki ellenőre a vállalatnak szánt közvetlen figyelmeztetés* olyan naplóban eszközölje, mely nem kerül az érdekelt kezébe. _ H. D. csak a jövő évre szóló elgondolás, miszerint a tsz-gazdák fizetett szabadságban részesülnek. Ennek feltétele lesz az évi 220 — nőknél 150 — munkanap eltöltése a közösben. Az öt nap alapszabadság mellé minden, a közösben eltöltött öt év után egy nap pótszabadság jár. A bérezésnél az előző három hónap átlagát veszik figyelembe. Külön alapot képeznek a nyugdíjasok és a munkaképtelenek rendszeres megsegítésére. Ez egész évben mintegy 50 ezer forint és 50 mázsa búza lesz. Lehetővé válik, hogy minden nyugdíjast havonta 60—100 forinttal támogassanak. —i —el Mindegyik brigádvezető megkapta a jövő évi részletes tervet, hogy a gazdák megismerjék, megvitassák és már kész állásfoglalással jöjjenek el a még ebben a hónapban megtartandó közgyűlésre. önmagában véve ez is figyelmet érdemel a bajai Vörös Fény Tsz-ben. Érdekesebb, amit az előzetes terv tartalmaz. Az. hogy jövőre 600 hold lesz a kukorica, százzal több az ideinél. Fele vegyszeres, s ugyancsak fele sortrágyázott lesz. Mindkét módszer több mint öt mázsával növelte az idei átlagot. A két és fél ezer holdas gazdaság 180 hízómarhát, 500 sertést, 700 süldőt, tízezer pecsenyecsibét és több mint 15 ezer pulykát kíván értékesíteni Családi megbeszélés Nem túlzottak ezek a tervek? Egyáltalán nem, hiszen az idei jó gazdálkodás lehetséges továbbfejlesztéséről van szó, arról, hogy a mostani 14— 15 ezer forint körüli átlagjövedelmet stabilizálják és növeljék. A jövedelem készpénzfizetés szerint kerül szétosztásra, már ebben az évben is. Mégpedig a terméseredmények alapján! A normákat itt határozzák meg, nagy körültekintéssel, és figyelembe véve a földek minőségi eltérését is. Például a fűszerpaprikáért 60 forintot fizetnek mázsánként. Ám a gazdákat az ösztönzi igazán, hogy a terven felüli mennyiség fele — természetben vagy készpénzben — mint prémium kerül kiosztásra. Év közben, az egyes munkák elvégzése után, előleget is fizetnek. Nyilvánvaló, hogy az elosztásnak ez a módja feltételezi a családi művelést. A Vörös Fényben azonban ennél is tovább mentek: bevezették a családi tervezést. Ezen alapul a közös terv, s ez a magyarázata, < hogy a gazdák már most egyenHosszú sor az ablak előtt REGGEL negyed nyolckor a Kecskeméti Nagyállomáson — egyetlen pénztár van nyitva. Most futott be a busz. Az utasok taszigálva loholnak a várócsarnokba, de az ablak előtt már hosszú sor kígyózik; egészen a terem túlsó végéig ér. Aztán kigyullad a villany egy másik ablak mögött. Végre. Valóságos roham az ablak ellen. Szóváltás. Az utasok idegesek, a pénztáros is. Csak amikor mondja, hogy éjszakás volt, akkor csillapodnak le némiképp a kedélyek. Jól van, csak siessünk!. .. Azt az áldást viszont, amit a MÁV kapott... JOGOS, nem jogos? — ne vitassuk. Annyi bizonyos, hogy a Kecskeméti Nagyállomáson reggel 7 és 8 óra között a legsűrűbb a forgalom. Ekkor indul, érkezik a legtöbb vonat. Miért éppen ilyenkor van csupán egyetlen — s az éjszakás „beugrásával” is csak két — pénztár nyitva a hatból? Az állomásfőnökségen ezt felelték: Összesen hat pénztárosunk van a 24 órás szolgálatra. Az elszámolás idejével együtt több mint 8 órát dolgozik mind~ egyik. Ha egy megbetegszik, s ráadásul valaki szabadságon is van, nem tudják ellátni a szolgálatot. DE MIÉRT ne kezdhetnék Kecskeméten a nappali szolgálatot 7 órakor a pénztárosok? Erre már csak körülményes magyarázatot kaptunk. Pedig így — az éjszakás esetleges segítségével — három pénztár között oszolhatnának meg az utasok. Az állomásfőnökség tanácsa: meg lehet váltam a jegyet már előző nap az IBUSZ-nál, vagy korábban kell elindulni a vonathoz. Köszönet. Ebben igazuk is van. De hát éppen a MÁV né tudná, milyen drága az idő? S végeredményben mégiscsak a MÁV van az utasokért, nem pedig fordítva. M. L. Válasz cikkünkre Miért akadozott az építkezés?
