Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-13 / 268. szám
1965. november 13. szómba! 5. oldal Erdők karéjában néhány tucat ház. Országos főútvonal szeli ketté a pöttöm falut. Vágtában az autók utasai legfeljebb egy álmos pillantást vetnek az ablakon át: Milyen kedves! Csend, nyugalom, tiszta levegő!. .. A falucska alapítóit azonban nem a festői táj vonzotta ide, hanem a szükség. Munkáskéz kellett az erdők, a közeli birtokok urainak. Állandó munkát kínáltak annak, aki vállalta, hogy itt él, távol iskolától, mozitól, kocsmától, templomtól. Hogy nagyobb legyen a vonzás, épített az ONCSA is olcsón, részletre vásárolható házakat. Főleg ezekből áll a falu. Ideköltözött negyven éve vagy félszáz család. Csupa mezőgazdasági munkás. Kapások. Úgy is hívják ezt a kis telepet még ma is: Kapásfalu. Külön közigazgatása nincs, alig négy kilométernyire esik Lakitelektől, oda tartozik. Ugyanaz, $ mégsem ugyanaz Wem valamiféle városi kíván- csiskodás, de hát, csakugyan: hogyan is élnek az emberek ma ebben a se nem tanya, se nem község Kapásfaluban? Aki két-három évtizede járt erre utoljára, azt hihetné, hogy semmi se váltó:»tt azóta. Ma is olyanok, ugyanazok a házak. Illetve: csak egyetlen épület hirdeti a mát, a szép új iskola az erdő sarkában. Aztán tüzetesebb szemlélődés után észreveszi a látogató a villanykarókat is. Mindössze két éve van villany Kapásfaluban. A legnagyobb változást persze, felületi jegyek nem mutathatják. Azt, hogy nem idecső- diilt, s idekötött idénymunkások ma már a kapásfalusiak. Még akkor se, ha sokuk életformája hasonlít még a régihez: a férfiak többsége az állami gazdaságban vagy az erdészetben. esetleg a közeli kísérleti intézetben ugyanazt a munkát végzi, mint régen. Mégse napszámosok már, hanem állandó alkalmazottak, biztos jövővel — egyéb különbségekről a régihez képest nem is beszélve. Az asz- szonyok is palántáznak, kapálnák, gyümölcsöt szednek a tsz- ben, de mint gazdák, mert tsz- tagok. Kapásfalu lakói mégis sokat, nagyon sokat' megőriztek mindmáig a múltból. A bútort legtöbben kicserélték, az egykori egyszál kopott gúnyát levetették, de a fejekben itt is. ott is megült a régi gondolkodásmód. Az ifjúságpárti tanítóék A régi itt nem elsősorban a mélyre gyökerezett tulajdonosi szemléletben lelhető fel. Ebben a tekintetben a kapásfalusiak- nak nemigen akadt felszámolni- valójuk, hiszen úgyszólván valamennyien nincstelenek voltak. Ami a múltból megmaradt, azt úgy hívják, hogy: pillanatnak élés, bort szerető könnyelműség és szellemi restség. Akadnak itt persze jó néhány an, akik régen kilábaltak ezekből. Az idősebbek között Is. de legfőképpen a fiatalok. Így mondja — de nemcsak azért, mert fiatalpárti — az itteni tanító házaspár. Nem biztos, hogy Tábori Kálmán és felesége olyan szívesen jött ide hosszú évekkel ezelőtt, mint ahogyan most már maguk is hiszik. S nem gondolták azt se, hogy gyökeret vernek Itt. Hiszen egész gyerekkorukat városban töltötték. De idenőttek, s nem is akarnak már innen elszakadni. Azt hallottam róluk, tavaly a saját televíziójukat adták oda, hogy a tanítványaik nézhessék az iskolatelevízió adásait. Ez pedig itt nem csekélység. Az idén nyáron például elrgg^ott a készülék, s másfél hónapig nem jöttek a szerelők megjavítani. Kapásfalu (képletesen) messzebb van Kecskeméttől, mint Lakitelek. Csak egy kis bor... A Tábori házaspár, noha nem i tőkepénzes, év elején gyakran ! hitelezőjévé válik sok szülőnek, i Az állami gazdaságban, az erdészetben 10-én kapnak az em- ; berek fizetést. Van, akinek nem I tart ki a következőig. Szeptember elsején viszont indul a tanév. Táboriék ilyenkor megveszik a füzeteket aztán sok szülőtől csak fizetéskor kapják meg az árát. Miért van így? Itt talán kevesebbet keresnek az emberek? Nem. De az itteniek természetben kapták a járandóságukat, pénzhez ritkán jutottak, s csak kevéshez. Még ma se tudják beosztani. A fizetés előtti napokban gyakran már csak abból élnek, amit a kertecske megterem. Ha van pénz otthon, a gyerek zsebében is csörög, cukorra, csokoládéra. S itt ritkább a takarékos gyerek is. Kitől tanulják? Szeretik az itteniek a bort. S adnak ne mei vek a gyereknek is. A tanulmányi eredményben meglehetős biztonsággal nvomon követhető, hogy kit itattak otthon kicsi korától. Este üres a falu Mozdulatlan világ volna hát ez? Éppen nem. Nem akarom untatni az olvasót hosszú felsorolással, csak a leglényegesebbet említem a művelődés lehetőségeiből. Négy televízió van már Kapásfaluban, rádió talán minden házban. A lakiteleki könyvtárnak a tanítóék kezelésében levő fiókjából a megszállottak mohóságával olvassák a köteteket. Igaz, hogy inkább csak a mesét. De jó néhányan a munkahelyükön is vesznek már könyvet, s itt-ott egész mutatós kis házi könyvtár van. Mozit havonta egyszer hoz a művelődési autó, s olyankor még fizetés előtti napon is van pénz a házban, ha nem több, a belépőre félretett 2 forint 50 fillér. Színházba eljárnak az emberek Lakitelekre. A fiatalokat meg se lehetne kötni otthon, ha a szép új művelődési házban előadás, bál. vagy' más rendezvény van. Gyakran szinte kiürül Kapásfalu ilyenkor. Csak az idősebbek maradnak otthon. A fiatalok szinte fél lábbal vannak csak itt. Bl se tudnák képzelni már az életet esténkint a duruzsoló kályha mellett me- sélgetve, tétlenkedve. Szórakozni akarnak — ami akárhogyan is, végeredményben mégis csak azt jelenti, hogy ilyen vagy olyan fokú szellemi táplálékra vágynak. A régi falusi életforma szűk nekik. Nem minden házban van még például villany. Ahol öregek a lakók, ott többnyire megteszi a petróleum is. De a tanítóék tudnak olyan esetet, amikorkor a legényfiú addig nem nyugodott, míg a makacs szülök engedtek, s mégiscsak bevezettették a villanyt. . . .Trabant fordul a betonúira a kapásfalvi homokról. Kordik Istváné. Bányász, messze dolgozik innen. De nem azért vette csak a Trabantot, hogy hazajárjon. Apja, a tízgyerekes, népes család feje ágyban fekvő beteg évek óta. De hogy volt módja az egykori kapósnak utazgatni. Most meg már nem mehet, megrokkant. István fia Trabantot vett, hogy megmutogathassa apjának a világot... Mester I.ászló Mm az irodalmi színpadon Pereg a film. Osváth Mihály 71 éves kunszentmiklósi gazda Marikával, az unokájával beszélget háborús élményeiről. November 6. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepének előestéje. Az idős ember emlékezik... Képzeletében feleleveníti az I. világháború véres képeit. 1916. Proszkurovtól 20 kilométerre magyar lövészárok húzódik. Néhány elkeseredett magyar baka várja elcsigázva a háború végét. Osváth Mihály köztük van. Megsebesül és orosz fogságba esik. 1917. A Nagy Október napjaiban a foglyokat hazaengedik, ö néhány társával Pétervárra utazik, megismerkedik Leninnel és a forradalom vezetőivel. Változik a kép. miközben énekszámok, szavalatok elevenítik fel a dicsőséges forradalom eseményeit. Néger író ne mondjon igazat James Baldwin, a kiváló amerikai néger író a New York-i külföldi sajtóklubban tartott sajtóértekezletén azzal vádolta az Egyesült Államok külügyminisztériumát, hogy igyekszik megakadályozni darabjainak Európában való bemutatását. Baldwin elmondotta, hogy a külügyminisztérium több levélben „aknamunkával” vádolta meg őt, mert amikor külföldön járt, megmondta az igazat az amerikai négerek helyzetével kapcsolatban. (TASZSZ) 1944. november 1. Fekete köpenyes kozák lovasok rohama kavarja fel a kunsági puszta csendjét. Kunadacs felől — a letarolt kukoricaföldeken — ukrán gyalogosok törnek előre. Megkezdődik a község felszabadítása. .. Osváth Mihály másodszor látja október győzelmét. November 6-án este tartotta díszelőadását a kunszentmiklósi irodalmi színpad. A közel egyórás műsor cselekményének egy része filmen jé' -ódik. A kisfil- met a Kiskun Filmstúdió készítette. dr. Jakab László vezetésével. A forgatókönyvet Galambos Sándor általános iskolai tanár írta. Kovács Sándor t,rdekes művelődési kérdésekre keresett választ a megyei könyvtár. Azt kutatták, milyen mértékben igénylik a falusi asz- szonyok az olvasást, a művelődést. Kilenc község egy negyedévre jellemző adatait használták fel. Annak ellenére, hogy a 180 kérdőívből csak 124 érkezett be. a felmérés mégis hasznosnak bizonyult. A megfigyelések arra engednek következtetni, hogy legtöbbet a középkorúak olvasnak. Egy hónapra átszámítva körülbelül 3,5 könyvet. Ennek mintegy kétharmad részét a szép- irodalom teszi ki. Az a tapasztalat, hogy a falusi asszonyok szívesebben forgatják a magyar írók könyveit. Idegenkednek az ismeretlen, külföldi irodalomtól. Ez valóA gyilkos halála múlt hullámverései.” A nézőtéren komor felhőként gomolyog Beethoven zenéje, a vásznon különös fények gyulladnak, felzúgnak a repülőgépmotorok — a végzet elindul Prága felé. Huszonnégy éve, egy ködös, háborús éjszakán így kezdődhetett az a drámai fejezet, amelyet Heydrich meggyilkolása néven jegyzett fel a történelem. „A történelem nem számok és nevek sorozata” — jutnak hirtelen eszembe egykori történelemtanárom szavai. Menynyire igaz. Ez a gép és a belsejében kuporgó, angol táborban kiképzett cseh fiúk töprengő, ijedt vagy elszánt arca egyetlen óra anyagában sem szerepelt. Az előzményekkel néha túl mostohán bánunk, a következményekkel is. Beérjük egyetlen számmal, adattal: 1941-ben megölték a prágai náci helytartót, a gyűlölt és rettegett Heyclrichet. Kik ölték meg, miért? Kinek a kárára, vagy a hasznára történt ez a merénylet? — az idei moszkvai filmfesztiválon Aranydíjjal kitüntetett csehszlovák film megpróbálja felderíteni a „Heydrich-ügy” etikai, filozófiai hátterét, mai szemmel láttatni az akkori bonyolult ösz- szefüggéseket. A rendező Jiri Sequens mértéktartó egyszerűséggel, művészi biztonsággal sűríti a drámát. A történelem egyik legvéresebb korszakának élethűen rekonstruált kulisszái előtt a játék — valóban vérre hóhér, Heydrich mögött a nagystílű Canaris keveri sötét kártyáit. A minden hájjal megkent admirális nem is tagadja: a gyilkos halála a cseheknek „csak” dicsőség, neki tiszta haszon. És itt vetődik fel a film legizgalmasabb kérdése: érdemes volt-e ezért vállalni az iszonyú megtórlást, ezrek kivégzését, Lidice megsemmisítését. Miután a prágai ellenállók előreszámoltak a következményekkel, a merénylettel nem is értettek egyet. A vásznon egy lélekzetállító- an izgalmas lélektani konfliktus kezd kibomlani, aztán hirtelen belefullad a fegyverropogásba, a film első kétharmadától merőben elütő, izgalmas jelenetekbe. A merénylőket kínozza a tudat, hogy ártatlan lakosok ezrei lakóinak tettükért. De az önváddal együtt megjelennek a fasiszták is — egy áruló elvezette őket a merénylők rejtekhelyére — és kezdetét veszi az izgalom kedvéért hosszan elnyújtott öldöklés! Az utolsó részt leszámítva, merész kérdéseket boncolgató kitűnő film, A gyilkos halála. Kiegészíti, új, érdekes oldaláról világítja meg a közelmúlt történelmének egyik rettenetes epizódját. Az alkotók tehetségét, a színészek nagyszerű teljesítményét igazolja, hogy a film megrendítő élményét a félresikerült befejezés sem tudta elhomályosítani. V. Zs. Olvasó falusi asszonyok színűleg a nyelvismeret hiányára — és ebből kiindulva arra vezethető vissza, hogy nem tudják azonosítani a szereplőket a nevekkel. Mivel asszonyok, a családról. gyermekről, egészségvédelemről szóló irodalmat is nagyon szívesen tanulmányozzák. A könyvek mellett olvasnak folyóiratot és napilapot is. A legnagyobb az érdeklődés a Nők Lapja és a Képes Újság iránt. A napilapok közül első helyen a Népszabadság és a Petőfi Népe áll. Az olvasni szerető emberre igen nagy hatással van a televízió, Szeretne a látott témához minél több Ismeretet szerezni. A megkérdezett 124 olvasó közül csak nyolcnak van tv-je. De mint elmondották, a műsor. erősen befolyásolja őket a téma kiválasztásánál. A tapasztalat azt mutatta, hogy a vidéki asszonyok a háztartás és a gyermeknevelés mellett is fordítanak időt az olvasásra, és egyre jobban érdekli őket a komoly irodalom. Szeretnek olvasni, ez ma már falun is általános kulturális igény. Nagy szerepet játszik a könyvtáros személye is abban, hogy a parasztasszonyok eljutottak az olvasás szeretetéhez. A jó könyvtáros mindenben igyekszik segíteni olvasóit. Bár még igen sok a tennivaló a falusi könyvtárakban, ebből a felmérésből kiderült, hogy az általános műveltség és a világnézeti nevelés szintjének emelésben jelentős munkát végeztek a könyvtárosok. A FIATALOK ÉS ÖREGEK a változó világban megy. Nem lehet különbséget tenni az eredeti híradófelvételek és a megrendezett, színészekkel lejátszott jelenetek között. A határ elmosódik, a horizont kitágul: a bálvány-nyu- galmú, „zseniális”, de korlát^u „A történelem nem számok és nevek, hanem drámai események sorozata. Olyan drámai eseményeké, amiket nem szabad kívülállóként, közömbösen szemlélnetek, mert mindig a je’-mben érnek partot a közel
