Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-28 / 281. szám
T96S. aov«mf>er **, vasárnap S. js98a3 Ladánybenei kérdőjelek Az országút mentén nyújtózkodó két házsor, s két kis mellékutca — ez Ladánybene mai képe. Mivel a legközelebbi vasútállomás Lajosmizsén található, a községet buszjárat köti össze a külvilággal. A kétezer lakosú község lakóinak háromnegyed része ma még tanyán él, de hogy ez az elavult életforma itt is bomlófélben van, bizonyítja a tanyákról a községekbe települő családok egyre gyarapodó száma. A vonzás okai között itt is nagy szerepet játszik a korszerű vízellátás, a villanyvilágítás, a kultúrotthon, a mozi, a tv, a cukrászda, a gyerekek szempontjából pedig legfőképpen az iskola. A kommunális, a kulturális ellátottság kielégítő La- dánybenén. Viszont a statisztika azt is mutatja, hogy évről évre csökken a lakosság száma. Mi ennek az oka? Akikkel csak este találkozunk — Aki estefelé elvetődik a községi pártszékházba, nem egyszer hatvan-nyolcvan fiatalt is láthat. Nézik a televíziót, beszélgetnek. Van berendezett ifjúsági klubunk is, ahol rendszeresen összegyűlnek a fiatalok, akiket hét végén tánccal, műsoros rendezvényekkel várunk a községi kultúrotthon- ba. Sokan járnak ide a közeli falvakból, s természetesen a környező tanyavilágból is. Ezeket a szórakozó fiatalokat nappal nemigen lehet megtalálni 'a községben vagy a határban. Tóth Judit KISZ-titkár mondotta ezeket a szavakat, majd hozzáfűzte: — Sokan járnak Ladánybené- ről technikumba, középiskolába, iparitanuló-iskolába, még többen dolgozni Kecskemétre, Pestre, Lajosmizsére. Közülük sokan végül is másutt eresztenek gyökeret — Hogy miért? Mert az itteni kereseti és munkalehetőségekkel nincsenek megelégedve. Egy technikumot végzett, vagy érettségizett diák már fix fizetést kíván, a végzett ipari tanuló szakmájának megfelelő munkát, csak hát az efféle lehetőségek korlátozottak a községben. Vannak viszont egyéb lehetőségek, melyekről érdemes, szük- séaes szót ejteni. A föld is meghálálja Juhász Pál, a 820 holdas Rákóczi Tsz elnöke, maga is fiatalember, 32 éves. Amikor említettem neki a KISZ-titkár szavait, így válaszolt: — Évek óta érezzük a fiatalok hiányát, hiszen szövetkezetünkben egy gazdára 12 hold szántó jut. Az átlagéletkor megközelíti a 60 esztendőt, s harmincegy szövetkezeti gazda közül tizenegy már nyugdíjas. Pedig a mi földünk a jelenlegi létszám kétszeresét is el tudná tartani. Csak hát valakinek meg is kellene művelni... Van nálunk munka, s aki dolgozik, megtalálja a számítását, jobban, mintha másutt nézne kenyérkereset után. Ezután példákat sorolt a tsz- elnök. — Farkas Fábián és Hájas Feri fogatosok, vagy a jószággondozó Berki Jancsi és Hájas Béla igen szépen keresnek. A munkaegység, a háztáji föld, a részes művelés komoly jövedelmi forrást jelent számukra. A szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők előtt szinte korlátlanok a lehetőségek a szövetkezetben, mégis csupán két fiatalt tudtunk elküldeni mezőgazdasági szakmunkásképző iskolára. A jelenről folytatott beszélgetés után Fórián László elvtárssal, a községi pártbizottság titkárával, a perspektívákról, a jövőről váltottunk szót. — A Rákóczi Tsz-ben, az Erdei és a Hunyadi Tszcs-ben két-három éven belül termőre fordulnak az új telepítésű szőlők és gyümölcsösök. Ezek azonban csak akkor lesznek jövedelmezők, ha a műveléshez elegendő kézi és gépi munkaerőt tudunk biztosítani. A község és a gazdaságok vezetői valameny- nyi mezőgazdasági szakág, s általában a mezőgazdasági termelés belterjesebbé tételén fáradoznak. Ebben a munkában a fiatalok részvételére is számítanak. Csak összefogással lehet... A riportunk elején említett népességcsokkenés sokat foglalkoztatja nemcsak a község, hanem a járás vezetőit is. Helyesen látják, hogy az egyetlen kiút csak a mezőgazdasági termelés jövedelmezőbbé tétele lehet. Érmek megvalósítása azonban azoktól is függ, akik egyelőre nem a szülőfalujukban, hanem másutt keresik a megélhetést. Bubor Gyula Me ff jegyzés Lehetne néhány plakáttal több... A Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezésére a Magyar Televízió az idén ismét műsorra tűzte a múlt évben nagy sikert aratott téli mező- gazdasági szakfilm-sorozatot, amelynek első filmjét „Fertőző állatbetegségek” címmel november 25-ér este közvetítették. A Kiskunhalasi Gózon István Művelődési Ház a városi tanács mezőgazdasági osztályával közösen ez évben is megszervezte a szakfilm-sorozat kollektív megtekintését és a film vitáját, amelyhez minden alkalomra központi előadót hívnak meg a művelődési házba. Érdekességként azonban meg kell említeni, hogy a szakmai körökben nagy érdeklődésre, látogatottságra számító szakfilmsorozatot propagáló plakátokból csak egyetlen példány érkezett a művelődési házba. Mivel éppen ez évben pusztított a város területén és környékén a fertőző száj- és körömfájás, úgy gondoljuk, hogy ez az első előadás a plakátok segítségével sokkal nagyobb publikációt érdemelt volna. Javasoljuk: ne takarékoskodjanak ennyire az olyan plakátokkal, amelyek szintén hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szakfilmek vetítésének híre minden érdekelthez eljusson. Czakó Ferenc gam. Én azonban, mikor csak tehettem, az óvárosban csavarogtam. Egyik este házigazdám Zóga bácsi azzal fogadott, hogy a televízió közvetíti a nyugatnémet—svéd világbajnoki mérkőzést. Együtt néztük végig az egész családdal. — Ez a mi legfőbb szórakozásunk, a televízió — mondták a háziak. Úgy látszik tényleg nincs semmi új a nap alatt — gondoltam — s az otthoni televízióelőfizetők jelentek meg lelki szemeim előtt. • — Azt hittem, Dubrovnik után már nem jöhet semmi szép, semmi új. S jött. Szarajevó. Az ősi város meglepett szépségével. Már a vasútállomás is meglepetés volt. Modem vonalú, nagyszerű elrendezésű, különleges. A vonatok az állomás „padlásán” közlekednek. Természetesen csak képletesen. Az állomás épületének ugyanis az emeleti része van egy magasságban a hegyoldalba vágott vasútállomással. A város éppen ébredt, amikor megérkeztünk. — Gyerünk egy szállodába — javasolta kísérőnk. — Ott mo- sakszunk, aztán jólesik majd a finom reggeli. A köztársasági szkupcsina információs irodájának bájos munkatársnője segített rajtunk. Egy telefon, egykét kedves szó és a szoba rendelkezésünkre állt. pedig nagy volt a zsúfoltság. Szarajevó a minaretek városa. Negyvenegynéhány áll belőlük mindenfelé a városban. A legtöbb a régi piac körül. Maga a piac is egy kis Közel-Kelet a kísérőnk, amikor 6:ák óta bo- maga bazárjaival, tarka árusai- lyongtunk a piacon, s a sok né- val, különféle kézművesek külön zelődéstől a szemUnk is fájt utcácskáival. Kapható itt min- már, hát még a gyomrunk az den, nagyszerű szőlő, háziszőt- éhségtől. — A vá’ogatott fut— Dubrovnik — tengerpart. tes. remekbe készült kávés- findzsák, régi kardok, olajmécsesek. s ki tudná felsorolni, mi minden még ezenkívül. A piac központjában a középkori dub- rovniki köztársaság követségéből átalakított étterem, métervastag falakkal, alacsony vasajtókkal, bolthajtásos, alacsony termekkel, s a legfinomabb boszniai ételkülönlegességekkel Mi mégsem itt kóstoltuk meg a híres csebabcsiesat. hanem néhány utcával odébb. Hogy miért? — Tudjátok, hol sütik a legjobb csebabcsicsát? — kérdezte ballista csebapcsicsa-vendéglőjében. Megkóstoltuk, s valóban finom volt. Két nap alatt, amíg ott tartózkodtunk, nem is tudom hány adagot ettünk meg. * Milo jove Jankovies nevét szinte az egész országban :s- merik. Pedig nem híres sportoló, még csak nem is valami neves tudós, vagy feltaláló. Azazhogy tudósnak tudós, csak éppen nem tudományos intézetben dolgozik. Milovoje Jankovies a föld szerelmese és a föld tudósa. Egyszerű parasztember. Kis Tolvaj négy keréken HARMINCÖT tanút hallgatott meg a bíróság, több szakértő mondta el véleményét, s az ügyben készült irattömeg súlya meghaladja a két kilót. A vádlottak — három fiatalember — ma már, mint jogerősen elítéltek töltik büntetésüket. Az általuk elkövetett cselekményeket felsorolni szinte lehetetlen. Az elsőrendű vádlott, Horváth Balázs, Kecskemét, öz utca 2. szám alatti lakos például tizenegy rendbeli különböző bűntett miatt került a vádlottak padjára Nem maradt azonban sokkal mögötte másik két társa, Máté János és Horváth István ugyancsak kecskeméti lakosok sem. A főbűnösnek. Horváth Balázsnak a két társával elkövetett lopásai, jogtalan kocsihasználat, kerékpárok, motorok leszerelése csak a „mellékeset” jelentette. Cselekményei nagy részét a Budapesti Rádiógépgyár Kecskeméti Telepén követte el, ahol raktárosként dolgozott. No, nem hosszú ideig, hiszen 1955-től 1965 júniusáig összesen kilenc munkahelye volt. Tizennyolc éves korában, 1958-ban elkezdett motorkerékpárokkal, autókkal „foglalkozni”. A hét év alatt közel húsz járművet vett, illetve adott el rövid használat után. A BRG- ben — kb.: egymillió forint értékű anyaggal — három raktár kezelését bízták rá, de alkalmazásakor erkölcsi bizonyítványt nem kértek tőle. Bár, büntetve még nem volt, a gyár vezetőségének ez a hanyagsága felbátorította. S mivel a későbbiekben is ezt tapasztalta a fiatal ráktáros, kihasználva az ellenőrzés lazasságát, illetve hiányát, dézsmálni kezdte a közös va- gyont. A GYÄR PORTÁJÁN csak azoknak a táskáját nézték meg, akik gyalogosan közlekedtek. Horváth Balázs pedig saját kocsijával állt be az üzem területére. Amikor hazafelé indult, rendszeresen megpakolta a csomagtartót, lopott, sikkasztott. Két év alatt, vagyis 1962 jaföldecskéjén maga gazdálkodik, mert fiai már rég elhagyták az apai házat. Az egyik mérnök, a másik tanár, a harmadik meg éppenséggel más szakmát választott — hentesmester. Egyedül maradt hát az öreg, de nincs is szüksége túl sok segítségre. Kicsi a föld, amelyen dolgozni kell, nem is olyan szántóföldféle. hanem egy valóságos kto tudományos kertgazdaság. Nincs olyan mezőgazdasági kiállítás az országban, ahonnét Jankovies legalább egy aranyérmet ne hozna el valamelyik terményével. Az ő kertjében terem a legszebb körte, az ő földjén a legszebb paprika. De termel ő mindent, azaz nem is termel — hosszas kísérletezéssel kialakít. — Honnan ez a nagy tudomány? — kérdezőm. Milovojé Jankovies 1500 kötetes mezőgazdasági szakkönyvtárral rendelkezik. Állandóan a könyveket bújja, folyton új eljárásokat kísérletez ki. S az eredmény: sok-sok első és más díj, megbecsülés és öreg napjaira még dicsőség is. A szövetkezet legfőbb tanácsadója, amolyan helyi szaktudós, aki nem rejti el tudását, eredményeit, örül, ha minél többen élvezik azt, minél több embernek segít jobb életet teremteni. Sokfelé jártam Jugoszláviában, sok emberrel találkoztam, sok barátra etttem szert. Mindről, mindenről nem is lehet megemlékezni. Akikről és amiről írtam, csak emlékeztetnek a többire is. Sza bó Béla nuárjától 1964 február elejéig, amíg az említett gyárban dolgozott, összesen több, mint 17 ezer forint értékű árut „fuvarozott” ki a kapun autóval. Ez-k között a legkülönbözőbb tárgyak szerepeltek: villanymotor, 120 forrasztópáka, 20 fűrésztárcsa, 500 méter kábel, 32 menetvágó, 34 különböző esztergakés, tűzőgépek, transzformátor, tolómérce. magnószalag stb. A lopott holmi nagy részét a házkutatás során megtalálták Horváth lakásán. EZEK HALLATÁRA nyomban arra gondol az ember, hogy miféle raktár az, ahol nem tűnik fel, ha ennyi mindent ellopnak? Nem volt leltározás a két esztendő alatt? De volt, csak azt maga Horváth végezte. A tárgyaláson pedig „védekezéseképpen előadta, hogy az elsikkasztott áruk többletként jelentkeztek. Még ha igaz lenne is ez, újra csak az előbbi kérdést tennénk fel: micsoda rend van abban a raktárban, ahol ennyi a „többlet”, és milyen az ellenőrzés, ha azt minden további nélkül el _ lehet „gurítani”? Vagy az autó önmagában megbízhatóvá is teszi azt, aki benne ül? Elemezgethetnénk most Horváth Balázs családi körülményeit, de egy huszonöt éves embernek — aki mellesleg anyagilag nyilván jól szituált, hiszen nem mindenkinek telik kocsira — ilyen cselekményeire lehet-e mentökörülmény az, ha például a szülei nem foglalkoznak vele. Egyáltalán nem, hiszen Horváth a BRG kapuin kívül két társával együtt is komoly bűncselekményeket követett el. olyanokat, amelyekről egy tízéves gyerek is tudja, hogy tilos! Kerékpárokat, motorokat loptak. Másfél évvel ezelőtt, 1964. július 27-én éjszaka például Máté Jánossal három bűntettet is elkövettek. Az AGROKER Kecskeméti Telepéről kerekeket loptak. Ugyancsak éjszaka szereltek le motorokról különböző alkatrészeket. A kecskeméti Nagykőrösi utca több házának villanyórájából kivették és elhajították a biztosítékot, felborítgat- ták a szemetes tartályokat. De megtette Horváth Balázs azt is, hogy amikor 1964. február 18-án a Kecskeméti Kéziszerszámgyárban munkaviszonyba lépett, az ekkor kapott munkaruhát még azon a napon a bizományiban eladta. De a bűnlajstromon szerepel például a robbanóanyaggal való visszaélés bűntette is. A lakásán megtalált öt darab töltet — a szakértő véleménye szerint — egy híd fel- robbantásához is elegendő lett volna. A KECSKEMÉTI Járásbíróság ítélete a november 10-én megtartott másodfokú tárgyaláson emelkedett jogerőre. Ezek szerint Horváth Balázst háromévi szabadságvesztéssel és háromévi közügyektől eltiltással sújtotta a büntetőtanács míg Máté János egy év két hónapi börtönt és két év közügyektől eltiltást kapott, Horváth Istvánt pedig egy évre ítélte a bíróság és kétévi időtartamra eltiltotta a közügyek gyakorlásától. G. S. Életmentő Ez év májusában a hároméves Oláh Erzsiké a Sajó vizébe esett. Boczki József, a Borsodi Szén- bányászati Tröszt berentei bányaüzemének dolgozója látva a veszélyt, habozás nélkül a folyóba vetette magát és a kislányt kimentette. Életmentéséért a kazincbarcikai városi tanács kibővített végrehajtó bizottsági ülésén nyújtották át részére az „Életmentő emlékérmét” és ezer forint pénzjutalmat.
