Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-04 / 260. szám

w

1965. november I. csütörtök:

5. oldal

Alit mond a tudós

az élet keletkezéséről

Az emberek érdekében

Két angol tudós ismertette azt az elméletét, hogy az élet, az eddigi feltételezésekkel ellentétben, nem a tengerben, hanem a szárazföldön indult meg.

A primitív organizmusokkal végzett életfelfüggesztő kísérleteik szerint, ez az elmélet sokkalta valószínűbb a „klasszikus felfogásnál”, amely a tengerek „szerves tápleveseit” tartja az élet kialakítójának.

A két angol tudós szerint a tengerben csak erősen oldott alakban vannak meg a táptalaj követelményed, amelyek között

a komplex molekulák olyan reakciókat fejthetnek ki, hogy élő rendszerekké fejlődhessenek. Ennél sokkalta koncentráltabb viszonyokra van szükség és ezek megtalálhatók védett szárazföldi eresztékekben, ahol felváltva szárazság és nedvesség uralkodik. A kiszáradás, a két tudós szerint, félbeszakítja az élet kialakulásának folyamatát, de korántsem szünteti meg, hiszen köztudomású, hogy sokfajta egészen primitív organizmus elviseli a szinte teljes dehidrációt is. (MTI)

Cipeli a kutya a papucsot

BARÁTOM legényfia jutott hozzá a valahol — feltehetően a fővárosban — kéziratként forgalomba hozott nyomtatott papírdarabhoz, amely a „Cipeld kutyám..cím alatt, s violin- kulcsok, hangjegyek közt, nyolc- soros versikét tartalmaz. (Már amennyiben — függetlenül a tartalomtól — elegendő a vershez. hogy a sorai rímeljenek.)

„Vidám es-tam csárdás” — hirdeti a „mű” felirata, csupa nagybetűvel feltüntetve egy nevet is, amelynek viselője nyilván a szerző; bár az nem derül ki. hogy a dallamot, a szöveget, vagy mind a kettőt szülte-e — SALLAY MISI.

A dallam miatt nem szólnánk szót sem. Ha csárdás, pláne, ha „es-tam csárdás”, ám legyen.

DE A SZÖVEG! Azt hiszem, néhai jó Pósa Lajos bácsi, a nem éppen magas színvonalú műdalok szövegelője is megfordulna a sírjában, ha olvasná. Mert — a helyesírásra vonatkozóan is „eredeti” módon — aszongya, hogy; „Cipeld kutyám a papucsot a szádban! — Annak vettem, aki eped utánam. — Aki ellát, téged kutyám csontokkal. — Engem pedig ci- picupi, csókokkal!”

Épületes, nemde?! Hát még a második versszak! Ihaj-tyuhaj: „Cseresznyefa bontogatja virágát, — Hej. de érzem a szerelem hiányát. — Most is csókért kacsintok a szemedbe — Ha megy. megy, ha nem megy akkor cseresznye!”

A poéta, ha ebben a „csontos” szövegben mindenképpen gyümölcsöt is akar szerepeltetni, az | utolsó szó helyett nyilván ezt óhajtotta írni; alma! így lett volna — legalább is a huligánok körében — értelme. — A rím viszont így erősen csorbát szenvedne. Meg különben is, az ide kívánkozó gyümölcs előfordul már jó néhány dalban. Például: „Alma a fa alatt...” stb. Minek az almát annyiszor futtatni, nem igaz?! Az a gyanúnk is támadt, hogy a nyelvhelyességgel és egyebekkel hadilábon álló szerző az utolsó sornál egy harmadik gyümölcsre gondolt. A meggyre. Csak nem tudja, hogy azt két gy-vel kell írni.

MI MEG azt nem tudjuk: miként lehet az ilyen zöngemé- nyeket — nincs rajt’ a papíron, hogy hol — kinyomtatni? S főként: terjeszteni? Illetve, vannak elképzelésednik ezekre vonatkozóan. Lehetséges, hogy valamelyik nyomdász — a fővárosban, vagy másutt — „fusizva” örökítette meg Sallay Misi nagybecsű művét. (Mondják: a fusizás — másutt is — jó mellékkereset.) Egy-egy „es-tam csárdás” előtt, a néhány lityi bor után pedig már nem nehéz a nyakába sózni a kedves vendégnek.

Hogy terjedjen országszerte, mint a nátha, pofon csapva többségünknek azt a törekvését, amellyel küzdünk a giccs ellen.

HOGY RtJGJA MEG a macska az egészet, — miközben cipeli a kutya a szájában azt a papucsot!

Tarján István

Nyilván amikor az előadások témáját összeállították, elvetette a súlykot valaki, az illetékesek közül. Az istenhátamögötti orgoványi tanyai iskolában legújabb irodalmunkról szóló előadást tervezett. Az előadást — 30—40 ember előtt — meg is tartotta az előadó. Azaz csak tartotta volna. Mert . a tanyai élet kilátástalanságában fuldokló hallgatók közbekiabáltak:

— Arról beszélne inkább, mikor lesz orvosi rendelő?

— A házi boltról beszéljen!

Vagyis magyarán: a helyi

problémákról és azok megoldásáról. A saját gondjaik enyhítéséről elsősorban.

Tizennégyezer hold Orgovány tanyavilága, háromezer ember él ezen a hatalmas területen. Négyszázötven tanya, hat iskola. A lakosság kétharmada tanyán él, tegyük hozzá: csaknem zömében a régi, tipikus, nyomasztó tanyai viszonyok között. Testben-lélekben távol a világtól, sokszor a járható utaktól is messze.

Ez az az állapot, aminek lehető felszámolását a helyi nép- frontbizo.ttság napirendre tűzte — az emberek érdekében.

Sikerül-e vajon?

A próbálkozások már megindultak. Az első eredmények némi biztatást adnak, de további segítségre van szükség a párttól, a társadalmi és tömegszervezetektől, közös gazdaságoktól.

I szép terv. Mégis remélik: nem hal el végleg. Reménykednek ebben, mert a Honvédkórház- j hoz fordultak és kérték: nem akadna-e — biztosan akad! —

J fölöslegessé vált rendelő- és I várószobabútor, berendezés a nagy kórházban, a kicsi tanyai rendelő számára. Esetleg a j Megyei Kórházban? A két említett intézmény vezetősége, átérezve a tanyai emberek nagyon nehéz helyzetét, nem tudna vajon a nemes terv segítségére sietni?

Mert nemcsak a Rákóczi Tszcs területén volna ez a lehetőség, hanem a Kossuth Tszcs területén is akadna helyiség. Csak éppen hogy addig nem célszerű tárgyalni, amíg a berendezés nincs biztosítva.

[ megvan neki a havi 40 ezer forintos forgalomra. Ezen a vidéken is áldás ez a házibolt!

4.

3.

2.

„Mikor lesz orvosi rendelő?”

Jogos a kérdés. Gubacsi doktor — és a többi népfronti vezető — kezdeményezésére elkezdődött a Rákóczi Tszcs területén egy tanyai orvosi rendelő szervezése. A gazdaság vezetősége helyiséget adott és vállalta, hogy a rendelő fenntartásáról gondoskodik. A doktor saját gépkocsiján hetente kétszer kimegy oda és ellátja azt az 1200 embert, akinek üdvére szolgálna ez a rendelő. Híre ment a szép tervnek és a bizalom igen nagy volt iránta.

De a felszerelés, a berendezés. .. Ezen halódik jelenleg a1

„A háziboltról beszéljen!”

Jogos kívánság ez is. A hatalmas kiterjedésű tanyavilágból nehéz bejönni a faluba sóért, cukorért, mindenféle háztartási cikkért. Nyomasztó a kérdés így, megoldatlanul. A helyi népfront ezt is célba vette és némi eredményt már el is könyvelhet. Eddig két helyen van az orgoványi tanyavilágban „házibolt”.

Üj fogalom, ezzel még nemigen találkoztunk. Ez a kettő a prototípus. Mi a „házibolt”? Afféle bizományi szatócsüzlet, ahol mindenféle ház körül szükséges holmit meg lehet vásárolni, élelmiszertől a petróleumig.

Igen ám, de egy ilyen házibolt csak alig-alig jövedelmező az fmsz számára. A népfront, a helyi szervek és a földművesszövetkezet tudta ezt, mégis megcsinálták. A kargalai bolt már egy éve működik és igen jól bevált. Szűcs István, a bolt vezetője, sok vesződséggel és fáradsággal megkeresi a pénzét. És a környéknek tetszik a bolt, hálásak érte az emberek.

Csak négy hete, hogy a Kossuth Tszcs területén megnyílt a másik tanyai bolt. A tszcs építtette a helyiséget, Biliczki András pedig elvállalta a bolt vezetését. Saját lovasfogatán fuvarozza ki a bizományba adott árut és minden reménye

J.GOIQVANOV

DOKUMENTUM -R-EQ CNVE

XXII.

Roscsin kifordította az aktatáskát, megrázta, csak úgy hullott belőle a por. Kezével belenyúlt, végül, egészen mélyen, a fenekén, rátalált egy kis csomagra, amely beleoszorult a táskába. S máris az asztalon hevert néhány, kis betűkkel teleírt papírlap.

— Nézzen csak ide — mondta mosolyogva Szófija Tolcsinsz- kajának — ez itt már nem kó- tapapír. A szomszédoknak is megmutatta.

— De hiszen ez rejtjeles írás — mondta az egyik szomszéd- asszony rémülten. Ügy fogta a papírt ujjahegyével, mintha mérgejkígyót fogna.

A házkutatást folytattuk...

— Azt hiszem, ma nem játszik a Szpartak — mondta Vo- roncov, s így remélem, hogy Borisz Kuprin nem fogja az óráját nézegetni, vagyis mindent nyugodtan átbeszélhetünk. Ideje. hogy levonjunk bizonyos következtetéseket.

— Téved, a Szpartak játszik ma, csakhogy Tbilisziben —rezzent fel Kuprin, s pontosan ez a körülmény végzetes szerepet játszik Anatolij Prohorov életében.

— Véleményem szerint — folytatta Voroncov — nemcsak Prohorovról kell beszélnünk, hanem Kuznyecovról. Inozem- cevről, Sabolinról is. Amíg Prohorov mellettük van. tovább csúszhatnak lefelé.

— Hova csúszhatnak tovább? — tiltakozott Kuprin. — Egy ember, aki honvédelmi vállalatnál dolgozik, és nem elég, hogy nem tartja be a legelemibb szabályokat, ami a munkájával és a titkos okmányokkal kapcsolatos, hanem még tudatosan át is játssza azokat az ellenség kezelje. Sabolinnak tudnia kellett, hogy Prohorov el akarja adni a tőle kapott adatokat!

— És mégis — szőtte tovább komótosan a beszélgetés fonalát Voroncov —, és mégis nézzük csak meg, ki is ez a Sabolin? Egy huszonhat éves fiatalember. Apa nélkül nőtt fel. Pedig a fiúnak nagyon-nagyon fontos az apa. Szovjet iskolát, szovjet egyetemet végzett. Hogyan válhat ellenséggé? Kuznyecov is sok mindent átgondolt a lágerekben. Most dolgozik. Felesége, lánya van. Meg kell néznünk az emberek lelkét, ki kell tapasztalnunk. hogy mennyire beteg e? a lélek, ki lehet-e gyógyítani. Ne siessünk a végkövetkeztetéssel. Majd a nyomozás elénk tárja az összes adatot és tisztán fogunk látni. Megállapítjuk, ki mennyire részes a dologban. S akkor majd a törvény eldönti, milyen mértékben bűnös Sabolin. Inozemcev és Kuznyecov. Talán kevés olyan esettel találkoztunk már, amikor az első pillantásra teljesen elveszettnek hitt ember a szó szoros értelmében újjászületett? Beszélgettek velük, nem egyszer, nem kétszer, munkát kaptak, tanácskoztak a rokonaikkal, barátaikkal, a Komszomollal, a pártszervezetekkel — és az ember kicserélődött. Nem mindjárt, persze, eleinte hitetlenkedett, gyanakodott, de aztán megértette: segíteni akarnak rajta és nem dutyiba dugni.

Hosszú ideig beszélgettek, de Prohorovról szó sem esett.

Kuprin végül nem tudta magába fojtani a kérdést;

— És mi legyen Prohorowal, Alekszandr Nyikolájevics? — kérdezte Voroncovtól.

— Érdeklődtem utána Ja- roszlavlban — hangzott a válasz. — Prohorov Moszkvába akar jönni, azt hangoztatja, hogy súlyos beteg, orvosi kivizsgálást kér. Berakták a katonai kórházba, de meggyőződésem, hogy szimulál. Egyszerűen attól fél, hogy elveszti a rejtekhelyeit, a nagy nehézségekkel megszervezett kapcsolatait... — Voroncov elhallgatott, majd hozzátette: — Tegnap jártam a katonai főügyész helyettesénél. Megvan a

végzés Prohorov letartóztatására.

*

... A különleges rendőrségi Volga 150 kilométeres sebességgel száguldott a műúton. Kuprin elől a sofőr mellett, Roscsin és én hátul. A gépkocsi mellett száraz, őszi színeket játszó erdő suhant el.

— Mire gondol, Roscsin elvtárs? — kérdeztem csöndesen.

— Mindig rágondolok — fordult felém Roscsin —, és magamra. Elvégre egykorúak vagyunk. Én bevonultam negyvenben, a flottához, ö ott ült Rigában az exarch ánál. Az Északi Flottához kerültem. Ott sebesültem meg. Elmondok majd egyszer valamit Északról, egy egész regényt! De nem, nem regényt kell írni a mi fiainkról, hanem hőskölteményt. Aztán a Komszomolban dolgoztam. Majd, amikor a Csekához kerültem, újra tengerészekkel voltam együtt. Tudja, hány barátom van a Baltikumban? Nem felejtenek él, soha. Tudja-e, milyen jó az, ha az emberre visszaemlékeznek? De azért, valahogy mégis igazságtalanság, hogy már negyvenkét éves vagyok...

Csodálatos templomainak napfényes hagymakupoláival fogadott Rosztov városa. Olyan kék volt az égbolt, amilyen még tavasszal is csak ritkán. Kis étkezdében ebédeltünk meg. Kuprin vajaskenyereket készített a visszaútra.

(Folytatása következik)

Látszólag nem nagy dolgok ezek. Itt, a helyi népfrontszervezetben hasonló „nem nagy dolgok” megoldásán törik a fejüket Somogyi Andrásék. Mert többen vannak itt a község tanyavilágának sorsáért felelősséget érző emberek. Ez a kollektíva: Magó Ferenc tanácselnök, dr. Gubacsi László orvos, dr. Vass Antal állatorvos, Szelei Zsigmond tanár, aztán Benedek Zoltán, a Rákóczi Tszcs főkönyvelője és kint a tanyán több pedagógus: Bakcsi Anna a kápolnai iskolánál, vagy Bán Mihályné az alsójáráson. Az egésznek mozgatója; Somogyi András iskolaigazgató. Nyughatatlan emberek. Felelősséget érző vezetők, ök alkotják itt a népfront magvát.

Egy érdekes és vonzó példát említenek: az idei május elsejei felvonulást. A tanyaviláj minden részéből bejöttek az emberek a községbe, feldíszített fogatokon. Meglepődtek a vezetők. Sok megbántott ember él itt a tanyavilágban, akiket az ötvenes évek első felében sebeztek meg az elhamarkodott és elvétett intézkedések. A népfront mozgósított a május elseje megünneplésére, és a szép szóra, íme, milyen szép eredmény született! Sokáig nem felejtik el ezt a felemelő ünnepet, ' amikor együtt volt az egész falu.

Ámde... Ahogy a világ halad, ahogy fejlődik a technika, a tanyavilág is szeretne már valamit kapni a fejlődésből. Nehéz kérdés. Mivel a tanyavilág létével még huzamosabb ideig számolnunk kell, nem lehet előle kitérni. És az orgoványi népfront nem is tér ki. Tanyai népfrontkörökön keresztül megpróbálja a nagyon nehezet: felserkenteni a népet.

A 15—20 tanulót foglalkoztató tanyai iskoláknál pislog a petróleummécses, egyelőre itt jönnek össze egy-egy ismeret- terjesztő előadásra. Ha híre megy, hogy orvos, állatorvos, esetleg földrajzszakos tanár tart előadást, seregestül és messziről jönnek. Nagy a kulturális éhség, nagy az érdeklődés. Áldozatot hoz á hallgató és az előadó egyaránt. De hogy itt a legújabb magyar irodalmat ismertessük, ahhoz előbb még más — sürgős! — problémákat kell megoldani.

5.

Jó hallani, hogy a közös gazdaságok vezetői mennyire készségesek a segítésben. Gudmon János, a Kossuth elnöke, szív- vel-lélekkel népfrontember, de a többi is első szóra odaáll a jó ügy mellé. Ha arról van szó, hogy a tanyavilág gondjait enyhítsék, problémáit megoldják, nincs egyetlen visszahúzódás, egyetlen elzárkózás. Még csak egy példát: két tanyai iskola hamarosan villanyhoz jut — a közös gazdaságok segítségével és jóvoltából.

Amikor itt az eszmei irányelvekről beszélnek, ilyen és hasonló dolgok jutnak a cselekvő emberek eszébe. A tanya világ problémáinak megoldása elsősorban az ottani emberek gyötrő gondjaitól való szabadulást jelenti. Gond tól-baj tói mentesült ember, az eredmény láttán, szívesebben eszmél rá a mi politikánkra, útmutatásunk helyességére.

Az orgoványi példa vonzó hatása ebben van: kevés beszéddel cselekedni a tizennégyezer holdon négyszázötven tanyát számláló elmaradt világ érdekében.

Balogh József