Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-26 / 279. szám

g. oldal 1965. november ’6, píntet Vcndcaiink SZÉLES ÚTON 17 éves. Már nem sok választ­ja el attól, hogy elmondhassa magáról: „Az egész világot be­jártam.” Nyáron a spoletoi fesztiválon, Perugiában, Bécsben és Luzern- ben adott koncertet. Mesteré­vel. Enrico Mainardival együtt Salzburgban is fellépett, majd Pablo Casals meghívására a svájci Zermattban járt. Kecskeméten november 29-én. hétfőn lép fel harmadszor Perc­nyi Miklós, a fiatal, világhírű gordonkaművész. Mihály András gordonkakoncertjével. Ezt a mű­vet nemrég felvették a rádió­ban is. Kecskeméti szereplése előtt Párizsba utazik, ahol szonátaes­tet ad Szűcs Lóránttal. Ez lesz a bemutatkozó hanyversenye a francia fővárosban. Utolsó simítások Régi vágya teljesül Tabdi községnek: befejezés előtt áll az új művelődési otthon, amelyet egymillió háromszázezer forin­tért építtet a község. Az új művelődési otthont december elején adják át rendeltetésének. Képünkön: Pillér József a nagy­terem ajtaját festi. TÖBB MINT KÉTEZREN vet­tek részt a kecskeméti járásban az ideológiai munkával foglal­kozó pártrendezvényeken és ke­reken háromszázan mondták el véleményüket a helyi politiká­ról, a közvetlen feladatokról. Általános tapasztalat, hogy a viták őszinte nyílt légkörben zaj­lottak le. Bátran állíthatjuk, hogy az utóbbi idők legjobban sike­rült pártrendezvényei voltak ezek a taggyűlések. Maga a té­ma is izgalmas, hiszen ízig-vérig mai. mindenkit érdeklő. A ta­nácskozásoknak nemcsak a helyzet felmérésében, a kérdé­sek tisztázásában, hanem a jö­vő kijelölésében is nagy szere­pük volt. Hozzájárult a sikerhez az is, hogy a járási pártbizottság min­den erővel igyekezett segíteni az alapszervezeteknek. Huszonegy járási pártbizottsági aktivistán kívül a községekben mintegy százan tevékenykedtek a tag­gyűlések előkészítésén — a vá­lasztott szervek tagjain kívül. Így sikerült elérni, hogy a tag­gyűlések éppen nem szorítkoz­tak egyszerűen az irányelvek ismételgetésére, hanem az irány­elvek útmutatása alapján a he­lyi viszonyokat, a sajátos hely­zetet, a pártszervezet működése területén tapasztalható valósá­got tárták fel. Valamennyi párt­rendezvényen ott volt a felsőbb pártszerv képviselője is, aki se­gített a vitatott kérdések meg­értetésében és tisztázásában. A legsikerültebb rendezvé­nyek között említhetjük a Ti- szakécskei Vegyszer Gyáregy­ség taggyűlését, a bugaci ösz- szevont taggyűlést, az izsáki kibővített pártbizottsági ülést, ahol mindenütt sokkal több volt a felszólaló, mint egyébkor. Hadd hozzunk fel csak egyet­len példát arra, hogy konkrét intézkedések is követték a tag­gyűléseket: Lajosmizsén felve­tődött, miért nincs még mindig a dobozüzemnek pártalapszer- vezete. Hiszen ez a gyáregység gyorsan fejlődik, s ma már szá­zon felüli a létszám. Azóta meg­alakult a dobozüzemben a párt- szervezet hat taggal és három tagjelölttel. EHHEZ HASONLÓ eleven reagálást a bírálatra is lehet ta­pasztalni számtalan helyen és sokféle kérdésben. Kiemelnénk itt még egy figyelemreméltó ta­pasztalatot: Nem egy helyen esett szó a taggyűlésen arról, hogy az utóbbi időben divat felnagyítani a hibákat Pedig ha vannak is hibák — s abban mindenki egyetért, hogy küz­deni kell ellenük — a jóindu­latú, józan szemlélő előtt el­törpülnek a mindenirányú fej­lődés mellett. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy ideológiai munká­val, az emberek nevelésével való törődést mindinkább köte­lességüknek tekintik a párton- kívüli gazdasági, állami és tö­megszervezeti vezetők is. A ve­zetőségi ülésekre és a taggyű­lésekre őket is meghívták, s ez igen hasznos következmények­kel jár. Nemcsak azért, mert részt vettek a vitában, hanem azért is, mert érezték, milyen nagyok a feladataik a tudat- formálásban, a demokratizmus fejlesztésében, a munkaerkölcs javításában, általában az alko­tó, bizakodó és tiszta légkör megteremtésében. Időszerű volt tisztázni a vezetők ilyen irányú feladatait, hiszen nem egy he­lyen az utóbbi időben csak „termelési mutatókban gondol­kodtak”. Kiegészítette a tag­gyűlések ilyen irányú hatását a j járási tanács kommunista szak-' emberei által kezdeményezett értekezlet a szövetkezeti veze­tők részére. Itt 150 elnök, főag- ronómus és főkönyvelő hallgat­ta meg a tájékoztatót. Hasonló nagyszabású akció­kat szervezett a járási KISZ- bizottság, tájékoztató előadások hangzottak el a párt és a KISZ- propagandisták, valamint az is­kolaigazgatók részére is. BÁRMENNYIRE sikeresek voltak azonban ezek a taggyű­lések, a sok hasznos vita, a számtalan hozzászólás, az ele­ven érdeklődés mégsem érné el célját, ha csupán egyszeri fel­adatnak tekintenék a kommu­nisták az ideológiai irányelvek­kel kapcsolatos teendőket. A legnagyobb eredmény az, hogy a további munka egyik fontos feladata továbbra is a tudat- formálás. Ezt mindenütt han­goztatták. Ebben a szellemben folytak le például az azóta megrende­zett pártnapok. Jó néhány párt- szervezetben hosszú idő óta nem tartottak ilyet. Most azonban már az első kezdeményezések igen nagy érdeklődés mellett folytak. Volt olyan pártnap, ahol a résztvevők száma elérte a kétszázat, összesen 65 helyen jelentek meg a járás által ki­jelölt és felkészített előadók. A pártnapok fele a tanyákon zaj­lott le. Korai volna még az irányel­vek hatását, eredményeit fel­mérni. Annyi azonban máris látszik, hogy fontos politikai és ideológiai kérdésekben erősö­dött az egység a pártszerveze­tekben. Többet politizálnak a párttagok, megnövekedett az érdeklődés' a pártoktatás és az önképzés iránt, fejlődött a vi­takészség, a bírálat. Magatar­tásbeli hibák ellen is bátran szót emelnek egyes elvtársak, nem indulatosan, szenvedélyek­től vezettetve, hanem pártszerű körülmények között. AZ IRÁNYELV EK megisme­rése azt jelenti, hogy jobban értjük a nevelés feladatait. Ez a járási kulturális tervek célki­tűzéseiből is kitűnt. Most a megvalósításon, az elvek érvé- j nyesítésén van a sor. Horváth Ignác Kisfílm a krími pártküldöttség látogatásáról A megyei Filmstúdió tízper­ces kisfilmet készített a krími pártküldöttség látogatásáról. Éj­jel-nappal dolgoztak rajta és így a vendégek búcsúztatásakor már be is mutatták. A filmet orosz nyelvre szinkronizálták és a küldöttség külön kérésére az őket legjobban érdeklő terme­lési ágról, a szőlő- és gyümölcs- termesztésről is van benne egy rövid, szakmai ismertetés. A filmet a Krímbe látogató megyei pártküldöttség, mint ajándékot vitte magával. Vizsgáznak a tanárok — Milyen munkaártalmakat ismer, és mit tud megelőzésük módjáról? — Hogyan történjék a gépek balesetmentes, szak­szerű kezelése a politechnikai órán? ... Ilyen és ehhez hasonló kér­dések hangzottak el a minap a Kiskunhalasi Járási Tanács székházának egyik termében, ahol a pedagógusok ezúttal nem vizsgáztattak, hanem maguk vizsgáztak — méghozzá munka- védelmi ismeretekből. Tizenöten ■adtak számot tudásukról a há­romtagú bizottság előtt, mely­nek tagjai dr. Rupnik János já­rási főorvos. Kovács Szilveszter járási szakfelügyelő és Szat­mári Júlia, a pedagógus-szak szervezet járási munkavédelmi felügyelője voltak. — Eddig még nem fordult elő baleset a halasi járás általános iskoláiban — magyarázta Rasz- tik Mihály, a járási tanács ta­nulmányi felügyelője. — Ám, ez nem jelenti azt, hogy nem áll fenn bizonyos esetekben a veszély, ezért tesznek vizsgát a munkavédelmi ismeretekből a járás általános iskolai pedagó­gusai közül az igazgatók, igaz­gatóhelyettesek és a politechni­kai tanárok, oktatók. — A tananyag igen sokrétű. Például a mezőgazdasági szer­számok helyes használata, vagy a vegyszerek káros hatása elleni védekezés, az elektromos áram veszélyei, a munkahely és a személyi higiéniával kapcsola­tos tudnivalók stb. A vizsgán arra is súlyt helyezünk, hogy a pedagógusok a gyakorlatban is alkalmazzák az elsajátított anyagot. A Zasstava-gyárban Jugoszláviai riport ii. It ír fi írói inkább gyógy­szertárnak nézné az ember, mint autógyárnak. No, termé­szetesen —• momunentális gyógyszertárnak. Csak a bejárat előtt ácsorgó sok-sok Zasztava és Fiát sejteti, hogy mégiscsak van köze ennek a hosszan el­nyúló, sok-sok ablakos műhely­palotának az autógyártáshoz. —i A csarnok hossza 500 mé­ter, szélessége 180 méter... — Köszönöm, ennyi elég — szakítottam félbe Mitrovics Szlo- bodan gépésztechnikust, aki vál­lalkozott rá. hogy megismertet mindazzal, ami lényeges egy ilyen fejlett, modern nagyüzem munkájában. — Kezdjük talán az elején. Hogyan született a gyár, a nép­szerű Zasztava, ahogy szerte Jugoszláviában és sok-sok más országban ismerik? — Nem is olyan régen ezen a helyen volt Abesszínia... — Nono, Abesszínia talán mégiscsak Afrikában volt és van! — Bocsánat — mosolygott el­nézően a íeketebajuszos, jóképű technikus. — Ez az Abesszínia Kragujevác cigánynegyede volt. Amolyan dimbes-domibos város­széle. Aztán fiatalok érkeztek ásó- val-lapáttal. Meg különféle gé­pek: földgyaluk, markolók, te­herautóik. A lakókat új lakásba telepítették, a viskókat lebontot­ták és megindult a dombok és völgyek kiegyenlítése. — A műhelycsarnok helyén 10—12 méter mély szakadék tá­tongott. A fiúk előtt azonban nem volt akadály. Mint ahogy később az építkezés során sem. Itt minden az ő kezemiunkáju- kat dicséri. A csarnokban lemezdü­börgés, hegesztőpisztolyok puf- fogása, marógépek sikolya fo­gadja a látogatót. — Tudják, hány alkatrészből áll egy gépkocsi? — kérdezte Szlobodan barátunk. Szégyen­kezve vallottuk be, hogy bizony fogalmunk sincs róla. — Nem baj — nyugtatott meg a mosolygó technikus. — Sok ezerből. A lényeg, hogy a sok ezer 55 százalékát itt az üzemben állítják elő. A többit más jugoszláviai vállalatok szál­lítják. A karosszéria természetesen, az üzemben készül. Hatalmas 400, 600 és 1000 tonnás prések — Az üzemből fedett függő az öltözőkbe és rezeg a prések alatt a padló­zat? Csak most figyeltünk fel er­re. s kissé értetlenül álltunk a jelenség előtt. Ezer tonna súly vágódik rá a lemezre, szorítja a formák közé és még csak meg sem rezdül alattunk a talaj. — Légpárnán állnak — kap­tuk meg a felvilágosítást. Hallottunk már légpárnás autóról, hajóról, sőt köszörű­gépről is (ez éppen magyar ta­íolyosőkon jutnak a munkások az étterembe. vonatkozásban igen modem — büszkélkedett technikus kísé­rőnk. Erről a későbbiekben is meg­győződhettünk. A szerelőműhely szalagrendszere, az anyagmozga­tás megszervezése, a festés és szárítás — tehát a munka min­den fázisa a lehető leggazdasá­gosabb és legtermékenyebb. Az üzem öt és fél ezer dolgozója évi 43 milliárd dinár értéket termel. Minket természetesen, a személygépkocsi gyártása érde­As üzem nemcsak személy­autót gyárt. Különféle szállító gépkocsikat is előállítanak: men­tőautó, furgon, kisautóbusz, ki­sebb teherautók, terepjárók — mintegy 25 féle — is készül a gyárban. Nemcsak Jugoszláviá­ban, de sok más országban is sokfelé találkozunk a híres 77,- jelzésű kocsikkal. S mindezeket a fiatalok gyá­rában a fiatalok gyártják. Erre íülön büszkék: a gyár dolgozói­nak átlagéletkora 30 év körül van. A dolgozóknak több mint a fele 23 évnél fiatalabb! — Mi, nem félünk a fiatalok­tól — magyarázta Mitromcs Szlobodan és azonnal saját pél­dájával bizonyított, i: j 'nélkül is elég bizonyíték volt az, amit saját szemünkkel láttunk. Min­denütt, az egész üzemben csak fiatalokkal találkoztunk, idős embert nem is láttunk. A fiatalok gyárát az ifjúság építette és az ifjúság is vette birtokba. Nem vallanak szé­gyent! Szabó Béla Következik: Meglestem egy város ébredését. alakítják, formázzák a lemezek­ből az egyes részeket. — Érzik, hogy semmit sem keit a legjobban. — Jelenleg naponta 120 Zasz­tava 750-es kerül le a szalag­ról. Ez a körülbelül évi 40 ezer kocsi az, ami már gazdaságos. Hozzákezdtünk az 1300-asok gyártásához is, és már naponta 10—30 darab készül el. * lálmány), itt pedig találkoztunk a légpárnás présekkel. — A mi üzemünk minden

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom