Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-04 / 260. szám

1965. november 4, csütörtök 3. oldal Ezernyolcszáz tv és kisgép havonta a Két nap a javítási idő a Ismét lesz telefonügyelet Felkészült a csúcsforgalomra a GELKA Egyre hosszabbak, hűvösebbek az esték. Jólesik a szoba ba­rátságos melege és ha még a televízióban is szórakoztató mű­sor van, akkor kellemesen telik az idő. Előfordul azonban, hogy a műsor ugyan jó, a készülék viszont vibrál, recseg, dudál, szóval mindent elkövet, csak azt nem, amit kellene. — Vajon mikorra javítják meg? — vakarja ilyenkor a fe­jét a bosszús tulajdonos. — Két napon belül — adja meg a választ Palotás Ferenc, a GELKA kecskeméti kiren­deltségének vezetője. Ügy gon­doljuk, hogy ez a felelet minden tv-tulajdonost megnyugtat. De hogy még jobban tudja érté­kelni a javítási idő rövidségét, elmondjuk azt is, hogy havonta átlagosan 1800 televízió és ház­tartási kisgép fordul meg a GELKA javítóműhelyében. A decemberi csúcsforgalom idején pedig ennek a többszöröse. Ta­valy például 4500 javítás esett az év utolsó hónapjára. A megyeszékhelyen kívül a környező községekben és a ta­nyavilágban is dolgoznak a kecskeméti kirendeltség dolgo­zói. A vidéki javításokat nehe­zíti, hogy mindössze egy gép­kocsi áll rendelkezésükre, de a jó munkaszervezés eredménye­képpen a külső területeken is lényegesen csökkent a rendelési idő. Az előzetes tájékozódás sze­rint tehát nem lesz fennaka­dás az idei év végén sem. Mint Palotás Ferenc elmondta, ismét működni fog a telefonügyelet is. A munka meggyorsításához j természetesen a tv-tulajdonosok segítségére is szükség van. A GELKA dolgozói azt kérik, hogy a bejelentett időben tar­tózkodjanak otthon a megren­delők, így ugyanis nem veszte­getik felesleges „sétálgatással” az idejüket a szerelők és több idő jut az igények kielégítésére. . Holman Péter „ Keresztmetszet" a jövedelmezőségről A sertés- és a sxurvasmarha-tenyésxtés eredményei és gondjai a bajai járásban Az első Szerdán a vakok állami in­tézetében: átadták rendelteté­sének az intézet új részlegét, a több mint száz fiatalt befogadó kollégiumi épületet. A több mint ötmillió forin­tos költséggel létrehozott kol­légium az első ilyen intézmény hazánkban. 118 vak fiúnak és leánynak nyújt korszerű elhe­lyezést és ellátást, s teszi lehe­tővé, hogy mint ipari, illetve középiskolai tanulók vagy fő­iskolai hallgatók, zavartalanul, eredményesen folytathassák ta­nulmányaikat. Jóváhagyta a jövő évi költségvetési tervezetet a megyei tanács Nem egy közös gazdaság van a bajai járásban, ahol az éves bevétel nagyobb hányada az állattenyésztésből származik. Mondhatni, ez a fő termelési ág a megye déli részén. így tehát döntően meghatározza a gazdák jövedelmét is. Nem mindegy, hogy milyen költségekkel jár az állattartás, s az sem, hogy milyen méreteket ölt egy-egy gazdaságban. A járási tanács vb mezőgaz­dasági osztályának munkatár­sai nemrégiben alapos felmé­rést készítettek az állattenyész­tés helyzetéről és gondjairól. Megjelölték a szükséges tenni­valókat is. Érdemes szemügyre venni a fontosabb megállapítá­sokat. A dekák h aí ványoxódásu Legjelentősebb a marha- és a sertéstartás. Főleg az utóbbi. A távlati tervekben leginkább ez áll nagy „felfutás” előtt. Ter­mészetesen a létszám csak olyan mértékben növelhető, amilyen Ez azt jelenti, hogy a hízók 26 nappal később érték el a kívánt súlyt, mint korábban. Az eb­ből származó többletráfordítás a járásban: több mint ötmillió forint. Lám, a néhány deka mekkora hatványozódásra ké­pes! Egy kiló súlygyarapodásra át­lagosan 5,1 kiló — a tavalyinál fél kilóval több — abrakot hasz­náltak fel a tsz-ek. A többlet- kiadás megközelíti a kétmillió forintot. Költséges „takarékosság“ Az első fél év végén 13 327 szarvasmarha volt a tsz-ek kö­zös állományában. Ebből a te­hén kevés híján négyezer volt. Ami az utóbbit illeti — főként a száj- és körömfájás következ­tében — kisebb csökkenés mu­tatkozik. A fejlesztés egyik útja két­ségkívül a mostaninál olcsóbb takarmánytermesztés. Ám olyan olcsó takarmányozást nem lehet elképzelni, hogy az alacsony nagymértékben nehezíti az épí­tési kapacitás és többféle épí­tési anyag , hiánya. Majd az ál­landó bizottság nevében indít­ványt tett a második ötéves tervben végzett községfejleszté­si munka összesített értékelésé­re és jutalmazására. A vitát követően a megyei tanács egyhangúan elfogadta a jövő évi költségvetési és köz­ségfejlesztési tervezetet. A továbbiakban dr. Varga Jenő javaslatot tett a megyei tanács 1966. évi munkatervére vonatkozóan, majd a megye ta­karmánytermelésének és állat- tenyésztésének fejlesztéséről szóló tanácsi határozat-tervezet elfogadását indítványozta. A ta­nácsülés a jövő évi munkater­vezetet elfogadta, a tervezetet pedig határozattá emelte. Ezt követően Takács Sándor (Kecskemét), Merlinger Gyulá- né (Fülöpszállás) Retek J. Pál- né (Bácsalmás), Rózsa Imre (Solt), és K. Szabó Sándor (Izsák) tanácstagok jelentettek be interpellációt. Végezetül a soron következő tanácsülés idő­pontját határozta meg a megyei testület és döntött annak napi­rendjéről. ütemben nő a férőhelyek száma és a takarmánytermesztés ho­zama. Év végére ötezer koca a közös gazdaságokban — a józan számítások szerint ez a létszám elérhető. Tavaly az egy kocára j®tó szaporulat 11,9 malac volt. Több is le­hetett volna, ha a takarmányo­zásban, az almozásban. s álta­lában a gondozást illetően nem mutatkoztak volna alapvető hi­bák. A tavalyi sertéselhullásból származó kiesés — csak a ta­karmányköltséget számítva — megközelíti az egymillió forin­tot. Tsz-tagonként ez 266 forint jövedelemcsökkenésnek felel meg. A közös gazdaságok több mint 38 ezer hízott sertés átadá­sára szerződtek az idén. Az első félévben 16 és fél ezret adtak át. Az elemzésből az is kide­rül, hogy a hízókénti napi súly- gyarapodás 42 deka volt, a ta­valyinál hét dekával kevesebb. tejhozam ne legyen ráfizetéses. Az első félévi tejtermelés a 42 ezer litert sem érte el, s a napi istállóátlag 4,7 liternek felel meg. De ez néhány gazdaság­ban — a katymári Vörös Csil­lag, Üj Élet, a madarasi Dózsa, a bácsszantgyörgyi Ezüstkalász Tsz-ben — a két liternek is alatta van! Nem csoda, ha e gazdaságokban a tejhozam ér­téke a gondozók munkabérét sem fedezi. Vannak persze ki­emelkedő eredmények is: a fel- sőszentiváni Üj Élet Tsz-ben 8,3, a tataházi Petőfi Tsz-ben 9 literes az istállóátlag. Ha a többi közös gazdaság is az ezt megközelítő hozamról adna .szá­mot — s ez megoldható —, évente összesen 7—8 millió fo­rint többletbevételre tehetnének szert. A szövetkezetek 1746 hízó- marhát értékesítettek az első félévben, több mint öt mázsás átlagsúllyal. A napi súlygyara­podás átlagosan 75 deka. Az erre felhasznált 4 kiló kemé­nyítőértéket fél kilóval növelni lehetne, s ennek következtében a hizlalási idő; is 14—15 száza­lékkal megrövidülne. A gazdaságiknak arra ' kell törekedniük, 'hogy átlagosan a napi 90 dekás súlygyarapodást érjék el. Megtakarítást nem a takarmány rdennyiségének csök­kentésével, hanem az olcsóbb előállítással és a megfelelő ösz- szetétel alkalmazásával lehet elérni. És csakis akkor, ha pon­tosan betartják az etetés idejét, s nem változtatják naponta a takarmányféleséget. Már egy-két sxásalék is... A gazdaságok törődjenek a gondozók munkakörülményeivel is, s úgy szervezzék az állattar­tást, hogy egy-egy gondozóra minél több jószágot lehessen bízni. A majorokat mielőbb el kell látni a legszükségesebb be­rendezésekkel: villany, víz. ta­karmánykeverő stb. Az áliatok kor- és súlycsoportjának meg­felelően állítsák össze a takar« mányok adagját. Nem mellőz­hető a gondos számítás sem, fő­ként a fiatal állatok fehérje­igényét illetően. A takarmány­termő területeket az állattartás szükségletének és fejlesztésének megfelelően kell kialakítani. Egyes gazdaságokban a pillan­gósokat még a nyár folyamán feletetik. A hideglevegős széna­szárítást is kevés tsz alkalmaz­za, holott a fehérje megóvásá­nak ez az egyik legbiztosabb módja. Sok gazdaság még nem rendelkezik a ventillátoros szá­rítóval, s ennél is furcsább, hogy jövőre sem tartanak rá igényt. Rendkívül fontos — állapítja meg a felmérés —. hogy a gaz­daságok jövedelmezővé tegyék az állattenyésztést. Már egy-két százalékos javulás is milliókkal növelheti a bevételt. H. D. (Folytatás az 1. oldalról.) képpen a különböző fejlesztési feladatok megvalósítására ter­vezett kiadások is emelkednek. A községfej lesztési alap ki­adási tervezetét részletezve töb­bek között kiemelte, hogy az eddigieknél nagyobb mérték­ben kerül előtérbe az egészség- ügyi és szociális létesítmények építése. A megye út- és járda- hálózatának bővítése céljából az útépítésekre 146,7, a járda- hálózat bővítésére pedig 82,8 százalékkal magasabb a terve­zett ráfordítás, mint az 1965. évi. Borbély Lajos pénzügyi osz­tályvezető végezetül hangsú­lyozta, hogy mind a költségve­tés, mind a községfejlesztés jövő évi tervei tükrözik a la­kosság széles rétegeinek akara­tát, igényeit, törekvéseit és ál­dozatkészségét is, s az előter­jesztést — a kiadott határozati javaslattal együtt — elfogadás­ra ajánlotta. Ezt követően a vitára került sor. Benei Sándor, a megyei pénz­ügyi állandó bizottság elnöke afeletti megelégedésének adott kifejezést, hogy a jövő évi költ­ségvetési tervezet összeállítása helyesen tükrözi az állandó bi­zottság javaslatait, kezdemé­nyezéseit, következésképpen a megye lakosságának vélemé­nyét. Emellett a tervszerűség, élethez való alkalmazkodás te­kintetében a múlt évinél is na­gyobb célratörést és szakszerű­séget tükröz. A továbbiakban kifejtette, hogy noha a költ­ségvetés és a községfejlesztési alap együttesen tekintélyes ösz- szeget biztosít a tanácsi keze­lésű utak és hidak felújítására, az a célt szolgáló állami támo­gatás csökkentése nem szolgál­ja a takarékosság szempontjait. Búza Dezső, a megyei köz­ségfejlesztési állandó bizottság elnöke a most tárgyalt költség- vetés végrehajtásával kapcso­latban — az idei tapasztalatok alapján — néhány problémára irányította a figyelmet. Neve­zetesen, hogy a célkitűzések — főleg a kisebb értékű — léte­sítmények — megvalósítását Rendszeresen megjelenik a bajai szociális otthonban né­hány, kedves mosolyú fiatal- asszony és ilyenkor ismét érez­hetik a család, a gyerekek sze- retetét azok a gondozottak is, akik öregségükre magukra ma­radtak. A Finomposztó Válla­lat vöröskeresztes brigádja vállalta ezt a szép, valóban szocialista emberhez méltó fel­adatot már évekkel ezelőtt. A munkacsapatban dolgozók zöme családanya és férjről, gyerekekről kell gondoskodnia a napi munka után. Pihenőide­jükből lopják el az öregeknek szentelt órákat ezek az asszo­nyok, mégsem érzik terhesnek. A brigád közös kasszájából — minden fizetéskor összeadnak néhány forintot — még apróbb ajándékokra: meleg harisnyá­ra, édességre, egy-egy szál vi­rágra is futja. A vöröskeresztes-név arra utal, hogy mindannyian tagjai az üzemi vöröskeresztes szerve­zetnek és a véradónapokon ál­talában ők állnak a sor elejére. Munkájukról röviden csak ennyit mondunk: a kezük alól kikerülő exportáru minősége ellen még a külkereskedelmi vállalatok árgus szemű minő­ségi ellenőreinek sem volt ki­fogásuk soha. Nem akarjuk el­sietni a dolgot, de minden re­ményük megvan arra, hogy idén negyedszer is elnyerik a szocialista címet. Az év végi értékelésnél — az elmondotta­kon kívül — bizonyára azt is javukra írják majd, hogy no­vember 7-e tiszteletére külön vállalást tettek: a nemrégiben bevezetett új exportcikk gyár­tására tanítják meg a szövődé fiatal dolgozóit. Képünkön négy asszonyt mu­tatunk be a kiváló brigádból. Balról jobbra: Mátyási Ferenc- né, Simon Ilona, Hornyák Já- nosné és Bisztricky Mihályné. A VÖRÖSKERESZTES BRIGÁD

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom