Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

JLz egész fahl 'feWohßuti amikor Windschieber Ru Qi hazalátogatott Nyugai-Né metországból. Kiöltözve érke zett, mint ama szólásbeli István azon a bizonyos egyházi ünne pen, s a Chevrolet dugig vol tömve bőröndökkel, meg a né pes rokonságnak szánt ajántíé kokkal.

Lett is nagy vendégjárás < Windschieber famíliánál. A ro konság roppant büszke volt Ru dira. Hogyne! Hiszen jövöget nek mostanában sűrűn házi messzi idegenbe szakadt honfi társaink, csupán ebből a faluba is vagy fél téeszre való embei távozott kilenc éve Nyugatra, i alig van már olyan, akit visszc ne húzott volna a szíve legalább egy kurta hétre. Hanen eddig csak Volkswagenen, esetleg „Béemwén”, s legfeljebb ha Opelen húzta őket a szívük. De Chevroleten? Így még nem jött közülük látogatóba senki!

— Micsoda karriert csinált a Rudi! — mondogatták az emberek esténként a kiskapuban.

— Hiába, odaát más világ van, ott tudhassa az ember, mér’ dolgozik.

— Jól tette, hogy disszidált

— vélekedtek mások. — Neki aztán igazán érdemes volt. Emlékeztek, milyen nehezen boldogult itthon?

— Nehezen hát! — mondta Flinkhand Szepi az embereknek.

— Mert Rudi egy széltoló. Lusta, dologkerülő fráter volt világéletében!

De a többiek letorkollták:

— Szepi, neked azért jár a szád, mert esz a sárga irigység. Lehet, hogy a Rudi nem törte magát a brigádotoknál a trágyahordásban. de csak azért, mert okosabb, mint ti. Érezte, hogy ö többre hivatott. Olyan mun- Icában megállta volna a helyét, ahol az eszét használhatja.

— Az eszét? — cöccögött Klugerkopf Hanzi. — Hogy oda ne rohanjak! Egyszer a lábára ejtette a zsákot. Erre könnyű munkát kért. De olyan hülyén csalt, hogy az első nap elpofoztuk a mázsától.

Ám hiábavaló volt minden ellenvetés. Igaz ugyan, hogy csak a volt brigádtársak szánlak szembe az általános rajongással. A sokkal népesebb rokonság viszont nem- győzött áradozni Rudi erényeiről. Hogy milyen jó fiú. S hogy menynyire szereti véreit, vagyis hát milyen bőkezű. De hiszen teheti is, mert odakint jó világ van, megfizetik a munkát, s aki tehetséges és szorgalmas, az könnyen boldogul.

4 falu népe pedig buzgón helyeselt.

— Hiába! — csóválta a fejét a tsz elnöke is, amikor Rudi benézett hozzá a második héten. — Hiába, Amerika úgy látszik mégiscsak a lehetőségek hazája.

— Dehát a Windschieber úr Nyugat-Németországban él, Pav- lincsák elvtárs! — szólt közbe ti párttitkár.

— Akkor úgy látszik Nyugat- Németország is Amerika — rántotta össze dacosan a szemöldökét az elnök.

Rudi diadala tehát teljes volt.

Eleinte úgy nyilatkozott, hogy így hónapra tervezi a szabad- iágot. Szemmel láthatóan jól érezte magát, fürdött a rokoni izeretet, a rajongó barátság, $ íz általános irigykedés fényében. Kiváltképp emelte közérzetét, hogy éppen nem eredménytelenül csapta a szelet Ri- ieg szomszéd lenhajú, bociszemű leánykájának, a büszke, szép Jolinkénak. Jolánba a legszebb lány volt hetedhét halárban. Mindeddig nem talált magához méltó legényt a faluban, de most Rudi eleganciája, nagyhangú beszámolói, s nem utolsósorban a csillogó Chevrolet valósággal elkápráztatták. Rudi már az első szombaton elszállította a meseautón a Ri- ieg famíliát papástul, mamástul, Jolánkástul a Balatonra.

Jolinkénak bármikor csak ki kellett ejtenie a száján, hogy:

Paizs Éva: Kohász

Új köntösben jelenik meg a megye irodalmi, művészeti és tudományos időszaki foKiskunság

szabadulás ünnepe. A széppróza, a versek és a Fórum rovat tanulmányanyaga zömmel ehhez illeszkedik. A kötet anyagának nagyobbik felét a megyei felszabadulási pályázat díjnyertes művei adják.

Rendkívül érdekes és szervesen kapcsolódik egymáshoz Joós Ferenc 1944 októberéből keltezett naplója Kecskemétnek a felszabadulás előtti utolsó heteiről, s a dr. Weither Dániel tanulmányából közölt részlet, amely a szabad élet első lépéseit mutatja be a város életében. Izgalmas olvasmány mindkettő, s kitűnően egészítik ki egymást. Joós Ferenc naplója szubjektív élménysor. Dr. Weither Dániel tanulmánya pedig tömören, tárgyilagosan, talán éppen ezért szuggeszt ív, meggyőző

kozat sem.

Mindent összevetve, a Kiskunság idei kötete egységesebb színvonalasabb az eddigielvnél. Nagy hibának tartjuk azonban, hogy a felszabadulás ünnepére szánt szám féléves késéssel látott napvilágot. Jól mutatja ez, hogy mennyire esetlegesen jelenik meg ma még a Kiskunság.

Állítjuk pedig, hogy igenis van érdeklődés iránta. Nemcsak az értelmiség, hanem a fiatalok körében is. Ez az érdeklődés a mának szól természetesen, nemcsak az irodalomnak. Egyre többen kísérik figyelem- a mai élet ezernyi arculatát, s ebben tekintélyes helyet foglal el a szőkébb haza. a megye művészeti és tudományos élete iránti érdeklődés. Nem lehet elkekomolyabbak a szándékai, ; megesküdött a Chevroletre. hog% még az ősszel visszajön Jolinkéért.

flauem a harmadik hét kö- " zepén váratlanul meggondolta magát. Egy reggel beállított a Rideg portára, hogy indulnia kell tüstént vissza.

Az apósjelölt nagyon elcsodálkozott.

— Baj van a gyáradban? — húzta félre a vőjelöltet. Mert úgy tudta, hogy Rudinak valami műszerészüzeme, vagy nagyobb műhelye van odakint.

— No, baj azért nincs — mondta kitérően Rudi.

—• Akkor hűt? — futott végig a hideg az öreg Rideg hátán.

— Az a helyzet — mosolyodon el kesernyésen Rudi —, hogy elfogyott a pénzem. Már amit magammal hoztam,

— Édes fiam — sóhajtott megkönnyebbülten a reménybeli após. — Adok én!

— Hát nem is tudom, elfogadhatom-e? — habozott a férjnekvaló. — Legfeljebb addig, míg megjön a pénzem, De higgye el Fati, nagyon kínos ez nekem.

— Hadd el fiam — legyintett Rideg. — Tudok várni. A mi postánk, tudom úgyis, mindig a legrosszabbkor késik. A múltkor mesélték, hogy a szomszéd községben valakinek akkor vitték az esküvői dísztáviratot, amikor már a keresztvizet csorgatta a pap az ifjú pár első gyerekére.

Rudi tehát megkapta a csinos kis summát. De mégse maradt a hónap végéig.

Az egyik napon a leendő após nagy örvendezéssel fogadta.

— Nézd. most jött a levél! Holnap megérkezik Feri fiam Hamburgból!

— A Feri7 — vágott meglepett képet az ifjú.

— A Feri. Nahát, ha már odakinn nem hozott össze benneteket a sors, legalább itthon újra láthatjátok egymást!

fje másnap délután, amikor ** ifj. Rideg Ferenc befutott, Rudi már a hetedik határban járt.

— Apus — kérdezte Feri —. nem járt itthon a Rudi?

— Dehogynem! — villant huncutul a papa szeme. —Nagy újság van. Mindjárt szólunk neki.

— Annak ugyan aligha! Tehát mégis csak jól láttam a megyeszékhelyen egy Chevroletben. Akkor fordult be a nagytemplom sarkán a pesti útra.

— Hogy került cda? Épp most? — ámuldozott idősb Rideg Ferenc.

— Mondtátok neki. hogy jövők? — fogott gyanút az ifjabb.

— Persze. Még tegnap, amikor megjött a leveled.

— Akkor értem — hümmö- gött az élénkeszű fiú. És elmeI Ju}, de meleg van'! — már ste hanták is a városba, a legszebl cukiba fagylaltozni. A másodih héten már táncolni jártak esténként kettesben, ugyancsak c városba. De mit bánta ezt akkor már Rideg atya. Hiszen Rudi a balatoni kirándulás allcal- mával kijelentette, hogy a legsélte, hogy Hamburgban együtt dolgoztak a tavasszal. De csak rövid ideig, mert a főnök hamar megunta Rudit, és kitette a szűrét. Sehol sem tud az megmaradni — mondta Ferenc. Aztán a múltkoriban találkoztak, Rudi már kapatos volt és dicsekedett, hogy jó munkát talált. Beszélt egy pasival, aki szép pénzt kínált neki, ha hazalátogat, Magyarországra. Biztatta Rudi őt is, hogy majd be- protezsalja a pasinál. De neki nem volt kedve ilyen gyanús butihoz.

— Te! Rudi csak nem kém?

— kiáltott a kétségbeesett családfő.

— A, egy ilyen alak? Még magyarázta is. hogy ne féljek, veszélyes dolgot ő sem vállal, csak grasszálni kell itthon. Így mondta: propagandát, csinálni a nyugati életformának. De nekem az se kellett, jól megvagyok a gyárban is.

f\ te szerencsétlen! — ^ jajdult fel a megcsúfolt atya. — Miért nem írtad meg ezt előbb?! Dagadtra verem! Becsapott, kifosztott, pénzt kért kölcsön, erős a gyanúm, hogy elcsábította a húgodat! Gyerünk utána!

— Utolérni ezzel az ócska Volkswagennel? — legyintett lemondóan a tárgyilagos Ferenc.

— Egy Chevroletét?

Mester László

rüini, elodázni az ilyen irányú igények kielégítését. Hiszen az ország legnagyobb megyéje vagyunk, nagyon sajátos arculattal, sokrétű gazdasági élettel. Tízezer értelmiségi, hétezer tanácstag él a megyében. Ha csaik rájuk hivatkozunk is — pedig ez mindenképpen igaztalan leszűkítés volna — akkor is nagyon kevésnek tűnik a mostani ezer példány.

A Megyei Képeskönyv példája mutatta, hogy mennyi önkéntes terjesztője akad a jó vállalkozásnak. Segítenének bizonyára szívesen ebben a munkában a könyvtárak, a művelődési házak, s legalább a középiskolák is, és bátran fordulhatnánk támogatásért a tömegszervezetekhez. Ehhez azonban az szükséges, hogy — legalább egyetlen alkalommal — kísérel jük meg kiadni a Kiskunságot megkétszerezett, vagy háromszorozott példányszámban. Mert jelenleg a kis példányszám eleve lemondás a népszerűségről.

M. L.

állott változásokról. Rendkívül érdekes, olvasmánynak Is. Világosan szól társadalmunk mai problémáiról és meggyőző válaszokat ad a közélet iránt érdeklődő emberben felmerülő kérdésekre. Valóban a széles nyilvánosság elé kívánkozó írás, s csak sajnálhatjuk, hogy a Kiskunság korlátozott példány- száma miatt nem juthat el többekhez.

Szűkebb körben számíthat viszont érdeklődésre Szabó Pál értekezése Kecskemét autóbuszközlekedéséről. Kedves kötelességnek tesz eleget Tóth István, amikor bemutatja dr. Molnár Erik kecskeméti működését, s élvezetes olvasmány, mert bepillantást enged az író műhelytitkaiba Révay József vallomása Az én császárom címmel.

A Kiskunságnak ebben a számában a képzőművészek közül a hosszú ideig Kecskeméten vendégeskedő kétszeres Kos- suth-díjas Bencze László szerepel három rajzzal, a megyében élő képzőművészeket Weintra- ger Adolf és Goór Imre képvierővei állítja elénk azt a hősi erőfeszítést, amit a legjobbak, a munkások és a kommunisták kifejtettek a rend helyreállítása, a termelés megindítása, az élet, a munkás jövő érdekében.

Izgalmas olvasmány Tarján István regényrészlete, amelyben eleven színekkel rajzol a szigorúan vett történet keretein túl érő körképet a Horthy-hadse- reg felbomlásáról, az urak—elnyomottak évezredes ellentéte megoldásának első lépéseiről. Ugyanennek a történelmi folyamatnak következő nagy lépcsőfokát, a földosztást állítja elénk hitelesen F. Tóth Pál novellája. Turcsányi Ervin: Ébredés című elbeszélése, s a Jóba Tibor fordításában megjelent Sólymok a pokolban című elbeszélés, Hans Schreibertől, egészítik ki a szépprózai anyagot.

Élénk közéleti érdeklődésről vallanak a megyei költők versei. Nagylélegzetű, széles horizontokat felölelő alkotás Hatvani Dániel költeménye. A versanyag bizonyára legértékesebb darabja. Szép gondolatok foglalata Gál Sándor: Szirénák, és Nagy Isitók István; Tavasz van című verse. Az új életbe vetett hitet hirdeti Varga Mihály két verse. Katona Judit kis művei hangulatos életképek.

A FÓrum rovat kiemelkedő tanulmánya Pozsgai Imre tollából jelent meg — a társadalmi struktúrában a felszabadulás óta eltelt két évtized során befaliképét. Teljesen „kilóg” viszont a kötetből Mészáros Fü- löp beszámolója a XXXII. velencei biennáléról. Tematikailag semmi köze a Kiskunság mostani anyagához, másrészt az anyag idejét múlta is, hiszen ez a biennálé 1964-ben zajlott le. Harmadszorra, de nem utolsósorban említeném eszmei tisztázatlanságát — amelyen nem segít a végére biggyesztett szó- hhh lamszerű elítélő nyilatseli. Dr. Hernádi Gyula bemutatja Hincz Gyulának az Aranyhomok Szállóban levő eevik

ouuaa. a ivisxunsag. Jelenlegi formájában már alkalmasnak látszik arra, hogy méltó keretet adjon alkotóink rendszeres jelentkezéséhez. A százlapos kötet ízléses borítója tekintélyt, megállapodottságot, céltudatos szerkesztést sejttel örvendetes, hogy lényegesen fejlődött ezzel együtt a Kiskunság tartalma is. Az idei számnak központi gondolata a fel.qza'KílHnlá'C iirmono A