Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-19 / 273. szám
r 1965. november 19, péntek 5. oldat I Filozólia - tízenliétéveseknek—i Anna Seghers 65 éves Berreg a vetítőgép. Ismeret- terjesztő filmet látunk a vásznon, de olyan izgalmas, akár egy kémfilm. Hogyne. Nyomozás ez is. Alászállunk a távoli múltba, százezer éveket ugrunk, egészen addig, ahol az ember kezdett kiválni az állatvilágból. A távoli közös törzsnek a tudat felszíne alatt rekedt áf^t látjuk, az emberszabású majmokat. Érdekfeszítő kísérletnek vagyunk tanúi: Mire képes szellemi erőfeszítésben a légin- j telligensebb állat? Helyenként döbbenetesen emberi módon okos ez a majom. De végül mindig kiderül: következtetni nem képes. Nem, itt még csak a tudat elemeiig jutott az élővilág. Ahogyan ennek a kitűnő szovjet tudományos filmnek a címe is jelzi: A tudat határán. Tananyag és világnézet A teremben vagy húsz fiú és lány. A Kecskeméti Köz- gazdasági Technikum harmadikosai, negyedikesei. Többnyire KISZ vezetőségi tagok. Az úgynevezett filozófiai szakkör hallgatói. .. A szakkör voltaképpen a KISZ politikai oktatás egyik itteni különleges formája. A technikum tananyagában köz- gazdasági szaktárgyak mellett viszonylag kevés hely jut a természet- és a társadalomtudo- j mányoknak. Ezért Harsányi Ernő, a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetemének tanszékvezetője — aki mint a technikum volt tanára vállalta a szakkör vezetését — az iskolai anyag figyelembevételével különleges terriatikát állított' össze. Azokat a hézagokat igyekszik így kitölteni, amiket a világnézeti nevelésben a szakmai követelmények miatt a technikum tananyaga nyitva hagy. Kitűnő gondolat, látszik az érdeklődésből is. Záporoznak a ] kérdések. Izgatottan csillogó szemek, j magasba tartott kezek. Alig j győzik a hallgatók kivárni, hogy j szóhoz jussanak. Pedig senki se beszél hosszan. Mondóké juk a lényegre szorítkozik, tömör, amennyire csak lehet. Sok mindenről szó esik még. Apróra megvitatnak minden kérdést és senki se fél olyat mondani, amiért esetleg megmosolyognák. Hiszen azért járnak ide, hogy eloszlatódjanak a tévedések és választ kapjanak a kérdéseikre. A nagy, izgalmas, a mindenséget átfogó kérdésekre, amelyekből annyi sokba ütközik a legtöbb, a világra most eszmélő fiatal ember. Idegen zene szól Hamarosan ót is csúszik beszélgetésünk más témákra. A saját életük, problémáira, amelyekről meglepően józanok az ítéleteik. A film világnézeti tanulságai tálalták a kézenfekvő kérdést: Hogyan gondolkoznak az osztálytársaik, s az öntudatos, felvilágosult KISZ-tagok tudnak-e, igyekeznek-e hatni a többire. Akadnak köztük vallásos, templomba járó fiúk, lányok is. S vannak-e vitáik velük? Ritkán. Kölöcsönösen tapintatosak, meri mint Sinka József, az iskola KISZ-titkára nagyon helyesen megjegyzi: jól tudják, hogy az elmérgesedett vitáktól semmiféle eredmény nem várható. Sokkal hatásosabb, hogy ha a KISZ politikai oktatást igyekeznek jobbá, színvonalasabbá tenni. De azért akad vita is, más, nem kevésbé fontos kérdésekről. A napokban például a kapitalizmus és a szocializmus világméretű harcáról vitatkoztak az egyik osztályban nagyon érdekesen, sőt — ahogyan fiataloknál ez természetes — szenvedélyesen. Ilyen vitákra számos alkalom adódik. Sokan hallgatják például a nyugati rádiókban a zenei adásokat. Még a kollégisták is. Nem a két zeneszám közé iktatott kommentárokra, megjegyzésekre kíváncsiak, ugyan, de ha már szól a rádió, önkéntelenül 1 odafigyelnek. A KISZ-vezetőség úgy látja, hogy ez némelyek esetében nem éppen elhanyagolható veszély. Számolni kell tehát vele, s az eddiginél tudatosabban törekedni rá, hogy a nyugati eszmeáramlatok ilyen orvtámadásait kivédjék. Az otthon és a nagyvilág Még egy érdekes téma napirendre került ezen a beszélgetésen. Gyakran szemükre vetik a fiataloknak az anyagiasságot. Hogyan vélekednek erről maguk a fiatalok? Akadnak persze olyanok — mondják —, akik úgy gondolkoznak: nem érdekel, hogy hol fogok dolgozni, csak fizessenek. A többség azonban mégiscsak arról álmodozik, úgy tervezi el a jövőt, hogy értelmes munkából, hasznosan fog élni. Az anyagiasságot torz gondolkodás- módnak tartják. S éppen nem jogtalanul ítélik el érte az otthoni környezetet. Az a véleményük, hogy legfőképpen a szülői ház hibáztatható megfigyeléseik szerint egyik-másikuk anyagiasságáért, nyugatimádatáért és makacs vallásosságáért is. S itt hadd említsek meg végül két érdekes megjegyzést a munkára nevelésről. Elmondták, hogy az iskola növendékei gyakran vállalnak társadalmi munkát a város szépítésében is. S ők, a KISZ vezetőségi tagok, tapasztalták, mennyivel könnyebb a társadalmi munkát megszervezni akkor, ha elmondják, hogy miért van szükség rá, s milyen nehéz akkor, ha csak arra hivatkozhatnak, hogy a városi KISZ-bizottság felhívást tett közzé stb. Meg kell mutatni a munka célját — mondták —, s akkor értelmet kap. A munkáról szól a másik észrevétel is. Többen dolgoztak a nyáron KISZ építőtáborban. Szívesen jelentkeztek, s jelentkeznek jövőre is. De éppen nem volt épületes számukra, amikor egyik-másik esetben azt tapasztalták, hogy nagyon is felületesen ítélték meg őket. Bíró József például elmondotta, hogy az ő brigádjuk nagy lendülettel fogott munkához az első nap. Az esti értékelésnél a 12. helyen végeztek. Ugyanakkor a szomszéd brigád — akik többnyire csak akkor szorgal- matoskodtak, ha ott volt a munkavezető — a második lett. Néhány nap múlva aztán megunták ezt, s elvégezték az értékelés „ellenpróbáját'’. Kényel- meskedtek, sokkal kevesebbet végeztek, mint addig — s este megint a 12. helyre kerültek. Gondolkodó fiatalok Nem azért hagytam ezt a két megjegyzést a végére, mintha ilyen hangulatban fejeződött volna be a beszélgetésünk. Szó sincs róla. Ezek az értelmes, józan fiatalemberek éppen nem az árnyoldalakat kutatják, nem a hibákat hánytorgatják. De gondolkozó emberek már, akik figyelik önmagukat, egymást, természetesen a felnőttek világát is. Tele vannak érdeklődéssel az iránt a világ iránt, ahová nemsokára kilépnek és szilárdan bíznak benne, hogy ott rájuk szükség van, hasznára válnak a társadalomnak. Azért is vállalják azt a többletet, amit a KISZ-oktatás jelent, mert jól fel akarnak készülni az életre. M. L. Sárga vászonkötés. rajta kék színű betűkkel a szerző neve és a könyv címe. így festett Anna Seghers első könyve, amely Gustav Kiepenhauer- nél jelent meg, 1928-ban háromezer példányban. Se- ghers — mindössze ennyi állt a köteten, keresztnév nélkül és sokan azt hitték, — férfi irta. Annyira férfias volt a kisregény. — A Szent Barbarái halászok felkelése címmel később magyarul is megjelent — témá- ia, stílusa, hangvétele. Egyébként felvett név a Seghers. Az akkor huszonnyolc éves szerző igazi neve Netty Reiling volt. pontosabban Doktor Reiling, nem az orvostudományok hanem a filozófia doktora. Egy mainzi képkereskedő lánya, dr. Netty Reiling, azaz Anna Seghers első könyve mindjárt nagy vitát kavart és jelentős sikert aratott: megkapta az az évi Kleist-díjat érte. Azóta Anna Seghers minden új könyvét olvasók tömegei várják, megjelenése nemcsak német irodalmi, de világirodalmi eseménynek számít. Következő munkája, első nagy regénye 1932-ben jelent meg — emigránsokról szólt, akik a fehér terror elől menekülnek saját hazájukból — és egy évvel később, 1933-ban. már a hitlcri- göbbelsi könyvmáglyára került. Az írónő pedig osztozott regényhősei, az emigránsok sorsában a Harmadik Birodalom fokozódó terrorja elől Párizsba menekül. Máig leghíresebb regényét, A hetedik keresztet a harmincas évek végén írta. A Franco- fasiszták ostroma alatt tartott Madridban kezdett hozzá ehhez a regényhez és Párizsban fejezte be. Párizs német megszállása után Anna Seghers két gyermekével illegalitásba vonult, majd a megszállt területről Dél-Francia- országba szökött, onnan pedig Mexikóba hajózott. A várakozás szorongató, megalázó, reményteljes és csüggesztő napjait, heteit írta le nagyszerűen Tranzit című, magyarul nemrég megjelent regényében. Miközben gyermekeivel együtt Mexikóban élt, férjét a Pétain-kormány a Le Vernet-i intemálótáborba zárta. Berlinben 1946-ban jelent meg első ízben a regény, amely azóta az NDK-beli Aufbau Ver- lagnál -már háromnegyedmillió példányban látott napvilágot. Anna Seghers 1947-ben visszatért Németországba, méghozzá annak demokratikus felébe, 1951 és 1953 között műveinek gyűjteményes kiadását jelentette meg az Aufbau Verlag. Anna Seghers a századdal együtt született, november 19- én ünnepli 65. születésnapját. Ekkor jelenik meg új elbeszélés- kötete. A gyengék ereje. A Szent Barbarai halászok felkelésétől az új novelláskötetig ívelő pálya a mai német széppróza egyik legnagyobb és legjellegzetesebb egyéniségének útját mutatja. Munkáit a világ minden kul- túmyelvére lefordították, szerte a világon mindenfelé, hazánkban is, óriási olvasóközönség várja újabb műveit. GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSÉI IMIIIHIBBia Népgazdasági lerv oneratív terv | A GAZDASÁGI [ tervezést sokan úgy képzelik el, hogy a szakemberek százai számítások alapján összeállítják a népgazdaság ötéves tervét, ezt feldarabolják évekre meg hónapokra, illetve iparágakra, vállalatokra meg műhelyekre és valahogyan így jön ki. hogy X. Y. mit esztergáljon holnap vagy holnapután. A valóságban nem így van. Az ugyan igaz, hogy a vállalati tervek részei a népgazdasági tervnek, és az éves tervek végrehajtásával valósulnak meg az ötéves terv célkitűzései. De a népgazdasági terv egy sor olyan előírást is tartalmaz, amelyek nem egy-egy vállalat konkrét termelési programjaként teljesülnek. A termelékenység emelésének pl. vannak olyan forrásai, amelyek nem egy vállalat munkájában realizálódnak, sőt vállalati szinten nem is láthatók. Ha mondjuk egy új vállalatot olyan helyen építenek fel, ahol az anyagok, termékek oda- és elszállítása, illetve a munkaerő szállítása viszonylag a legkevesebb befektetést igényli, akkor ha a vállalatnál nem is, de népgazdasági szinten feltétlenül javul a munka termelékenysége. Hasonlóan munkamegtakarítást és ezzel együtt termelékenységnövekedést eredményez, ha pl.: egy olyan alkatrészt, amit sok vállalat rendszeresen használ, egy vállalat állít elő, korszerű gépekkel, olcsón, és nem minden üzem maga készíti el, kezdetlegesen, drágán, Milyen következtetést vonhatunk le mindebből? Azt, hogy a népgazdasági terv nem mechanikus összege a vállalati tervnek, hanem egy sor olyan fontos összefüggést is előirányoz, amelyek a vállalatok, sőt egyes Iparágak kapcsolataiban, arányaiban testesülnek csak meg. I LÁSSUK | a dolgok másik oldalát is! A vállalati terveknek, termelési programoknak számos olyan része van, amelyet egyszerűen lehetetlen központilag előírni, megtervezni. A vállalati termelés jó megszervezésében, ötletes kombinálásában egy sor olyan lehetőség rejlik, amelyek kiaknázása az egész népgazdaság, az egész ország számára hasznos. Ezeket nemcsak, hogy nem lehet központilag előrelátni, de a túlzott központosítás. a vállalatok önálló cselekvésének a korlátozása akadályozza ezek kiaknázását! A népgazdasági tevékenység megtervezése tehát, egyaránt követel központi és vállalati tervezést. | E KÉT SZINT | a tervezésben egymás elengedhetetlen kiegészítője, de csak akkor tudják jól kiegészíteni egymást, ha feladataik nem keverednék, ha mindkét szint megkapja a feladatai betöltéséhez szükséges kereteket, lehetőségeket. A gazdasági irányítás és ezen belül a tervezés rendszerének átalakítása nem utolsó sorban ezt a célt szolgálja. A gazdasági élet elkerülhetetlen velejárója, hogy van egy sor termelésre ható tényező, amelyet a tervezés egyik szintjén sem lehet előre látni. A fogyasztók ízlésének, magatartásának változásaira gondolunk, amelyet a technika, az életmód, az idegenforgalom fejlődése stb idéz elő. Ez növeli a termeléssel kapcsolatos kockázatot, azt a lehetőséget, hogy a szükséglet másként alakul, mint ahogyan az a legkörültekintőbb számítással is várható volt. A külkereskedelmi forgalom egyébként elengedhetetlen növekedése szintén fokozza ennek lehetőségét, hiszen a külföldi vevő másként és máskor is feladhatja a rendelését, mint ahogyan előre elgondoltuk. A népgazdasági és a vállalati tervezésnek, mint két különböző szintnek a szétválasztásához hasonlóan el kell különíteni a rövidebb és a hosszabb időtartamú tervek feladatait is. | AZ ÖTÉV ES | népgazdasági tervek az egész népgazdaság főbb fejlődési irányait jelölik ki, míg az operatív tervek — az éves és még inkább az ennél rövidebb lejáratú programok — az időközbeni változásokhoz lehetőleg minél jobban igazodva jelölik meg a termelési feladatokat. A gazdasági irányítás átalakítása tehát, e következtetések pontosabb levonását és ezzel az egész tervgazdálkodás hatékonyságának javítását is szolgálja. Bognár Gyula
