Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-18 / 272. szám
UXSS. Mvembet 18, csütörtök «.Mikit Leltet 10 millióval több? Év vége előtt az EKÁ-ban Az építésszervezés paródiája a dunaegyházi Haladás Termelőszövetkezetben A gyárudvaron fiatalemberek , beszélgetnek. Munkaruha van rajtuk, bár nem az üzemben dolgoznak. Az Elektromos Készülékek és Anyagok Kalocsai Gyáregysége, az ipariskola tanműhelyének adta át egyik üzemi épületét. Nemsokára az egész gyáregység új helyre költözik, a volt Cementipari Válkásasszonyok és lányok dolgoznak, kitűnő érzékkel. A szalagon ugyan nincs egyéni verseny, de van ütemidő, 3 perc jut egy- egy munkafolyamatra. A nők finom ujjai között engedelmesen perdülnek a helyükre az apró csavarok, s ritka eset, hogy megakad a szalagon a munka. A festőműhelyben Cselik Lali orvak Sándor szocialista brigád tag szórópisztollyal festi a világi tó test-házakat. lalat helyére. A termelést azonban sem az iparitanuló-iskola tanműhelyének ittléte, sem a költözködés előtti készülődés nem zavarja. Az EK A Kalocsai Gyáregysége az idén még minden negyedévben túlteljesítette tervét. Idei 60 milliós termelési előirányzatán felül előreláthatóan újabb 10 millió forint értékű fénycsőarmatúrát gyárt. A szereidében betanított munjos húsztagú szocialista brigádja a világítótest-házakat festi. Amikor megtud lák, hogy mintegy 10 millió int értékű armatúrával tői vár az üzemtől a népgazdaság, vállalták, hogy létszámemelés és túlórafelhasználás nélkül jobb munkaszervezéssel igyekeznek megoldani a feladatot. A gyáregység többi műhelyében hasonló jól szervezett munka folyik. Az üzemrészek között megfelelő összhang van a termelésben, amely a gyártás folyamatosságát biztosítja. A tanműhelybe járó ipari tanulók tehát a munkában is jó példát, láthatnak az EKA-ban. N. O. I Az épületnek — az 50 férőhelyes tehénistállónaik — még nincs teteje. Falai csupaszak. A födém betontálcái már fenn vannak. Belső szerelés? Egyelőre nyoma sincs. November közepén az épületet át kellett volna adni rendeltetésének. Ebből már semmi nem lesz az idén. — Pala még nincs — kesereg Anda Lajos, a tsz elnöke. — Pedig ezt a kivitelezőnek, az Építési és Szerelőipari Vállalatnak rég be kellett volna szereznie. Most azt mondják, szerezze be nekünk a palát a Magyar Rádió. Mert hogy az patronál bennünket. .. Hallottak már ilyet? Még évek múlva is... Ilyet még csakugyan nem hallottunk. De — nézzük a következményeket. Az építkezés elmaradása majdnem megoldhatatlan helyzet elé állítja a tsz-t. — Háztáji istállókba kell a teheneket elhelyezni — panaszkodik Schmidt Fülöp főállattenyésztő. — Többletkiadás, az ellenőrzés bizonytalansága, s még sok más tényező, ami megre- keszti. sőt visszaveti az állat- tenyésztésünk fejlődését. És a hátrányokat még évek múlva is érezzük. De mit mond a „másik oldal”? — Július 24-én megállapodást kötöttünk a tsz-szel. hogy mivel szűkös a kapacitásunk, vegye át az építkezést a házi épí- töbrigád — tájékoztat a vállalat dumavecsei lei rém del ts é gén Marties Imréné anyagkönyvelő. — Mi biztosítjuk az anyagot és a gépeket, valamint a munkaerőt is a speciális szerelésekhez. .. De a tsz nem kötötte magát a szerződéshez. Odament a daru, s nem adott hozzá embert. Máskor sem találtunk ott senkit, amikor anyagot szállítottunk. — Minden anyagot idejében a helyszínre vittünk — teszi hozzá' Jávor Károly szállítási vezető. Háromhetes pauza Mi hát az igazság? — Igen, megállapodtunk a vállalattal — mondja Huszár József tsz-párttitkár. — Rá voltunk utalva, mert semmi jóval nem kecsegtettek bennünket az építkezést illetően. Akkor, július végén a felmenő falak egy része már állt. A tizenhét tagú építőbrigádunk pár nap alatt felhúzta a falakat. Jött a daru, hogy beemelje a gerendákat. Alig fogott a munkához, máris elromlott-. És itt állt három hétig! És állt a munka is. Kérdem ér), minek tartottuk volna ott az embereket, amikor az építést nem tudták folytatni? Hiába telefonálgattunk a vállalatnak. nem javították ki a gépet, Az építésvezető sem jött ki egyszer sem. És hogy mi történt a háromhetes kényszerű pauza után? Okulva a történtekből, a tsz vezetői megnyitották — az építési naplót. Hátha az segít. De, mint kiderült, ez csak a tájékozódásunkban segített bennünket, az építés nem ment előbbre általa. Hogy mentesüljünk az elfogultság vádja alól. Kopp Lajos, a megyei beruházási iroda műszaki ellenőrének bejegyzéseiből idézünk: Koronatanú: a napló Okt. 22: Megérkezik a daru Ám a betontálcák nem megfelelőek. közülük 63-at ki kell cserélni, már a beépítés után! És még nincsenek bent a szellőző eternitcsövek. Nov. 5: A vállalat a brigádnak adja meg a szükséges segítséget. Eddig a napló. S szemünk előtt lejátszódik az építésszervezés — paródiája. Az „így nem szabad csinálni” tanulsága több mint figyelmeztető. Drága építkezés folyik Dunaegyházán. De kinek a költségére? Hatvani Dániel Előbb még annyit, hogy a darut .háromhetes bénasága után a vállalat emberei elvitték. Az első bejegyzés augusztus 19-i keltezésű: A talicskák használhatatlanok; s rossz a keverőgép is. Szept. 5: A vállalat biztosítson anyagot. Szept. 7: 43 köbméter földet ki kell hordani, mivel előzőleg — tévedésből -— a vállalat munkásai behordták a falak közé. Szept. 9: A tsz-brigád műszaki ellenőrzés nélkül dolgozik. A vállalat hozzon darut. Szept. 17: Még nincs daru! Szept. 29: Még mindig nincs daru!’ A mész használhatatlan Már a csatornázást kellene készíteni. A brigádnak hetente kétszen-háromszor kell felvonulnia. mivel a vállalat a kellő időben nem biztosít területet. Okt. 13: Az egyik jászolsor alkalmatlan a beépítésre. Figyelmesség A napokban a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökét. Pe- sír Istvánt, a termelőszövetkezet kultúrtermébe, egy kis összejövetelre invitálta a párttitkár, Hideg János. Az elnök kicsit meglepődött. — Mi történhetett, csak nincs valami baj? — sok minden átvillant az agyán, meg akarta kérdezni a párttitkárt. hogy milyen gyűlésről van szó, hiszen mégis csak illik megmondani a termelőszövetkezet elnökének, hogy mi kerül napirendre. Hideg János azonban olyan gyorsan eltűnt, hogy az elnök nem is juthatott szóhoz, A megbeszélt időpontban benyitott a terembe. Meglepte az ünnepélyesség, a virágos környezet. Mintegy százan szorongtak odabenn, főként fiatalok, de ott találta élet párját is. A töprengésre most már nem. maradt ideje. H. Szabó Mária, a KlSZ-szerve- zet titkára köszöntötte őt elnökségének 10. évfordulója alkalmából. Virágcsokrot és egy szép porcelánszobrot nyújtottak át neki. — Hát ezért hintátok? — esett le a kő a szívéről. — Nekem aztán ki is ment ez a dátum a fejemből. Megköszönte a rögtönzött ünneplést, lopva megtörölte a szeme sarkát is. Mi tagadás meghatódott. K. S. Korsós Lászlómé betanított munkás a gyújtófoglalatot szerelj a fénycsőarmatúrába, VÁLASZÚTON Amikor szombat délután betoppantam Borsos Sándornak, a lakiteleki Szikra Tsz elnökének irodájába, nem gondoltam, hogy a csupán barátinak szánt látogatásból újságcikk születik. — Hogy most is dolgozunk, ebben nincs semmi különös — mondta később a tsz- elnök. — Ha, a traktorosaink odakünn, a földeken szántanak, a mi szombat délutáni munkánk miért volna az? A különös inkább az a nem mindennapi ügy, amilyen nem fordult még elő a szövetkezetünkben. S amelynek a végére megbeszélésünk tette a pontot... De mi is történt tulajdonképpen? A községben — amelynek parasztsága egyetlen szövetkezetben, a jól gazdálkodó Szikrában dolgozik — öten, mint engedéllyel rendelkező fuvarosok dolgoznak. A tanács későn jött rá, hogy a lakitelekiek fuvarigényeihez mérten aránytalanul sok engedélyt adott ki. Ez a szükséges szállítások elvállalása mellett a ku- peckedésre is lehetőséget teremt, ami egyszersmind csábító erőt jelent néhány tsz- tag számára. Még olyan ember is engedett a csábításnak, mint a javakorabeli Holló László, aki egyik alapító tagja a tsz-nek. A közösben végzett munkája ellen nem lehet kifogást emelni, s ő sem panaszkodhat a jövedelmére. Havonta ötven körüli munka agységet írtak a javára, amelynek értéke 1750 forint, s ez évről évre növekszik, nem beszélve az egyéb juttatásokról és a háztáji gazdasága jövedelméről. Az iszákosság vádjával sem lehet Holló Lászlót illetni, — mégis: az utóbbi napokban mind gyakrabban, szinte állandóan együtt italozott Oláh Sándorral, akit a szövetkezeti gazdákhoz nem méltó magatartása miatt esztendeje kizártak a tsz- ből. Ezt már Hollóné sírva panaszolta el a Szikra elnökének, akkor, amikor fény derült — az engedély nélküli fuvarozga- tásból élő — Oláh mesterkedésére. Borozgatás, pálinkázgatás közben rábeszélte Hollót, hogy vegye meg egyik engedéllyel rendelkező fuvaros barátjától a két lovát, kocsiját, s álljon a helyébe. (Barátja a fővárosba, gyárba akar menni, legalább is ezen a címen bocsátotta áruba a fuvarozóeszközeit. Akárhogy is: ő már menekül e „szakmától”.) Holló lépre ment: huszonötezer forintért megkötötte az „üzletet”. Ezután Oláhval együtt felkereste a földművesszövetkezet vezetőit, s fuvarozásra felajánlották szolgálataikat. Az utóbbiaknak azonban elegük volt már az ajánlkozók elődeiből, s miután a Szikra Tsz vezetőivel tárgyaltak, nemet mondtak Hollónak és Oláhnak. A tsz ugyanis elvállalta, hogy a törvényes lehetőségek keretei közt, a jogszabályoknak megfelelően, az előírt díjazás ellenében lebonyolítja az fmsz szállításait. November 6-án délután ebben állapodtak meg a legapróbb részletekig, s ezt írásba is foglalták. De mi történt, s mi fog történni a hoppon maradt Holló Lászlóval? Nemcsak a földművesszövetkezet elutasításától, hanem családja tagjainak, feleségének. s a legbecsületesebb szövetkezeti gazdák közé tartozó édesapjának, valamint apósának a meggyőző szavaitól rádöbbent tettének helytelenségére. A csorbát azonban nem könnyű kiköszörülni, mert ott van nyakán a két ló, a kocsi, s a fuvarozás egyéb eszköze. Felkereste hát, Borsos Sándort: ha a termelőszövetkezet 25 ezer forintért megveszi tőle „baklövése tárgyi bizonyítékait”, mintha mi sem történt volna, újból dolgozik a közösben. Az effajta ügyben azonban az elnök nem dönthet egyedül, ezért az egész vezetőség ülése elé került Holló László szándékának megvitatása. S most kezdődik az, ami a — korábban másutt betöltött tisztségei révén a politikai helytállás számos formáját jól ismerő — tsz-elnököt is meglepte. A néhány éve még egyénileg gazdálkodó, a „nesze- hoci” kupeemódszerekhez, magatartáshoz tehát többé-kevésbé hozzászokott vezetőségi tagok egytől-egyig elutasították Holló ajánlatát. Még azok is. akik azelőtt nagygazdák voltak. Mert mit gondol Holló?! Annak idején jutányos áron kapott a szövetkezettől építőanyagot, téglát, vályogot, a háztáji gazdaságához fuvareszközt — s ha mindezek ellenére ilyesmit művelt, ez nem minősíthető egyszerű baklövésnek. Azt hiszi talán, hogy „ha akarom elmegyek, ha meggondolom magam, visszajövök” átjáróház a Szikra?! Nem és nem — s már-már úgy döntöttek, hogy kizárják a tsz-ből. Ám mégsem. Mert, még a súlyos téve désnél is lehetőséget kell teremteni báj - kinek, hogy visszalépjen a helyes útra. r megszületett a vezetőség határozata: Hc'I László adja el úgy és ott a lovait, kocsiját, ahogy és ahol tudja. Ezután visszatérhet a szövetkezeti gazdák soraiba. Holló Lászlón most látszik: töpreng gyötrődik. Nem is könnyű a választás. dV gazdatársai bíznak benne. Hiszen közéjük tartozik. Tarján István
