Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

A gyűlölet drámája TJZENHÉTEVI hallgatásban érlelődött az a dráma, amely végül is 1965. március 14-én ki­robbant és Balázs Gergely 54 éves homokmégyi lakos halálát okozta. Balázs Gergelyt az apó­sa, a 72 éves Rigó István ölte meg egyetlen késszúrással. Miből fakadt a gyilkos gyű­lölet. mi 'táplálta tizenhét esz­tendőn keresztül, miért nem szólt egymáshoz a két ember, a két család akik egy házban laktak Homokmégven az Alsó- mégy 124. szám alatt? Ha a kérdésekre csak azzal válaszol­nánk. hogy a vagyon miatt vesz­tek össze, nem mondanánk el a teljes igazságot. Mert igaz, hogy a föld miatt kezdődtek a viszálykodások, de később már attól függetlenül tombolt közöt­tük a néma párbaj, izzott a gyűlölet. Az após is, s a vő is ,.gazda” akart lenni, a másiktól tanácsokat nem tűrt. a becsa­pástól rettegve éberen lesték egymást. A ROKONSÁG 1930-ban ke­letkezett a két ember között. Ekkor vette feleségül Balázs Gergely Rigó István lányát, majd 1948-ban a közösen vásá­rolt lakásba költöztek! Abban egyeztek meg. hogy együtt dol­goznak művelik a földet, sző­lőt. Az egyetértés azonban csak rövid ideig állott fent közöttük, az említett okok miatt. A gyű­lölködésben hajthatatlan Rigó az azóta eltelt hosszú idő alatt egyetlen esetben sem tett en­gedményt vejével és annak csa­ládjával szemben táplált gyűlö­letéből. Balázs Gergelyben azon­ban hasonlóképpen megszilár­dult ez a magatartás, sőt gye­rekeit is erre nevelte. 18 éves lánya például természetesnek találta, hogy a velük egy ház­ban lakó nagyapjának nem kö­szönt. A helyzet annyira el­mérgesedett. hogy Rigó István­ná és lánya, Balázs Gergelyné sem beszéltek, vagy ha mégis, az kölcsönös szidalmazást je­lentett. Mindezektől függetlenül a két férfi ;ió munkásnak, dolgos em­bernek számított a faluban. Sajnos, ezen túl volt még. ami­ben hasonlítottak: mindketten mértéktelenül ittak, alkoholis­ták voltak. A sok viszálykodás miatt meg­gyűlt a baja a két emberrel a helyi tanácsnak is. többször próbáltak közöttük igazságot tenni, de eredménytelenül. Az eset napján, röviddel a bűncse­lekmény előtt a tanácselnökhe­lyettes és a vb titkár is beszélt velük, de ekkor már mindket­ten ittasok voltak. Rigó is és Balázs is nagyarányú italozás után este nyolc óra körül tért haza. A házban rajtuk kívül csak a 73 éves Rigó Istvánná tartózkodott. A sértett felesége és lánya moziban voltak. Balázs Gergely hazaérve lefekvéshez készülődött., Amikor meglátta hazatérő apósát, hangosan szi­dalmazni. becsmérelni kezdte. Anyósa csendesíteni próbálta. AZTÁN Balázs a szobából ki. ment a közös konyhába. Ezt látva, apósa magához vette a kenyérkosárban levő kést. kilé­pett ő is a konyhába és szembe került veiével. A meglepődött Balázs kezével elhárító mozdu­latot tett a késsel hadonászó apósa felé. de a kora ellenére nagy erejű Rigó — aki egy fej­jel volt magasabb a veiénél — a késsel, nagy lendülettel oldal­ba szúrta Balázs Gergelyt, szinte teljesen átszúrva a mellkasát. A következő pillanatban lépett a konyhába a moziból hazatérő két nő. Rémületükben segítsé­gért kiabáltak, maid az egyre jobban elgyengülő sértetten ma­guk próbáltak segíteni, de ered­ménytelenül. Balázs István a szúrás után mintegy negyed órán belül meghalt. A Vö ÉS CSALÁDJA már korábban érezték ennek a gyű­lölködő állapotnak a tarthatat­lanságát. s elhatározták, hogy elköltöznek Homokmégyről. Ép­pen ezért Kalocsán házat vásá­roltak. Az év elején már szóba is jött ‘a költözés. Tudomást szerzett erről Rigó István is és lánya előtt azt a kijelentést tette: .......megmutatom, hogy ne m fogtok beköltözni Kalocsá­ra.” De jellemző Rigó makacs­ságára az is. hogy mikor vele a közös házba bevezette a vil­lanyt, az általuk lakott szobába nem engedte a bevezetést, azt kereken elutasította. Agresszív egyénisége a tár­gyaláson is megmutatkozott. Ta­gadott. megbánást egyáltalán nem tanúsított. A bizonyítékok alapján azonban a megyei bí­róság emberölés bűntette miatt tízévi szabadságvesztésre ítélte s ugyanennyi időre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és kénv- szerelvonó kezelésre kötelezte. Enyhítő körülményként csupán magas kora jöhetett számításba, hiszen pár évtizeddel ezelőtt egyszer mér büntetve volt testi épség elleni bűntett miatt. Erő­szakosságra való hajlamát azon­ban megőrizte, azon nem tu­dott. de nem is akart változ­tatni. Gyűlölködő természete anyagias, önző jelleméből fa­kad. S ebben, sajnos nem egye­düli jelenség Rigó István. G. S. 'Jöeti ra jms Uoniuuntár TÁNCMULATSÁG UTÁN — Ideje lefeküdnünk, már mennek munkába. If A J7 (ÍD W a színházzal Délután ötkor indultunk. Azt mondták, a legjobb esetben is éjféltájt érünk vissza. Ez hét óra... Délelőtt tíztől kettőig pró­báltak: Összesen 11 óra munka­idő ma. Tegnap közelebbi fa­luba mentek. Máskor éjfél után kettőre, háromra ha sikerül ha­zavergődni. .. Már a láthatár' peremén hempereg a Nap, amikor át­robogunk Bócsán. Újság, könyv ölbe eresztve, némán bámulunk ki az ablakon az alkonyatba. A busz végében nevetés csattan. Ott nem zörög úgy a motor, viccet mesélnek. Emitt Jánoky Sándor harsogja túl a zajt. Kölgyessy Györgynének, a su- gónőnek recitál A hős faluból. Csak úgy, időtöltésül. Messze van még Fájsz, agyon kell ütni valahogy az időt. Végre becsukja a könyvet Moór Mariann is. Ö bírja min­dig legtovább. Szenvedélyes ol­vasó. .. VIDÉK — PEST Gyorsabb a busz, mint vala­ha az ekhós szekér. Kényelme­sebb is. Valamicskét... Milyen a színészsors annak, aki most került ki a főiskoláról, s két hete minden áldott este utazik tájra? Moór Mariann nem moso­lyogja el a választ. Nem mu­tatósat, igazat akar mondani: — Vidéken nehéz. De itt már az indulásnál a legszebb felada­tokat kapom... Viszont ennyi munkával Pes­ten mit kereshetne? (A tavasz- szal még úgy volt, hogy a fő­iskoláról egyenesen a Nemzeti­hez szerződtetik.) — Ne áltassuk magunkat! Pesten ritkán rúg a kezdő lab­dába. Nagy szerephez, sokhoz, széphez csak vidéken juthat. Ezzel szemben persze odafönn van tv, szinkron, film... sok­lehetőség a mellékesre... 1600 forintból élni nem könnyű. Ha­vonta legfeljebb egyszer látha­tom a fiamat, nem futja min­den héten útiköltségre. Ha te­hát majd lehet, visszamegyek Pestre. De nem fogom sajnálni •— biztos vagyok benne — soha azt az időt, amit vidéken töl­töttem. .. PÉNZÉRT IS JÖNNEK Megkéstünk kissé. Útközben elszakadt az ékszíj. A közönség mégse türelmet­len. Ez a ritka szép kultúrház telis-teli emberrel. Sűrű sorok­ban ülnek, jóval többen, mint papírforma szerint szabadna. Kedves kis asszonyka a „há­ziasszony”. Pata Józsefné, a faj- szi Dunagyöngye Tsz adminiszt­rátora és egyben kultúrfelelőse. Azt mondja: nagy nap a mai. Afféle próba. Most szedtek először belépődíjat, s egy kicsit izgultak, elkel-e minden jegy. Azelőtt talán ingyen jártak az emberek színházba Fajszon? — Tavaly igen! — s nevet, mikor látja, hogy kerekre nyí­lik a szemem. — Tűnődtünk, hogy mire használjuk okosan a kulturális alapot. S 25 ezer fo­rintot arra szánt a tsz, hogy „megvett” 5 vagy 6 előadást a Katona József Színháztól. így aztán a tagjaink ingyen kapták a jegyet. Kitűnő. S miért hagyták ab­ba ezt a szép szokást? — Nem hagytuk abba. Most is megvettük az előadást, de öt forintot kérünk egy jegyért. A színház 10—16 forintos hely­árakat szed. Ez még itt sok. De ötöt kifizetnek, s így a tsz-nek kevesebbe kerül. Amit megspó­rolunk, abból még egy-két da­rabot megvehetünk. Ötletes. S a „próba”, lám .si­került. ..BENTI' ELŐADÁS Felmegy a függöny. A csöpp színpadon Pádua. A Makrancos hölgy tájelő­adásra szánt díszletei legalább olyan jók, mint a kecskeméti színházban látottak. S ahogy peregnek a gyors jelenetek, nö­vekvő örömmel látom: becsüle­tes színészi munka, nincs benne semmi „zavarjuk le valahogy”, „jó lesz nekik falun úgy is!” Szilágyi Tibor Petrucchiója, Major Pál Gremiója s a többiek iátéka mind-mind teljes odaadást mutat. „Benti előadás”, sem­mivel sem könnyebben vett, mint a kecskeméti volt a múlt évadban. S az újak? Moór Mariann és Fodor Zsóka kitűnőek. Üdék, kedvesek, jó színészek. Ez biz­tató az új évadra. Somlay Emily majd a 3. fel­vonásban lép színpadra — ott áll az oldalajtóban és ki tudja már hányadszor nézi tetszéssel a darabot. Hogyne tetszene ak­kor odabenn a nézőtéren annak a csaknem 400 embernek?! KELL-E A PRÓZA FALUN? Megkérem a kultúrfelelőst, hogy válasszon ki valakit a szü­netben a nézők közül, lehetőleg olyat, aki korábban nem járt színházba. Hát így hamarjában nehéz. .. Végre jön egy középkorú, mo­solygós parasztasszonnyal. — Pata Pálné — nyújtja a kezét a jövevény. Rokonok? — kérdezem a kul­túrfelelőst. — Nem, csak névrokonok. Hogy tetszik az előadás, Pata néni? — Hát, igazán... igazán na­gyon szép. Mióta jár színházba? — Óh, már voltam Pesten is... Tudja — melegszik bele — azt mondják, nekünk falusiaknak csak az operett kell. De hát nem. Én szívesebben nézem ezt. De vajon mások is? — Tudom, hogy nem én va­gyok az egyedüli... Ott áll Vincze Gergely, a Dunagyöngye könyvelője is. — Hát bizony — mondja —, az ŐRI műsoraiban, hiába zené­sek egytől egyig, a legtöbbször csalódunk. Akiket ők hoznak, gyakran úgy viselkednek, mint­ha azt gondolnák, hogy. „jó lesz ez a parasztnak”. De hát nekünk nem jó. Sokan voltunk már a faluból Pesten, Szegeden is színházban... Azért szeretjük a kecskemétieket, mert ők nem „a falusiaknak”, hanem „a kö­zönségnek” játszanak. AMIKOR MEG TAPSOLNI TANÍTOTTÁK A FAJSZIAKAT Az előadás után, már rég szét­széledt a közönség, amikor Raf- fai Mihály, a kultúrház igazga­tója még ott strázsál a felesé­gével az irodában. Várják, hogy átöltözzenek a színészek, s be­zárhassák a kaput. Az első bemutató után mi más is lehetne a téma, mint az, hogy milyen lesz az évad? Hi­szen igencsak valamennyi be­mutatójával eljön ide majd a kecskeméti színház. A másik fajszi tsz, a Vörös Csillag is át­veszi a Dunagyöngye módszerét, s megvásárol néhány előadást. Tíz nap múlva a Vörös Csillag tagjainak játszanak majd itt a színészek. Ezenkívül a kultúr­ház külön is szerződést köt öt­hat előadásra. Persze, ezekre már teljes helyárat kell fizetni. A kultúrház éppen ezért, a biztos siker reményében — le­hetőleg zenés darabokat kér. Mert „drágán” azért rpég in­kább az a kelendő. — Tulajdonképpen érthető is — mondja az igazgató -—, vala­mikor kitartóan rontották a kö­zönséget a műkedvelők. Minden alkalmi csoport operettel ruk­kolt elő. Csak ilyet láthattunk, hozzászoktak az emberek, nekik ez volt a színház... — Ez persze már többé-kevés- bé a múlté. Hiszen ma is tömve volt a terem — mondom. — S gyorsan hozzáfűzöm, hogy nem lehetne-e az érdeklődést jobban újszerűbben is kihasználni? Meg kellene próbálni például ismeretterjesztő előadást tarta­ni, vitát rendezni a darabról, mondjuk az előadást követő szombaton. Ha csak tízen-hú- szan jönnek el, akkor is érde­mes. — Lehetni éppen lehetne — töpreng az igazgató —, majd megpróbáljuk. Eddig nem is gondoltunk ró, hiszen mindig egy kicsit izgulni kellett, vajon elkelnek-e egyáltalán a jegyek. Persze, csakugyan nagyon gyor­san fejlődik a közönség... S most váratlanul megszólal a felesége. Emlékszik, mondja, hogy két éve, amikor az első előadást tartották az új kultur- házban, rettenetesen szégyen­keztek a közönség miatt. Ope­rett ment persze, az emberek nézték, nézték, nevettek is ami­kor ott volt a sora, látszott, hogy tetszik. . . De nem tapsol­tak volna a világért se. Ok meg el nem tudták képzelni, hogy miért nem. — Aztán még maguk a színé­szek nyugtatgattak — mosolyog Raffainé —, hogy így van ez először másutt is. Ez a közönség most van születőben. Legtöbb­jük sohasem volt színházban, egyszerűén nem tudták, hogy ha tetszik, tapsolni kell. Néhány jártasabb néző aztán úgy tanította meg a többit, hogy „előtapsolt”... Megható. De mit is mondott az előbb Pata néni? Ö már szí­vesebben nézi a prózát! .. .A fáradt színészek éjjel a buszban talán arra gondolnak csak, hogy jó volna már ágyban lenni. Vagy arra, hogy ha nem tudnak majd otthon azonnal el­aludni, átolvassák még futtában a szerepüket a holnapi próbára. S ha netalán bóbiskolva a zö- työgő ülésen felidézik az iménti előadást, legfeljebb csak meg­sejtik. de bizonyára egészen ma guk sem tudják: mekkorát és milyen gyorsan változik általuk is a falusi világ. Mester László Végei ért a szimpozion Kecskemétet is felkeresik a tudások A Magyar Tudományos Aka­démián szombaton befejeződött harmincöt ország mintegy há­romszáz tudósának nemzetközi hidrológiai szimpozionja. A szimpozion részvevői a követ­kező napokban felkeresik a Ra- kaca-völgyi, a kecskeméti és a szegedi magyar kísérleti terüle­teket és megtekintik a balatoni kutatóállomást. Ezer és ezerötszáz Egyetemeinken és főiskoláin­kon az 1965—1966-os tanévben mintegy ezer külföldi hallgató — zömmel az újonnan felsza­badult ázsiai és afrikai orszá­gok fiataljai — készül leendő hivatására. A magyar fiatalok közül a most kezdődő tanévben ezerötszáz hallgató, köztük két­száznyolcvanhárom elsőéves ta­nul a Szovjetunió, Csehszlová­kia, Bulgária, Lengyelország, az NDK és Románia egyetemein és főiskoláin.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom