Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-13 / 241. szám
Ä falu nyelvén Beszélgetés a szakmári népfrontbizottság titkárával [ Válaszol az illetékes Miért nem áll meg a vonat? Szűkszavú értesítés nyomán — mely arról szólt, hogy a napokban ülést tartott a népfront- bizottság — indultam el Szakmarra, hogy megtudjam: a bizottság terveit, célkitűzéseit hogyan befolyásolják a párt Központi Bizottságának eszmei, ideológiai irányelvei. A népfronttitkárt — Tóth Andrást, aki e társadalmi tiszthogy gondjából, megszervezéséből a népfrontbizottság is részt vállal. Ám nem ez az egyetlen feladat, melynek megoldásából részt kérnek. Tóth András egyszer csak legnagyobb meglepetésemre kijelenti: — Néha van olyan érzésem, hogy távol vagyunk az emberektől. Mi kelti ezt? Régen I minden szálláson volt egy he- J lyisége a gazdakörnek,' ahová rendszeresen összejöttek, eldis- ! kúráltak vásári árakról, egye- bekről. Ma már ez nem téma, j de volna sokkal fontosabb: klubszerű összejöveteleken az emberek szórakoztatva neveié-1 se, érdeklődésük felkeltése politikai, gazdasági, művelődési, társadalmi kérdések iránt. .. — Mi az akadálya az ilyen öss ze j ö vételeknek? — Egyelőre a helyiség. De nem sokáig. A szállási népfrontcsoportok ugyanis már szervezkednek — párttagokkal, tanácstagokkal és a termelőszövetkezetek bizottságaival összefogva — a klubok létrehozásán. A Reménység, a Béke, a Pirostelek Tsz-ben és másutt is akad erre alkalmas helyiség, csak az esetleg ott tárolt terménynek kell más helyet keresni, vagy rendbe hozni. A helyi csoportok feladata, hogy erre mindenütt megoldást találjanak. I Községi népfrontbizottságunk a járási könyvtárral kezdett tár- | gyalásokat, s biztatást kaptunk.: hogy minden szállási klubban ! meglesz a kis házikönyvtár. I November 5-én tartja alakuló ülését a TIT községi csoportja. E csoporttól is segítséget igényelünk és kaphatunk ahhoz, hogy a szállásokon tartalmas klubélet alakuljon ki. A közösségi szemléletért — Nagy szerepet szánunk a kluboknak a szocialista ember- formálásban, amelynek nemcsak a tanulás, az olvasottság az alapja. Szolgálhatják ezt a viták, beszélgetések is. — Mi az, amit szélesebb körben szükséges lenne megvitatni az emberekkel? Csak egyetlen példa: Községünkben általában közepesek a talajadottságok. De van a közepesnél jobb és rosz- szabb földterület is. Mezőgazdász lévén, néhány évvel ezelőtt esküdni mertem volna, hogy a jobb talajadottságokkal rendelkező szövetkezetek fejlődése lesz a gyorsabb. A valóság rácáfolt az elméletre. Ahogy Kalocsáról jönnek, az út bal oldalán van az Új Élet és a Rákóczi Tsz területe, a gyengébb minőségű földeken. Itt mégis jobb eredményeket, nagyobb jövedelmet értpk el a gazdák, mint ahol előnyösebb adottságokkal rendelkeznek. Bizonyára hozzájárult ehhez, hogy az említett két gazdaságban a vezetés is határozottabb, de az alapvető az emberek gondolkodásbeli különbsége. Az Új Élet és a Rákóczi közgyűlését öröm végighallgatni. Ott arról beszél a tagság, hogy miként kellene tárolni a kukoricát; ki őrizze a betakarított termést, hogy „lába ne keljen”; s hogy az üzemanyag-fogyasztást is jobban kell ellenőrizni.. . Itt már a közösség dolgai kerültek előtérbe. míg másutt a felszólalások megragadnak az egyéni gondoknál. .. — Azt hiszem jó, ha ilyen apró dolgokra is gondolunk, amikor az ideológiai irányelvek gyakorlati megvalósítása kerül szóba — zárta a beszélgetést Tóth András. S ha ebben az írásban nem is tudtam visszaadni a beszélgetés minden részletét, a fentiekből így is kiviláglik: az irányelveket a szakmán népfrontbizottság elképzelésekben, tettekben is igyekszik aprópénzre váltani, a falu nyelvére „lefordítani”. Eszik Éva Tükör helyett... Mintegy tízezer látogatója volt a Kecskeméti Állami Áruház vasárnapi televízió és lakásberendezési kiállításának. A hangulatos függöny, szőnyeg és bútorvászon dekoráció előtt felvonultak a Székesfehérvári Villamossági Rádió és Televízió Gyár — már vásárolható és gyártás alatt levő — televíziói, rádiói. A modern formájú „esu- paszem” Favorit tv tökéletes kép- és hangközlése általános j tetszést aratott. Jól szórakoztak a látogatók a működő televízió adó-vevő előtt, I hiszen saját magát ritkán lát- ; hatja az ember a televízió kép- ! ernyőjén. A magam és még sok társam nevében fordulok a szerkesztő- seghez kérésemmel: szíveskedjenek segítségemre lenni annak elintézésében, hogy a Kecskemétről 22 óra 26 perckor Kiskunfélegyházára induló személyvonat ismét álljon meg a Félegyházi úti megállónál. (A május 31-től érvényben levő új menetrend szerint ugyanis csak ott nem áll mag.) Nem sokára beköszöntenek a hideg. esős, ősz végi napok és este munka után már nem lehat majd kerékpáron közlekedni. Többen szeretnénk moziba, színházba is járni Kecskeméten, s utána bizony nem valami kellemes „séta” a hétkilométeres utat hazáig gyalog megtenni. Kovács Mihályné A levelet elküldtük a MÁV Szegedi Igazgatóságának, ahonnan az alábbi tájékoztatást kaptuk: „Kovács Mihályné és társai kérésének kivizsgálásakor megállapítottuk, hogy a Kecskemétről 22 óra 26 perckor induló személyvonatnak az üzemek 22 órakor véget érő második műszakaiból a Félegvházi úti megállóhelyre utasa nincs, az esetenként jelentkezők száma viszont olyannyira jelentéktelen, hogy — figyelemmel a MÁV gazdasági és ezen túlmenően népgazdaságunk érdekeire is — a vonat megállítására nem intézkedhetünk. A má.ius 31-én életbe lépett úi menetrend idevonatkozó módosítása szintén a fenti okok miatt vált szükségessé.” Dani Mihály osztályvezető.” Öröm és gond Az Orgovány és Vidéke Takarék- szövetkezetben a betétállomány örvendetesen gyarapszik. Szabó József, a takarék nemrégiben megválasztott új ügyvezetője elmondta, hogy a félévi mérlegzárás adatai szerint a körzetükhöz tartozó hét község mintegy 24 ezer lakója 2 millió 200 ezer forintot helyezett el a takarékszövetkezet pénztárában, a kihelyezett összeg kereken egymillió. Elmondta azonban még azt is, hogy a jelenlegi egyetlen helyiségben a mindinkább sokasodó ügyletek lebonyolítása egyre nagyobb gondot okoz. Nem ritkaság, hogy az ügyfelek kénytelenek az utcán várakozni, míg sor kerülhet rájuk. Jó lenne tehát — még az esős, hideg idők beállta előtt —, ha a takarékszövetkezet megfelelő, legalább két hivatali szobából álló helyiségbe költözhetne, ehhez természetesen az illetékes felsőbb szervek, s nem utolsósorban a községi tanács mielőbbi segítsége szükséges. H. E. ség mellett, a vb elnökhelyettese is — nem érte váratlanul a téma. — Messziről kezdem, de el kell mondanom, hogy Szakmar, a hozzátartozó szállásokkal a járás legjellegzetesebb települése. Népfrontbizottságunknak is ehhez a sajátossághoz kellett Igazodnia. Ezért hoztuk létre az öt-nyolctagű szállási népfront- cgoportokat a bizottság tagjaiból. Ezenkívül minden szállásról egy bizottsági tag az elnökségnek is tagja. A szállási csoportok önállóak, a községi népfrontbizottság irányelvei alapján maguk határozzák meg a konkrét, helyi feladataikat.... A legfontosabb E néhány mondat után beszélgető partnerem maga tette fel a kérdést: — A helyi tapasztalatok és irányelvek birtokában mit tartunk mi itt a legfontosabb feladatnak? Egyetlen szóban összefoglalhatom: a felnőtt szakmunkásképzést. — És miért éppen ezt? — Itt minden tsz-tagunk régen a maga öt, legfeljebb tíz hold földjén jól gazdálkodott.. . — De a gyakorlat azt igazolta, hogy a nagyüzemi keretekhez a tudást is hozzá kell igazítani ... — Itt van példának az állattenyésztés. Az. ha egyedül az agronómus tudja mennyi pótabrakot kell adni egyedi etetés esetén — ma már kevés; Az sem mindegy, hogy az etetéseik, fejések időpontját hogyan állítják be; hogy tudja-e mindenki mit, miért tesz, s annak mi lesz a következménye, haszna, eredménye? Ezt bizony meg kell tanulni egy nagyüzemi állatgondozónak! Növelni kell a gépekhez értő emberek számát is. Ösztönözni, hogy a tsz-ekből minél többen menjenek kombájn-, traktorvezetői tanfolyamra. mert például a harmincegy- néhánv gép közül most is csak egy dolgozik két műszakban. Annyira kevés a szakember ... De szakértelem nélkül nem lehet jól kihasználni a munkagépeket sem. Tudásban fel kell készülni arra is, hogy a ma még minimális zöldségtermesztésünket előbb-utóbb fejlesztjük... Közelebb az emberekhez A titkárból áradnak az érvek, mind azt bizonyítva, hogy Szak- máron a termelőszövetkezetek fejlődésének alapvető feltételévé vált a felnőtt szakmunkás- képzés. Dicséretes törekvés, PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István ígazgate Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanáesház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-36. Vidéki lapok: 11-25. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér lfa. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra IS forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-65. ill&Xi 35 065. ítont úgy sütött a délutáni nap, mint a regényekben es riportokban szokott. Őszi, tehát bágyadt volt, de azért így is bearanyozta a szoba meghitt szögletét. Körülnyalta a szekrény sarkát, onnan ráesett a népművészeti vázára, majd rásiklott a család arrajáró tagjára. Elfelejtettem előrebocsátani: a melankolikus sugarak ferde nyalábban hatoltak be az ablakon. Így valódi figuratív-absztrakt jelképpé olvadtak össze az elmúlás ellen hasztalan küzdő, beteg legyekkel. Ott kóvályogtak az erőtlen szárnyas jószágok a csalfa fényben, s mikor kidöglöttek. régi pimasz szokásukhoz híven telepedtek hol az orrunkra, hol a fülcimpánkra. Véletlenül se máshova. De a népes család bármelyik reprezentánsát érte orvtámadásuk, senki meg se nyikkant. Elmaradtak a dühös felszisszené- sek, a szitkok csendes sóhajjá vékonyaitok. Mindenki apatikusan húzta meg magát éppen, ahol volt. A ház asszonya keservesen meredt a Fülesre, Kélkiile mit sem ér az élet melynek minden rejtvényét kalligrafikus betűkkel oldotta meg rég A családfő már az újság apróhirdetéseit is végigolvasta, s unalmában fejjel lefelé tartotta a lapot, hogy vajon úgy érdekesebb- e a vezércikk? A nagymama szemrehányó pillantások után csak legyintett, akárkire nézett. Majd panaszos kis nyögések után fogta az ötszáznegyven forintos kardigánját. és elkezdte szétfejteni. „Majd megkötöm még egyszer ...” — borongott félhangosan. A gyerek azzal verte el az időt, hogy a pléhautó sarkával ügyesen felszaggatta a nagy szőnyeg szálait. Ott, ahol éppen ihlete volt rá. AS egállt az idő. 1TM Ügy éreztük, bennünket is kikezdett az enyészet. A madárcsicsergés is úgy hatott a parkból, mintha temetőből jönne. A gesztenvefák megannyi szomorúfűzként csiin- geiték sárguló lombozatukat a nedves avar fölé. Alig sikerült ép elmével kihúzni az időt vacsoráig. Am tévedtünk. ha attól valami megváltást vártunk. Alig mertünk egymásra pislogni. Immel- ámmal turkáltunk a bőséges ebédmaradékban. Enni se kellett. Ahhoz se volt senkinek kedve, hogy legalább a munkás holnapról beszéljen. Egyikünket jobban mardo- sott a bűntudat, mint másikunkat. Titokban mindenki tiszta szívből tett fogadalmat. Soha, soha többé — egy rossz szót! így görbüljek meg. ha még egyetlen egyszer is, csak egy makulányit is bántani merjük! Ezt a többiek nevében is kinyilatkoztatom. r ÍA hogy milyen szürke, üres, lehangoló. értelmetlen így az élet! Még akkor is, ha a szomszéd kislány meghozta az örömhírt, hogy győzött a magyar válogatott. Semmi, semmi nem pótolja, amit elveszítettünk! . Azt se tudtuk, hogyan kerültünk ágyba. Éppen csak a szemünk fogta fel, hogy az alkonyati napsugár mar valahol Hamburg táján tart ügyeletet. Csigalassúsággal vonszolódtak a másodpercek is. Éjjel tizenegy óra volt, mikor először megszólalt az asszony. — Nem bírom tovább! Veszek be altatót. Némán követtük példáját. Majdnem elkerülte a figyelmünket, hogy a gyerek is be akarta kapni a maga fejadagját. Az anyja úgy ütötte ki a kezéből. mielőtt eltüntette volna a szájában. Jgy sem sikerült elaludni. Pedig máskor milyen édes-/ ded horkolás rezegtette már ilyentájt a korszerű falakat. Most még éjfélkor is sóhajok sisteregtek egymás nyomában a szoba rejtelmes árnyai közt. Soka ilyen szörnyű vasárnapot többé! Soha! Miért? Mi volt a baj? Pont vasárnap romlott el a televíziónk. —th —n
