Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-10 / 239. szám
Még nem elég! 4 HŐS FALU Hozzászólás a Petőfi Népe Tízezerrel több hallgató a pár toktatásban című cikkéhez. Még nem elég Nem elég megborzongni de lelkesedni kell, Nem elég fellobogni, de mindig égni kell! És nem elég csak, égni: fagyot is bírjon el, aki acél akar lenni, suhogni élivei. ÖNKÉTELENÜL is Váci Mihály nagyszerű — és úgy érzem, ma annyira időszerű — verse jutott eszembe, mikor" a cikket elolvastam. Nem, nem a számokkal vagyok elégedetlen, hiszen öt év alatt éppen ötszörösére hatalmasodott azoknak a tömege, akik tanulni akarják és ez évben tanulni fogják a pártoktatásban a marxizmus—leniniz- must. a szocializmus építésének tudományát. Több, mint 50 ezer ember csak a mi megyénkben! Óriási szám! Nyugodtan állíthatjuk, hogy a pártoktatás sikeres előkészítésében már benne van az ideológiai irányelvek hatása: emelkedett az ideológiai munka — ezen belül a pártoktatás — rangja, becsülete. Bármennyire alapos és körültekintő volt azonban az előkészítés, ez önmagában még nem elég. Gondoljunk csak vissza! Két év előtt is, de különösen az elmúlt évben, hogy örültünk — és jogosan — az előkészítő munka sikerének. De mondjuk el azt is, hogy az év végére örömünk és elégedettségünk már távolról sem volt ilyen maradéktalan. érünk azzal, ha 50 ezer ember „végig üli” a különböző tanfolyamokat? A PARTOKTATÁS annyit ér, amennyire segíti a gazdasági feladatok megoldását, a szocialista erkölcs és közgondolkodás, a szocialista típusú ember kialakulását, a szocializmus teljes felépítését. Ebben és csak ebben mérhető le a pártoktatás hatása, eredménye, értéke. A pártoktatás tartalmi színvonalának emelkedése, hatékonyságának növekedése csak jól képzett, lelkes propagandistákkal lehetséges. A megyei pártbizottság 1965. június 10-i, megyénk ideológiai helyzetével foglalkozó határozata megállapítja, hogy a ''ári- oktatás az utóbbi éveli ben .sokat fejlődött, de még mindig kevés a jól képzett, lelkes propagandistánk. Tettünk-e valamit ennek megváltoztatására? Igen. Évről évre szigorúbb feltételek alapján válogatjuk ki a propagandistákat. És ez nagyon örvendetes. őszintén be kell azonban vallanunk, hogy a propagandista gárda javulásával nem áll arányban a pártoktatás hatékonyságának növekedése. Evadnyitás a Kecskeméti Katona József Színházban Az új oktatási év elején nagyon hasznos lehet, ha próbálunk választ adni: mi lehet ennek az oka? Hol lehet a hiba? Világosan kell látnunk, hogy a szervezés, az előkészítés csak kerete mindannak, aminek az év folyamán a pártoktatásban történnie kell. Egész előkészítő munkánk értékét az határozza meg. hogy milyen sikeres lesz a befejezés. Vegyük mindenekelőtt a számadatokat, a pártoktatás mennyiségi oldalát. A tavaszi egészségügyi zárlat fájdalmas „kísérletre” kényszerített bennünket. Tapasztalatokat adott arról, mi lenne, ha nem folyna pártoktatás. Nagyon őszintén és n agyon komolyan kell szólnunk róla. hogy amíg mi hallgatásra kényszerültünk, addig a bur- zsoá ideológia a legkülönbözőbb csatornákon eljutott az emberekhez és károkat okozott. Ebből is tanulnunk kell! A pártoktatási év folyamán minden eddiginél hatásosabb Intézkedést kell tennünk arra, hogy akik megkezdték a tanulást, végig kitartsanak és be is fejezzék azt. Meg kell értenünk, hogy ha ez a törekvésünk nem jár eredménnyel, nem egyszerűen sikertelen vállalkozásról lesz szó, hanem súlyos eszmei kárról. AKIK K"TKV.HÜT.,NEK a mi befolyásunk, tudatos nevelő hatásunk alól, azok szükségszerűen más irányú befolyás alákerülnek, de legalább is közömbössé válnak a mi dolgaink iránt, ami legalább olyan káros. Gondolom, nem szorul további bizonyításra, hogy a gondos előkészítés önmagában még nem elég. Az eredmény kitartást, szorgalmat és szigorú fegyelmet követel mind a hallgatóktól, mind a propagandistáktól. És még ez sem elég. Amiben az idén döntő változást, előrehaladást kell elérnünk, az a pártoktatás tartalmi oldala, hatékonysága. Mit A kérdés persze, nagyon bonyolult. de a sok komponens közül — ez a tapasztalatunk — elsősorban a lelkesedéssel van baj. Nem szeretném, ha félreértés esnék, azért hangsúlyozom, hogy propagandistáink túlnyomó többsége becsülettel teljesíti vállalt kötelességét, de ez még nem elég! Többre van szükség: az ügy szenvedélyes szeretetének, a meggyőződésnek, a magávalra- gadó optimizmusnak kell sugároznia a propagandista minden mondatából, mikor a párt megbízásából a párt nevében oktatja, neveli hallgatóit. Nagyon őszintén meg kell állapítanunk, hogy propaganda- munkánk gyakran szégyellős, egyszínű, szürke, nélkülözi a forradalmi pátoszt, mintha az csak „a hőskorban” lett volna ildomos, mintha ma már elavult lenne. Pedig mennyire nem így van! A szocializmus teljes felépítése éppen olyan forradalmi tett, mint a termelőeszközök kisajátítása, vagy a mezőgazdaság szocialista átszervezése volt. De valahogy ez nem érződik eléggé mai propagandamunkánkon. Amivel ma többre van szükség, mint a forradalom kezdeti szakaszában, az a még magasabb fokú tudatosság, ahogy a költő mondja: „A jószándék kevés! Több kell: — az értelem! Mit ér a hűvös ész?! Több kell: — az érzelem! Az nemcsak holmi érzés, de sok és szenvedély, keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj!” IGEN- HA ÍGY dolgoznak propagandistáink, az űj oktatási évben, akkor a biztató kezdet után törvényszerűen köve* kezik az eredményes és mir eredményesebb befejezés. Papes Béla Lope de Vega, e csodálatos és egyedülálló alkotótehetség, leggyakrabban játszott és a világ színpadain legtöbbre becsült művében, a Fuente Ovejuná- ban, a népi dráma legtisztább magaslataira jutott el. Egyedül áll A hős falu (ezen a címen játsszák művét a magyar színpadokon) a drámaíró egész életművében, van ugyan darabja bőségesen hátrahagyott, 1600-ra becsült általa írt színművek sorában, amely a /földesúr és a jobbágy hatalmi 1 konfliktusát veti fel- de legfeljebb az egyéni bosszú gondolatáig jut el ezekben a művekben. A hős falu népe azonban együttesen lázad garázda főura, a Calatrava rend komturja ellen, s közösen áll bosszút, tesz istenítéletet a kor szokása szerint. Sőt, Lope nemcsak a közös bosszúállás- de az egymással szembeni mélységes emberi szolidaritás pillanataiban is megmutatja hőseit. A kecskeméti előadás — Udvaros Béla rendezői munkája — nagy érdeme, hogy ezt a rendkívül lényeges drámai mozzanatot, a darabban rejlő eddig eléggé ki nem aknázott lehetőséget színpadra viszi, a néző elé állítja. Az előadás a Lope által is tudatosan egymástól elválasztott két tábor ábrázolása során (ugyancsak a rendező érdeméül hozható fel): elsősorban a népi alakok plasztikus és sokszínű ábrázolásával tűnik ki. Nagy szeretettel ; beszél Lope a kis spanyol falu egyszerű népéről- tiszta erkölcséről, emberségéről. Van arra is ideje, hogy az egyébként nem hosszúra szabott felvonásokban a mindennapi élet népi megnyilvánulásait is megvillantsa. Szép és jól megkomponált például a falusi lakodalom színpadképe — egyébként a rendezés is az ilyen jelenetekben jár el a leggondosabban, itt ügyel leginkább a hiteles ábrázolására és a kollektív munkára. Annál elnagyoltabb a másik oldal bemutatása, mind a darabban, mind az előadásban, néhány kitűnő alakítás és valamivel színesebben megrajzolt alak kivételével. Az egyik a színészi rátermettség érdeme, a másik Lope ábrázolóerejének javára írható. A spanyol gran- dezza, a lovagi becsületérzés megelevenítése — mivel éppen ez a darabnak egyébként is a mához legtávolabb álló mozzanata — már nem sikerült olyan jól az egyébként pergő- látványos képekre törekvő előadásiján. Árva János, a komtur megszemélyesítője, hajlékony udvaronc és gőgös lovag egy személyben. Szépen árnyalt, ragyogóan arányos színpadi beszéde felvillantja a költői erejű fordítós minden erényét. Itt- ott azonban a tartalmas pátoszt az üres deklamálás váltja fel. Lope nem kedvez túlságosan egyébként sem ebben a darabjában a színészeknek. Alig akad olyan szerep, amely igazán jó és sokoldalú játéklehetőséget rejtene magában. Még a jobbágyok, a falu rokonszenves, egyszerű emberrel is csak időnként mutatkoznak meg jól egyéníthető tulajdonságaikkal. Nagy érdeme a rendezésnek és a szépen játszó színészeknek* hogy a népi figurák megszemélyesítői, kiaknázva az összes lehetőségeket, egyéni arculattal lépnek színre. Valóságos remeklés az egyszerű paraszt szerepében Fekete Tibor játéka- emlékezetes számunkra Major Pál Barrildo esküdt szerepében. Járvoky Sándor, mint Fuente Ovejuna bírája, erőltetett pátosz, nélkül, igazi emberségében mutatja meg az idős ember természetes méltóságát, s jellemének fejlődését, amíg a hősienség magaslatáig eljut. ízléses és egyszerű alakításával nyerte meg a közönség tetszését Frondoso szerepében Szilágyi Tibor. E) tudta feledtetni, hogy a szerep nincs teljesen az i> színészi alkatára szabva, a kedves, itt- ott naívul egyszerű, máskor meg rajongó- de /félénk szerelmesként bemutatkozó fiatalembert vonzó eszközökkel viszi színpadra. Szerelmese az igaz- talanul meghurcolt Laurencia, a bíró szép és erős lelkű leánya szerepében Moätr Marianne mutatkozott be a kecskeméti színpadon. A tehetséges fiatal színésznő, különösen a bensőséges lírai színek ábrázolásával tűnt ki. Drámai kitörései itt- ott még nem elég tartalmasak. Elismeréssel kell szólni Faragó Sári, Fodor Zsóka, Gyulay Antal és a többiek: Tóth Sándor, Kuppán Ferenc, Budai László, Liliom Károly, Kölgyesy György játékáról is. A főurak táborából- mint legérdekesebb, leghitelesebb alakítás a komtur alakja mellett Perényi László Ferdinánd királya. Bege Margit királynője emelkedik ki, de Forró Pál. Schwetz András, Mezey Lajos és Piróth Gyula játéka is jól illeszkedik az együttesbe. Borosa István színpadi képei együtt játszanak a cselekménynyel, rendkívül dekoratívek, talán az erdei kép túlzott lírai- sága, meseszerűsége nem illik teljesen a darab mondanivalójához. Szépek, stílusosak Márton Aladár jelmezei- s külön emlékezetes Rónai Pál kísérőzenéje, bár a jelenetek között egyik-másik zenei részlet túlzottan hosszúra van méretezve, megakasztja a darab természetes lendületét. Címképünk: A darab irt' sodik felvonásának egyik sz tömegjelenete: az erdei eskü t'. Lenti képünkön: Frondoso. - szerelmes ifjú szembeszáll menyasszonyát megtámadó kontúrral, (Szilágyi Tibor, Moor Marianne és Árva János.) Csáky Lajos a:
