Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-10 / 239. szám
IMS. október 10, vasárnap 3, oldal ♦»Nem női szakma41 GÁL ERIKA, a Kecskeméti Gáspár András Iparitanuló Iskola másodévese. Különös szakmát választott: faszobrászatot tanul. A faszobrász nemcsak ritka szakma, hanem mindeddig kizárólag férfi foglalkozásnak számított. Az igazgat megvallva Gál Erika is csak véletlenül, illetőleg jobb híján választotta ezt a mesterséget. — Női szabó szerettem volna lenni — mondja most már mosolyogva — de nem volt hely. — Mit is csinál pontosabban a faszobrász? Azt hiszem kevesen tudják. — EZ TALÁN a legszebb asztalosmunka. Az iskolában is azokat a tantárgyakat tanulom, amit az asztalosok, csak a szakrajzban van különbség. A faszobrász a bútorlábakat és a díszítéseket készíti. — Az asztalos munkája nem könnyű. Erő kell hozzá. Bírja ezt egy lány? — Hát fizikai erő csakugyan kell a faragáshoz is, de nem akkora, hogy a lányok ne bírnák. Én nagyon megszerettem ezt a szép munkát. — S mik a kilátásai, ha szakmunkás lesz? — A tanulóidő három év, s ha felszabadulok, körülbelül 6 forintos órabérre számíthatok — már mint kezdő szakmunkás. Gál Erika tehát úgynevezett férfiszakmát választott, de nem bánta meg. A lányok nagyon sok munkakörben legalábbis egyenértékűek a fiúkkal. S mégis számos előítélet akadályozza még őket abban, hogy tágabb lehetőségek között válogathassanak a pályaválasztás alkalmával. Az iparitanulóiskola tanári kara évről évre tapasztalja, milyen nehéz érvényt szerezni ilyen értelemben még a nők egyenjogúságának. Némelyik vállalat köny- nyebb szakmákra sem óhajt felvenni lányokat. Azt mondják: gyengébbek, mint a fiúk, több a baj velük, kevesebb a teljesítményük, stb. PEDIG ezek a kifogások csak arra jók, hogy a maradi nézeteket takargassák velük. Vagy még arra se ... Kuna Gábor Csatlakoztak a csávói)iákhoz Helytállás száznegyvenezer holdon Az őszi munkák helyzetéről nyilatkozott a bajai járási tanács vb elnöke A fehér ital ötvenezer holdon a betakarítás, 40 ezer holdon a kalászosok elvetése és újabb 50 ezer holdon az őszi mélyszántás elvégzése vár a bajai járás szövetkezeti parasztságára. Ehhez alig néhány hét áll rendelkezésre. A nagy, emberi erőfeszítést igénylő munka részleteiről nyilatkozott lapunknak dr. Gajdócsi István, a bajai járási tanács vb elnöke: — A 36 ezer hold, közös és háztáji területen termesztett kukoricának csupán az egytizede került még a górékba — mondotta. — Figyelembe véve az érés eltolódását, a többire csak október közepe után gondolhatunk. Májusi morzsoltban számítva 20—21 mázsás átlagtermésre van kilátás. Hét adapte- res kombájn is részt vesz a betakarításban. Sokkal több gép is elkelne, de sajnos a gépjavító állomás nem rendelkezik több adapterrel. A ventilláto- ros szárítást tíz közös gazdaságban alkalmazzák. Ezáltal 300 vagon tengeri tárolható prizmákban. Más tsz-ek háztáji gó- rékat bérelnek, az átmeneti nehézségeket így hidalják át. Ugyancsak az érés miatt késik a napraforgó betakarítása is. A kombájnok teljes kapacitással „aratják” az ipari növényt. — Milyenek az őszi vetések eddigi tapasztalatai? — E hét végére az ősziek magágyát zömmel előkészítik a gazdaságok, és csaknem 13 ezer holdon földbe kerül a búza is. A traktorosok vasárnap is teljes műszakot tartattak. Néhány gazdaságban már e hét végén befejezik a vetést. A 47 tsz közül csak hét volt olyan, amely nagyobb területen szándékozott búzát vetni kukorica után. Javaslatunk hatására letettek erről, s táblát cseréltek. Számítva az esős időszak beköszöntésére, más gazdaságok is jelöltek ki tartaléktáblákat. Általában a termelő- szövetkezetek fokozott gondossággal törődnek a vetés jó előkészítésével és végrehajtásával. Okultak a búzatermés színvonalának további emelése érdekében rendezett tanácskozás tapasztalataiból. Bezosztáját 90 százalékban vetnek, s holdanként 160 kiló magot szórnak a talajba. Nyugodtan reméljük, hogy ez a munka járásszerte befejeződik október húszadika körül. A Duna mentén, főleg Szeremlén, meglehetősen nehéz a talaj elmunkálása. Ez lassítja az előkészítést. Ha szükség lesz rá, később gépeket csoportosítunk át ezekre a területekre. — Milyen feladatot jelent a mezőgazdasági termények szállítása? Hogyan szervezik és bonyoiitják le ezt a munkát? — Több mint 15 ezer vagon terményt kell betakarítanunk. A gazdaságokon belüli szállítás, szeptember húszadikától számítva, 62 napot vesz igénybe a rendelkezésre álló kapacitással. A traktoroknak hozzávetőleg az egyharmada kimondottan a szállításban dolgozik. A nyújtott, illetve a kettős műszak alkalmazásával azonban mintegy húsz nappal csökkenthető az említett időtartam. A gondjaink természetesen így is nagyok. A gazdaságok igen kevés rakodógéppel rendelkeznek, s minthogy az effajta konstrukciók hiánycikként szerepelnek, nem is jutnak hozzá. A cukorrépából kétszázmázsás átlagot értünk el, s így a vasúti átvevőhelyeken még nagyobb a torlódás, mint a korábbi években. Szükség van az úgynevezett helyszíni tárolásra, amikor is a gazdaságok a cukorgyárral közösen megállapított helyre hordják a termést. E megállapodás még nem történt meg, elsősorban a cukorgyár vonakodása miatt. — Hogyan szervezik a munkát a gazdaságok? Szükség lesz-e külső munkaerő bevonására? — Az őszi munkák végrehajtására valamennyi gazdaság intézkedési tervet készített. A tervet a taglétszámra, valamint a bevonható családtagok számára alapozták. Igen részletesek ezek a „menetrendek”, főként ott, ahol még az egyes családok tennivalóit is meghatározták. Ösztönzőleg hat a szocialista munkaverseny is, a csávolyiak felhívásához valamennyi tsz csatlakozott. A jó eredmények elérése jelentős, nem egy helyen 40—50 ezer forintos célprémiumot tűztek ki a gazdaságok. Minthogy a szőlő termése nem mondható nagynak, csupán Madarason és Katymáron kerül sor az általános iskolás diákok bevonására. A honvédség némi segítségére a rakodási munkák elvégzésénél lenne szükség — fejezte be nyilatkozatát dr. Gajdócsi elvtárs. H. D, Kecskeméten, a rákóczivárosi tejüzembe a környező tanyavilág bél, a községekből naponta átlag 40 000 liter tej érkezik. A szállítmányokat este 10 órától egész éjszaka — másnap déli 12 óráig folyamatosan veszik át, s közben végzik a pasztörizálást. A pásztorizált tej egy része — 15 000 liter — ezután a kecskeméti és a félegyházi tej- csárdákba, boltokba „indul”, 23 ezer litert pedig a fővárosba, a rákospalotai tejüzembe szállítanak. Innen palackozás után kerül fogyasztókhoz a finom ital. Képünkön az egyik budapesti óvoda kis lakója üríti fenékig a tejespalackot. Lehet, hogy éppen kecskeméti tejet iszik. ..? Amíg a nagyobb kereset borítékba kerül AZ EREDMÉNY — a számok nyelvén fogalmazva — néhány mondatba belefér: Az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Kecskeméti Gyáregysége az elmúlt háromnegyed évben 8,1 százalékkal több árut adott a népgazdaságnak, mint ameny- nyit a terv előírt, termelékenységi előirányzatát 9,1 százalékkal szárnyalta túl és már a nyolcadik hónap végén több nyereséget könyvelhetett el az egész évre tervezettnél. Szakszervezeti ülés az év elején. Laczi Endre szb-titkár az 1964. évi gazdasági eredményeket ismerteti. Amikor ehhez a mondathoz ér: — A tervezettnél drágábban termeltünk, és ezért az idén sem fizethetünk nyereségrészesedést — megélénkül a terem. A mellettem ülő idős munkás legyint és félhangosan így zsörtölődik: — Ideje lenne már valami más nótát fújni. A nagy „honfoglalás” első évtizedében, a forradalmi változások sodrában talán nem is volt idő azon studírozni, hogy esetleg „le kellene építeni” a sok funkcióból. Ezek a lelkes, tevékeny emberek sose számolták, hányadik bizottságnak tagjai már. Voltak közöttük, akik bírták az iramot, mindenütt helyt tudtak állni. ]&¥ inthogy azonban régtől megvan az a „jó” tulajdonságunk, hogy mindig arra rakunk több súlyt, aki amúgy is tűi van már terhelve- szokássá vált azokat újabb és újabb bizottságokba delegálni, akik addig sem szűkölködtek ilyen és olyan tagságban. Volt ebben jó adag kényelmesség: „Te már tagja vagy ennek és ennek a bizottságnak, ezt is könnyen hozzáveheted. Megvan a gyakorlatod” — mondták egyszer. „Hátha egy új nem válik be? Hiszen igen fontos célokért hívtuk életre ezt az új bizottságot ...” — óvakoskodtak másszor, akik a megbízatásokat osztogatták. És a régiek, „ bizottsági tagsággal mindjobban ellátottak vállalták. Azért is, mert életelemük volt a politika- a közösség dolgaival való törődés, másrészt éppen élénk közéleti érdeklődésük erőt, hozzáértést is adott a többletmunká- bo*. Igen ám, de a teljesítőképességnek határa van. Olyan értelemben is, hogy mennyit bír egy ember, de abban a vonatkozásban is, hogy bizonyos számú megbízatáson felül már egyszerűen nem jut idő és mód az érdemleges munkára. Képzeljük el: ezek a lelkes, fáradságot nem ismerű közéleti emberek kenyérkereső foglalkozásuk mellett vették ki átlagon felül részüket a társadalmi erőfeszítésből. Aki már nyolc- kilenc bizottságban is tevékenykedett, rendkívüli megfeszített- séggel képes munkaköri feladatait jól elvégezni. Mert nem egyszer, onnan hívja el a társadalmi kötelezettség, a kiesett időt pótolni kell, más bizottságokba is esedékes megjelenni — úgy hisszük, nem szükséges részletezni, mi jár még ezzel. ¥ esz egy határ, amikor a sok bizottsági tagság miatt munkahelyén lazít a tempóval, s el-elmarad. Azután a tizedik funkciónál már képtelen teljes értékű munkát kifejteni bizottságában is. Hiszen mindenhez senki sem érthet. Azonkívül az a természetes, hogy csak annyi és olyan bizottságban érvényesítse képességeit, amennyi nem múlja felül erejét, illetve, amelyekben legjobban megfelel. Egy bizottság sem profitál már abból- ha egyik-másik tagja tíz-tizenkét más tisztséget is visel — és az adott megbízatás már kívül is esik részben hozzáértésén, részben érdeklődési körén. Legyenek erre tekintettel azok a szervek, illetékesek, amelyek és akik ma is szívesebben delegálnak, kooptálnak kellő körültekintés, mérlegelés nélkül bizottságokba, választmányba, elnökségbe embereket, akik amúgy is épp eléggé lekötöttek közéleti munkával. l¥¥a is, mint mindig- célunk, hogy minél több állampolgárt megnyerjünk a közéleti tevékenységre. A párt politikája, az élcsapat emberformáló hatása, a kedvező közéleti, politikai légkör, amelynek forrása, hogy a szavak és tettek mindjobban fedik egymást — sok új erőt vonzott eddig is közszereplésre, társadalmi kötelezettségek vállalására. Egyre több párttag, pártonkívüli rendelkezik azzal a képességgel, hogy társadalmi funkciót is végezzen. abban megfeleljen. Megvan a reális lehetőség, hogy megosszuk a súlyt, ami az első időkben, itt-ott még ma is — kevesekre nehezedett. Bízzunk az emberekben. Megérdemlik — és mindannyiunk számára ez a hasznos. T. I. ! Nem kell biztatás, tucatnyi kar emelkedik a magasba a vi- 1 ta kezdetén. Nagy János 6Zer- j kesztő szól először: — Hiba volt, hogy nem tájé- | koztatta a vezetőség a dolgozókat már év közben arról, miért j alakultak kedvezőtlenül a termelési költségek. Egy csontos arcú brigádvezető indulattól fűtött hangon korholja azokat, akik munka után az udvar sarában hagyják a drága hegesztőanyagot. Egy másik felszólaló azt fűzi hozzá: — Bizony, előfordult. hogy munka nélkül ténferegtünk, mert nem volt anyag. | Az ülés végén az élmények i hatása alatt ezt vetettem papírra: „Biztató kezdet.” Pár héttel később. Horváth János igazgató szobájában a hosszú asztal körül ott ülnek az üzem gazdasági és politikai vezetői. Az egész évi munkát meghatározó intézkedési terv készül. A széljegyzetekkel tarkított gépelt lapokon lassan kibontakoznak a feladatok. Néhány címszó: Normakarbantartás. Az üzemvezetők anyagi felelőssége. A határidők pontos betartása. Az improduktív létszám csökkentése. A rezsianyag-felhasználás mérséklése. És egy színesen fogalmazott mondat az igazgató szájából: — Az intézkedési tervben minden olyan rés betöméséről gondoskodtunk, amelyen keresztül az elmúlt években elfolyt az üzem nyeresége. A szerszámmühelyben fiatal arcok hajolnak egy csorba munkaeszköz fölé. Alacsony, szemüveges fiú forgatja kezében az alaposan megrongálódott szerszámot és hangja csupa keserűség- amikor megszólal: — Legszívesebben sírna az ember, amikor ilyet lát. Tudja, ! mennyibe került ez a szer- \ szám? Szerencséje a szaktárs- ! nak, hogy nem voltam itt, ami- j kor felhozta. De megkapja érte i a magáét, az biztos. | A következő „filmkocka" ismét a vállalati ebédlőben ját- | szódik. Ott, ahol az év eleji ' szakszervezeti ülés is lezajlott. Most ítéletet hirdetnek a társa- { dalmi bíróság tárgyalására egy- j begyűlt munkások. A ,.vádlót* ! tak padján” egyik társuk ül. — Azt mondod, hogy senki- | nek semmi köze hozzá? — be- | szél a hallgatóság soraiból felemelkedő idős munkás. — Igenis, közünk van ahhoz, hogy italosán jöttél be a munkahelyedre. Másoknak kellett helytállni azon a poszton, ahová téged állítottak. A „vádlott” lehajtott fejjel hallgat, aztán ígéretet tesz: — Soha többet... Néhány dolgozó a Szappanos-brigádból: — Idén jobban megy a munka, mint tavaly — mondja valaki és a köröttünk állók is helyeslőén bólogatnak. — Nem úgy értem ám. hogy csak nálunk a brigádban, hanem az egész üzemben. Ha most sem lesz nyereségrészesedés, akkor soha. Az örökké mosolygó brigádvezető kezében papírtekercset szorongat. — A soron következő munkadarab rajza — magyarázza. — Átnézzük így közösen, mielőtt hozzálátnánk. Amikor belépek a szakszervezeti bizottság irodájába, Laczi Endre titkár éppen telefonál. Arról tájékoztat valakit, hogy mennyi jutalmat osztottak szét a negyedév végén a szocialista címért küzdő üzemek és brigádok legszorgalmasabb dolgozói között. így fejezi be a rövid tájékoztatót: Az összeg szerény ugyan, de csak annyit oszthatunk szét, amennyi van. Ha az eddigiekhez hasonlóan megy a munka továbbra is, a* év végén bizonyára vastagabbak lesznek a borítékok. Békés Dezső
