Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-09 / 238. szám

3. oldal 1965. október 9, szombat Telik a majorság „éléskamrája” A tiszaújfalusi Tisza Tsz 240 holdas ősziárpatarlójába még júniusban elvetették a silókukorica magját. Nem csoda hát, ha holdanként megközelítőleg másfél száz mázsa zöldtömeget takarí­tanak be a járvasilózóval. A silózó brigád tagjai — Ipacs Mihály, Zsigó Ferenc, Fáy Ferenc, Zsadányi József, Bíró József'— napon­ta 15 holdról takarítják le a termést. A majorság takarmánytelepén húzódó nagy árkokban már 62 vagon tömegtakarmányt tároltak. E mennyiség nemcsak a fő­vetésű silókukoricából került ki, hanem a törekkel kevert répa- szeletből is. Az utóbbit egyébként hozzákeverik a másodvetésü silókukoricához is, hogy ezzel is javítsák a takarmány minőségét. döntöttek. A tsz vezetők is szí­vesen „kiiktatták” a község ve­zetőit. sőt a járást is olykor — s még föntebb keresték az „igazságukat”. E sorok írója sok embert meg­hallgatott, sok vezető emberrel beszélt, de alig akadt olyan, aki — az egyébként dicséretes őszin­teség mellett — véka alá tudta rejteni szubjektív érzelmeit, amikor az említett dolgokról volt szó. Amint a járási tanács vb el­nökhelyettese. Horváth József elvtárs jellemezte, a „vezetési presztízs” gyakran kerekedett felül a tényleges gazdálkodási érdekek felett. Így adódhatott azután, hogy egy gyenge irá­nyítás alatt álló termelőszövet­kezet szinte évekre kátyúba ke­rült. — A feladat most mindeavi- kük előtt: az adott helyzetet mérlegelve előbbre jutni és a cél érdekében minden sérelmet és vélt sérelmet félretenni — foglalta össze a szabadszállási Kossuth Tsz-beli tanulságokat a járási tanács vb elnökhelyet­tese. Egy kicsit általános érvé­nyűén. Hiszen ehhez hasonló jelanségekkel még másutt is találkozhatunk. A járási vezetők úgy látják, hogy szervezetileg sokat fejlő­dött a Kossuth Tsz, látszik, hogy következetesebb a vezetés, amely alig fél esztendő alatt nem kis energiát és anyagi esz­közt is latbavetve megállította a gazdaságot a lejtőn. Ma már számíthatunk a gazdák többsé­gére, bizalmára. Sajnos, akad­nak még kerékkötők is. ezek azonban egyre kevesebben van­nak. s ha sikeres lesz az esz­tendő — a betakarítás szorgos munkája dönti el —. akkor végképp elsöpri a kétkedést gáncsoskodást a józan paraszti megfontolás. Farkas Ignác bácsi azt mond­ta nekünk, hogy ezt az évet becsületből végigcsinálja, de aztán leköszön, nem kínlódik a kettős feladattal tovább, amely ily módon valóban nem könnyű, s igen nagy munkatöbbletet kö­vetel. A jó szándékú kívülálló — aki. mivel „kívülről” pillantott bele a falu életébe, esetleg tisz­tábban és élesebben is látja an­nak vonásait — úgv vélekedik: azoknak van igazuk, akik azt mondják: Egy gazdaságban, kö­zösen összefogva bizonyára könnyebb lenne. Különösen ak­kor, ha a felettes szervek ehhez nem csak egy-két gyakorlati in­tézkedéssel, de politikailag is jóval nagyobb segítséget nyúj­tanának. Akár a tsz-pártszer- vezetek megerősítésével, akár az átszervezés időszakában olyannyira buzgó felvilágosító munkával a vezetők tekinté­lyének támogatásával stb. S ha ezt még bizonyos nélkülözhetet­len beruházások gondos oda­Számadás a közgyűlésről Tízmillió forint értékű export A tanácskozás után tetteket! TIZENHÁROM évvel ezelőtt Kiskunfélegyházán Bálint Gá- borné vezetésével néhány asz- szony és leány összefogott, s megalakította a háziipari szövet­kezetét. Dolgos kezeiken kívül akkor semmijük sem volt. Ma már a szövetkezet közös vagyo­nának értéke meghaladja a há­rommillió forintot. A város ve­zetőinek mindig nagy gondot okozott a nők munkába állítása. Ezen is enyhítettek, s jelenleg ezer asszonynak, leánynak biz­tosít kereseti lehetőséget a fél­egyházi háziipari szövetkezet. A NAPOKBAN vezetőségvá­lasztó közgyűlésük volt. Az ala­kulás óta végbement fejlődés önmagáért beszél, ezért a veze­tőség beszámolója inkább a fel­adatokkal foglalkozott. — Idei termelési tervünk — hangoztatta az elnökasszony — 14 millió forint értékű kézimun­ka, varrott áru. norvégkesztyű, szalmafonat stb. előállítása. Eb­ből 10 millió forint értékű árut külföldi megrendelésre készí­tünk. Bár eddig különösebb le­maradásunk nincs, az elkövet­kezendő hónapokban is minden erőnkkel dolgoznunk kell ter­veink teljesítéséért. Nagy Imréné a HISZÖV kül­dötte elismeréssel szólt a fél­egyházi szövetkezet eredményei­ről. Mint mondotta, kézimun­káik — amelyek igen szépek — külföldön nagyon keresettek. A SZÖVETKEZET eddigi eredményei alapján mint vár­ható volt — néhány nyugdíjba menő kivételével — a régi ve­zetőséget — elnöknek is Bálint Gábornét — választották újra. T. M. jV AGYON FONTOS, a me- j ■*-’ gye mezőgazdaságának í számottevő ágazatáról tanácsko- j zott nemrég a megye legfőbb j államhatalmi szerve: a megyei j tanács. A két napig tartó ülé­sen a résztvevők mélyrehatóan megvitatták a megye állatte­nyésztésének, a takarmányter­mesztésnek gondjait és a továb- | bi tennivalókat. Külön említés- j re méltó, hogy a beszámoló és azt követő polémia a megye termelési tájkörzeteit figyelem- ! be véve elemezte az állatte­nyésztés helyzetét. Az ülés vé­geztével találóan jegyezte meg az egyik résztvevő: — Most már csak az elgondolások foko­zatos megvalósítására van szük­ség! 1 Z ÜLÉS korábban meg- szokott „menetrendjéhez” képest ezúttal változás történt a legfőbb napirend lebonyolítá­sában. A beszámoló elhangzása után nem a vitára került sor, hanem a megyei tanács tagjai csoportokra oszolva félnapos lá­togatást tettek a megye nagy­üzemi állattenyésztő telepein, illetve a keltető- és feldolgozó üzemekben. Így a témával kap­csolatos gondok, teendők, köz­vetlenül érzékelhető formát kaptak. A megyei tanácstagok I előtt az állattenyésztő telepek a beszámoló „élő illusztrációi­ként” jelentek meg. módjukban állt megismerkedni a helyzet­tel. S ez kifejezésre is jutott a másnapi, élénk vita során, ami­kor is elsőként azok szólaltak fel, akiknek foglalkozása meg­lehetősen messze esik az állat- tenyésztéstől. Elmondották pél­Világjáró falvak A földműves- és takarékszö­vetkezetek keretében működő falusi társasutazási irodák meg­kezdték a jövő évi társasutazá­sok szervezését. Tevékenységük mint a SZÖVOSZ-ban ezzel kapcsolatban elmondták, most már az ország nagyobb részére kiterjed. Október elejével ugyan­is az eddigi ötvenhatról százhar­mincháromra növelték a számu­kat, s így most már a korábbi öt helyett tizenegy megye la­kossága intézheti el helyben a kül- és belföldi társasutakkal kapcsolatos teendőit. A földmű­vesszövetkezeteknek ez az új szolgáltatása gyorsan népszerű- södik. A már korábban meg­nyílt ötvenhat iroda első félévi forgalma még csak 600 000 fo­rint volt, de a harmadik ne­gyedévben már ennek három­szorosát költötte a falusi lakos­ság kül- és belföldi társasuta­zásra. irányítása is kísérné, a Kossuth megindulhatna a belterjesebb gazdálkodás útján — s a ká­tyút. amiből most már kirán­tották, messzire hagyná rövi­desen. Egy esztendő múlva talán er­ről is hírt adhatunk. * — Váratlan fordulat! — ezzel fogadtak a község vezetői, akiknek, hogy véleményüket még egyszer kikérjem. meg akartam mutatni a már elké­szült újságcikket. S bevallom, kissé meg is ijedtem. Ugyan mi történhetett? Kezdhetem élőiről a Kossuth Tsz tanulsá­gos históriáját? De aztán meg­nyugodtam. mert mosoly ült a tekintetekben alig titkolható öröm. — Mindkét térni előszövetke­zet kimondta az egyesülést. Először a Kossuth taggyűlé­sére került sor. és csak arról volt szó. hogy azon az esetleges jövő évi egyesülésről beszélges­senek, esetleg döntsenek. De aztán megfordult a hangulat: „Vagy most az év végén, vagy soha!” Kedvezőnek ígérkezik az év, minek késlekedni. A Mathiász gazdái már erről az elhatározásról értesültek, az ő közgyűlésükön. Némi fontol­gatás után — érthető a módo­sabb tsz meggondoltsága — ők is jóváhagyták: 1966. ianuár elsejével közösen indítják az esztendőt — Ilyen csendes és józan tag­gyűlése tán még nem is volt soha a Kossuthnak — mondja Csík László vb-elnökhelyettes. — Higgadtan, egyetlen ellenve­tés nélkül szóltak hozzá a gaz­dák, s a közös munkáról folyt a szó. Egyedül az adógabona-tárto- zás — nyugtalanítja még őket. de talán ebben is el lehet érni valami kedvező változást. Sági József e,,Tl árs, községi párttitkár már a jövőről, a ter­vekről beszél, s arról, hogv a pártvezetőség tevékenysége he­lyes irányba terelte a dolgokat, a közös megegyezés, a bizalom és összefogás irányába. Farkas Ignác bácsival nem sikerült beszélnem, de úgy hal­lom, őt sem foglalkoztatja már a ..leköszönés” gondolata. Hi­szen nem kettő, hanem egy gaz­daság sorsáért lesz felelős is­mét jövőre — habár megna­gyobbodott területen. * S ide a cikk végére most már valóban egy szép. emelke­dett befejezés illene. Ha nem kísértene a gondolat, hogy itt nem befejeződött, hanem elkez­dődött valami. Négy esztendei küszködés után végre egv szövetkezet tag­sága magára talált. S az erő­sebb testvér oldalán az embe­ribb élet útjára lépett F. Tóth Pál dául, hogy a kiskunhalasi ba­romfifeldolgozó vállalatnak ré­gi, elavult berendezésekkel kell a mind nagyobb feladatokat megoldania. — Megszűnőiéiben van a kiskunhalasi keltetőállo­más, a tojást már most is Ba­jára viszik, s a kisesibéket visz- szahozzák Halasra. ' j1 ÖBBEN kifogásolták a * keltetőállomások irányí­tásának jelenlegi rendszerét. — kiderült, hogy e fontos intéz­mények összesen hét(!) szerv­hez tartoznak. Mások azt fej­tegették, hogy a juhászat minő­ségi fejlesztésére van szükség. Szóvá tették: a most épített is­tállók korszerűek-e minden te­kintetben? Alapvető hiányossá­gok fordulnak ugyanis elő az építkezéseknél, nem is szólva a magas költségekről. Elérkezett­nek látszik az idő egy olyan épületelemgyár létesítésére, ahol a mezőgazdasági épületeket a mostaninál sokkal olcsóbban le­hetne előállítani. A takarmány­keverő üzemek túlzottan cent­ralizáltak, sok a szállítási költ­ség. ,4 MEGYEI tanácstagok megfigyelték mindhárom termelési körzetben, hogy azok­ban a majorságokban, amelye­ket már szociális létesítmények­kel is elláttak, sokkal több fia­tal gondozó található, mint ott, ahol kezdetleges állapotok van­nak. Az állategészségügyi óvin­tézkedések betartásában sokat segítene a majorok körülkeríté­se. .. És még számtalan más, az életből „ellesett”, tehát idősze­rű javaslat vetődött fel. A hoz­zászólásokra a mértéktartás volt a jellemző. Senki nem kívánt „toronyórát lánccal”, nem táp­lált illúziókat — ellenben min­denki a lehetőségek jobb ki­használását sürgette. Másként fogalmazva: a látogatások ref­lektort nyitottak a legjárhatóbb utakra. OKSZOR elmondjuk: irá- nyítani, a jövőt jól meg­tervezni csak a mindennapi élet folyamatának ismeretében le­hetséges. Az életközelség han­goztatása nem öncél. Szükség van rá, mint a levegőre. S kü­lönösen vonatkozik ez az állam­hatalmi szervek — a tanácsok — munkájára. Nem mintha ko­rábban az élettől elszakadva te­vékenykedtek volna. De ezúttal a valóság megközelítését ille­tően előbbre jutottak egy lépés­sel. Ez, továbbá az állattenyész­tés fejlesztésének terve is az országos szervek elismerésével találkozott. Egyöntetű jóváha­gyásban részesült az az elképze­lés. hogy a Homokhátságon ne csökkenjen az állatállomány, még akkor sem, ha átmeneti­leg takarmányjuttatást kell is igénybe venni. Bácskában és a Duna mellékén pedig nagy le­hetőségek rejlenek a további, ésszerű fejlesztésben. A bajai járásban már a legjobb megol­dás vágányán halad a nagy ho­zamokat adó, korszerű takar­mánytermesztés kialakítása. A valóság égető gondjainak sokoldalú, kertelés nélküli meg­közelítésére jó példát szolgál­tatott a megyei tanács legutóbbi ülése. Fontos ezt hangsúlyozni, hiszen öt évre szól az állatte­nyésztés fejlesztésének a terve, s épp oly központi feladatunkká kell, hogy váljon, mint koráb­ban a nagyüzemi szőlő- és a gyümölcs telepítés. ||A A FOLYTATÁS mél- **■ tó lesz a mostani indí­táshoz. a siker nem kétséges. Ezzel megmondtuk azt is, hogy a megyei tanácsnak a valóság mélyreható feltárásában de­monstrált példája mindenkép­pen követésre méltó — alsóbb szinten is. A felmérést a tettek­nek kell követniük, amelyek nagyüzemi állattenyésztésünk további fejlesztését jelentőser. elősegítik. Hatvani Dániel

Next

/
Oldalképek
Tartalom