Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-07 / 236. szám

f/EVESEN gondolhatják, hogy az észak-amerikai települések jó néhányának a létrejöttéhez hasonló Csengőd község születése is. A tengerentúli földrész középső vidékein előbb vasútvonalakat építettek, amelyek mentén megvetették lábukat a telepesek — s megyénk szépen hangzó nevű helysége is ugyanígy „jött világra”.

Erre a vidékre a századforduló táján megépített belgrádi vasútvonal vonzotta messzi vidékekről is a boldogulásukat keresőket; még a távoli Bácskából is jöttek telepesek. A földszerzést viszont az tette számukra lehetővé, hogy a De- genfeld-birtokot áruba bocsátották, amire valószínűleg azért került sor, mert a föld- birtokos az akkor még fejlődő kapitalizmusban kamatozóbb lehetőséget talált a tőkéje számára, mint itt, ahol nem sokat érő marha- és birkalegelők, valamint — az egyik határrész, a Bucka neve ma is bizonyítja — homokdombos részek válta- koztak.

A vasútvonal közelségével persze szorgalomnak, kemény helytállásnak is kellett párosulnia, hogy a feudálista nagybirtok helyén a kisparaszti gazdálkodással „kivirágozzék” a homok. A fekete földhöz szo- kot bácskaiak többsége sikertelen próbálkozás után visszatért az „óhazába”, a Kecelről,

zedében a csak kiváló itókának járó elismerésben részesültek, lajstromba kerültek. Különösen a Csengődi Rizling \lilt országos hírűvé, majd később külföldön is elismertté, keresetté.

TV EMCSAK a szorgalom, hanem a leleményesség is jellemezte az öt-hat évtizeddel ezelőtti csengődieket, a község őslakóit. Anekdotikus. de való történet is utal erre. A helység Fáhival és Kaskantyú- val együtt egy közigazgatási egységbe tartozott, amelynek az utóbbi település volt a központja. Itt székelt a jegyzőség, a községi bíró, s időnként ide jártak megvitatni a közügyeket a páhi és a csengődi esküdtek is. Az előbbiek helysége azonban önállóvá vált, amiben a Kiskőrösre vezető kövesút megépítése nem kis szerepet játszott. (íme, a közlekedési útvonalaknak mekkora jelentőségük van nemcsak a települések létrejöttében, hanem a szervezettebb közösségi élet kialakulásában is.)

A csengődiek becsvágyát is birizgálta az önállóság, ezért az esküdtjeik cselhez folyamodtak. Rábeszélték a kaskantyúiakat: hozzájuk hasonlóan ők se jelenjenek meg egy meghirdetett közgyűlésen, hiszen más vonatkozásban szerzett tapasztalataikból ítélve úgysem vergődnek zöldágra valamilyen ügyben. A kaskantyúiak lépre mentek: távol maradtak a gyűlésdieknelc azt az eltökéltségét bizonyítja, hogy eltávolítanak minden akadályt, ami gátat szab községük fejlődésének.

Boraik — a Rizlingen kívül a Szürkebarát, Veltelini, s részben a Kiskőrösről „átütő” Kaaz említett szőlőnagybirtokokat, majd később állami gazdaság is létesült a község határában. (Ez utóbbi központja néhány éve Kiskőrösre költözött, s ennek megfelelően a nevét is megváltoztatta.)

A szőlő és gyümölcs kíspar- cellákon folytatott termesztése sokáig akadályozta a csengődieket abban, hogy szövetkezetbe tömörüljenek. Ennek nehézségeit növelte az is, hogy a csaknem 3300 főnyi lakosságnak valamivel több mint a fele külterületen él.

P EJLÖDÉSÜK követelmé- nyeinek azonban nem mondhattak ellent, s a mező- gazdaság szociálist^ átszervezése során három szakszövetkezetét alakítottak, amelyek az elmúlt évben Aranyhomok néven egyesültek.

A szövetkezeti gazdálkodás

— itteni jellegének megfelelően — érdekes változást hozott Csengőd mezőgazdaságában. Amíg 1959-hez képest a szántóföldek és a legelők területe 3653-ról 2913, illetve 1043- ról 636 holdra csökkent, addig a szőlőké és a gyümölcsösöké

— már a nagyüzemi telepítés eredményeként — 1546-ról 2161, s 7-ről 284 holdra növekedett. A földadó alá nem eső 559 holdas — nagyrészt mocsaras — terület 518, a nádasoké 186-ról 45 holdra csökkent, ami bizonyítja, hogy a csengődiek hozzáláttak a „szűzföldjéik” megSzedih a zöldségfélék termését az általános iskola gyakorló kertjében a leányok és fiúk.

December közepéig elkészül a művelődési ház, amelyet valószínűen a községben élt nótaköltőről, Bankó Pistáról neveznek el.

Soltvadkertről, Kiskőrösről és Hajósról származó, tehát a homokhoz szokott, s ahhoz már meglehetősen értő telepesek azonban életet teremtettek itt.

Kezdetben juhászattal foglalkoztak, de ezzel párhuzamosan, a környékbeli falvak lakóinak a példáját követve, hozzáfogtak ők is a szőlőtelepítéshez. S a tanítványok bizonyos mértékben lefőzték tanítómestereiket: boraik már a század gteá évtiről, a csengődlek viszont, a hideg tél ellenére, egy szálig részt vettek rajta. S mivel ily módon ők képviselték a többséget, nyomban határozatot hoztak, miszerint Csengőd önállósul. Még azon éjjel szánkóra pakolták a községházi iroda bútorait, s átszállították az ő helységükbe.

A mosolyt fakasztó eset rávilágít a század eleji közállapotolaj, egyszersmind a csengődarfea — egyre nagyobb keresettsége, jobb értékesítési lehetősége révén mindinkább megerősödtek anyagilag a kispa- rasztok — de mellettük (a tőke keresi „érvényesülési lehetőségét”) a máshonnan származó jópénzűek is aránylag nagyobh beruházással 80—100 holdas szőlőültetvényeket hoztak, illetve hozattak létre. Néhány között így alakult ki a Liszkai-, a Nagy Pál-, a Herzog-féle szőlőtelep is —, ugyanakkor a birtoknagyság szerinti különbözőség differenciálta a csengődi földek művelőit. Ennek nemcsak az lett a következménye, hogy jó néhányan napszámos sorsra jutottak, hanem az is, hogy sokan másutt keresték megélhetésük lehetőségét.

A KÖZSÉG általános és kulturális fejlődésének a szolgálatában évtizedekkel ezelőtt igen nagy érdemeket szerzett Horváth Kálmán elemi iskolai igazgató, aki annyiféle segítséget nyújtott a csengődiek- nek, hogy — miként az öregek ma is emlegetik — csak éppen nem gyógyított. A hálás utókor utcát nevezett el róla, — ami az itteniek egy újabb jó tulajdonságára vet fényt. (A község fejlődését nem befolyásolta, de történelmének a „romantikáját” növeli, hogy a század elején a Bucka nevű határrészen élt — ma a Kiskőrösi Állami Gazdaság munkásszállásául szolgáló — emeletes villájában a már nagybeteg nótaköltő, Dankó Pista.)

A felszabadulást követően a nincstelenek között felosztották

hódításához is: erdeik területét például az elmúlt öt év alatt 273-ról 612 holdra növelték, s a korábbi 108 helyett már 118 holdon folytatnak kisparcellás kertgazdálkodást. A művelési ágak arányainak a megváltozását természetesen az egyes kultúrák termesztése arányainak a megváltozása is követte. így például amíg búzát hat évvel ezelőtt 225, az idén már csak 101 holdon termesztettek; úgyszintén csökkentették 1240-ről 752 holdra a kukorica, s 143-ról 115 holdra az őszi árpa vetés- területét is. A rozsét és a burgonyáét viszont 884-ről 947, illetve 142-ről 164 holdra növelték.

Mindez az intezívebb szőlőéi gyümölcstermesztés érdekében történt.

A szőlőtelepítés egyébként ismét bizonyítja a csengődiek életrevalóságát, körültekintését. Az izsákiak és a soltszentim- reiek példája nyomán ugyanis a sárfehér és — kisebb mértékben — az ezerjó fajtából is hoztak létre ültetvényt.

Ennek oka az is, hogy e két szőlőfajta kevésbé munkaigényes, mint a rizling — munkaerővel pedig nem állnak valami jól a szakszövetkezetben.

fi ITT következik a község

^ problémája: a fiatalság elvándorlása. Az ifjabb korosztályba tartozók jelentős számban dolgoznak a vasútnál (a 30 nyugdíjason kívül 97 csengődi illetőségű alkalmazottja van a MÁV-nak), s rajtuk kívül még jó néhányan keresik a kenyerüket a fővárosban, Dunaújvárosban, sót, még Szőnyben, az olajiparnál is.

Az elvándorlást, illetve a munka másutt való vállalását ma már nem indokolja a csengődi lehetőségek hiánya, hiszen a szakszövetkezet 816 holdon folytat közös gazdálkodást (gazdáinak az évi átlagjövedelme 20—22 ezer forint), s további fejlődésének a bizonyítékaként a jövőben csővázas gépszínt, 340 ezer forintért a nagyüzemi szőlőben támrendszert épít, bekeríti 57 hold őszibarackosát, s jelentős gépparkját (2 cséplőgarnitúrával is rendelkezik) egy UE—28-as traktorral növeli. Az állami pincészet három éve épült itteni pincéje is még az idén 15 ezerről 31 ezer hektoliter kapacitásúvá bővült, 25 000 hektós befogadóképességű szőlőfeldolgozóját pedig a következő ötéves terv. időszakában a kétszeresére növelik.

Munkaalkalom tehát bőven kínálkozik Csengődön. S magának a községnek az „arculata” is egyre szépül. Eddig — jelentős társadalmi munkával — járdákat építettek, a politechnikai oktatás céljára — a lányoknak és a fiúknak külön helyiséggel, s közös gyakorlókerttel — két éve szép épületet emeltek; az idén átadásra került az új postaépület is — s decemberig megépül a 2,2 millió forintba kerülő művelődési ház. Hat különböző bolt és egy presszó szolgálja a csengődiek szükségleteinek a kielégítését.

E formai lehetőségekkel persze élni kell tudni, az épülő szocializmus követelményeinek megfelelő tartalommal kell megtölteni itt is a már meglevő és állandóan bővülő kereteket,

VA AN ELÉG erő Csengődön ’ e — elsősorban nevelő — munkához, ennek irányításához? Van. Az egyetlen párt- szervezetben tevékenykedő kommunisták száma 42, a három KISZ-alapszervezet tagjaié 69. S a felszabadulás előtti 9- cel szemben — beleértve a két óvónőt is — 21 pedagógus dolgozik a községben.

Az említettekre hárul a feladat megoldása, a munkaerő- hiány problémájának megszüntetése; annak a pezsgésnek a további serkentése, amely egySzabó István átvevő és Szilágyi István pincemunkás, az állami pincészet alkalmazottai, a tízezer hektós betontároló egyikébe „befejtik” az új mustot.

két év óta az itteni társadalmi életben tapasztalható.

Nem kétséges, hogy az ősökéhez hasonló helytállással, leleményességgel megoldják feladatukat.

Irta; Tarján István Fényképezte; Pásztor Zoltán