Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-07 / 236. szám

1965. október 7, csütörtök 5. oldal A HŐS FALU ST. Az évadkezdés iz­galma vibrál a most még üres nézőtéren a pompázatos spa­nyol kosztümökön még az utolsó simí­tásokat végzik a sza­bóműhelyekben, s a díszletek is itt-ott még hiányosak, de a színészek, a rende­ző, a műszakiak már a monumentális építkezésű, nagysze­rű népi dráma. „A hős falu” atmoszfé­rájában élnek. Né­hány nap múlva ok­tóber 8-án. elérke­zik a nagy pillanat az évadnyitó bemu­tató kezdete. Hosz- szú hetek szorgos próbái után (közben szeptember 1. óta rendszeresen telje­síti a színház tóikö- telezetteégét is. jó néhány idei forró siker emléke dobog­tatja meg a színé­szek szívét) vég­re elérkezik az iga­zi művészi alkotó munka ideje, itt a kecskeméti színház­ban is. Az első bemutató egy kicsit mindig az egész évad szá­mára megadja az alaphangot. Ez al­kalommal nagysza­bású történelmi kör­képet fest a színház Lope de Vega ta­lán legtisztább gon- dolatvilágú, legde­mokratikusabb mű­ve felelevenítésével a közönség elé. Fu- ente Oveiuna döb­benetes tragédiája zajlik le. azé a fa­lué. amely megkí­sérelt a középkor sötét világában fel­lázadni, igazságot tenni a feudális urak önkényével szemben. Udvaros Béla. a darab rendezője el­mondotta a próba egy lélekzetvételnyi szünetében. hogy legfőbb törekvése híven tolmácsolni az előadásban a szerző évszázadok távolá­ból is világosan ért­hető gondolatait, s néhány érdekes, új­szerű mozzanattal gazdagítani az elő­adást. Képünk az első felvonás egyik jele­netét ábrázolja. Ez a pillanat a dráma egyik csúcspontja. A komtur, a falu kegvura hiába pró­bálja elcsábítani az általa kiszemelt fia­tal, szép lányt. (Ár­va János. Moór Ma­riann. Szilágyi Ti­bor és a rendező: Udvaros Béla.) Kapós könyvek A nagy sikerű árleszállitáso! órában sokat vártunk az őszi 50 százalékos könyvárleszállítás­tól. Több ezer könyv árát csök­kentették három hétre a köny­vesboltok. Eddig minden árle­szállítás igen népszerű volt, nagy forgalmat hozott. Mi a helyzet a könyv frontján? Ve­szik-e az olcsó könyvet? A kiskunfélegyházi járási könyvesboltba tértünk be. — Az első napon tízezer fo­rint értékű leszállított könyvet adtunk el — mondja Görög La­jos boltvezető. — Az indulás óta ez az összeg hetvenezerre emelkedett. Persze, ezt a nagy forgalmat nem munka nélkül érték el. A főutcán pavilont állítottak fel. tanulva az előző könyvakciók nagy forgalmából. Bent az üz­letben egész nap tolonganak a vevők. Fejes Éva, a gyakorlott kezű elárusító kislány a kasz- szát is kezeli, meg csomagol is egyszerre. Az utcai pavilon a mai napig 18 ezer forint értékű könyvet adott el. A honvédségnél egy napi bevétel 4500 forint volt. Nagy sikere van az árleszállí­tásnak! — Különösen mit vásárol az olvasóközönség? — Hihetetlenül megnőtt az ér­deklődés a Kincses Könyvek iránt. Már csaknem minden pél­dányt eladtunk. Aztán az ifjú­sági könyveket is sokan kere­sik. De nem maradnak el mö­göttük az ismeretterjesztő mun­kák sem. A 200—300 forintos művészettörténeti könyveket, al­bumokat féláron az utolsó da­rabig eladtuk. Az Olcsó Könyv­tár köteteiből is alig van már. A járási és városi tanács műve­lődési osztálya 30 ezer forintos rendelést juttatott el hozzánk ifjúsági könyvekből. Ezt már csak úgy tudjuk teljesíteni, ha a központi raktár kisegít ben­nünket. Kilencven iskola részé­re rendelték ezt a hatalmas könyvmennyiséget. A félegyházi járási könyves­bolt nagy sikere a közönség könyv iránti érdeklődésén túl annak is tudható be. hogy jó volt az előkészítő propaganda: plakátok, röpcédulák, transzpa­rensek hívták fel a közönség figyelmét a ritka könyvvásárlá­si alkalomra. B. J. ■fiatal, jól öltözött, *' fegyelmezett fia­talemberek ültek a Kecs­keméti Városi Művelő­dési Ház nagytermében. Figyelmesen hallgatták a kiegészítő parancsnokság tisztjének előadását, majd utána magabiztosan tettek fel kérdéseket. Nyugalom, megfontoltság, de némi izgalom ült az arcokon. Ök már csak elbeszélésekből isme­rik a rég idők bor- és pálinkagőzös sorozását, amikor a legények félelmüket itallal próbálták ellensúlyozni. Itt az orvosi vizsgálaton, az adat- egyeztetésnél vagy az ezt követő beszélgetések­kor ezek a fiatalemberek, akik rövidesen telje­sítik a legszentebb kötelességüket a haza védel­mét. mindenütt érezték a sorozó bizottság törő­dését, akik nemcsak meghallgatták, de oivosol- ták is gondjaikat. A magas, vállas fiúk közül előszói' Zöldi Ko­vács János városföldi tanítót szólítottuk meg. — Nemrég nősültem — mondta mosolyogva — a feleségem gyermeket vár. Nehéz lesz el­szakadni tőle, de ennek ellenére úgy érzem megállóm a helyem a katonai kiképzésben. A rám bízott gyerekeket is a haza szolgálatára ne­velem, így hát én sem húzhatom ki magam ez alól... Lesznek gondjaim, feleségemnek is, de ez a két év reméljük, hamar elszalad... — El ám — kapcsolódott a beszélgetésbe Fó- zer István, a lajosmizsei földművesszövetkezet asztalosa — csak a lányok megvárjanak... A körbenállók hangosan nevettek. A fiatalem­ber azonban zavartalanul tovább folytatta. — Komolyan udvarolok egy kislánynak, én nem túlzottan örülök a bevonulásnak, de a lány is azt mondta: „rád fór a katonaság...” Csendes szerény fiatalember Belusz Mihály, a lajosmizsei Vörösmarty Tszcs traktorosa. Ö is akárcsak a többiek erre a napra elegánsan fel­öltözött. — Nekem nincsenek gondjaim a bevonulással. Nem udvarolok senkinek, s tudom, hogy kato­nának lenni kötelesség... — szünetet tartott, majd folyatta. — Én hasznosan akarom eltöl­teni a két évet, ugye lehet szakmát tanulni a hadseregben? Nem is az oktató tiszt, hanem a sorozáson részt vevő fiatalok világosították fel: „Lehet, hogyne lehetne, hiszen a hadseregben ma már a legmodernebb a technika.” —... Csak azért kérdezem, mert nagyon sze­retem a gépeket, s meg akarom szerezni a gép­kocsivezetői igazolványt. A fiatalok nagy többsége jól tudja a katonai szolgálat a nép, a haza iránti kötelezettséget je­lenti. Ám, néhányan egészen másképpen gon­dolkodnak. Egy fiatalember például csak azért panaszko­dott, hogy a hadseregben nem kereshet kétezer forintot. A többiek azonban gúnyosan lehurrog­ták, s Lantos József, a kecskeméti IKV segéd­munkása szemébe mondja a véleményét. — A katonáéknál embert faragnak belőled!... Én szívesen megyek, mert szeretném elvégezni a nyolcadik általánost... A sorozó bizottság minden egyes bevonulóval külön beszél, s ha valakinek családi, egészség- ügyi, vagy más gondja van, indokolt esetben elhalasztják a bevonulást. Akik beváltak azok­nak rögtön megmondják hová sorozták be őket. Némelyikük már másodszor került sorozásra, például Bogdán István. A múlt évben egészség- ügyi okok miatt nem vált be, s a kiegészítő pa­rancsnokság javaslatára megoperáltatta magát. Most ő maga jelenti a bizottságnak: — Nincs semmi panaszom, szívesen megyek katonának, hiszen két év múlva szeretnék meg­nősülni, családot alapítani. A nagyteremben megkezdődött az előadás. A fiatalok, a jövendő katonái a honvédelmi tör­vénnyel ismerkednek. Ma még van bennük szo­rongás, de holnap már fegyverrel védik a haza határait. Gémes Gábor Sorozáson... gfrraan&B nm i. A vendégek és a h 'isigazdák A Nyugati pályaudvar han­gos bemondója ötpercenként is­mételte: „A lipcsei IBUSZ-kü- lónvonat a csarnok első vágány­ról indul 19 órakor. Kérjük az utasokat foglalják el helyüket a jegyükön feltüntetett fülké­ben.” A hosszú szerelvény lassan megtelt. Az IBUSZ utaskísérői lázas sietséggel dolgoztak. Indu­lásig beszélniök kellett a tár­sasutazás minden hozzájuk be­osztott részvevőjével és most nem kevesebben, mint ötszázan indultak hosszú útra — a nyolc­századik évét ünneplő lipcsei vásárra. A kocsikban az útitársak is­merkedtek egymással. Csaknem háromszázan — a kecskeméti IBUSZ-iroda szervezésében — Bács-Kiskun megyéből valók, de rajtuk kívül Szombathelytől Debrecenig képviselve volt itt az egész ország. Tájszólások ke­veredtek. de nemcsak ebben különböztek egymástól az em­berek. Voltak közöttük olyanok is. akik fölényes mosollyal, fel­tűnő nyugalommal ültek helyü­kön, s hosszasan mesélték ko­rábbi külföldi útjuk élményeit. Elismervény ellenében leadták az árut, amit aztán hazafelé ugyanitt visszakaptak. Brnón túl virradt ránk a reg­gel. A festői szépségű Moldva, majd Elba völgyén át robogott velünk a vonat Másnap dél­után érkeztünk a vásárvárosba. A társasutazás érdekességéhez tartozott, hogy nem hotelben, hanem családoknál szállásoltak el bennünket. Ez lehetővé tette, hogy közvetlenebbül ismerked­hessünk meg a vendéglátó or­szág. az NDK lakosságának éle­tével. Egyik útitársam — még itt­hon — megbízást kapott, hogy látogasson el egy lipcsei csa­ládhoz. amelynek ifjú tagja a nyáron Magyarországon járt. A címet nem volt könnyű megta­lálni, s a közlekedés is nehéz­kes az idegennek ebben a vá­rosban. ezért hármasban indul­tunk el. Daberitzék — akiket kerestünk — nagyon kedvesek voltak, s valamennyiünket fel­hívtak lakásukra. Modern, háromszobás laká­suk volt. A háztartás teljesen gépesítve. Erre egyébként nagy gondot fordítanak a németek. Képünk a reneszánsz stílusban épült lipcsei Régi Város­házát ábrázolja. Már az utazás elején tapasz­taltuk, hogy az IBUSZ mennyi­vel kulturáltabban gondoskodik a hosszú út részvevőiről, mint a korábbi években. Három esz­tendővel ezelőtt például még kiszáradt torokkal, cserepes szájszéllel szomjaztam Berlinig, forintért nem kaptam üdítő italt a vonaton. Most minden­kit másfél literes üveg ásvány­vízzel láttak el. A Nyugatiban váltott kuponokért pedig ételt, italt szolgáltak ki az étkezőko­csiban, s a mozgóbüfés is ál­landóan kínálgatta érte áruját. Szobnál kissé csendesebb lett a társaság — ugyanis felszáll­tak a vámőrök. Kiderült, kitűnő „exportőrök” vannak közöttünk, csak éppen állami megbízatás nélkül akarták kibontakoztatni tehetségüket. Sturovónál meg is lett ennek a böjtje, két óra­hosszat álltunk. Furcsa látványt nyújtott a vonatablakból, amint hosszú libasorban vagy százhú- szan hónuk alatt „kivont” sza­lámikkal vonultak a vámházba. A fiatal párok például általá­ban minden szórakozást meg­vonnak maguktól, míg otthonuk teljesen úgy be nincs rendezve, ahogyan azt maguknak elkép­zelik. Szép éttermek, kávéhá­zak. bárok vannak a városban, a lakosság el is jár ezekre a helyekre, de csak módjával. A társasutazás résztvevői és szállásadói között is jó barát­ság alakult ki. Nemegyszer együtt mentek szórakozni, vagy leitek be egy pohár sörre a ven­déglőbe. Ebből aztán nemegy­szer a további kapcsolatok ki­alakulása kezdődött meg. Több olyan esetnek voltam fültanúja. amikor azt beszélték meg, mi­kor jönnek újra — most rpár nem IBUSZ-utasként, hanem vendégségbe — a házigazdához és mikor látogat el a házi­gazda családjával együtt Ma­gyarországra. Nagy OH" Következik: A jubileumi vásár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom