Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-07 / 236. szám

X oldal

1965. október 7, csütörtök

Kátyúból — egyenes útra

2. Fél esztendő nem nagy idő

Amikor alig fél esztendő elmúltával felkerestük Farkas Ignácot, a Mathiász és a Kossuth Tsz elnökét, őszintén szólva nem is számíthattunk valami biztató képre. Csodák nincsenek, s legyen egy szövetkezeti elnök bármilyen rátermett, ilyen rövid idő alatt nem húzhatja ki a kátyúból az esztendők során beleragadt szekeret, ezúttal a teljesen csődbe jutott Kossuth Tsz gazdálkodását.

Farkas Ignác nem is akart ilyesmivel ámítani bennünket. Csupán ennyit mondott:

— Meg vagyok elégedve a Kossuth Tsz tagságával. Szorgalmasan dolgoztak a nyáron át. Szépen learattak, elgépeltek. Az aranyegyháziak különösen kitettek magukért. Csak dicsérni lehet a lánybrigádot is.

— Szóval nem igaz az, hogy hanyagok, nemtörődöm emberek?

— Ha értelmét látják, mindjárt jobban dolgoznak. Különben, aki kíváncsi rá, nézze meg a saját szemével, odakint a földeken.

Azért gyűlik a szájába panasz is. Sok volt az ígérgetés, amikor rábízták a Kossuth vezetését. Azóta pedig egy kicsit elmaradtak azok, akik akkor mindenféle segítséggel biztatták. Kevés gépet kaptak a nyáron, kézzel kellett nekiáll- ni. Sokat futkosott alkatrész után is. Hat-nyolc hete nem tudott gumit szerezni a gépkocsira, kerékpáron volt kénytelen 15—20 kilométerre kimenni, ha látni akarta a dolgok menetét. Egy hatvan év körüli embernek pedig ez már nem könnyű feladat. A megye ugyan segített a „szekér kirántásában’1, ötszázezer forintot kaptak az induláshoz, de az nem volt elég a mérleghiányhoz.

— Három-négyéves számlák jöttek elő. És az adógabona. Ezt nem engedték el, pedig könyörögtünk. Már írtunk országos szerveknek is. Nehéz így egyenesbe hozni a gazdálkodást. Nincs ami ösztökélje az embereket.

Aztán arról beszól, hogy az erősebb testvér a Mathiász adott a Kossuthnak az újbóli kezdéshez kocsit, szerszámot, s ha kellett munkaerőt is.

— De eddig még a kutya sem kérdezte, miért csináljuk mindezt!

Ügy érzem, hogy a vezetők jövedelmére céloz, amit nyilvánvalóan szintén rendezni kellene most már, úgy ahogy a tagságét, akik rendszeresen megkapták a munkaegységenkénti húsz forint előleget.

Ignác bácsi most is siet. Dél van, de még nem is reggelizett. Két őszibarackot vesz le a páncélszekrény tetejéről s azt teszi zsebre, aztán indul, már várják.

— Kivisznek motoron a Kos- suthba. ebédidő alatt ajánlotta fel valaki, hát kihasználom — mondja, s megy máris. Az ebédet is feledve.

Megfogadtuk a tanácsát, s ha nem is mindjárt, de néhány hét múlva kilátogattunk a Kossuth Tsz területére.

Valaki azt mondta nekünk korábban, hogy kétségbeejtő helyzetben él itt a tsz tagsága. Igazi nyomort festett az illető. Mintha csak újabb állami támogatás elnyeréséhez kellettek volna ezek a képek.

Annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor az aranyegyházi tanyavilágot bebarangoltuk. Tiszta, rendes porták, s a házak körül, a gyepen mindenütt három-négy süldő, malacok. nem hiányzik a tehén, s a borjú sem — helyenként több is — a szárnyas, a juh ...

— Ez bizonyára a volt középparasztok vidéke — mondtuk kísérőinknek.

Csík László, a helyi tanács v>b elnöke, aki úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, nevet:

— Dehogyis, éppen ellenkezőleg, a szegényebb paraszti rója a brigádvezető, s arra céloz, hogy a Mathiász tavaly eny- nyit számolt egy-egy munkaegységre.

— Talán így is meglesz a harminc, év végére.

— Idén rendben leszünk!- Szabó Sándornak.

teg lakott erre valamikor, főleg két-három holdasok.

— Lehet, hogy csak a tsz ment tönkre, de a tagsága gyarapodott? — kockáztattuk meg a kérdést. S eszünkbe jutott az egyik tanácsi dolgozó elbeszélése, akit ellenőrizni küldtek ki tavaly nyáron a csépléshez a Kossuth Tsz-be. Mint mondja, a tagság a géptől hordta el a gabonát, a raktárba pedig szinte semmi sem került. De így voltak az egyéb terményféleségekkel is. Elfolyt a közös, de ez úgy látszik nem jelentette azt, hogy a gazdák is elszegényedtek. A bőven mért háztáji, a majdhogynem tetszés szerinti gazdálkodás az egyéni haszon- szerzés irányába vitte a dolgokat.

De talán hagyjuk is most már a múltat. Nézzük, mit mutat a jelen, s lehet-e már látni a jövő körvonalait?

Szeptember eleje volt, amikor ott jártunk, szép őszi idő. A cséplőgép javában dünnyö- gött az aranyegyházi szérűn.

Szabó Sándor ellenőrként van itt a Mathiász Tsz-ből, de ez most úgy látszik, inkább csak formaság, mert rendben mennek a dolgok. A brigád már elcsépelt 566 mázsa őszi árpát, 587 mázsa rozsot, 391 mázsa búzát és zabot is, ezen felül áteresztettek a gépen vagy 2400 mázsa kombájngabonát szárítás céljából.

Hogy ez mind hova megy? A fejadaga meglesz a Kossuthban mindenkinek, de ezúttal sok megy az adóba is. Ügy tudják, hogy van vagy 500 mázsa adógabona tartozásuk, no meg a kamata. Ezt kifizetik. Két- hároméves tartozás ez már.

— Idén rendbe leszünk! — mondja a fiatal, zömök brigádvezető, Holczman György, akivel a gépzúgás elől félrehúzódunk egy kis beszélgetésre.

Ismerősnek tűnik valahogy, aztán kiderül, hogy azon az emlékezetes áprilisi viharos közgyűlésen találkoztunk, ahol ő Is felszólalt. Méghozzá igen előrelátóan és okosan, a rendet, fegyelmet óhajtókat támogatva megfontolt szavaival. S lám, úgy látszik, neki és a többi józan gondolkodású embernek lett igaza.

A Kossuth most húsz forint előleget ad havonta a munkaegységre.

— Ha kezdettől fogva így ment volna, most mi is az ötven forintnál állnánk —mond— mondja Holczman György

(Pásztor Zoltán felvétele.)

Aztán hozzáfűzi még, hogy sok ugyan a tartozás, de jó közepes termés ígérkezik. Szép a kukorica, a somkóró sikerült, a len 400 mázsa körül lesz.

— Az pedig 700 forintjával...

— segít Szabó Sándor a számolásban.

— A csépléssel hétfőd végzünk, a vetést megkezdtük száz holdon rozsot, 150-en őszi árpát és 180-on búzát vetünk.

— Aztán istállót is építünk

— toldja meg Szabó s nevetve teszi hozzá: — Hencegjünk no, egy kicsit!

Így mondja: „építünk!” Pedig ő Mathiász-beli. Ügy látszik már szövődnek a testvéri kapcsolatok.

Elmondják még, hogy a Mathiász új szerszámokkal, kocsival segítette a Kossuth indulását.

— Akkor fogunk be, amikor akarunk, illetve amikor csak szükség van rá — mondja Holczman. s ebben a korábbi állapotok is érződnek. De ő ki is mondja:

— Azelőtt hiába üzengettünk fogatért a gazdáknak, ha akartak, jöttek. Most egészen más. Megvan a vérkeringés. Öt éve vagyok brigádvezető. Őszszel, ha jött a vetés, az eszem majd elment. Hat embernek szóltam, egy se jött el. Most nem így van.

F. Tóth Pál

Következik:

Forint és a bizalom

Nagy gondot fondítanak az állattenyésztésre a tiszaújfalui Tisza Tsz-ben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az. hogy tavaly négy millió 600 ezer forint bevételt értek el ebből az üzemágból. míg a növénytermesztésből kétmillió 350 ezret.

A tervek szerint az idén is több mint négymillió 200 ezer forintot kell hoznia az állattenyésztésnek. Jelentős ez a 2600 hold szántóhoz képest. — figyelembe véve a járványok által okozott hátrányokat is. Ebben az évben például már 70 hízómarhát adtak ált exportra, s hízásban van a másik hetven szarvasmarha , is, amelynek legalább fele ugyancsak alkalmas lesz az exportra. Az itt értékesített 800 hízott bárányt Görögországba szállították. Ezenkívül 1100 hízott sertést adnak át a felvásárlóknak. A tehenektől átlagosan több mint 3000 liter tejet fejnek évente.

A 270 tsz-gazda zöme külterületen lakik. Ez a körülmény kedvez a háztáji állattartásnak. Mintegy félezer szarvasmarhát, továbbá 2500 sertést tartanak a kisudvarokban. Nem is szólva a baromfiról. Jelentős a r,en J- déssel történő értékesítés is: például csaknem 60 hízó marha átadására kötöttek megállapodást az idén.

Olcsóbban füt a kemence Vizsgázik a esőbilincs

Műszaki fejlesztés

a „Fémmunkás“ halasi gyáregységében

Fábián Kálmán, az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Kiskunhalasi Gyáregységének főmérnöke tájékoztatott bennünket arról, mi valósult meg eddig az üzem idei műszaki fejlesztési tervében szereplő feladatokból.

Elsőként a vízvezetékcső-ka- rima gyártásának korszerűsítését említette. Az említett termékből korábban mindössze ötféle méretűt tudtak előállítani Csak az új ezertonnás hidraulicsak a prés munkáiba állítása jelenti. Egy újítás alkalmazásával — ez egyébként a főmérnök nevéhez fűződik — jelentősen csökkentették a termelés költségét is.

A gyár műszaki dolgozóit évek óta foglalkoztatja az a kérdés, hogyan mérsékelhetik az anyag előhevítését szolgáló kemencék fűtőanyag-felhasználását. Kisebb tökéletesítésekre már a korábbiakban is sor került, kielégítő eredményt azonKépünkön az új dinamómé tér működését vizsgálja Gyur- csek László mérnök és Szabó Lajos technikus.

kus prés üzembe helyezése után vált lehetővé, hogy további hét, nagyobb mérettel gazdagítsák a karimák választékát. A gyártás , korszerűsítését azonban — e ’ cikk vonatkozásában — nemVízen csónak — szárazon sátor

Az Országos Gumiipari Vállalat Palma Gyáregységében készülnek a Delfin típusú légtömlős csónak újabb változatai. Ez a típus olyan stabilnak bizonyult a vizen, hogy most vitorláscsónakká fejlesztik. A kajakszövetség kérésére kilbot- típusú csónakokat is készítenek. A campingcikküzem felépítő asztalán most állítják össze a gyár új „slágerét”, a gondola- sztár-kombit. . Mint emlékezését, külföldi és hazai kiállításokon is nagy sikert aratott ez az idő közben kapós exportcikké vált, felfújható gumicsónak amely vízijárműként és ágyként egyformán használhat!' Ennek a nappal csónak — éjjel ágy típusnak az újabb változata lesz most „a vízen csónak — szárazon sátor“ konstrukció.

Tulajdonosának egész napos vízitúra után csak ki kell belőle eresztenie a levegőt és sátrat emelhet belőle a parton.

94 vagon szilva termett

a Bajai Állami Gazdaságban

Befejezték a szilvaszüretet a Bajai Állami Gazdaság gyümöl- sösében. A tervezettnél 24 va- onnal több. összesen 94 vagon , érmést szedtek le a fákról. | amelynek mintegy 71 százalékát 1 exportálták.

ban csak Fábián Kálmán ésszerűsítése hozott.

Az újítás lényegét röviden így foglalhatjuk össze: a kemencék „kéményét” a fűtőtér aljára helyezték és módosították az ajtók nagyságát, elhelyezését is. Az átépített kemencék hővesztesége lényegesen kisebb, mint a hagyományos típusoké és így a korábbinál 50 százalékkal kevesebb fűtőanyag is elegendő a kívánt hőmérséklet eléréséhez. A fűtőanyag-megtakarítás értéke évente 60—70 ezer forintra tehető.

A továbbiakban a főmérnök bemutatta azt a dinamómétert, amelyet a gyár két fiatal műszaki dolgozója, Gyv.rcsek László és Szabó Lajos tervezett. A dinamóméter segítségével az építőiparból használt alumínium-állványok csőbilincseineu teherbíróképességét vizsgáljál Korábban nem tudták meg nyugtató módon ellenőrizni r szóban forgó termék minőségé A biztos adatokkal szolgáló m: rőeszköz előállítását küiönöse fontos műszaki fejlesztési fr' adatnak tekintette a gyár k- ' lektívája, hiszen a bilincsek re j. tett hibái balesetet okozhatnak B. D.- * jF» . . .

Nyolcszáz bárány Görögországba