Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-06 / 235. szám

1965. október 6, szerda 3. oldal Október 6 Nemcsak tizenhármán vol­tak az aradi vértanúk. Októ­ber 6. mártírjai csupán az el­sők voltak azok közül, akik­nek végig kellett járniuk a népükért önmagukat feláldo­zó hősök tragikus útját. A ti­zenhármakat százak, ezrek követték a csatatéren gyáva, de a fegyvertelenekkel szem­ben irgalmat nem ismerő hó­hérok kezére jutva. Október 6. szörnyű bűn­tény volt, s jelkép lett a kö­vetkező nemzedékek szemé­ben, emlékeztető arra, hogy a haladást nem lehet feltar­tóztatni, s fegyverrel, bitóval sem lehet elfojtani a forra­dalmi tűz lángjait. Csaknem egy évszázadon át ugyan megpróbálták elferdí­teni október 6-a emlékének tanulságát. A történteket ném lehetett kitörölni a nép emlé­kezetéből, de úgy beszéltek róla, mint az uralkodói elté­velyedés következményéről, s mintha a gyalázat a kiegye­zéssel elévült volna. Kimond­va, vagy kimondatlanul az alkotmányos monarchia töké­letességét bizonyították ezzel, mint olyan államrendszert, amelyben az önkény lehető­sége megszűnt, amely ellen tehát nem kell többé küzde­ni. Október 6. me mentója azonban nem évült el ma sem. A szabadság ellenségei ma is fegyverrel támadnak, s fegyverrel lehet, fegyverrel kell védekezni ellenük. Október 6-nak van egy ke­véssé ismert kecskeméti vo­natkozása is.' Az aradi vár­ban fogságba esett főtisztek között volt Gáspár András, a kecskeméti csizmadia fiából vitézségével kitűnt, s honvéd­tábornoki rangra emelkedett szabadsághős is. „Kegyelem­ből” bitó helyett golyó általi halálra ítélték. Felkészült az utolsó útra október 6. hajna­lán. A végső pillanatban kö­zölték vele, hogy ügyét a töb­biektől elkülönítették és az uralkodó elé terjesztették. Gáspár huszárfőhadnagy ko­rában ugyanis Ferenc Józse­fet lovagolni tanította. A „ke­gyelmes császár” volt lovag­lómestere büntetését tíz évi várfogságra „enyhítette”. J. F. A gazdák fele tanul a kecskeméti Aranykalász Tsz-ben A kecskeméti Aranykalász Tsz pártalapszervezetének tag­gyűlésén —■ Szecsei Teréz tsz- párttitkár beszámolóját hallgat­va — megtudom, hogy tavaly pár forint híján 18 ezer forint volt a gazdák közösből szárma­zó átlagjövedelme. Ugyancsak a beszámolóban hangzott el, hogy a szövetkezet 120 dolgozó gaz­dája közül az utóbbi két évben tízen vásároltak családi házat, illetve házhelyet. A város bel­területén élők — a tagság egy- harmada — közül sokan vettek televíziót. Motorkerékpárral ti­zenöten rendelkeznek. Bővül a program Ám a taggyűlés témája nem­csak az anyagiakat tartalmazza A művelődés helyzetéről, s az ezzel kapcsolatos teendőkről van szó. Fontos téma. Része az ideológiai munkának. Mindenesetre jó hallani, hogy a két év előtti 12-vel szem­ben — az idén kilencvenen vettek részt szervezett országjá­ráson. Ennél még többet jelent az, hogy az elmúlt három év­ben a gazdáknak több mint az egyötöde kezdte meg, illetve fe­jezte be a tanulást az általános iskola felső tagozatán. A most következő télen hatvanan része­sülnek majd szervezett oktatás­ban. Egyenlő megoszlásban vannak az állami és a KISZ- tanfolyam, valamint a tsz-aka- démia hallgatói. A gazdák fele tanul! A decemberben kezdődő tsz- akadémiának máris részletes a programja. Ennek ellenére — vagy éppen ezért — hosszas vi­ta kerekedik felette. Kosa An­tal tsz-elnök azt javasolja, hogy bővítsék a tematikát. — A bajai járásból meg kell hívnunk valakit, hogy tartson előadást a kukoricatermesztés­ről. öt-hat gazdatársamat én is leviszem oda tapasztalatszerzés végett. Mi is el tudnánk érni holdanként — májusi morzsolt- ban számítva — 30 mázsa át­lagtermést. És jövőre el is kell érnünk ezt az eredményt. Majd arról szól, hogy a tőkés országok mezőgazdaságának az eredményeivel és módszereivel is meg kell ismerkedniük a gaz­dáknak. E tárgykörből is szük­ség van legalább egy előadásra. Raktározás a kultúrteremben A 26 éven aluli életkorban levők 14 százalékos arányt kép­viselnek a szövetkezetben. Év­ről évre javul ez az arány. Az 1963-as helyzethez képest a KISZ-szervezet taglétszáma több mint a kétszeresére növe­kedett. Pintér Mátyás, a KISZ titkára azonban elégedetlen: — Hallottuk a beszámolóból, hogy az elmúlt télen 61 állan­dó, olvasója volt a könyvtárnak — hangoztatja felszólalásában. — Ez szép eredmény, de nem téveszthet meg bennünket. Ré­szemről elégedetlen vagyok a fiatalok műveltségi színvonalá­val. Három és két éve például még részt vettünk „ kulturális seregszemlén. Tavaly és az idén már nem. Ez a hanyatlást je­lentené? Kiderül, hogy elsősorban a lehetőségekkel vannak gondok. Mert van ugyan egy — nem valami jó állapotban levő — kultúrterem a tsz-központban, csakhogy évek óta raktárnak használják. Igaz, hogy az utób­bi időben épült istállók már magtárpadlásosak, ám az ideig­lenes tárolásra a kultúrterem kiválóan „alkalmas”. „Átmenő” tárolnivaló pedig mindig akad. Végül is az elnök ígéretet tesz, hogy a termet újból meg­kapják a fiatalok, s ideiglenes tárolásra a most körülkerített csővázas színt használják. A múlt lidéreei Zsemberi Lászlóné, a közeli külterületi általános iskola igaz­gatója is részt vesz a taggyűlé­sen. — Az átlagjövedelemre nem lehet panasz — szólal fel. — Mégis élnek a tsz területén olyan gazdák is, akik gondok­kal küszködnek. Ezek kivétel nélkül nagycsaládosak, nyolc- kilenc gyerekkel. — És felso­rolja, kikről van szó. Azt ajánl­ja, hogy a közös segítsen raj­tuk anyagilag is. Ezzel a véleménnyel K. Sza­bó András, a tsz főkönyvelője replikázik: — Rajtuk kívül többen is vannak, ahol népes a család. Mégis rendesen járnak a gye­rekek, s a táplálkozásuk körül sincs baj. Mert ezek a gyere­kek a nyári szünidőben dol­goztak, s legtöbbjük a fejadag­ját is megkereste a közösben... Hogy nyári vakációban dol­gozzanak a gyerekek, annak he­lyessége vitatható. Ettől függet­lenül a Zsemberiné által emlí­tett családok gondjainak oka mással is magyarázható, mint a nagy létszámmal. Iszákosság, elmaradottság — a múlt vissza­járó, illetve a tanya világ mé­lyének zegzugaiban megbúvó lidéreei. Az anyagi segítség — amely elől nem zárkóznak el a tsz vezetői — csak pillanatnyi megoldás. Ami ennél sokkal ne­hezebb — ezeket az embereket ki kell vezetni a „szellem nap­világára”. Ez hosszas, türelmes munkát igényel a húsztagú pártszervezet részéről — s vég­eredményben a szövetkezeti gazdák egész közösségétől. De — ez is ideológiai feladat. Hatvani Dániel A szabadkai Mladost Kecskeméten KÖNNYŰZENEI hangver­senyt hirdetnek Kecskeméten a plakátok. Október 8-án, pénte­ken a városi művelődési ház Komszomol téri termében lép közönség elé a jugoszláv köny- nyúzenei fesztiválon első díjat nyert Mladost együttese. A MLADOST 26 tagú szóra; koztató zenekaráról és 18 tagú dzsesszzenekaráról igen jó hí­reket hallottunk. A KISZ Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára jöttek el hazánkba, s Kecskeméten kívül csak a fő­városban, Szegeden és Hódme­zővásárhelyen lépnek fel. A vendégekkel együtt Kecs­kemétre jön a szabadkai váro­si tanács művelődési osztályá­nak vezetője és több kulturá­lis személyiség. Az együttest pénteken délelőtt ünnepélyesen fogadják a megyeszékhelyen. Aznap a hangverseny előtt meglátogatják a konzervgyárat, másnap pedig a Helvéciái Ál­lami Gazdaságot. SZERETNÉNK megjegyezni, hogy ez az alkalom ismét csak azt bizonyítja: Kecskeméten nagy szükség volna már egy megfelelő befogadóképességű művelődési házra. Jegyek már most csak nagyon korlátozott számban kaphatók a városi KISZ-bizottságon és a városi művelődési házban. H. N. Ötvenezer néző MIÓTA átalakították Orgová- nyon a normálfilmes mozit szé­lesvásznúra, azóta mintegy 20— 25 százalékkal növekedett lá­togatottsága. Egyébként az ad­digi statisztika sem mondható éppen rossznak. Az idén pél­dául — figyelembe véve, hogy csak heti három (előadást tartot­tak — szeptember 1-ig nem sok híján félszázezren tekintették meg a filmeket. Miután azonban a szélesvásznú berendezéssel egyben lehetővé vált, hogy a budapesti, illetve a nagyobb vi­déki városok filmszínházaival szinte egy időben mutathatják Veszélyes játék A személyvonat már többet állt Cegléden, mint kel­lett volna Késett a gyors, me­lyet el kellett engednie maga előtt. Az utasokat elnyomta a meleg. Hiába volt nyitva a fül­kébe vezető ajtó, s kétfelől is az ablaksor, nem mozdult a le­vegő. Egy fiatalasszony unott mozdulatokkal kutatott nagy táskájában. Az olvasnivalókon átfutottak ujjai, s szinte fellé­legzett, mikor a pénztárca, kulcscsomó, púderosdoboz, töl­tőtoll után egy kis fényképal­bum akadt a kezébe. Felélén­külve dőlt hátra a bőrülésen, és hosszas, kedves mosollyal me­rült el az amatőrfotók nézésé­ben. Már a negyedik oldalnál meg lehetett állapítani, hogy az egész albumban a kisfiú a slá­ger. Az eleven négy-öt eszten­dős gyerek, aki egyik képen majd kiugrik apuka kezéből, amint magasra tartja. A má­sikon fürdőkádban ül és éppen azon kacag, hogy anyukáját si­került jól szembespriccelnie. A harmadikon új biciklijének örül, a következőn virágágyat ás. A fiatalasszony, azonkívül, hogy mindegyik oldalnál elidő­zik, vissza-visszalapozgat. Ki tudja, milyen — a fényképre nem kerülhetett hangulatokra emlékezik, amikor ismét ^ el­gyönyörködik a megörökített epizódban. Szomszédja, idős néni, elő­ször csak illedelmesen odapil­lantgat. Aztán valamelyik si­került képen ő is elmosolyodik, utána a ragyogás végig ott­marad ráncos arcán. Nézi a kát asszony a képeket, anélkül, hogy szólna. Anyák... Az öreg néni akkor jegyzi meg réve­dezve, mikor az asszonyka be­csukja az albumot. — Ki tudja még ilyenkor, mi lesz belőlük? Merre viszi őket a sors?... A fiatal anya elmerengve bó­lint. Ujjal úgy fogják szorosabb, ra a kis képgyűjtőt, mintha még azon át is gyereke életét tartaná a kezében... íüagy robajjal befut a gyors. " Mindenki megkönnyeb­bül: Az kimegy, aztán nemso­kára ez a szerelvény is indul­hat. A gyorsvonatról leszállók átmásznak a személy peronjain. Egy magas, nyárias könnyed­séggel öltözött férfi is feljön ide, de nem megy le a másik oldalon. Fent marad. Ezért is megnézik. Miért szállt át? A gyors előbb kifut Szeged felé, s ez is arra megy? De azért is feltűnő, mert izgatott. Hol az alumínium kapaszkodót szoron­gatja, forgatja körülötte a mar­kát, hol nagyot sóhajtva tá­masztja hátát a kocsifalnak. Majd ugyanezt a szemben le­vőnél ismétli. Járkál, egy-két lépés után a leszálló fogantyú­ba kap és szinte borzadva néz előre a gyorsvonat mozdonya felé. Szeme is kitágul. Ketten kijönnek levegőzni. Mikor a vonat elindul, az ide­ges férfi nem bírja tovább szó nélkül. Mintha kérdezték volna, úgy közli. ____ M em tudtam a vona­to n maradni... Olyan rossz hatással volt rám.. . Itt a Cegléd előtti megállónál elütöt­tünk egy fiatalembert... Azért is késtünk. — Hát hogy?... Leesett? Alá­ment? — Ott laknak valahol. Reg­gel jött haza Pestről. Bement az út melletti boltba. Dugaszolt italt vett... Beivott. — Ugye, ugye? Az az ital!... Persze, ráment a sínre... — Ó, nem olyan egyszerű eset... Ott volt mellette az anyja is... Húszegynéhány éves a fiú... Fogta, mert dülöngélt a gyerek. Ügy ment érte, mert meghallotta, hogy iszik. Erővel húzta, induljon hazafelé. A fiú nem akart, hevesen civakodott az anyjával... Rángatta ma­gát, hogy eressze el az asszony. Mindez a vasúti töltésen, a sín mellett történt. Jött a gyors, és pont akkor szabadította ki ma­gát az anyja kezéből a fiú... Alábukott a mozdonynak... Képzeljék el azt az anyát. Előt­te halt szörnyet a gyereke... Akit pár másodperccel azelőtt még két kézzel szorított, támo­gatott. .. A fényképalbumos asszonyka nyitott, rémült szájjal hallgatja. Kezében — ha fényképeken is — kincse, a gyermeke, jy »# yársapáton kamasz, pely- 7 hedző állú legényke száll fel. Nyitva hagyja a pe­ron tolóajtaját, s ott áll meg a küszöb legszélén. Hátát veti neki a saroknak, keze éppen csak érinti dereka mögött a falat. — Csukja be azt az ajtót, fiatalember, és jöjjön onnan! — szól rá a szomorú hírt hozó férfi. A kislegény éppen csak odapillant. Rá se hederlt. — Nem érti? Egy billenés, és lent találja magát. — Semmit nem veszít velem a szocializmus — válaszol fleg­mán a gyerek, s élvezi, hogy valami „nagyos” kiszólással si­került. — De kenyér nem lesz ol­csóbb a maga halálával — te­tézi ingerülten a cinikus hang­vételt a férfi. — De ha nekem így izgat más — feszíti a húrt a fiú, és pimasz képpel, fél lábát fel­emeli, térdére fekteti cipőjét, majd kötözgetni kezdi a fűzőt, holott nincs rá szükség. Nem fogódzik, rossz látni, milyen veszélyes játékot folytat. A z albumos fiatal mama kivörösödve feláll az aj­tó mellől, odamegy a kamasz­hoz, megragadja a fülét, hogy csak úgy recseg, s betuszkolja a fülkébe. A srácnak eszébe se jut ellenkezni, szemébe könnyet facsar a fájdalom, s még a fejét is félrekapja — pofont várva —, mikor remegő, fojtott hangon ráijeszt. — Itt egy üres hely. Húzd meg magad, mert többet is kaphatsz! — Mondja és a má­sik fülét is megnyomorgatja kissé. Tóth István be a legújabb és legjobb fil­meket Orgoványon is, a mozi- üzemj vállalat számol a község lakosságának egyre növekvő igényével és tervbe vette, hogy a jelenlegi három előadás he­lyett rövidesen áttér a heti öt előadásra. Ha pedig' felépül az új kultúrház (előreláthatólag 1969-ben). akkor annak színház- termében kap majd helyet a je­lenleginél is korszerűbbre terve­zett új, szélesvásznú mozi. ÉRDEMES megemlíteni, hogy Orgoványon nem sokkal a fel- szabadulást követő években az első keskenyfilmes, majd ké­sőbb a normálfilmes mozi is, részben a lelkes úttörőpajtá­sok vasgyűjtéséből befolyt fillé­rekből, részben pedig a szülők áldozatos anyagi támogatásából, s nem utolsósorban társadalmi munkájából létesült. A mozi szé­lesvásznú filmek vetítésére tör­tént átépítéséhez viszont már a tanács — községfejlesztési alap­ból — 30 ezer forinttal egészít­hette ki a moziüzemi vállalat negyedmillió forintos költségeit. Tomásek Károlyné Új műanyagpadló A Német Demokratikus Köz­társaságban tanulmányúton járt magyar szakemberek javaslatá­ra egy új keletnémet talál­mányt próbált ki most az or­szágos szakipari vállalat. A ta­lálmány újfajta műanyag pad­lóburkolat, amelyet a szokástól eltérően nem kell ragasztani. Az új módszerrel a betonaljzat­ra fél centiméteres laza filc- réteget helyeznek, majd egymil- liméter vastag PVC fóliával bo­rítják. Ezt a műanyagtakarót azonban erősen kifeszítik és a falak mentén leszegezik. A ke­letnémet tapasztalatok szerint ezzel a módszerrel gyorsabb a padlóburkolat elkészítése, mint ragasztással. Ezenkívül az új­fajta padló rugalmasabb, hatá­sosabban tompítja a léptek za­ját és a nehéz bútorok csúsz­tatását is jobban kibírja, nem 1 szakad fel, mint sok esetben a ragasztott PVC lemez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom