Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-31 / 257. szám
Szaktudás és általános műveltség Bevált a tsz-akadémiák rendszere Beszélgetés Major Imrével, a TIT megyei titkárával SYBILI Sybill (Gyólay Viktória) és a nagyherceg (Balogh Győző'). nem kárpótolt eléggé Poire és Sarah harmadik felvonásbeli, egyébként jól sikerült, tánckettőse sem. Iván József Petrov szerepében szép énekéhez nem tudott hiteles színészi eszközöket is nyújtani. Külön szólnunk kell az egyébként jól játszó epizódisták közül Komlós Józsefről, aki nem teljesen egészségesen, hősies helytállással alakította a kormányzó figuráját. Csáky Lajos Jelenet az első felvonásból. állhatnak meg, a bizonyítvány nem jelenti a befejezettséget, így lesz aztán a tsz-akadémia a szakmunkások alkalmas továbbképző fóruma is. Persze, hogy ezt a feladatát eredményesen teljesíthesse a tsz-akadémia, ahhoz szükséges, hogy lépést tartson a fejlődéssel. Ne elvont, száraz tematikával dolgozzon, hanem mindig azt és úgy adja, amit és ahogyan szükséges. Jellemző példákkal szolgálhatnék erre: számos tsz-ben megindítottuk a tsz-vezetök akadémiáját; ennek a tematikája már lényegesen magasabb igényű és a vezetés konkrét feladataival kapcsolatos tudást igyekszik gyarapítani. I Többször halló ttunk arról, hogy a tsz-akadémia módsze“ re elavult és helyébe falusi szabadegyetemet kellene indítani. Mi a véleménye erről? Ez túlzás. A falusi és tanyai lakosság körében még hosszú ideig szükség lesz a tsz-akadémia útján végzett ismeretterjesztésre. Ez a módszer alapfokon — ha szükséges: középfokon — adja hallgatóinak a mezőgazdasági szakműveltséget, de az általános tudást is. A szabadegyetem — már a nevében is benne van! — sokkal magasabb mércével, tehát felső fokon dolgozik. Ahhoz részint a hallgatóság műveltségbeli szintje kevés, részint pedig nem is rendelkeznénk hozzá elegendő magas fokon képzett előadóval. Korai tehát, még a falusi szabadegyetemekről beszélni, de ha az idő és a helyzet megérik hozzá, akkor is ólyanféle népművelési formákkal kell majd kísérleteznünk, mint pl.: az NDK-ban a Volkshochschule: népfőiskola, magasabb mércével, de nem egyetemi rangon. Nálunk azonban ez az idő még távolabb van. Ha mi ilyenfajta gondolatokkal foglalkoznánk, akkor a szabadegyetem jelentőségének torzulását és színvonalának csökkenését idéznénk elő. I Megyénkben melyek a tsz- akadémiák fejlesztésének kívánalmai, feltételei; Rögtön két konikrét példát. A napokban a szabadszállási TIT- csoport megbeszélésén elpanaszolták. hogy az aranka nagymérvű pusztítása miatt hamarosan nem lesz lucerna a község határában. Ugyanott elpanaszolták, hogy a szemesterményekben az idén tetemes kárt okoztak a gabonakártevők. Nos, intézkedtünk, hogy a szóban forgó területeken az aranka elleni védekezéssel és a szakszemi növényvédelemmel foglal- cozzanak a tsz-akadémiák elő- idásai. Tulajdonképpen ez a feladata az akadémiáknak: a íelyi adottságok figyelembevé- elével emelni a szaktudást, al- calmazkodni az illető termélő- izövetkezet speciális problémái- íoz, belső sajátosságaihoz. Persze, ehhez az szükséges, logy a gazdasági vezetők májuk is népművelők legyenek, ' ragy legalább is segítsenek a . nűvelődési terv összeállításában ■ t TIT-nek. ők tudják, hogy nit kell leginkább tanítani, hol i hiányos a tagság szakismerete, : műveltsége. Ha ez meglesz, nem 1 fulladnak általánosságba az elő- í adások, hanem a leglényegesebb ( témákat tárgyalják meg, ami- ' nek aztán a termelésben is ' megmutatkozik a közvetlen hatása. i Ahol a vezetők törődnek a j tsz-akadémiával, figyelemmel i kísérik és szívükön viselik a ( tagok fejlődését, ott biztosítva van a siker — fejezte be nyi- latkozatát Major Imre, a TIT ’ Bács-Kiskun megyei titkára. B. J. t VARÁZS Az íróasztal csodálatos dolog, nem holt fa, nem bútordarab, hanem varázslatos tulajdonsággal rendelkező valami, amely olykor pillanatok alatt megváltoztatja annak az embernek a jellemét, aki mögéje ül. A jó barátból némelykor gőgös vezető lesz, a jó emberből rossz, a szívélyességet ridegséggé formálja. Itt van például Murányi, aki régebben jó barátom volt. Sokáig nem láttam, és amikor újra találkoztunk, alel őadó volt a Vegyesforgalminál. Amikor elmondtam neki, hogy unokahúgom pont a V egyesi orgalmihoz akar kerülni, megígérte, hogy beszél a főelőadóval, az nagyon jóban van az igazgatóval, és reméli, hogy lesz a dologból valami. Ö nagyon igyekszik majd. Harmadnap közölte, hogy a főelőadó kiesett az igazgató kegyéből és rettenetesen sajnálja, de ő, aki olyan kis pont, nem tehet semmit. Egy idő múlva uno- kahúgom elpanaszolta, hogy még mindig a régi helyén van és változatlanul szeretne a Vegyesforgalminál dolgozni. Újságolta azt is, hogy Murányi barátom egy év alatt szédületes karriert futott be. Előbb főelőadó, majd igazgatóhelyettes lett, két hete pedig ő a Vegyesforgalmi igazgatója. Rohantam Murányihoz, de csak a titkárnőig jutottam el. Bejelentett, majd sajnálkozva közölte, hogy az igazgató ebben a hónapban nem fogadhat. Három hét múlva jelentkezzem telefonon, akkor talán adhat terminust. Erre írtam neki egy érzelmes, szemrehányó levelet, hivatkoztam gyermekkorunkra, fiatal éveinkre, kirándulásainkra és későbbi barátságunkra is. Murányi azt válaszolta, pontosabban válaszoltatta, hogy bármennyire sajnálja, de ebben az évben egy perc időt sem tud számomra biztosítani. Lett volna ugyan öt szabad perce novemberben, de azt is fontosabb ügyre kellett beütemeznie. Próbáljam meg egy-két év múlva —, javasolta. Tegnapelőtt a Filo- dendron eszpresszóban találkoztam Murányi* val. Legnagyobb csodálkozásomra megölelt, megcsókolt és határtalan örömének adott kifejezést, hogy ilyen régi jó baráttal, mint én, beszélgethet. Elmondta, hogy megfúrták és áthelyezték a segédhivatalba. Aztán megkérdezte: — Mi van az unokahúgoddal? — Még mindig a régi helyén van. Sajnálkozva jelentette ki: — Milyen kár, hogy a segédhivatalba kerültem és semmifesem tehetek az érdekében. A mostani igazgató azelőtt rendes ember volt, de képzeld, most vissza se köszön. Mióta az én volt íróasztalomnál ül, az a ronda alak még a legjobb barátját sem akaria megismerni. Palásti László Néhány esztendeje új formát vezettek be a falusi népművelésben: a termelőszövetkezeti akadémiákat. A nagyüzemi gazdálkodás útjára tért parasztság széles tömegeinek általános műveltségében és szaktudásában mutatkozó hiányokat van hivatva pótolni ez a népművelési forma. Az akadémiák szervezése, lebonyolítása a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat feladata. Felkerestük Major Imrét, a TIT Bács-Kiskun megyei titkárát és érdeklődtünk a most induló évad előkészítéséről, programjáról. I Megyénkben jelenleg hogyan áll a tsz-akadémiák szervezése, és van-e fejlődés a múlt évi eredményeikhez képest? A tsz-akadémiák szervezése 1961-ben kezdődött. Eleinte sok nehézséggel kellett megküzde- nünk, hiszen új népművelési fői-ma volt, húzódoztak tőle a vezetők és húzódozott tőle a tagság is. Ahogy azonban a gazdasági vezetők megismerték a programot és hellyel-közzefl. az eredményeket is, maguk biztattak a tagokat,, hógy jelentkez- »enek az előadásokra. Eleinte azért neon ment minden simán, mert mi magunk sem ismertük teljesen a terepet, nem tudtuk, hogy a népművelésnek erre az ágára hol van leginkább szükség. Két év alatt azonban „sínre álltunk” és 1963-ban már komoly eredményekről számolhattunk be.. Azóta évről évre lassú, de töretlen a fejlődés. A tavalyi 91 előadássorozattal szemben az idén 97 helyen vezetünk tsz- akadémiát. Egy-egy akadémia 30—35 fővel folyik. Ez a szám aránylag kicsi. Csakhogy mi arra törekszünk, hogy szakosított előadássorozatokat tartsunk: állattenyésztőknek az állattenyésztésről. növénytermesztőknek, a növénytermesztésről, stb. Ez a szakosítás a létszámot a többi népművelési formához képest elaprózza. De eredményes szakmai ismeretterjesztés csak így képzelhető eh Megyénkben különösen jó a bajai járás, ahol 35 tsz-akadémia működik. Am, alig marad el mögöttük a kiskunfélegyházi járás és Félegyháza város, s jó a kiskőrösi járás is. A kalocsai és kiskunhalasi járásban viszont nagy a lemaradás. I Versenybem van-e a tsz- akadémia a mezőgazdasági szakmunkásképzéssel, vagy egymásra van a kettő átalva? Nincs verseny köztük. A tsz- akadémia népművelési forma, a szakmunkásképzés pedig oktatás szigorú tanmenettel, óra- ■ számmal és vizsgával. Ellenben: a tsz-akadémia sokszínű, filmvetítéssel és egyéb ábrázolásos módszerrel arra van hivatva, hogy a tsz-tagokban a tanulási < vágyat felkeltse. Számos olyan ■ esetről tudunk, hogy a jól sikerült akadémiai előadássoro- • zat után maguk a tagok kérték a mezőgazdasági szakmunkás- , képzés megindítását. Itt el kell mondanom, hogy . mezőgazdasági kisfilmkészle- J tünk hiányos, részint kevés a j kópia, részint pedig a téma vagy szűk skálájú, vagy elavult. A mezőgazdasági tudományok ál- _ landó gyors fejlődésével ne- ' künk lépést kellene tartanunk 1 a filmek terén is, amelyek az i egyes előadásokat illusztrálják, i Segítséget kérünk ehhez az 1 FM-től: korszerű filmeket elegendő mennyiségben! j Ami viszont az egymásra- ] utaltságot illeti: ez fennáll Mi t ablakot nyitunk a mezőgazda- , sági szakmunkásképzés felé. j Ámde az is való, hogy azok, ? akik már képzett szakmunkások. „tudományuk”-ban nem Jacobi operettjének felújítása a kecskeméti színházban zugsága, ami lehangolja a nézőt, hanem az a felismerés: milyen rettentően eljelen- téktelenedett az egész kavargó operettvilág — csak az alatt a viszonylag rövid idő alatt is —, ami a mostani és az alig egy évtizeddel előbbi kecskeméti felújítás között eltelt. Űj, modem, mai zenés játék kellene. Hogy örülnénk, ha lenne is a színház tarsolyában, amivel helyettesíteni tudnánk a régit. A felújítás vezérkarát: Péter- vári Istvánt, a rendezőt, a most bemutatkozó díszlettervezőt, Tímár Józsefet, és Fekete Máriát, a jelmezek alkotóját, valamint a koreográfust, Borbíró Andreát, csak dicsérni lehet. Mindent megtettek a felújítás „hadseregével”, a színészgárdával együtt, hogy elfogadhatóvá, illúziót keltővé tegyék a művet. A forró operetthangulat felidézése mégis tulajdonképpen csak két művésznek, Gyólay Viktóriának és Balogh Győzőnek, a nagyherceg alakítójának sikerült. Mindketten stílusban. jól kidolgozott, választékos színészi játékkal, a dalok igényes tolmácsolásában szép élményt, teljes értékű művészetet nyújtottak a közönségnek. Kedves és hangulatos játékkal frissítette fel a nagyhercegnő szerepét Balogh Rózsa, a máso- iik felvonás nyitó táncképét íulturáltan, jó felkészültséggel valósította meg a tánckar, Saj- íos azonban az operetthumor cépviselői, Poire szerepében Tózsa János és Sarah szerepében Dévényi Cecilia halványabbak voltak a kelleténél, s ezért A nagyhercegnő (Balogh Rózsa) és Petrov (Iván József). Megfakultak a hírnév virágai a valamikor oly biztos sikert ígérő nagyoperetten, Jacobi Sybilljén. Nem is talán a mese anakronizmusa, avult semmitmondása, felszínes ha-