Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-29 / 255. szám
Í965. október ?9, péntek 1 oMal Tanítva és tanulva Nyár, 1970-ben. Hét-nyolc kilométerre hagytuk magunk mögött Kalocsát, a kiszélesített műúton dél felé haladunk. Az út két oldalán egyszerre feltűnnek a majdnem három méter magas kukoricaerdők, egy száron két csővel; sötétzöld paprikamezők, amelyekről 60— 70 mázsás átlagot várnak a gazdaságok. Aztán lucemaföl- dek, ventillátoros kazlakkal, panelekből emelt hófehér isfál7 lókkal... Amott a több száz holdas borsmenta és római kamilla illata csiklandozza orrunkat. A megye egyik leggazdagabb szántóföldi tájára érkeztünk. S az öntözővíz sugarai ezüstbe vonják a földeket. Mindez nem utópia. Annyira nem, hogy a 7400 holdas öntözőfürt működött már tavaly és az idén is. Ez év augusztusában a másodvetésű silókukorica több ezer holdjára hullt az öntözővíz, s ehhez a nyomásközpontban csupán néhány csapot kellett megnyitni. Nemesük öntözővíz kell A táj igazi átalakulása azonban csak ezután kezdődik. A központi irodában Agócs István és Kozsuch János, az öntözőfürt két szakmérnöke, a már elkészült távlati tervek fölé hajol. Az évtized végére négy község — Bátya, Miske, Fajs^, Dusnok — nyolc tsz-ében gyökeres változáson megy át a gazdálkodás. Több mint 17 ezer holdas összes területüknek mintegy 40 százaléka öntözhető. — Az öntözőfürt 83 millió forintba került — tájékoztat Agócs István. — A beruházásnak néhány év alatt meg kell térülnie a hozamok nagyfokú növekedésében. Mert erre van szükség, s nem arra, hogy az öntözővíz csupán az aszálytól óvja meg termésünket. Ehhez további beruházásokra, férőhelyekre, magtárakra, szállítóeszközökre, erő- és munkagépekre is szükség van. De mindenekelőtt fokozott talajerőre. Főként szerves anyagra. Ezt csak a mostaninál jóval nagyobb állat- állomány tudná biztosítani. Viszont az állatsűrűség növelése a takarmánynövények hozamától függ... Talajjavítás 7000 holdon Bűvös körben vagyunk? Szó sincs róla. A 3004/7-es rendelkezés és a végrehajtási utasítása módot ad az öntözött területek termőképességének tartós javítására. Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet 7000 holdon az öntözőfürtnek csaknem az egész területén javasolta a talajjavítást. A négyéves program végrehajtása már az idén megkezdődött. A lánctalpas gépek holdanként 100—150 mázsa lápföldet, 120—140 mázsa zöldtrágyanövényt és öt mázsa vegyes műtrágyát forgatnak be a talajba, s eközben 35—40 centi mélyítő szántást, további tíz centi mélységben pedig altalajlazítást végeznek. A gazdaságok ezenkívül 1200 holdat részesítenek talajerőpótlásban. Ez nagyjából a jelenlegi paprikatermő területnek felel meg. Lj növények — Olyan növényeket kell termesztenünk — magyarázza Kozsuch János —, amelyek leginkább meghálálják az öntözést, . s amelyek a legmagasabb bevételhez juttatják a gazdaságokat. A több mint 17 ezer holdas összterületen a következőképpen alakul a vetésszerkezet: Míg a kalászosok területe jövőre 35, 1970-re már csak 25 százalékos arányt képvisel. Ugyanakkor a kukorica a jövő évi 22-ről 25, a lucerna az idei ötről már jövőre is tíz, s az évtized végére 20 százalékra növekszik. Nagy fellendülést ígér a szántóföldi kertészet is: 70-re megközelíti a 3800 holdat, a jövő évihez képest több mint ezerholdas a növekedés. Nagy lehetőségek rejlenek a kettős hasznosításban. A nyolc tsz-ben már jövőre is 4450 holdon lesz másodvetés. Négy év múlva ez a terület megközelíti az ötezer holdat. Másfélszeres állatlétszám Az utóbbi négy év átlagát tekintve, a kukorica átlagtermése nem érte el a 16 mázsa májusi morzsoltak Volt olyan terület, ahol csak 7—8 mázsás volt az átlaghozam egy-egy aszályos évben. S ugyanakkor tapasztalatok igazolják, hogy a korszerű feltételek mellett elérhető a 28—30 mázsás átlag is! Ami a fűszerpaprikát illeti, tavaly voltak olyan területek, ahol holdanként több mint 60 mázsa termett. Miért ne lehetne elérni ezt az öntözőfürt területén? A száz holdra jutó számosállat jelenleg húsz alatt van. öt év múlva elérhető a harminc. Ehhez nemcsak az abrak és a pillangós, hanem a nagy meny- nyiségű siló is rendelkezésre áll — a másodvetések folytán. Legcélszerűbb a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés fellendítése. Már kijelölték az új majorhelyeket, itt-ott épülnek az istállók is. A tenyészállat nevelésének, valamint a marha- és sertéshizlalásnak nagy lehetőségei vannak. A legkevésbé sem fantasztikus a cikkünk elején felvillantott kép. A szakemberek, a tsz- gazdák és -vezetők összefogásával rendre megvalósíthatók az elképzelések. H D. FAR NAPJA együk tervező- intézetünk fiatal mérnöke panaszkodott, hogy összeveszett főnökével, mert két esztendeig csak részletszámításokat végeztetett vele, önálló munkával nem bízta meg. — Nem értjük valahogy egymást, nem találjuk meg a közös nyelvet... Az életben sokszor találkozhatunk e véleménnyel, és talán nem is egészen alaptalanul. Ameddig kulturális területen jelentkezik; ez a probléma, köny- nyű rajta segíteni: másképp szórakoznak az öregek, másképp a fiatalok. Még bizonyos morális felfogásbeli különbség is lcöny- nyen talál áthidalást, ám ha mindez munka közben bukkan fel, akkor már nehezebb a megoldás. Amikor munka közben valamilyen megoldás felett ellentétes vélemény alakul ki. a fiatalabb és az idősebb szakember között, hamar elhangzanak a vádak: ez meggondolatlan, amaz vaskalapos, — akkor látszólag az eltérés alapja a korkü'.ónb- ség, és nem a már eleve rossz, vagy eleve jó megoldás különbözősége. Természetesen abban, hogy a vezetés az idősebb korosztály kezében van, nem valamiféle születési előjog tükröződik, hanem társadalmi értékítélet. AZ HOGY VALAKI igazgató, főmérnök vagy üzemvezető, csak azért lehetséges, mert a társadalom az illetőt képességeinél fogva, méghozzá már be- bizonyított képességeinél fogva, tehát érdeme alapján, arra alkalmasnak tartotta. A „bizonyítási eljárás” után a fiatal szakember is elfoglalhatja az őt megillető helyet, ez azonban időbe telik, s hosszabb időbe annál, mint amennyi után a fiatal szakember „ítéli meg” saját képességeit. bár igaz, néha annál is hosszabb, mint amennyi in- dokolt lenne. A FIATALOK értékes tulajdonsága, hogy még nem kövesedéit meg bennük semmiféle elgondolás, módszer, tehát rendkívül rugalmasak. Az idősebbek „tulajdona” a munka közben már valóban megérett tudomány, a széles látókör, a hatalmas tapasztalati anyag és a megfontoltság képessége. A fiatalok hajlamosak arra, hogy lebecsüljék az idősebbeket, maradinak tartva őket. s anélkül hogy egy-egy intézkedés körülményeit alaposan mérlegelnék, gyakran egy vaskalap alá veszik az egész előttük iáró generációt; türelmetlenek, anélkül, hogy utánanéznének, vajon jogosamé, vagy jogtalanul? Ugyanakkor az idősebbekben is' megvan a hajlam a fiatalok lebecsülésére. főként nagyobb élettapasztalatuk túlértékelése miatt. MOST, amikor iparunk, de egész gazdasági életünk korszerűsítésén. rohamosabb fejlesztésén fáradozunk, gondolnunk kell arra is, hogy a fiatal és idős szakemberek „közös nyelvét” kialakíthassuk. A célok közösek, eltérés csak a megoldás kidolgozásánál lehetséges. A legjobb megoldást csakis kt -'zett ember találhatja meg, s ez _ ne m pedig a korkülönbség — a lényeg. Tudással és türelemmel el te- het érni, hogy hallgassanak a fiatalok az idősebb szakemberre, s ez rendkívül fontos, hiszen’ nagy időveszteség az mindnyájunk számára, ha valamennyi „ifjú titán” saját kárából kénytelen okulni, míg a tapasztalatokat megszerzi. Fiatal műszaki, gazdasági értelmiségünk sikereiért, mérlegeléséért az idősebb szakemberek is felelősek. Ez bizony nevelői feladat, s ezt a feladatot csak akkor láthatják el, ha tanítás közben — maguk is tanulnak. G. F. Nemrégiben egy fővárosi gyár szerszám- műhelyének a vezetőjével baráti látogatáson megyénk egyik termelőszövetkezetében jártam. A „vizit” nem érdemelne említést, ha nem szolgálna néhány tanulsággal. Az első tanulság: A nagyüzem vezetőmunkása olyan behatóan érdeklődött a közös gazdaság gépesítése és a gépeivel dolgozók magatartása iránt, mintha csak ez volna a legfőbb gondja, a szívügye. Csakhamar kiderült: nagyon jól ismeri a mezőgazdasági gépeket, jóllehet, a munkahelyén nem azok gyártásával foglalkoznak. Elmesélte azonban, hogy ifjú karában egy nagy uradalomban tanulta ki a gépészszakmát, majd a felszabadulás után gépállomáson körzeti szerelőként dolgozott, s volt — már Budapesten — a művezetője olyan gyárnak is, amelyben a mező- gazdasági gépekhez szükséges motorokat készítik. Szakmai felkészültségét nyilván azért vázolta, s ismertetem én is, hogy hitele legyen megjegyzéseinek, amelyek további tanulságokkal szolgálnak, s úgy vélem, nemcsak a szóban levő gazdaság, de mások számára is. Egyszersmind fényt vetnek arra a különbségre, amely megvan még a mezőgazdasági üzemek gépekkel dolgozóinak nem kis hányada és a gyárak dolgozói, az úgynevezett „virtigli” munkásak között. — Amikor vonatom errefelé haladt, láttam, hogy egyik traktorosuk az ülés mellől előhúzott eegy damizson bort, s nagyot kortyolt a tartalmából — kezdte. — Elismerem, hogy ilyenkor hideg van a traktoron, de hát veszélytelen melegítő ital is van. A forró tea például. A traktoros különben meleg vattaruhát viselt, italozásának tehát káros szenvedélye lehet az oka. De mi lesz így a sok tízezer forintot érő géppel?! A szövetkezet géptelepén a félhomály ellenére is — a fülével — megállapította, hogy az egyik traktoros szabálytalanul járatja be erőgépét. — így időnap előtt tönkremegy a masina. Érdemes lenne kiszámítani, hogy évente hány ezer forintot fizet rá a szövetkezet a géphasználati utasítások megszegésére.., Egyébként miért nem Az „idősebb“ testvér kerítik be a telepet, s miért nem töltik fel ,az udvarát? Néhány vontató salak elegendő lenne hozzá. A gépek állagának a megóvása is így kívánja, de lélektani szempontból sem lehet közömbös, hogy a műhelyi munkások milyen környezetben dolgoznak, s a traktorosok szemétdombról indulnak-e ki, a határba, s oda tér- nek-e vissza. A szövetkezet vezetőinek nem volt ellenvetése. Elismeréssel és köszönettel nyugtázták a nagyüzemi munkás megjegyzéseit, tanácsait. S ő még nem fejezte be. — Amiatt panaszkodnak, hogy még azzal a traktorral sem tudják megszervezni a kettős műszakot, amelyhez pedig lenne elegendő vezető. A gép állandó kezelője ugyanis nem adja át a traktort másnak, mert fél, hogy tönkre teszi. Mi lenne, ha így történne a gyárakban is? Ahol ugyanazon, s higyjék el, kényesebb gépeken, nem is két, hanem három műszakban dolgoznak. Három ember váltja egymást huszonnégy óra alatt. No, persze, ahhoz a szakmai tudás általános színvonalának az állandó emelésére van szükség. Evégett nálunk minden évben 80—100 órás tanfolyamot tartunk a gépek kezelői számára. Természetesen, ellenszolgáltatás nélkül. A tanfolyamokat nem úgy bonyolítjuk le, hogy a részvevők csupáncsak meghallgatják az előadásokat. Ee is kell számolniok arról, hogy mit sajátítottak el. így kellene tenni itt is, a termelőszövetkezetben. Télen van idő, a műhelyvezető oktassa a traktorosokat. Mert, a traktorvezetői tanfolyam, amelyen a képesítésüket megszerezték, nem elegendő. Az csak az alapismeretek elsajátítását teszi lehetővé... A gép bonyolult és kényes szerkezet, s csak akkor válik barátunkká, a segítőnkké, ha állandóan tanulmányozzuk, ismerkedünk vele, szeretjük, ápoljuk. Megjegyzései rögtönzött kiselőadássá kerekedtek, s a szintén köréje csoportosult szerelők, traktorosok szeméből ezt olvastam ld: a parasztság soraiból a munkásosztály tagjai köz? nemrég „avanzsáltak” megszívlelték az „időseb): testvér” szavait,. Sftrján István
