Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

Hz évforduló jegyében

„Nincs annál jobb érzés, mint az, ha a választóim ügyes-bajos dolgában segíthetek, ilyen, vagy olyan jogos panaszt elintézhetek. Ez minden fizetségnél többet ér!...” így fogalmazta meg érzéseit egyik találkozásunk alkalmával Filákovity Vitályosné megyei tanácstag. S ha pontosan nem is ilyen szavakkal, de azonos tartalommal szinte minden tanácstag ajkáról elhangzottak már ezek a gondolatok.

Miből táplálkozik ez az érzés? Éppen Filáko- vityné példája nagyszerűen szemlélteti.

Közel három évvel ezelőtt a hódunai, kara- pancsai és budzsáki település felsőtagozatos általános iskolásait — hogy jól alapozó szakosított oktatást kapjanak — Hercegszántóra „kör- zetesítették”. Csakhogy ennek nem volt adott minden feltétele. A legégetőbb gondként a közlekedés jelentkezett. Ennek megoldásához kértek segítséget a megyei tanácstagtól a szülők és a nevelők. Bs Filákovity Vitályosné kézbe vette az ügyet. Nem mulasztott el tanácsülést, hogy ne szorgalmazta volna a hetven gyereket érintő probléma megoldását. Interpellációját leg- t^hhször akadályokra, nehézségekre hivatkozó

magyarázat követte, de ő érezte, tudta: nagyobb gondokat is megoldottunk már! Rendíthetetlen maradt, S látni kellett volna boldogságát, arcának ragyogását, ahogyan a megyei tanácsülés legutóbbi ülésén bejelentette: „Tisztelt tanácsülés, kedves tanácstag elvtársak! Megoldódott a hercegszántói gyerekek problémája, közlekedik a busz! Ezen a télen nem fognak már fagy oskodni!...”

S ahogyan Hercegszántón egyszerűen „a mi Marijánk”-nak emlegetik Filákovitynét, ugyanígy a tanácsi testületek csaknem minden tagjáról sokszor elhangzik; hogy „a mi tanácstagunk, a mi választott emberünk!”

A közösség bizalma tettekre kötelez, a tettekért pedig szeretettel, megbecsüléssel és ismételten bizalommal fizet a közösség. S immár tizenöt éve ennek a kapcsolatnak a jóvoltából, a község, a város adottságainak ismeretéből születik az országos és megyei pártpolitika alapján a helyi politika, látják el az államigazgatás helyi feladatait a tanácsi testületek.

A másfél évtizedes évforduló jegyében megkülönböztetett tisztelettel gondolunk tanácstagjainkra. S velük együtt sok szeretettel köszöntjük a végrehajtó bizottságok apparátusában serénykedő, s mindennapi munkájukkal a lakosságot szolgáló valamennyi dolgozót.

Doktor Tanácstitkár

VALAMIKOR a Bajai Posztógyár fonodájában dolgozott, s minden vágya az volt, hogy textilmérnök lehessen, de a gyár leégett, ő pedig munka nélkül maradt.

— Nem sikerült — mondja halkan, de gyorsan, határozottan hozzáteszi: — Ügy érzem,

mégsem ' vesztettem semmit.

Öröm az összehasonlítás

I— TIZENÖT ÉV... j Ha úgy tetszik, nem is olyan nagy idő. S mégis: mennyi minden rejtőzik ebben a másfél évtizedben! — elmélkedik Váezd József, a Kecskeméti Járási Tanács V. B. szervezési főelőadója, aki 1950-ben a pártszervezete javaslatára került az apparátusba. És igyekezett helytállni, megfelelni a bizalomnak.

Elmosolyodik, de máris komolyan folytatja:

— Gondolom, az eredményekkel kapcsolatos bizonyos elégedetlenség soha sem baj... Az utóbbi időben sokat foglalkoztat, hogy például mennyivel tartalmasabb lehetne a tanácstagok tevékenysége, ha nem lennének túlterhelve különböző funkciókkal! Helytállni a testületben, a választókörzetben, és részt venni valamely állandó bizottság munkájában — a kemyérkereső

foglalkozás mellett éppen elég a közéleti embernek. S hogy mi lenne a megoldás? Szerintem minél több embert bevonni a társadalmi feladatok végzésébe, jobban apellálni a lakosság segítségére.

I MERT SOK | tapasztalat bizonyítja: a tanácstagi munka hatékonysága nagyrészt a választók aktivitásán, kezdeményezésein is múlik.

P. I.

1939-ben nagy volt a munka- nélküliség. A szeremlei elöljáróság pedig szociális kisegítői állásra hirdetett pályázatot és a sok jelentkező közül nekem szerencsém lett. Azóta itt élek.

Aztán: háború, hadifogság. Falubeli tanítónőt vett feleségül 1950-ben, s most három szép gyermek apja.

— Gyökeret vertem, s már nem bajai, hanem szeremlei

Akihez mindenki bekopogtat

Néhány percig elgondolkozva néz maga elé. Talán a tizenöt évvel ezelőtti kezdet, a tanácsi munka első emlékeit rendezgeti — villant át az agyamon. De nem, így folytatja:

| — NEHÉZ | az én másfél

|Z ies Sándor igazgatási fő- előadó. A névtábla egyszerű, semmiben nem különbözik a többitől a kiskőrösi tanácsháza folyosóra nyíló szobáinak egyikén. Minden hívságtól mentes a szoba berendezése is. öreg szekrény az egyik sarokban, oldalára akasztott viseltes balonkabáttal, kövér anyakönyveket rejtő páncélszekrény, vagy féltucat szék, s a használatban helyenként világosra koptatott, régi íróasztal... Gazdája is hamarosan előkerül egy sereg irattal valamelyik szomszédos szobából.

— Van egy kis ideje, Sándor bácsi?

bajos dolgában tanácsot kérő ember először az ő /ajtaján kopog.

okszor kérdezik is tőlem, ^ hogy van türelmem mindenki apró gondját, vélt vagy igaz sérelmét végighallgatni, aztán apróra megmagyarázni, hová, kihez fordulhat, ha én nem tudok rajta segíteni. Persze, néha már attól is megkönnyebbülnek az emberek, ha elmondhatják, ami foglalkoztatja őket...

11 ogy az emberekkel való foglalkozásról, kollégáival való kapcsolatáról, a gyakran meglátogatott tanácstagokról, a velük való együttműködésről beszélgetünk, úgy bontakozik ki előttem becsülést érdemlő emberi magatartásának vezérelve: A tanácsi dolgozó legszentebb hivatása a lakosság szolgálata. Munkatársait, kollégáit is arra neveli, hogy halogatás nélkül intézkedjenek az emberek ügyes-bajos dolgaiban.

E. É.

vagyok. A család, a munka, as emberek, a falu — minden ide* köt...

1956-ban lett tanácstitkár. Két évvel később hozzáfogott a jog tanulásához, 1961-ben kapta kézhez a diplomát. Azóta: doktor Csertei János.

— Nehéz volt?

— Nem is tudom... Nehéz, de megérte! Azóta sokkal köny- nyebb a munkám.

Beszélgetésünk közben legalább tizenöten keresték. Hagyatéki, lakásjogi, örökösödési, telekkönyvi és más ügyekben. Tudják róla: jogvégzett ember. De nem doktor úr. Idős nénikék szólítják Csertei bácsinak, és ő tisztelettel válaszol így: Juliska vagy Mariska néni...

AZTÁN új témára vált. Arra, hogy nem szereti a sok papírmunkát. S örül, hogy rövidesen csökkentik a gyűlésezések számát. Hiszen a tanácsi munka sikere nem elsősorban az üléseken dől el, hanem azon, hogy emberközelségbe kerüljön egymáshoz a tanács és a lakosság.

Dr. Csertei Jánosnak erre sem lehet panasza. Nemcsak őt ismerik, hanem maga is számon tartja a csaknem kétezer lakosú község apraját-nagyját, életükkel, problémáikkal együtt.

— Ez természetes — mondja —, hiszen kis ügy nincs. Egy adott pillanatban, egy ember számára, egy bizonyos ügy a legfontosabb. Azt kell megoldani. Ha pedig nincs megoldás* azt is őszintén meg^kell mondani.

Munkája rendkívül sokrétű, öyintézi a lakásgazdálkodást, az anyakönyvezést, a statisztikai munkát, foglalkozik a közoktatással, az iparral, az egészségüggyel, a tanácstagokkal, ráhárul a testületi munkával kapcsolatos ügyintézés, az ülések előkészítése, hogy csak néhány feladatot említsünk.

— S hogyan látja községe ^fejlődését?

— NAGYON sokat jelent nekünk, hogy az utcáknak legalább az egyik oldalán már van gyalogjáró. Szélesvásznú mozit építettünk, bölcsődénk, könyvtárunk, művelődési otthonunk van. Mindenütt villannyal világítanak, egyre több fürdőszobás lakás épül. Mindezek nemcsak megkönnyítették, de át is alakították lakosságunk életét. S úgy érzem, nem túlzók: ebben a községi tanács munkája is „benne van”.

B. Gy.

MÉRNÖK A KÖZÉLETBEN

évtizedes tevékenységem eredményét lemérni. Az ellenőrző, a községi végrehajtó bizottságokat instruáló és a tanácstagok választókerületi munkáját segítő feladatköröm ellátásával én csak egy kis „csavar” vagyok a tanácsi gépezetben... Mégis: öröm a tanácsi vezetés kezdeti és mai kulturáltsága között összehasonlítást tenni. Milyen sokan végeztek el azóta különböző iskolákat Például a községi vb-tit- károk nagy többsége érettségivel rendelkezik. És a tanácstagok. .. Négy választás zajlott le azóta és számomra megannyi emlékezetes. A lakosság választottjai minden ciklusban nagyobb hozzáértésről felelősségérzetről tesznek tanúságot az államigazgatás helyi feladatainak végzésében. Meggyőződésből mondom ezeket, mert én igazán közelből látom. Eljutottunk odáig, hogy a járási és községi tanácstagok 90—95 százalékban rendszeresen eleget tesznek beszámolási kötelezettségüknek, számos közösségi és nemegyszer egyéni probléma megoldásáért öntevékenyen intézkednek, a testületi üléseken bátran, a felelősségérzettől áthatva hallatják szavukat, kezdeményeznek és határoznak, de személyes példamutatással is ott vannak, ha a különböző feladatok végrehajtásáról van szó.

— Lám. és az imént még azt mondta Váczi elvtárs. hogy nehéz az eredményt lenráni?.^.

Az órájára pillant.

— Fél tizenkettőkor esküvő. Addig még háromnegyed óra. Miről lenne szó? — kérdi.

— A munkájáról, önmagáról. Olyan ünnepi számadásféle a tanácsok megalakulásának évfordulójára.

áratlan a kérés, de nem * lepi meg. Talán, mert az ember a nyugdíjaskort elérve, minden nap minden percében kész a számadásra? Nincs időm kérdezni, mert máris mesél:

— 1925-ben, huszonegy éves koromban választottak meg községi írnoknak, azóta itt dolgozom, illetve a háború idején, volt egy kis megszakítás... De 45 őszén már én intéztem a tanácsháza rendbe hozását. Dolgoztam a pénztárban, adónál, telekkönyvnél, csaknem minden tanácsi reszortban, s 1946 óta megbízott anyakönyvvezető is vagyok.

Az anya könyvvezetés most munkája kisebb része, mert igazgatási főelőadóként szinte megszámlálhatatlanul sokféle feladattal foglalkozik. Hagyatéki ügyeket intéz, építési engedélyekhez készít javaslatokat, itt állítanak ki, írnak alá mindenféle bizonyítványt... És ami még nem is tartozik ebbe a reszortba, hanem kéretlen, de szívesen vállalt pluszként az őt övező bizalom ragasztja hozzá, az az, hogy a legtöbb, ügyesImmar a harmadik tanácsi ciklusban képviseli választóinak és emellett természetesen az egész Kecskemét lakóinak érdekeit a tanácsi testületben, s egyúttal a végrehajtó bizottságban Szabó Lajos, a Zománcipari Művek főmérnöke. Fáradhatatlan, odaadó tevékenységéért munkahelyén, a város közéletében, s nem utolsósorban választói körében tisztelet, szeretet, nagy megbecsülés övezi.

Maradjunk azonban ezúttal csupán a közéleti munkásságáPETOFI NÉPE

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja

a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség:

Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16.

Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal:

Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09.

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető:

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetési díj i hőnapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index; 25 065.

nál. Ha csak betegsége nem akadályozta, első megválasztása óta nem mulasztotta el a részvételt szinte egyetlen végrehajtó bizottsági ülésen sem. S nem fukarkodik a javaslatokkal, véleménynyilvánítással, ha a megyeszékhely előtt álló feladatokról, a tanács határozatai végrehajtásának mikéntjéről kell dönteni. Véleménye — mint az iparban nagy tapasztalattal, szaktudással rendelkező szakember véleménye — mindenkor nagy segítséget jelent a végrehajtó bizottság döntéseinél.

A borbási Vörös Csillag Tsz- ben viszont még ma is emlegetik azt a segítséget, amelyet a mezőgazdasági gépek javításával éppen Szabó Lajos tanácstag kezdeményezésére a ZIM : dolgozói nyújtottak a közös gazdaság fejlesztéséhez, örömmel kínálta a segítségét, a műszaki tervek kialakításában való közreműködését, amikor a Béke Tsz palántanevelő házának létrehozása került szóba.. Választó kerületében pedig? Az ő szorgalmazására valósult meg a Bethlen körút parkosítása, kapott korszerű köz- világítást ugyancsak a Bethlen körút és a Ceglédi út, aszfalt- járdát a Kerkápoly utca, burkolatot a Lorántffy és Kapiszt- rán utcák, a Malom köz lakosai

pedig vízvezeték-hálózatot. A választóival való jó kapcsolat- tartásnak egyik ékes bizonyítéka az az érdeklődés, amellyel a mezőgazdasági technikum épületében tartott tanácstagi beszámolóin fogadja választó körzetének lakossága.

S ha megemlítjük, hogy Szabó Lajos elvtárs a szakmai fel- készültsége és állandó továbbképzése mellett — érezvén a közgazdasági szemlélet nélkülözhetetlenségét — a mérlegképes könyvelői tanfolyamot is elvégezte, még így is csak vázlatos portréját mutatjuk be a közéleti embernek.

Szívből kívánjuk, hogy sokáig élvezze választóinak bizalmát, s jó egészségben végezze áldozatos, közhasznú munkáját.