Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-24 / 251. szám
Segíthet a társadalmi ősszeíogás Csak újabb diákotthonokkal enyhíthető a tanyai iskolák gondja Beszélgetés Tövis Ferenccel, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetőjével ICDTcke^ Premier százhetvenöt évvel ezelőtt Kecskeméti származású szereplők az első magyar hivatásos játszószíni társaságban A Bács-Kiskun megyei tanyai általános iskolák problémáiról az utóbbi időben aránylag keveset hallani. Megoldódott volna már a felső tagozatos tanyai gyerekek iskolába járása? Ezzel kapcsolatban néhány kérdéssel fordultunk Tövis Ferenchez, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetőjéhez. KÉRDÉS: Hol tartunk jelenleg a tanyai általános iskolák problémáinak megoldásában? VÁLASZ: Ebben megyénk megelőzte az 1961-ben kiadott ún. „reformtörvényt”, amely a tanyai iskolák körzetesítését elrendelte. Mikor a törvényerejű rendelet megjelent, megyénkben már 64 volt a körzeti iskolák száma. Azután is tovább folytattuk a munkát. A jelen pillanatban 86 körzeti általános iskolával rendelkezünk. A közlekedési szempontok maximális figyelembevételével eljutottunk oda, hogy a tanyai felsőtagozatosok körzeti iskolába való utaztatását tovább fejleszteni már nem tudjuk. A KPM és a megyei AKÖV a legnagyobb jóindulatot tanúsította a tanulók utaztatásának megszervezésében. További fejlesztés egyelőre nem lehetséges. Nem a jóindulat hiánya, hanem kocsi és megfelelő utak hiánya miatt. I KÉRDÉS: Melyek a jövő útjai? VÁLASZ: Az utazgatás nem végső megoldás és nem is fejleszthető belátható időn belül. Egyetlen célravezető út a kollégiumok építése maradna. Ezen a téren szép példákkal dicsekedhetünk. A kalocsai járás saját erőfeszítésből elsőnek hozta létre a dunapataji kollégiumot 60 tanyai gyerek részére. A jó példa hatott. Egymás után szerveződtek másutt is a tanyai gyerekek hétközi otthonai. Csá- volyon 40. Jánoshalmán 50, Kisszálláson 60. Kunszentmiklóson 70, Tompán 50, Bácsalmáson 70 és Dusnokon 40 tanyai felsőtagozatos diák részére épült kollégium. Ezek az intézetek a legnagyobb kényelmet biztosítják a gyerekeknek munkájuk, a tanulás végzéséhez. A kollégiumi rendszei' a tanulmányi előmenetel szempontjából is sokkal előnyösebb. hiszen a bentlakó intézetben kipihenten tanuló diák állandó nevelői segítséggel nyilván jobb munkát végez, mint a naponta kétszer utazgató és otthon gyakran munkával is terhelt fiatal. I KÉRDÉS: A tanyai kollégiumok előnye közismert. Várható-e további javulás? VÁLASZ: Még 7200 tanyai diák van. Ennyi tanuló számára kollégium építése anyagi okok miatt belátható időn belül megoldhatatlan feladat. Izsákon a Nőtanács kezdeményezésére épül egy 120 tanulót befogadó diákotthon. Terveznek egyet Ti- szakécskén 40 és Kecelen ugyancsak 40 diák részére. Ügy tudjuk, Kecskeméten is terveznek a Czollner téren kollégiumot. Az állami pénzforrások ezt a törekvést egyelőre csak kis részben tudják támogatni. Nem marad más hátra, mint a termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok, járási és községi tanácsok KÖFA-összefogása diákotthonok létesítésére. Több száz millió forint kellene a végleges megoldáshoz. Egyes járásokban, mint a kalocsai és bajai, nem olyan sürgető a helyzet, mint például a kecskeméti járásban, ahol még egyetlen tanyai kollégium sem működik. Elsősorban a nagy tanyavilággal rendelkező járásokban kell mielőbb segíteni. KÉRDÉS: Hogyan fogadják a szülök a kollégium gondolatát? Köztudomású, hogy otthon hiányzik a munkáskéz a háztájiban, ha a gyerek kollégiumba megy, VÁLASZ: Kezdetben számottevő ellenkezés volt tapasztalható, különösen Kisszálláson, Dusnokon és bizonyos mértékben Kunszentmiklóson. Az eredmények azonban meggyőzték a szülőket. Ma már olyan eset is előfordul, hogy „felárat” kínálnak, csakhogy felvegyük a gyereket. Sajnos, a befogadó keret mindenütt szűk. így csak további kollégiumi fejlesztéssel haladhatunk előre a tanyai iskolák körzetesítésében — fejezte be nyilatkozatát Tövis Ferenc. B. J. Mostanába n ^ SZ(j esik Kelemen Lászlóról, az első hi- ■ vatásos magyar játszószíni tár- 1 saság igazgatójáról. Három évvel ezelőtt emlékeztek meg születésének 200.. a múlt évben, pedig halálának 150. évfordulójáról. Az idén játszószíni társaságának bemutatkozó előadásairól emlékeznek nemcsak itt, szülővárosában, Kecskeméten, hanem mindenütt az országban. A megemlékezések sokaságában adat adatra halmozódik — nemegyszer egymásnak ellentmondó adatok. A magyar színjátszás úttörőjének 1955 óta okmánnyal igazolt kecskeméti születéshelye és születésének 1762. évi időpontja is nehezen megy át a köztudatba. Ezen nincs mit i csodálnunk, ha figyelembe vesz- szük, hogy Kelemen László küz- 1 delmes életének első és vitatha- 1 tatlanul érdemes kutatói sok esetben csupán következtetésekre voltak utalva. Így került Lugosi Döme monográfiájába az 1763. évi pesti születés. A legtöbb régi lexikonban, még Németh Antal és ugyanígy Schöpf- lin Aladár színészeti lexikonában is 1760. a születési év. A téves adatok rekordját 1757-es születési és 1823-as halálozási évvel a felszabadulás után megjelent kétkötetes Révai lexikon tartja. Hogy a téves adatok még a helyreigazítással szemben is milyen makacsul maradandók, annak bizonyságául ide jegyzem, hogy az Űj Magyar Lexikon is az évekkel előbb helyreigazított 1760-as születési évszámot örökíti meg. Hasonló kavarodás mutatko- ' zik a társaság szervezkedésének ideje és időtartama körüL Legutóbb szeptember 25-ében jelölték meg a játszószíni társaság szervezkedésének napját. Éppen egy hónappal a bemutatkozó előadás előtt, amelynek kétségbevonhatatlan hiteles dátuma 1790. október 25. Aki ismeri a hosszú huzavonát, a német színészek, a pesti és budai színháztermeket bérlők ellenkezését Kelemen László terve ellen, emellett a közreműködésre jelentkezettek tájékozatlanságát a színpadi dolgokban, alig találhatja elegendőnek az egy hónapot a sikeres felkészülésre. Az előzmények valóban mesz- szebbre nyúlnak vissza. Bármily hihetetlennek hangzik, II. Józsefnek haladó, de erőszakos úton életbe léptetni szándékolt reformjai voltak a mozgalom megindítói. Az egységes birodalmat a német hivatalos nyelvvel is biztosítani akaró intézkedések felébresztették a magyar nyelv megbecsülésének tudatát. Fokozta a nemzeti öntudat erősödését, mikor József halálos betegsége folyamán sorra visz- szavonta rendelkezéseit. Az előjogait féltő főpapság és főnemesség az alkotmány helyreállítása címén reakciós próbálkozásra akarta kihasználni a változást. De a tekintetüket a párizsi forradalom eseményeire vető íróink, művészeink a haladó vívmányokra és a veszélyeztetett magyar nyelv ügyére fordították erőfeszítéseiket. A színjátszást a reakció ellenezte, de velük szemben voltak az ügynek szószólói is. Baranyai Decsy Sámuel „Pannóniái Féniksz vagy a hamvaiból feltámadt magyar nyelv" címmel Bécsben 1790-ben könyvet adott ki. Ebben hangoztatja a színészet szükségességét A Mindenes Gyűjtemény 1790. évi 10. száma szintén felveti ezt a gondolatot. Alkalmasnak az országgyűlés újra összehívását vélték legjobbnak. Az ötletet Kazinczy Ferenc, Szabó Dávid, Péczely József, Révay Miklós és a kor más jeles írói is fölkarolták. Kazinczy révén egy arisztokrata pártfogót is találtak gróf Ráday Pál személyében, aki a szervezendő társulat igazgatását magára vállalta. A szervezés munkájára, tagtoborzásra Kelemen Lászlót kérték föl, aki a Grassalkovich uradalom jószágkormányzói irodájában dolgozott. Kelemen László mosta_ nában nyilvánosságra kerülő naplója 1790. január 10-ét rögzíti a játszó társaság születése napjaként. Akkoriban már több mecénás ígéretét bírta a vállalkozás támogatására. Erre építi reménységét, „hogy a St. Mi- hályig árendába veendett termes házban" a színészek munkálkodásukat megindítsák. A szervezkedés és előkészületi tevékenység egész éven át folyik. Kelemen játszó társasága eleinte Kazinczy Hamlet-fordí- tásának előadását tervezte. A Bécsi Magyar Kurir 1790. augusztus 27-i számának 999. oldalán ennek az előadásához keres egy magát megnevezni nem akaró pártfogó „helyes magyarsággal beszélő játszókat”. Bár a német színészek kifogásolható magatartása miatt nem sok becsületük volt az- időtájt a színészi pályára lépőknek, a játszó társaság felhívására mégis tekintélyes hölgyek és férfiak jelentkeztek. Az elsők között voltak Kelemen Lászlón kívül: Nemes András és Szomor Máté kecsi,-ínéti születésű ügyvédek, Ungvári János mérnök, Soós Márton orvos. A nők közül Moór Anna emelkedett ki tudásával. A végleges megalakulást más források 1790. szeptember 21 és 25. közé helyezik. Bemutatkozó darabul azonban nem a Kazinczy fordította Hamletet, hanem Simái Kristófnak Brühl háromfelvonásos vígjátékából magyarított Igazházi-ját tűzték ki. Simái kecskeméti tanársága idején iskoladrámának szánta és diákjaival el is játsszatta ezt a darabot. Kelemen kívánságára aztán felnőttek számára dolgozta át. A vígjáték ebben az átdolgozásban nyomtatásban is megjelent. A bátor úttörők megkezdték próbáikat. Az Igazházi-n kívül, a további előadásokra szánt Talált gyermek és Gróf Valtron is munkarendjükön volt. Csak az akkor meglevő német színházakban léphettek föL Ez a már próbák ellenére sem volt biztosítva. Un- werth gróf, a német színházait bérlője, minden eszközzel megpróbálta meghiúsítani a magyar pályatársak bemutatkozását. Kelemen Lászlót az akadályok nem törték meg. Megfelelő pártfogókat sikerült találnia báró Orczy László és gróf Zichy Károly személyében. Közbenjárásukra Unwerth hajlandó volt hat előadásra engedélyezni színházai használatát. 1790. október 25-én végre megtarthatták az első előadást. Az előadás színhelye a Várszínház volt, amelyet a magyar származású udvari tisztviselő, mérnök és feltaláló Kempelen Farkas tervei szerint alakítottak át színjátszásra alkalmas helyiséggé a feloszlatott karmelita szerzetesrend templomából. A Budán kezdődött ország- gyűlés résztvevői megtekintették a merész újításnak számító előadást. A „lózsék” ülőhelyein és a „parterre” előkelőbb állóhelyein a legkiválóbb nagyságok figyelték a színpadon folyó^ játékot. A „balkon” nyaktörő magasából a jurátus ifjúság lelkesedett. Bizonyára ők voltak a leghangosabbak a „fo- ra”, „bravo”, „brava” kiáltozásban. Ezek a szavak voltak akkoriban az „éljen” és egyéb tetszésnyilvánítás helyettesítői. Két nap múlva a pesti német színházban megismételték az előadást. További darabokra is felkészültek az úttörő színészek, de Unwerth gróf, a fővárosi színházak bérlője, az eredetileg vele 6 előadásra kötött szerződést egyoldalúan felbontva, meghiúsította a magyarok következő fellépéseit. Az országgyűlést Pozsonyban folytatták. Ráday gróf és Kelemen is odautazott kieszközölni, hogy a diadallal szerepelt magyar játszószíni társaság ou folytathassa működését. A nemzet — igazában nem a nemzet, hanem a kiváltságos osztályok — képviselői azonban elzárkóz tak a nemes törekvés támoga tása elől. T?l(eS egy évbe került, mié Unwerth gróffal, meglehetős nehéz feltételek mellett, sikerült újabb egyezséget kötni a magyar nyelvű színjátszás folytatásának biztosítására. Ez azonban már a játszószíni társaság hősi küzdelmeinek későbbi fejezetéhez tartozik. Joós Ferenc ELÉREM-E!... Előttem megy, tántorog, elesik, letenyerel. s beletérdel a sárba. Ott tapogat a földön percekig, és káromkodik, mielőtt felállna Segítenék — segítek is neki, kezem nyújtom, de rám mordul: „eredj!” mondják szája helyett a szemei, s úgy érzem: megmászhatatlan e hegy.. Feláll és aztán tovább tántorog. Végtelen úton. Feláll, s elesik, kocsmától kocsmáig... ó, mily konok ösztönök, mik ez úton vezetik! Nyúlnék utána ismét: messze lök magától... sorsa mégis érdekel, de most már érzem: én menekülök a talán soha nem érem el...! Antalfy István- - 3— . er—-T. t )
