Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-22 / 249. szám

TOSS. óEmer pgníe*

S. oldal

Áz első hetek a katedrán

KÉT HŰNAPJA mindössze, hogy Bánrévi Emőke az orgo- ványi iskola második osztályát tanítja. A gyerekeket azonban már jól ismeri, főbb jellemző tulajdonságukkal tisztában van. Tudja például, hogy Pallagi Laci ígéretének: „Most már igazán jó leszek, tanító néni!” — mennyi időre szabad hitelt adni. Bizony, nem sokáig, mért Laci annyira eleven, hogy negyedóra múlva ismét vidáman csipkedi szomszédját.

Éppen írásóra van.

A táblán gyöngybetűkkel a szöveg: „Nyáron csendes az iskola. Üres a nagy épület. Még a környéken is alig jár gyerek.” A kis fejek füzet fölé hajolnak, ceruzák róják a sorokat fehér füzetlapra. Nehéz, hallatlanul nehéz munka ez! Olasz Idának és Galló Erzsinek annyira nehéz, hogy percekig a plafont nézik és onnan várnak segítséget.

Emőke járkál a padok között.

— Soós Zsuzsi, ne radírozd orroddal a papírt!

— Somogyi Margitka, miért nem kezded már az írást?

— Kanizsai Julika, a táblára nézz és ne az ablakon bámulj kifelé!

KANIZSAI Julika, a nagy szemű, pici lányka, elábrándozva pillog kifelé az ablakon, talán a döngicsélő darazsat nézi. A tanító néni felszólítására megrágja kicsit ceruzája végét, aztán elkezdi a szöveget: „Nyáron csendes..

Igencsak letelik az óra, mire a kis nebulók leírják a három mondatot.

Emőkét kérdezem:

— Hogy érzi magát az iskolában?

Szerénykedik:

— Öh, mintha már évek óta itt volnék! Megvallom, amikor az első órákon zsivalyogni kezdett a 36 gyerek — 23 lány és 13 fiú van az osztályban! — egy kicsit megriadtam. De nem tartott sokáig. Az előző tanító

néni, Molnár Ida, aki nekem ezt az osztályt átadta, nagyon sok hasznos tanáccsal látott el. Ügyszólván valamennyi gyerekről jellemrajzot adott, nem volt nehéz a dolgom. Kijelölt segí tőm, dr. Vass Antalné is mindenben támogat, bármilyen kéréssel is fordulok hozzá. A kartársaktól nagyon sok segítséget kaptam és kapok napról napra.

EMŐKE szülei Kecskeméter, laknak. Alig 30 kilométer a távolság. Lakásgondjai itt a fa luban — úgy-ahogy — megoldottak, másodmagával 320 forintot fizet egy egyszerű albérletért.

— Nem volna jobb Kecske- métről kijárni?

— Talán jobb volna. Csak- t hogy a vonat menetrendje ez1 nem engedi meg. A keskeny- , vágányú járatot Kecskemétről hajnali 5 előtt Indítják. Hatra ér ide a vonat. Mit csinálunk itt két óra hosszáig?

Való igaz.

Joggal merül fel a kérdés, nem lehetne-e mind a majsai, mind a kiskőrösi vonalon olyan járatot indítani, amely a pedagógusokat a környéki falvakba kiszállítaná? Ügy tudjuk, számos pedagógust érintene a menetrend javítása. Pedagóguslakások építése egyelőre megoldhatatlan feladat, talán így lehetne enyhíteni a lakásgondon.

És — közvetve — az élelmezésen is. Emőke — hogy ismét csak az ő példáját hozzuk elő — most a községi óvoda konyhájáról étkezik. De ez a lehetőség novemberben megszűnik. Kevéske pénzéből hogyan futná vendéglői kosztra? Ha szüleinél lakna, mégiscsak más volna a helyzet

EZZEL kapcsolatban Somogyi András igazgató is elmondta, hogy a környező falvakból — Orgovány, Páhi, Kaskantyú — sok pedagógus hálásan venné a módosítást.

Balogh József

Egy interpelláció nyomában

A z interpelláló megyei ta- nácstag hangja mintha kissé elfogódott volna. Mégiscsak más ennyi ember előtt beszélni, mint otthon az iskolában. De el kell mondani, ez az utolsó reménysége, ha itt se segítenek, akkor hiábavaló a további kísérletezgetés:

tőit, hogy az egyik előadót is osztályteremmé alakítsák át.

A z interpelláló Harmath Lajosné hangja csengve száll a teremben:

— Tanulóink száma 650 körül mozog évenként. Tavaly 18, az idén 17 tanulócsoportunk van.

Az épület, amely unatkozva várja, hogy kié lesz — s mikor?

Váltott műszakban tanítunk.

Modern drámaeslek — az idén is

A Katona József Megyei Könyvtár és a Kecskeméti Városi Művelődési Ház a most kezdődő művelődési évadban is megrendezi a közívedvelt modern drámaesteket. Az előadásokat Udvaros Béla, a Katona József Színház rendezője tartja, a jelenetek bemutatásánál közre működnek a színház művészei. Az idén Arthur Miller, Heinar Kipphardt, Sdgfried Lenz, Rolf Hochhut és Tennessee Williams egy-egy drámájának ismertetésére kerül sor. Az öt előadásra szóló bérleti belépőjegy 30 forintért váltható a művelődési házban. A sorozat első előadására október 26-án este 6 órakor kerül sor a városi művelődési házban.

— Évek óta visszatérő téma a községi tanácsüléseken a Hajós központjában levő gépállomási telephely megszüntetése, illetve áthelyezése. A községi tanács nem tehet semmit, pedig az iskola számára nagyon fontos lenne. Arról van szó, hogy iskolánk tőszomszédságában egy nagy udvart és a hozzátartozó épületet az ötvenes évek elején átadtunk a Dusnoki Gépállomásnak. Akkor nem volt rá szükségünk, azóta azonban megnőtt a tanulók száma, terjeszkedett az állami gyermekotthon is, s mindjobban összeszorulunk.

Vsaiéban olyan a hajósi is- ” kola, mint valami nevelőkombinát. Az állami gyermekotthon egyemeletes épülete több mint 200 éves. Mellette, az úgynevezett „öreg épületben” négy tanterem van, s egy műhely, a napközi otthon és a tornaterem. A hatalmas udvar másik végében áll az új iskola. Ebben eredetileg négy tanterem lett volna, a szükség azonban rászorította az iskola vezeVTalóban, a 17 tanulócso- ” portra mindössze kilenc tanterem jut. A község húszéves távlati fejlesztési tervében ugyan szerepel egy újabb négytantermes iskola, ez azonban még messze van.

Az iskola mellett húzódó hatalmas, elhanyagolt udvart pedig a gépállomás használja egy jókora épülettel együtt.

Használja? Régebben tele volt az udvar gépekkel. (Ez sem volt kellemes, mert némelyik traktor naphosszat dübörgott, ilyenkor rezgett az üveg az új iskola ablakain, tanulók és tanárok alig értették egymás szavát.) Az utóbbi időben azonban már csak elvétve áll itt traktor. Valójában kihasználatlan az udvar és az épület, az éjjeliőr lakik ott csupán (aki tavasz- szal az új házába költözik), erőgépet csak nagy néha szállásolnak be, javítás itt nem folyik. Munkásszállás is van itt a gépállomásnak, de csak ritkán veszik igénybe.-----^

J.

GOLOVANOV -DOKUMENTUM ~-p.-E.C- SNVE

A telek és az épület a helyiek tudomása szerint telek- könyvileg még ma is a Művelődésügyi Minisztérium tulajdona. Ha visszakaphatnák, az udvaron parkot, sportpályát építhetnének, az épületben pedig úttörőotthont, műhelyt, szakköri helyiségeket rendezhetnének be, sőt az egyik végében helyet kaphatna a tornaterem. Fölszabadulna az öreg iskolában három terem a tanítás céljaira, az újban pedig az előadó.

jVl indexek indokolják tehát — fejezi be az interpellációt nagy lélegzettel Harmath Lajosné a megyei tanács Baján tartott legutóbbi ülésén —, hogy a jelenleg a gépállomás által használt, de ma már ki nem használt terület és épület mielőbb visszakerüljön tulajdonosa, az iskola használatába.

Az interpellációkra 15 na- pon belül választ kell kapniuk a felszólalóknak. A megyei tanács utasítást adott egyrészt a saját művelődési osztályának az ügy kivizsgálására, másrészt a Kalocsai Járási Tanácsnak a helyzet megoldására.

Magunk is kint jártunk a községben. A panasz helytálló: Míg egyrészt az iskola zsúfolt, addig a gépállomás épülete kihasználatlan.

Érdeklődtünk a községi tanács elnökhelyettesétől. A tanács hajlandó lenne és tudna is áldozni rá, hogy az épületet rendbehozzák, sőt, ha alkalmas rá, emeletet kapjon. Enyhíteni lehetne így a napközi otthon gondjain is.

Látszólag a probléma tehát egyszerű. Csakhogy:

Beszéltünk a gépállomások megyei igazgatójával, Csatári Lajos elvtárssal. Személyesen nézett utána a dusnoki telephely ügyének. A Dusnoki Gépállomás még ma is úgy számol ezzel, mint 18 erőgép szálláshelyével, a környékbeli tsz-ek ellátásának bázisával. A gépek ugyan többnyire kint vannak a tsz-ekben, de ha feladják a telephelyet, sehol sem tárolhatják a szükséges tartalékot. Lenne ugyan egy megoldás, ha a községi tanács rendelkezésükre bo- csátaná az öreg malmot. Vagy egy másik: ha a termelőszövetkezetek megvennék a gépállomástól a náluk dolgozó erőgépeket. Egyelőre azonban sem egyik, sem másik javaslatuk nem járt eredménnyel.

Kovács Gyula elvtárs, a Kalocsai Járási Tanács elnökhelyettese, megerősíti a gépállomások igazgatójának szavait, s hozzáfűzi, hogy további bonyodalmak is vannak: Állítólag elődje évekkel ezelőtt telek- könyvileg is átadta az épületet és az udvart az FM-nek, ami helyett valahol másutt, nem is a megyében, a művélődésügy kapott egy épületet.

Tövis Ferenc elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának megbízott vezetője, szintén kivizsgálta az ügyet, s az előbbiekhez még annyit fűz: ha nem adják át az épületet művelődési célokra, előbb-utóbb tönkremegy. A gépállomásnak ugyanis nem éri meg, hogy költsön rá, hiszen csak alig és alkalomszerűen használja.

A probléma tehát szövevényes. Az illetékesekből azonban egyik oldalon sem hiányzik a jó szándék. Két hét alatt, a határidőn belül, érdemleges választ nem kaphat a hajósiak képviselője, de hogy választói- nek kérése végül is teljesül, abban bizonyos lehet. Hiszen a panasz jogos, az orvoslást a

I közérdek diktálja.

I M. L.

titokzatos tulajdonosa után kutatott. Anatolii Prohorovot gyorsított ütemben „deríteték fel”. Hamarosan sikerült megállapítani. hogy Anatolij kiterjedt levelezést folytat egy bizonyos rigai Bocsarevvel és egy orszki Kuznyecovval, akiknek leveleit részben a Második Tverszkaja-Jamszkaja utcai címén kapja meg. részben Szófiia Tolcsinszkaja, Távirda utca. címen, vagy pedig a Főpostán levő postafiókba küldik. sőt még más városi postahivatalokhoz is.

„Ez most már több mint érdekes” — morfondírozott Ros- csin. — „Természetesen abban nincs semmi különös, hogv valaki Rigával vagy Orszkkal levelez, vagy akár Rio de Janei- róval. De miért kell elmennie értük a Főpostára, amikor nyugodtan megkaphatná a lakásában is? Nos. tegyük fel. van egy szomszédja, aki szereti beleütni az orrát a mások leveleibe és ezért kénytelen poste restante küldetni a hozzá írt leveleket. Akkor meg miért jönnek a levelek több címre? Ez azt jelenti, hogy az illető leplezni akarja vagy magát, vagy a levelezést, vagy pedig a levelek tartalmát.”

Ezekben a napokban Ros- csin tizenhat órát dolgozott naponta. Beleélte magát Prohorov lelkivilágába. igyekezett megérteni a magatartásának bonyolult szerkezetét működtető rejtett rugókat. Maga is átalakult, így szokott ilyenkor történni, mert hiszen a kémelhárító és a színész munkájában van valami közös: ez is. az is. el akar mélyülni a figura jellemében. Mindennap késő éjszakáig ott rostokolt, a hivatalában. A Turandot-hoz már régebben vett jegyek kárba vesztek. egyszerűen megfeledkezett róluk. Másodikos fia ujjongott: a papa két hete nem nézte meg az osztályzatait. A felesége csak hallgatott, már hozzászokott, korábban is előfordult ilyesmi.

Egy napra rá rövid lista feküdt Roscsin íróasztalán. Anatolij Prohorov legközelebbi ba- rátjainak névsora, Azoké. akikkel az utóbbi időben a leggyakrabban talá!'ro,’"V+ Mindössze három név állt a listán: Szófiia Tolcsinszkaja. Anatolij Inozen- cev. Valerij Sabolin. Roscsin

felvonta a s-----öldökét. Igen.

va

lóban ez a név szerepelt: Valerij Sabolin.

6. AZ I. SZÁMÜ PROBLÉMA

Miért lett Anatolij Prohorov- ból hazaáruló? Miért? Bizonyára sok olvasónkban is felmerült már ez a kérdés.

(Folytatása következik)

mette el a férjét. Mérnök fiával él együtt. Képzelem, hogyan kacagnak maid a fiúk, ha megtudják a titokzatos L. D. kezdőbetűk rejtélyének megfejtését. Fantáziálás. nem más. Tehát vagy egy másik. L. D. kezdőbetűs embert kell keresni, vagy... vagy Ljubov Dmitri- jevna „fedő figura”, valaki „feketén” felhasználja az öregasz- szonyt. Kraszovszkijék lakása e célra nagyonis megfelelő. Üldögélnek az öregasszonyok és teázgatnak. Békés családi kép. Aztán szól a telefon. Az egyik öregasszonnyal közölnek egv telefonszámot, ez pedig továbbadja. De kinek? Keresse fel most Ljubov Dmitrijevnát. beszéljen vele? Ez veszélyes. Hiszen az. akinek az akaratát oly vakon teljesíti., itt van valahol a közelben. Megijesztheti az öregasszonyt és mindent elronthat.

Abban az időben. amikor Roscsin az L. D. kezdőbetűk

XI.

— Hány esztendős Ljuba néni? — kérdezte Roscsin.

— Ljubov Dmitriievna hatvanhárom éves. Valamivel fiatalabb a mamánál.

— Egy kérésem van Önökhöz, asszonyom. Ha telefonálnak és a néniét keresik, rögtön utána hívjon fel s közölje a megadott telefonszámot. Szeretnénk valamivel előbb megtudni a számot, mint Ljubov Dmitriievna. Megteszi?

— Természetesen — bólintott K raszo vszkij né.

— Ha szükséges, természetesen — tette hozzá a férje.

... Roscsin Kraszovszkijéktől lefelé jövet gyalog ment'tovább. Gondolkodnia kellett. Ljubov Dmitriievna. a hatvánhárom éves asszony. — L. D. Sabolina — volna a kém kapcsolata, ösz- szekötője? Butaság. De mit is tud róla? Egész életét Moszkvában élte le. soha sehol nem dolgozott, három esztendeje te-