Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-22 / 249. szám

A népképviselet helyi szervei ÍRTA: DR. DALLOS FERENC Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR. SZOCIALISTA MVWKÄSPÄRX BACS-lOSKv/tVI MERYEh LAPJA XX. ÉVFOLYAM. 249. SZÁM Ara 60 fillér 1965. OKTOBER 22. PÉNTEK Az ültetéstől a feldolgozásig gépesítették a fakitermelést Új erdők a homokon Mozgalmas brigádverseny a Kiskunsági Erdőgazdaságban Tizenöt éve, 1950. október 22-én választotta meg népünk helyi képviseleti szerveit, a ta­nácsokat. A felszabadulás után ekkor jött létre hazánkban a tanácsrendszer, amely legin­kább alkalmas arra, hogy meg­teremtse az állam szervezeti egységét és széles körben be­vonja a dolgozó tömegeket a hatalom gyakorlásába. Éppen ezért joggal mondhatjuk, hogy azok között a forradalmi in­tézkedések között, melyeket abban az időben a nép hatal­mának megszervezése és nem­zeti méretű felemelkedésünk érdekében tettünk, egyik legje­lentősebb a tanácsrendszer lét­rehozása volt. Míg a szocialista társadalmi rendben a közigazgatási szer­vezet és a lakosságot kiszol­gáló intézmények többsége a helyi népképviseleti szervek­nek alárendelve működik, ad­dig a burzsoá államokban a központi hatalom nem osztja meg a vezetést a helyi szer­vekkel, központosítja a szak- igazgatást, kivonja az igazga­tási feladatokat a helyi önkor­mányzatok hatásköréből. Ez~a folyamat megy végbe most is olyan nagy nyugati országok­ban, mint Franciaország, Olasz­ország. Olaszországban, bár az alkotmány rendelkezik a me­gyei tanácsokról, a kormány — a baloldal előretörésétől félve — azok megalakulásához sem járul hozzá. Valóságos népképviseleti szervek — olya­nok, mint a mi tanácsaink — csak a szocialista forradalom nyomán jöhetnek létre, mert egyfelől csak ott vannak meg a demokrácia kibontakozásá­nak politikai feltételei, másfe­lől a szocializmus építésének számos feladata csak az ilyen típusú állami szervek útján valósulhat meg. Most, 15 év után, mit mond­hatunk arról, hogy a tanácsok megfeleltek-e népünk várako­zásának, betöltötték-e szerepü­ket, néphatalmunk alkalmas szerveivé váltak-e arra, hogy megoldják a szocializmus épí­téséből rájuk háruló társadal­mi és politikai, gazdasági, kul­turális, szociális és hatósági feladatokat? Ahhoz, hogy erre a kérdésre tiszta lelkiismeret­tel felelhessünk, számba kell vennünk az eltelt 15 év tapasz­talatait, az eredményeket és a hibákat. Mit bizonyítanak a tapasztalatok? Mindenekelőtt azt, hogy a tanácsrendszer megalakulása önmagában azonnal megteremtette az ál­lami demokrácia széles körű érvényesülésének szervezeti formáit és az államhatalom e helyi szerveiben helyet foglaló küldöttek mindjárt jelentős hatásköröket gyakorolhattak. A demokrácia helyi kibonta­kozásánál:; azonban kezdetben útjában állt a személyi kultusz hi'?ás vezetési gyakorlata, de az is, hogy nem volt elegendő tapasztalatunk és felkészültsé­günk a vezetéshez, az állami munkához. Kétségtelen, hogy ebben az időszakban a demokratikus forma és a tartalom között nagy volt az ellentmondás, s így a demokrácián esett leg­nagyobb sérelem a személyi kultusz idejére esik. Ekkor a tanácsoknak olyan központi utasításokat is végre kellett hajtaniok, amelyek szembe ál­lították a lakossággal a taná­csok szerveit. Ehhez járult még az államvezetésben is ér­vényesülő túlzott központosí­tás, s mindezek melegágyai lettek a formális, bürokratikus, adminisztratív — sőt, helyen­ként törvénytelen — módsze­reknek, lassították a szocialis­ta demokrácia kibontakozását. A későbbi években a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány politikája és állam­vezetése következtében fokoza­tosan megszűnt a zavaró okok többsége. Ennek az időszaknak — az utóbbi 8—9 évnek — a tanulságai arra intenek ben­nünket, hogy a társadalmunk előtt álló számos nagy feladat csak a néptömegeket átfogó helyi állami szervek bevonása útján valósítható meg. A ta­nácsok és szerveik a párt irá­nyításával történelmi szerepet töltöttek be a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a nagyüzemi termelés megho­nosításában. A tanácsok útján bontakozott ki hazánkban a tervszerű város- és községfej­lesztés. A kulturális forrada­lom számos eredménye, a szo­cialista egészségügyi ellátás, mind a tanácsok által közvet­lenül irányított intézmények útján valósul meg. A gazdasági élet számos te­rületén, mint például a helyi­ipar, az építőipar, a kereskede­lem, a kommunális ellátás fej­lesztése terén, nagy teremtő erőről tettek tanúbizonyságot a tanácsok. 1951-ben a tanácsok költségvetése a népgazdaság költségvetésének 8,6 százaléka volt, 1964-ben ez az arány el­érte a 20 százalékot. Tiszta lelkiismerettel mond­hatjuk tehát, hogy a tanácsok az elmúlt 15 évben betöltötték szerepüket, nagyszerű feladat tokát oldottak meg és az álla­mi demokrácia helyi kibonta­kozásának biztosítékai. Vala­mennyiünket jogos büszkeség tölthet el szocialista forradal­munk e nagyszerű vívmánya, a tanácsrendszer másfél évtize­des sikeres tevékenysége felett. Tanácsrendszerünk lehetősé­geit azonban még nem tártuk fel teljesen. Nagy tartalékok rejlenek még a hatáskörök rendezésében, a munkamódsze­rek, a munkastílus fejlesztésé­ben és kisebb mértékben egyes szervezeti módosításokban. Központi szerveinknél előké­születek folynak olyan jogsza­bályok szerkesztésére, amelyek az eddiginél részletesebben meghatározzák majd a külön­böző szintű tanácsok kizáróla­gos feladatait és hatáskörét, arra törekedve, hogy növeked­jék az alsó fokú tanácsok el­határozó szerepe. Ennek kere­tében rendezni kell a tanácsok és az alájuk nem tartozó gaz­dasági szervek és egyéb intéz­mények kapcsolatát, úgy, hogy azok legyenek érdekeltek, ille­tőleg vegyenek részt a város- és községfejlesztésben. F elmerül a tanácsok terme­lést irányító szerveinek és munkamódszereinek továbbfej­lesztése is. Módszereinket, munkánkat olyan irányban is fejlesztenünk kell, hogy ez nö­velje a kollektív tanácsi szer­vek tekintélyét, elsőbbségét a fő kérdések eldöntésénél, de ugyanakkor fokozza az egysze­mélyi vezetés felelősségét, ope­rativitását és eredményességét Is. Annak tanulmányozása is folyik, hogy miképpen lehetne egyszerűsíteni a különböző közigazgatási eljárásokat és ez­által gyorsabbá tenni az állam­polgárok ügyes-bajos dolgainak elintézését. A múlt tapasztalataira tá­maszkodva és előretekintve a következő idők feladataira, nem lehet kétséges, hogy a ta­nácsokra a jövőben még a ko­rábbinál is fontosabb szerep ^vár. Egyes téves nézetekkel szemben a tanácsok szervezeti rendszere a valóságban nem szétparcellázza, hanem meg­szervezi államunkat és éppen ezért az állam központi veze­tésének szüksége van a poli­tikailag aktív, a közügyekben jártas, szakmailag felkészült, erős területi szervekre, a taná­csokra és azok szerveire. P ártunk Központi Bizottsá­gának és államunk központi vezetésének vezérelve a szo­cialista demokratizmus fejlesz­tése, a gazdasági, a társadal- ' mi és az állami élet minden területén. E célkitűzés meg­valósulásának egyik legfonto­sabb állami szervei a jövőben is a tanácsok lesznek. Erdőgazdaságainkban szép- i tember 30-ával ért véget a gazdasági év. A most lezárult esztendő eredményeiről és az indulóval kapcsolatos felada­tokról kértünk tájékoztatást Várkonyi Lászlótól, a Kiskun­sági Állami Erdőgazdaság fő­mérnökétől. — Csak a megyei közigazga­tás hatáskörébe tartozó terü­leteket véve figyelembe, tevé­kenységünket 68 ezer holdon fejtjük ki. Ezenkívül 12 ezer hold olyan erdőterület is a szakirányításunk alatt áll, amely egyéb közületek — szö­vetkezeti gazdaságok, vízügyi társulások stb. — tulajdoná­ban van. Elsődleges feladatunk a fá­ban szegény alföldi táj erdő­sítése, egyszersmind a külföldi behozatal mértékének a lehető­ség szerinti csökkentése. Az el­múlt évben összesen 2 és fél ezer hek­táron létesítettünk saját üzemi területeinken új er­dőt, felújításra pedig több mint 900 hektáron került. Mindkét feladathoz szükséges csemete­mennyiséget egyébként — 35 millió fenyő-, valamint 8 és fél millió lombcsemetét — er­dőgazdaságunkban neveltük. Készben munkaerőhiány mi­att, de a gazdaságosság szem­| pontjainak figyelembevételével is telepítési feladatainkat mindinkább az ültető- és ápoló gépek fokozott alkal­mazásával hajtjuk végre. A két évvel ezelőtti hattal szemben tavaly már 28, a most induló gazdasági évben pedig már 48 ültető- és 16 ápológép teszi könnyebbé a munkát. A telepítési tennivalók mel­lett évenként fokozódó ütem­ben teszünk eleget a népgaz­daság szükségleteit kielégítő fatermelésnek. Az elmúlt év­ben 90 ezer, ez évben 100 ezer, jövőre pedig újabb 10 ezer köbméterrel több* hasznos fa­anyag kerül ki az erdőgazda­ságból. E mennyiség 15 száza­lékát saját fagyártmányterme- lő üzemeink dolgozzák fel. Meghatározott időszakonként — a fák fejlődéséhez szüksé­ges terület növelése végett — gyérítik, ritkítják az erdőt. Ennek révén is értékes, ipari választóknak alkalmas faanyag nyerhető. A tavalyi 90 ezer köbméterből például 25 ezer köbméter a gyérítésből szár­mazó famennyiség. Az egyéb közületek erdőiből felvásárolt ipari fa mennyisége meghalad­ta a háromezer köbmétert. Néhány éve terjedtek csak el a fatermelő motorfűrészek, de használatuk ma már nél­külözhetetlen. Tíz erdészetünkben 11 Druzsba és 22 Síyl fűrész­gép teszi könnyebbé és gyorsabbá a munkát. Ugyancsak a termelékenység szolgálatában áll a mindeddig igen nehéz fizikai erőkifejtés­sel járó, s kézzel végzett kér- gezést egyszerűsítő és gyorsító tíz magyar gyártmányú kér- gezőgép. A famennyiség va­gonba rakásához szükséges nyolc úgynevezett felterhelő­gép is rendelkezésünkre áll. Más tekintetben is jelentős elő­rehaladást hozott az elmúlt néhány év a gépesítésben. A talaj forgatáséhoz 11 lánctal­pas és tíz D—i—K, a kisebb erőgéptípusokból pedig húsz darab van üzemben. így el­mondhatjuk, hogy a gépi munkát illetően csaknem önellátó az erdő­gazdaság, kizárólag a talajforgatás egy részéhez vesszük igénybe a gépállomások segítségét. . Eleven, mozgalmas brigád­versenyekről is beszámolha­tunk erdészeteinkben. Az el­múlt évben vetélkedő, s átlag hat főből álló 11 brigád közül egy már háromszor, öt bri­gád pedig két ízben érde­melte ki a szocialista cí­met. Most folyik az elmúlt évi verseny értékelése, s remélhe­tőleg ez is jó eredményeket hoz majd — hangoztatta vé­gezetül a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság főmérnöke* J. T. Befejezték az őszi vetést a megye áSlami gazdaságai Befejezéshez közeledik az őszi vetés a megyében. Csütörtök estig a megye állami gazdaságaiban mindenütt végeztek ezzel a munkával. Közel 30 ezer holdon vetették el az őszieket. Rozs­ból, őszi árpából a tervezettnél nagyobb területen került föld­be a mag. A szövetkezeti gazdaságokban is már sok helyen be­fejezték a kenyérgabona vetését. A munkát gyorsítja a megye- szerte kialakult verseny. Utolsó fordulók I. r . Az utolsó forduló­kat járja az 50 hol­das búzatáblán Gye- nizse Imre. a balo- taszállási Petőfi Tsz traktorosa és mö­götte Erdődi Dezső, a vetőgép farosa. Derekas munkát vé­geztek, hiszen ko­rábban 220 holdon a rozsot és az őszi árpát is a talajba júttatták. A vetési időszakban végig nyújtott műszakban dolgoztak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom