Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-21 / 248. szám

1985. október 21, csütörtök

3. oldat

A nőtanács megyei küldöttértekezlete

Mindenki a célra tekint

Ev vége előtt a paprikaipari vállalatnál

(Folytatás az 1. oldalról.)

nemzeti jövedelemből jelentős részt arra fordítsanak, hogy a gyermeket nevelő család támogatóst kapjon. A családi kérdésekben, nemcsak gazdasági, hanem szemléleti problémák is jelentkeznek. Üj szocialista család-típus van kialakulóban, amely nem tűri az alá és fölérendeltséget, de amelyben már kettős hivatása van az anyának. Ha erre nincs felkészülve és nem kap a családtól, a társadalomtól megfelelő segítséget, konfliktus keletkezhet és meglazul a harmónia.

A család egyik közismerten legnagyobb és legbonyolultabb feladata a gyermeknevelés. Nőtanácsaink sokat tettek ennek érdekében, hiszen nemcsak írásos anyagot terjesztettek, de előadásokra szervezték és szervezik a szülőket, igyekeznek a csalód és iskola közötti kapcsolatot elmélyíteni, eredményessé tenni. Az ideológiai irányelvek is megkövetelik, hogy ezekkel a kérdésekkel gondosan foglalkozunk.

A beszámolót követő vita nagyon élénk és sokrétű volt. Zsoldos Istvánná izsáki küldött a tsz kertészeti brigádiában dolgozó kismamák gondiának megoldása érdekében emelt szót. akik a rövid „napközis műszak” miatt nem tudják ledolgozni a teljes munkaidőt. Simon Ignác- né szakmán küldött — és rajta kívül többen is — a szövetkezetekben dolgozó asszonyok társadalombiztosításával kapcsolatos hiányosságokat vetette fel. Makai Mária akasztói küldött A községben folyó nőmozgalmi munkáról adott számot, a kiskunfélegyházi Csenki Lászlóné pedig több példával illusztrálta, milyen hősies, tiszteletet érdemlő munkát végeznek az asszonyok a járás legtöbb közös gazdaságában. köztük a iászszent- lászlói Üj Barázda. Aranyhomok Tsz-ekben. Cseh Györgyné, kecskeméti küldött arra hívta fel a figyelmet, hogy vannak még olyan üzemek, ahol megoldatlan az emberi munkakörülményeket jelentő szociális létesítmények ügye. Hasonló tapasztalatokról adott számot többek között a bajai járásból, a tsz-ekre vonatkozóan Virágh Józsefné is. egyúttal javasolta, hogy néhány helyen illetékes szervek vizsgálják felül a nők munkakörülményeit. Borsodi György felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy milyen jelentős szerepe lehet politikai életünk további fejlődésében, fellendítésében a nőtanácsoknak. A vitában felszólaltak még: Pál fi Győző (Bajai, Kern Tiborné, Molnár Józsefné (Kecskemét). Kovács 1st vánné (Izsák), Madarász László dr. Bánó Magda (Kecskemét) Sárái József (Kisszállás) és Le' hóczki Jánosné (Baja).

A küldöttgyűlés — a ielölf bizottság előterjesztése alapjár — újjáválasztotta a megyei nőtanácsot. amelybe összesen 51 asszonyt és leányt delegált, £ megválasztotta a tizenöt megyénket képviselő küldöttet a december 11—12-én összeülő országos nőkongresszusra. A küldöttértekezlet után az újonnan választott megyei nőtanács ülést tartott, melyen tizenegy tagú végrehajtó bizottságába megválasztotta a nőtanács alábbi tagjait: Barabás Jánosné, dr. Bánó Magda, Csontos Gyuláné. Daniss Ilona, Fenyvesiné Góhér Anna. dr. Maár Andrásáé, dr. Milla- sin Teréz. Molnár Józsefné, dr. Nagy Györgyné, Nagy Illésné, Pankovits Józsefné.

Épül az új papírgyár

A Dunaújvárosi Papírgyár építőinek november 1-re kell elkészülniük a papírgyári üzemi főépülettel. A hatalmas épületcsarnok középső részét az építők már átadták a szerelőknek, akik megkezdték a papírgyártó gép alapjának elhelyezését, az osztályozó berendezés szerelését. ’

Virítanak már a pirosló paprikafüzérek a Kalocsa környéki házak ereszei alatt. A Kalocsa- vidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat feldolgozótelepeire pedig sűrűn fordulnak be a „piros arannyal” megrakott tehergépkocsik. Megkezdődött a szezon a paprikásoknál.

Hogy miben különbözik az idei ősz az elmúlt évek szezonjaitól a gyárban, Meskó Csaba, a városi pártbizottság ipari főelőadója erre így fogalmazta meg a választ:

Az időjárástól is függ

— Új utakon halad a vállalat. Üj igazgatót helyeztek a gyár élére Bajzák Béla személyében, aki igen energikusan fogott hozzá a tröszt rekonstrukciós elgondolásainak megfelelően a profiltisztításhoz, a felhalmozódott elheverő készletek értékesítéséhez. a termelés átszervezéséhez. A dolgozók körében jó a hangulat, s első kilenc havi exporttervét 114 százalékra teljesítette a vállalat.

Király László főmérnök sza[ vai nyomán mégínkább kibonta- | kozott előttem, hogyan halad j előre az új úton a vállalat. A tervek szerint 200 milliós beruházással újítják fel, bővítik és korszerűsítik a gyárat. Ez sok gondot is jelent majd, hiszen a termelés az építkezés alatí sem szünetelhet. Évközben három új raktárépületük már elkészült, ami nagyban enyhíti tárolási gondjaikat. A már megkezdett „profiltisztítás” azt célozza, hogy a paprikás telepeken megszűnjön a konzervfeldolgo- zás és fordítva. Természetesen az átszervezés nem megy máról holnapra.

— Idei kilátásaink? — nézett tó önkéntelenül is az ablakon Király elvtárs. — Nos, azokat nagymértékben befolyásolja az időjárás. Paprikából nagyobb szállítmányokat várunk a mező- gazdaságtól. Sajnos, a minőség nem a legjobb, de még sokat segíthet a napfényes őszi idő.

— És a műhelyekben mi a helyzet? Mit tesz a pártszervezet? — Ezt már Hajdú János pártvezetőségi tagtól kérdeztem.

— Bár háromnegyedévi exporttervünket túl is teljesítettük, más termékféleségből lemaradtunk, elsősorban a nyers - anyaghiány miatt. Természetesen üzemen belül is volt mit tenni. Pártszervezetünk vezetőségi és taggyűlésen foglalkozott a vállalat termelésének helyzetével. Taggyűléseinken sok szó esett a munkafegyelem megjavításáról, a dolgozók tudatának formálásáról. Állást foglaltak a kommunisták amellett, hogy gondosabb munkával, a minőség javításával kell előmozdítani a tervek teljesítését. ‘

— Három szocialista brigádunk van — egy a malomban, egy a csomagolóban, egy a fél- temiék-üzemben — mondta Ludas István KISZ-titkár. Az új igazgató nagyon szívügyének tartja a munkaversenyt — tette hozzá — és ez adta a biztatást, hogy egy új szocialista címért küzdő brigád szervezéséhez kezdjünk, aminek a fiatalok nagyon örülnek. Az új szárítóba KISZ-védnökség alatt ifjúsági brigád alakítása van előkészítés alatt. Decemberben ifjúsági műszakot szervezünk részükre.

Napi kétszáz mázsa felett

Az üzemek között járva egy jelentős újításról is hallottam,

Tudat

és társadalmi tulajdon

.-I kecskeméti Rendőrkapitányság pártalapszervezefének taggyűlésén az egyik kommunista rendőrtiszt arról beszélt, hogy egyesek tudatában milyen szakadék tátong még e két fogalom: az „enyém és a „miénk” között. Példákat hozott fel arra, hogy ez a „tulajdonjogi tudathasadás^ menyire káros lehet szocializmust építő társadalmunkban. Példájából kiindulva szeretnénk elmondani egyetlen, de sajnos, nem egyedüli esetet.

A közelmúltban egy üzemi munkás bejelentést. tett a rendőrkapitányságon, hogy előző este munkahelyén öltözőszekrényében elhelyezett kabátjából ismeretlen tettes ellopta pénztárcáját, amelyben ötven forint volt. A rendőrség azonnal megkezdte a nyomozást és néhány óra múlva elfogta a tettest. A károsult az ő jogos tulajdonát. az „enyémet” ért sérelem miatt azonnal ’ megtalálta a jogorvoslás helyét, kérte a tolvaj megbüntetését, és visszakövetelte a pénzét, amelyért becsületesen megdolgozott. A felháborodása természetesen indokolt volt, s a bejelentéssel is állampolgári kötelességét teljesítette.

Példája nem egyedülálló. Százakra tehető azoknak a bejelentéseknek a száma,

amelyet az egyéni tulajdont ért sérelmek miatt tesznek, méghozzá azonnal a bűn- cselekmény megtörténte után. Az emberek tudata tehát gyorsan, késedelem nélkül reagál, felháborodik, jogrendre, törvényességre, közrendre és közbiztonságra apellál, amikor az enyém forog veszélyben.

Számtalan példa bizonyítja azonban a bevezetőben már említett „tudathasadást”, amikor a miénk, a társadalmi tulajdon megőrzéséről, hanyag kezeléséről, eltulajdonításáról van szó. Erre vonatkozólag is hadd említsünk egy esetet. Éveken keresztül senkinek sem tűnt fel például, hogy a bajai vasútállomásra feladatott vagy az ott keresztülhaladó szállítmányokból jelentős mennyiség eltűnik.. Az illetékesek egyszerűen tudomásul vették ezt a körülményt, s ahelyett, hogy a rendőrségnek jelentették volna vizsgálatot, nyomozást kérve, kipótolták, „jóváírták” a hiányokat ezzel érvelve: „nem az enyém, a vállalaté”.

Az emberek, akik saját tíz-húsz forintjaikért — ismételjük jogosan — azonnal felháborodnak, ugyanakkor igen gyakran közönyösen mennek el tíz- és százezer forintokat érő rozsdásodó gépek, málladozó építőanyagok mellett, elnézik és tűrik, hogy a drága, nemegyszer importnyersanyagok, berendezések hogyan mennek, tönkre! S ha észlelik is. hogy károsodás történt a miénkben, nemegyszer napok vagy hetek múlva, és csupán tessék- lássék módon tesznek bejelentést, keresnek jogorvoslatot.

A rendőrtiszt, akit áthatott hivatásának tudata, a nép, a közös és a „miénk” féltése, joggal emelt szót e jelenségek miatt. A kommunisták, akik ott voltak, igazat adtak neki, s magukban talán gyors és hathatós változást sürgettek.

E változásra valóban szükség is van, ám a közösségi szemlélet kialakulása nem megy magától. Azzal még nem oldódott meg egy csapásra, hogy a mezőgazdaság szocialista útra lépett, szövetkezetivé vált. vagy hogy az iparban egyre több ember dolgozik. A szocialista tulajdon- viszonyok nem változtatták meg automatikusan az emberek tudatát is. A régi. a meggyökeresedett nézetek még hatnak és visszahúzó erőként működnek. Igaz, a közös gazdaságokban, üzemekben már ízlelgetik. s meg is értik sókan. hogy a miénk egyúttal az enyém is, s az előbbire is úgy kell vigyázniuk, akárcsak a régi, vagy mostani személyi tulajdonukra.

Társadalmi tulajdon ellen! vétségek és bűncselekmények megelőzése csak akkor lehet hatásos — amint azt az említett pártszervezet határozata is tükrözte —, ha az emberek fejében megszűnik ez i. kettősség, s a szocialista ember, aki előtt tisztán áll a személyi és társadalmi tulaj- ion fogalma, egyaránt felelősséget érez mindkettőért. .

Gémes Gábor _

amellyel őrlésijén rekordtelje- sítményt értek el. Simon Zoltán az újítás egyik mestere nagyon el volt foglalva, ezért csak tőmondatokban ismertette, mi re is van szó.

Az újítás lényege — magyarázta —. hogy a fűszerpaprika mielőtt őrlésre kerül, nagysás szerint osztályozzák. A nem megfelelő szemcsenagyságú . részeket kalapácsos darálóval leaprítják, csak ezután kerül a hagyományos őrlésre, és ezzel történik a megtakarítás. Míg azelőtt tíz soron őröltek, most csak öt töretét alkalmazunk. A megtakarított másik öt törettel ugyanilyen mennyiséget tudunk őrölni, vagyis megkétszerezzük a termelést.

— Hogy vált be az újítás? — állítok be Szép Jánoshoz, a malomüzem vezetőjéhez.

— Egy hónapja mái', hogy jól megy az őrlés. A rekord napi 247 mázsa volt, de az átlag is 200 mázsa felett mozog. Először

— mint ahogy az lenni szokott

— volt egy kis ellenkezés. Azután az újítók is rájöttek az apróbb hibákra, a dolgozók is kiismerték a technológiáját, most már rendben mennek a dolgok.

A szocialista cím

kötelez

Lengbein István hengerkezelő öreg szaki már a paprikamalom- ban. Amikor a következő hetek, hónapok kemény helytállást igénylő feladataira az eléggé feszített tervekre terelem a szót, önérzetesen kihúzza magát.

— Sohasem ijedtünk meg a nehézségektől, a tervteljesít s- nek pedig menni kell — mondta határozottan. — Ami rajtunk múlik, azt megtesszük, erre szocialista brigádunk címe is kötelez. A vezetők azonban gon- doskodhatának megfelelő hengerekről, mert a régiek kilágyultak, sűrűn kell cserélni őket, s így nem lehet folyamatos, munkát végezni.

— Bizony, egy teljes műszakot vesznek el a hengercserék — erősítgette Szalai József, a brigád másik idős tagja. — Azután a fiatal munkásokat is tanítgat- ni kell a szakma fogásaira. Ezt azonban szívesebben is csinálom, mint a sok szerelgetést. A napi 200 mázsás őrlési átlagot azért tartjuk — fogadkozott Józsi bácsi.

A csomagolóüzemben dolgozik a KISZ kongresszusi versenyben 130 megyei ifjúsági munkacsapat közül negyedik helyezést elért brigád. Takács Menyhértné brigádtag fél perc alatt is igyekszik sokat elmondani munkájukról.

Mi szívesen vállaljuk...

— A normakarbantartás után gyorsan elértük a százszázalékos teljesítményt. Sok bajunk van azonban a selejtes zacskókkal. Mégsem dobjuk el, takarékosságra tett vállalásunk szerint kijavítjuk ezeket. A paprikahulladékot is összeszedjük, s ami még felhasználható, különválogatjuk. Ügy hallottuk, hogy a termelékenység növelése érdekében a csomagolót és az őriemén yraktárt egyesítik. Mi szívesen vállaljuk az ezzel járó feladatokat, sőt terjed egy o! van elhatározás a két részleg dolgozói között, hogy az egyesítés után versenyre kelünk a szocialista üzemrész címért.

Amikor a gyár kapuján kiléptem, így összegeztem a látottakat, hallottakat: Nemcsak az üzem vezetői, hanem munkás és műszaki kollektívája is úi utakon járva dolgozik a terme lesi célkitűzések megvalósításáért, a vállalat fejlesztéséért,

N. O,