Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-19 / 246. szám
TiG.i. október 19. kedd 3. oldat A Kiskun Múzeum alapítója Csütörtökön este fél 6-kor Szalay Gyuláról. a Kiskun Múzeum alapítójáról tart előadást a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Házban Banner János nyugalmazott egyetemi tanár. Holló László igazgatósága idején, 1894-ben került a gimnáziumhoz tanárnak Szalay Gyula. Tanította Móra Ferencet is, aki talán tőle kapott kedvet a régészethez, Abban az időben ugyanis már javában gyűjtötte a mai Kiskun Múzeum értékeit. A régiségeket előbb a gimnázium egyik helyiségében, később a Kisvárosháza emeletén kapott szobákban halmozta fe^- Odáig azonban nem jutott, hogy a gyűjteményt a nyilvánosságnak is bemutathassa. A város akkori vezetői nem értékelték és nem is támogatták nagy jelentőségű tevékenységét. Sokszor jártam már fent a titokzatos, homályos szobákban. Mindig nagy munkában találtarrt-az akkor már idős tanárt. Valóságos kis asztalosműhelye volt, ahol maga készítette a múzeum berendezéseit, a szekrényeket, asztalokat is. A múzeumi tárgyak gyűjtése azonban szinte csak kis része munkásságának. Hihetetlen, milyen széles körű volt az érdeklődése, s kifogyhatatlan a munkabírása. Tanított, közművelődési egyesületet alákított (ahol ő maga is szerepelt), elnöke volt j a Petőfi daloskörnek és a Han- ' gya szövetkeztnek, szerkesztette a Félegyházi Hírlapot, gondnoka volt a kereskedő tanonciskolának az óvodának, korcsolyázó és labdázó egyletet alapított a fiatalságnak. írásai a FélegyhAzi Hírlapban segítették a várost, hogy a vil- , lányt bevezessék, a főutcát kikövezzék. S még maradt ideje | arra, hogy tanulmányt írjon a félegyházi szélmalmokról, egész kötetnyi verset, s az akkor ismert helybeli dalköltő, Haub- t>.er Károly zenéjéhez szöveget írjon. Ha élne, láthatná a városnak fejlődését, amelyért életéből 36 esztendő munkáját és egészségét is áldozta. Amit neki nem sikerült elérni, megvalósult a fel- szabadulás után: műemlék épületbe, a kiskunkapitányság egykori székházába költözött a. múzeum. Akik ismertük, s az a sokkal nagyobb kör, akik élete főművét, a múzeumot ismerik, hálás szívvel adóznak emlékének i a csütörtöki előadáson. Tóth Miklós Az első bemutatkozás A Kecskeméti Berkes Ferenc Kollégium tanulói a közelmúltban alakították újjá irodalmi színpadukat. Az együttes november 19-én mutatkozik be először. Már gyakorolják a kollégium névadójáról szóló irodalmi összeállításukat. A bemutatóra ünnepélyes keretek között kerül sor. s ebből az alkalomból meghívják Hirsch Györgynét. a Tanácsköztársaság leverése után kegyetlenül kivégzett Berkes Ferenc húgát, valamint Erdélyi Imrét aki 1919-ben közvetlen munkatársa volt Berkes Ferencnek. Az ünnepség és az irodalmi színpad bemutatkozása iránt a tanulók körében nagy az érdeklődés. V. M. Csökkenti?; a hallgatók terhelését a dolgozók általános iskoláiban Az oktatásügy illetékesei megkezdték a dolgozók általános iskoláiban tervezett oktatási reform előkészítését. Tizenöt budapesti és vidéki iskolában kísérleti tankönyveket vezettek be, s a következő tanévben bevezetik az új tanterveket és tankönyveket is a VII. osztályokban. A VII. és VIII. osztályokban helyet kap a tanrendben a gyakorlati ismeretek című tárgy, amely egyebek közt foglalkozik a mindennapi élet jogi kérdéseivel, a munkajoggal, az egészségvédelemmel, a munkaegészségtannal, a családi nevelés kérdéseivel. Fontos alapelve a reformnak a tanulók terhelésének csökkentése. Egy-egy tanítási napon például négynél több közismereti tárgy — így magyar, történelem, matematika stb. — nem szerepelhet az órarendben. Könnyebbséget jelent a tanulóknak az is, hogy biológiát csak egy éven át, földrajzot kétszer fél évig tanítanak, - s rövidebb időre vonják össze a fizika és a kémia oktatását is. VIII. Átjáróházakban képes nyomot lelni, vagy éjjel háromkor kimegy egy néptelen utcára, ahol a ritka járókelő úgy mered rá, mint borjú az újkapura, mégis észrevétlenné tud válni. A belügyi nyomozók bonyolult munkájában ezer ilyen változat bukkan fel. Kuprin nem tudta, hogy ki „ragadt” Saposnyikovra, csak azt kérte, hogy olyan legyen az Illető, aki látta a kiállításon. A Saposnyikovot követő nyomozó elővette a már ismert fényképet és minden kétséget kizáróan megállapította, hogy egyezik azzal, aki Sklytonnal a Szokolnyiki park behavazott sétaútján sétálgatott. Nyikoláj a Majakovszkij térfélé tartott és elmerült a Metro gránitlépcsőin lefelé özönlő utasok áradatában. A központban átszállt, majd kilépve a Dzerzsinszkij téri állomásról — az Államvédelmi Bizottság épülete felé indult. Moszkva milliónyi pontja közül éppen a legvalószínűtlenebbet választotta ki ebben a szituációban. Mást nem is lehetett feltételezni, mint hogy Saposnyikov elhatározta: bevallja bűnét... Nem, Nyikoláj Saposnyikov ezzel egyáltalán nem sietett. Átment a Kirov utcába, belépett Moszkva legismertebb könyvesboltjába, s eltűnt egy ajtó mögött, melyen ez a tábla állt: „Könyvet — postán.” „Érdekes — gondolta Kuprin — miközben olvasta a különleges szolgálat jelentését —, bármit is feltételeztem volna róla, de mit keres épp egy könyvesboltban?” . Aztán felhívta telefonon a Rádióelektronikai Bizottságot. „Saposnyikov a Tervbizottságban van, Fokin elvtársnál.” Felhívta Fokin titkárságát. „Igen, értekezlet van, Saposnyikov is eljött. Hol van most? Mind;-5-t ellenőrzőm,., Vidámsággal, nótaszóval, tánccal... Szüreti mulatság Jakabszálláson REGGEL még borúsnak ígérkezett a vasárnap. délutánra azonban az időjárás is pártfogásába vette a vefőfényes, hangulatos díszekbe öltözött Jakab- szállást. Megkezdődött a szüreti mulatság. Az „őszi karnevál” hagyományos ebben a községben. hiszen minden évben megrendezik. Jelentőségét az is növeli. hogy a környező községekben — Kunszálláson. Bugacon. Orgoványon — már nem ápolják e régi hagyományt, lakosaik azonban szívesen ellátogatnak a jakabszállási szüreti ünnepségekre. Ez történt tegnapelőtt is. a helybeliekkel együtt csaknem ezren álldogáltak, illetve sétálgattak az utak mentén, várva a felvonulás kezdetére. A rendezőség — a KISZ községi szervezete — gondoskodott is a publikumról, már hetekkel ezelőtt plakátokat juttatott el az említett községekbe. HÁROM óra tájban a Népfront Tszcs központja felől elő is gördült a feldíszített fogat, rajta a zenekarral és a szüretelő lányokkal. A zenekar húzta a talpalávalót. a lányok pedig I táncoltak a gumiskocsi platóián. A következő kocsin ültek a csőszök, a bíró és bíróné. A KISZ-szervezet láthatóan igyekezett kitenni magáért, s a jelmezeket is ió előre meghozatták a fővárosból. A felvonulás szereplői csaknem kivétel nélkül fiatalok voltak. s akiknek nem jutott jelmez, azok a rendezésben és a lebonyolításban találtak elfoglaltságot. A ZENÉS-DlSZES menet másfél órán át vonult a község utcáin. Maid, ugyancsak nótaszóval, a községi művelődési otthon nagytermét „vették birtokba”. Elsőként a csőszök és a szüretelő lányok kerekedtek táncra, példáiukat azonban csakhamar követte a mulatság többi résztvevője is. A jól sikerült ünnepség hajnali két órakor ért véget. Közben bőven akadt „dolguk” a csőszöknek, a táncotokat alig győzték tetten érni a ..szőlőlopáson”. És a kiszabott „bírság" is a KISZ bevételét gyarapította. mégkérdeztük Major Rózsát. a községi KISZ-titkárt: mi a tervük a több ezer forintos bevétellel. — Fedezzük belőle a szüreti mulatsággal kapcsolatos kiadásainkat — mondotta. — A többivel pedig úgy gazdálkodunk, hogy segítségünkre legyen a jövő évi programunk gazdagításában. Egy nagyobb kirándulást szervezünk maid. H. D. A kecskeméti népdal kincs k utatój a Rendhagyó műfajú bemutatónak neveztük Kálmán Lajos tanár előadását. Százan és százan gyűltek ösz- sze a tavasszal a kecskeméti művelődési házban erre az érdekes eseményre. A szereplők a nézőtéren foglaltak helyet, míg a közönség egy része a színpadra szorult. Az előadó ezzel a megoldással is jelezni akarta, hogy a közönségnek most nem passzív szerepet szánt. Célja nem az, hogy az Óvónőképző Intézet énekkarának előadásában gyönyörködjék a hallgatóság. hanem egy érdekes, élvezetes és tanulságos kísérlet részesévé akarta tenni őket. És két-három percnyi ■ előkészület után milyen lelkesen énekelte fiatal, öreg. mindenki, aki a teremben volt: A szántói híres utca cimbalommal van kirakva j Ha még egyszer végigmegyek j rajta I Nótát ver a csizmám sarkaA „Magyar tájak” valóban j rendhagyó műfajú bemutatói volt. Az évad legmaradandóbb i élménye lett. A Népművelési In- | tézet osztályvezetője is a béfeje-l Az értekezleten, Fokin elvtárs dolgozószobájában.” Érdekes. . . — Nos hát — mondta magának Kuprin fennhangon —, akkor megnézem a könyvújdonságokat ... A könyvesbolt igazgatójának szobájában, ahová benézett, sok látogató volt. Kuprin tehát kissé körülszaglászott a boltban. Végre az igazgató felszabadult. Kuprin hamarosan megtudta, hogy a „Könyvet—postán” osztály mindössze két férfidolgozóból áll. — Mindkettő középkorú, egykori frontharcosok — mondta az igazgató —, mindkettő pár- tonkívüli. Hogy nősek-e? Nem tudom. Azt hiszem, igen. Becsületszavamra nem tapasztaltam semmi rosszat... — Nagyon helyes, hogy nem tapasztalt rosszat — mosolygott Kuprin. — Az egyik, Iván Ivánovics, kissé mogorva ember, és hétfőnként előfordul, hogy bűzlik a vodkától. Úgyhogy ... Még csak annyit, hogy múlt héten Iván Ivánovics egy csomó plakátot vásárolt itt a boltban... — Miféle plakátokat? — kérdezte Kuprin. — Mindenfélét... Ürplaká- tot, békeharcplakátot, vagy tízet. zést követő hosszas tapsvihar végén így foglalta össze véleményét: — Kálmán Lajos növendékeit, hallgatóságát ráfigyelteti zenei alapélményük szépségére. Bebizonyítja, hogy egyszerre modernek és hagyománytisztelőik is lehetünk. A „Magyar tájak” végeredményben sokéves munkásság, tapasztalatainak összegezése — a nagyközönség számára. A kitűnő ötletet az a szándék szülte, hogy a termékeny csöndben végzett tudományos és művészi tevékenység eredményeivel, a népzene, a népi dallamkincs szépségeivel minél több embert megismertessen a kutató, Kálmán Lajos, a Kecskeméti Óvónőképző Intézet tanára. Ma már gazdag anyag birtokában van. Kutatási területe a kecskeméti népdalkincs, amelyről idáig legfeljebb csak egészen szűk szakmai körökben tudtak. A nagyközönség nem is hallott róla. Kálmán Latos tanár, amikor erről érdeklődtem tőle, csak mosolygott: — Sok száz darabból álló gyűjtésemen kívül őrzöm Vásárhelyi Zoltán, Rácz Kálmán, Fülei Lajos, Szennai Aranka,-- ........... ■— Mire jó ez neki? — Néni tudom. — Köszönöm szépen. Még egy kérésein volna: megnézhetném egy pillanatra ennek a két embernek a személyi dossziéját? Igazán csak egy pillanatra. Behozták a dossziékat. Kuprin felnyitotta az egyiket. A kérdőív jobb felső sarkáról „Nyikoláj” pillantott rá. Elolvasta az első sort: „Anatolij Prohov, született 1922-ben.. „Világos — gondolta Kuprin, — Ez a Prohov kitalálta a „Nyikoláj” fedőnevet. Be akarta biztosítani magát a kiállításon. Sőt, talán érezte is, hogy figyelik és sietett összezavarni a nyomokat... És össze is zavarta, az ördög vigye el, huszonnégy óráig. Saposn.vikov- nak az egész rádióelektronikájával együtt semmi köze az egész dologhoz. Szóval, Prohorov. Miféle alak lehet ez a Prohorov? Este Kuprin hívatta Roscsint. — Alexandr, kezelésbe kell venned valakit .A neve: Anatolij Prohorov. Kapcsolatokat létesít -külföldiekkel. Nézd csak és szórakozz — elővett egy fényképet —, ez itt mellette Sklyton, aki bizonyára nem ismeretlen előtted.. (Folytatása következik) | Frigyessy Ferenc és Halmos Tst- ! ván feljegyzéseit, sőt a Néprajzi I Múzeum adattárából kiírtam j Vikár Béla és Lajtha László kecskeméti vonatkozású dallamanyagát is. A kecskeméti népdalkincs ma már majdnem lei- jes egészében együtt van nál- lam. Sajnos, az anyag túlnyomó többsége publikálatlan. A gazdag anyag rendszerezéséről. feldolgozásáról érdeklődöm. — Már megjelent és készülőben levő tanulmányaimban — mondja — az Alföld zenei térképének újfajta, úgynevezett dinamikus módszerrel való felvázolása mellett stílusfejlesztési kérdésekkel foglalkozom. Éppen az alföldi pásztordalanyag ismeretében állíthatom, hogy a régi és az új népzenei stílusréteg mellett, illetve közöttük egy eléggé sajátos átmeneti stílusréteg jelenléte is kimutatható, talán kun, majd morva-szlovák zenei erjesztő elemekkel. — Külön foglalkozom — folytatta Kálmán Lajos — népzenénk mai életével és sorsával. Sajnos, a népdal nálunk az iskolában tananyaggá, tehát tandallá vált, elveszítve művészi hímporát. Népdalainkat művészi pompájuktól és súlyuktól f osztottan tanítják csaknem mindenütt. Terjedelemcsonkításban, dallam- ritmusvázlatosságban, tempóbeli, hangszín- beli közömbösséggel. Ebben a szürkeségben a dalokat állókép- szérűén a népi háttér, az alkalomszerűség érzékeltetésének mellőzésével kapjuk. Hasonlattal élve: mintha egy szép tájat valaki nem a látvány élményéből, hanem csak fényképről ismerne meg. Hogyan lehetne népdalaink sorsán segíteni? — Miután kipróbáltam, ma már bizonyos vagyok benne, hogy csak a kilúgozott művésziesség helyreállításával kapná vissza eredeti erejét népzenénk. És pótolni kell, új koncepciójú élménytartalommal a régit. Ezért szerkesztgetek dramaturgiai alappal ellátott, jelképes tartalmukat kibontó, a megjelenítés felé közelítő, zeneileg : fejlesztett népdalcsokrokat. További terveiről néhány szót végezetül? — Leghőbb vágyam egy kecskeméti nagy daloskönyv közreadása. S természetesen a „Magyar tájak” sikerének, az érdeklődésnek további kihasználása, ezért most újabb zenei tematikus műsorok összeállításán dolgozom. Heltai Nándor
