Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-16 / 244. szám

' s. ma 'neu. október 18, szombat Nem az oklevélért — a tudásért „.. .Akad közöttük olyan fog- Végzett banktisztviselő is, aki a tsz-ek pénzügyeinek hatéko­nyabb, átfogóbb intézése ér­dekében vállalkozott a tanulás­ra ...” — Négy hónapja írtuk azt a Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum nö­vénytermesztési szaka levelező tagozatának hallgatóiról szóló cikkünkben. ÉS AKIRE akkor céloztunk — dr. Farkas Ödön, a Magyar Nemzeti Bank kiskunhalasi já­rási fiókjának helyettes veze­tője —, most beszélgetésünk során élőszóval tesz tanúságot ennek a kijelentésnek igaza mellett. Talán szokatlannak tűnik ne­ki első kérdésünk: mi adta az ösztönzést, bogy „bankos” lété­re mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozzék? — Semmi esetre sem valami­lyen oklevélszerzési mánia kész­tetett erre — válaszol nevetve. — Nem is doppingolt senki a tanulásra. Lehet, hogy sokan elboldogulnak e nélkül is, de ne­kem meggyőződésem, hogy egy­általán nem volt felesleges új­ból beülni az iskolapadba ... ÉRVEI, amelyekkel több ol­dalról is megvilágítja bank és mezőgazdaság egyre szorosabbá váló kapcsolatát, — megdönthe- tetlenek, kistálytiszták. — A fejlődő gazdasági élet mind nagyobb követelményeket támaszt a szakemberekkel szemben. Nekünk, bankosoknak is megfelelően ismernünk kell azt i szakterületet, amely gond­jainak egy részét megoldani: a mi feladatunk. És keveset mon- | danék, ha csak a mezőgazda- : ságra hivatkoznék. Az ipari üzemektől kezdve a fmsz-ekig számos intézmény gazdálkodá­sába kell beleszólnunk, s dön­tenünk nemegyszer több millió forintos tételek sorsa felöl. MINDIG kényes dolog egy számunkra ismeretlen, vagy kevéssé ismert témával foglal­kozni, azzal kapcsolatban véle­ményt nyilvánítani. A partner is észreveszi, ha nem kellő tu­dású féllel áll szemben. Ha vi­szont a szakmában jártas sze­méllyel tárgyal, már a termelé­si terveket is — amelyek elbí­rálása is a banki feladatok egyike — alaposabban, körül­tekintőbben, reálisabban készí­ti el. SOK-SOK apró „árnyalatról” szól, megannyi példát említ dr. Farkas Ödön, hogy rávilágítson: mekkora nyereség volt számára I szaktudása bővülése. Jelentősen segít a mezőgazdasági tájéko­zottság például a hitellejárati határidő megállapításánál. Nem egy közös gazdaság vezetői — sokszor csak „kényelmi” szem­pontból igyekeznek minél tá­volabbi visszafizetési terminust „kicsikarni”. A mezőgazdász azonban tisztában van a hoza­mok megtérülésének hozzávető­leg pontos dátumával. Egyes gépekkel kapcsolatos beruházá­soknál ugyanígy vizsgálja a te­rület és az állatállomány nagy­ságát, megállapítja a takar­mányszükségletet, s ezek isme­retében dönt majd az igény jo­gos voltáról. — Jó érzés tudatosan, átfogó szemlélet birtokában végezni azt a munkát, amelyet mindeddig csak a rendeletek sokszor szá­raz útmutatásaira támaszkodva kellett „összehozni”. Még a TV-t is másképp nézem ma már; a rádió szakelőadásait is úgy hallgatom, hogy tartalom­mal telítődik mindaz a fogalom, ami azelőtt bizony meglehető­sen keveset mondott számomra „AHÁNY nyelvet tudsz, any- nyi embert érsz” — hangzik ré­gi szólás-mondás. De áll éz a2 ismeretek különféle ágaira is. Dr. Farkas Ödön hálás a tech­nikumnak, a tanári karnak, hi­szen útmutatásuk nyomán most. tanulmányai végeztével a jogi és pénzügyi szaktudáson kívül a nem kevésbé fontos mezőgaz­dasági „pluszt” is a magáénak mondhatja. Október végén egy héten át minden este más községben lép fel a megye délszlávok lakta területein a mohácsi Üj Barázda Tsz Szocialista Kultúráért Ér­deméremmel kitüntetett kultúr- csoportia. A csoport körútját a Magyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetsége és a Mű­velődésügyi Minisztérium nem­zetiségi osztálya közößen szer­vezte. Október 28-án, csütörtökön Felsőszentivánon lép fel az együttes, a következő napokon pedig Katymáron. Dusnokon. KISZ ifjúsági klub’ alakult Kiskőrösön Látni kellett volna azt az örö­met. amikor a fiatalok először léptek be új otthonukba. Lehet­tek vagy negyvenen a tölgyszé­ki házban a múlt szombaton este. Ünneplőbe öltöztek mind­annyian, mert az alkalom való­ban ünnepi. Végre van egy hely, amely valóban az övék, az if­júságé. A kiskőrösi járási KISZ-bi- zottság és a művelődési ház együttesen nyitotta meg az if­júsági klubot. Egyelőre két kis terem áll a fiatalok rendelkezé­sére. Az egyik játék- és tánc­terem, mellette pedig a társal­gó. A terv szerint hamarosan újabb helyiségekkel is bővül a klub. A két helyiség azért már barátságos, otthonos. Szép, mo­dern festést kaptak a falak, az ablakokon új függönyök. Sok­féle társasjáték teremt változa­tos szórakozási alkalmat máris, valamint a népszerű ifjúsági zenekar rendszeres fellépése. A megyei tanács művelődési osz­tálya új bútorokat ígért, a me­gyei KISZ-bizottság pedig tv- készüléket. Segít a helyi fmsz is, az egyik sarokban büfét ren­deznek be a klubtagok számára. A KISZ-bizottság és a műve­lődési ház külön társadalmi ve­zetőséget alakított és részletes foglalkozási tervet készített a klubtagok közreműködésével. Minden csütörtökön kulturális programmal rendeznek klubes­tet. szombatonként pedig a tánc a program gerince. A tagokat igazolvánnyal lát­ják el. A klub ugyanis nem csu­pán szórakoztató intézmény, ha­nem azért hozták létre, hogy a helybeli fiatalok itt lehetőséget találjanak szabad idejük való­ban sokoldalú, kulturált kitöl­téséhez. Lakos József ran. A műsorban magyar és szerb—horváth egyfelvonásos je­lenetek, népdalok szerepelnek, valamint a baranyai délszlávok legszebb táncai, ifjú Kovács An­tal ismert tamburazenekarának kíséretében. A csoporttal együtt megláto­gatja a községeket Ognyenovics Milán országgyűlési képviselő, a Magyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetségének főtit­kára, s gyűléseken találkozik a községek délszláv lakóival. Felsőszentiván, a tanuló falu — ahogyan a VIII. kongresszus beszámolójában Kádár elvtárs U beszélt róla — az idén először került valóban olyan helyzetbe, hogy megfelelő körülmények között szórakozhatnak, tanul­hatnak, művelődhetnek a község lakói. Százezer forint híján két­milliós költségvetéssel a tava&z- szal készült el a művelődési ház. A költségek nagyobb felét a község viselte. Kilencszázezer forint állami támogatást kap­tak. ehhez adott a község 609 ezret a KÖFA-alapból. 100 ez­ret pedig a tsz-ek. Ezenkívül 300 ezer forint értékű társadal­mi munkát végzett a lakosság. A múlt évad végén már csak a megnyitónak, néhány elő­adásnak örülhetett a közönség az új művelődési házban. Az idén azonban már a szórakozás mellett a művelődési program nagy része is a kultúrházhan kap helyet. Ez a szép szobor Herczeg Klára szobrászművész alkotása, s néhány hete került a felső­szenti váni művelődési ház elé. A község ajándékképpen jutott hozzá a bajai járás vezetőinek javaslatára. A Képzőművészeti Alap ugyanis az állami támoga­tás egy részét arra fordítja, hogy szép, művészi alkotásokhoz jut­tassa ingyen a mozgalmas kul­turális élettel kitűnt vidéki vá­rosokat és községeket. A 35 ezer forint értékű szobor egye­lőre nem a végleges helyére ke­rült Felsőszentivánon. A köz­ségi tanács parkot akar építtet­ni a művelődési ház mellett, s ha elkészül, ott állítják fel Her­czeg Klára alkotását is. J. T. Mohácsi délszláv kultúrcsoport egyhetes kocát ja Bács megyében Hercegszántón, Csikérián és Ga­VI. Igaz, van ugyan egynéhány fénykép és írás a Gestapótol, de megbízható helyen, Jelena Millernél, a Darut utcában. A nyomait könnyű eltüntetni, hi­szen okmányai most Jersov névre szólnak. A repatriációt Prohorov megtagadta. Egyéb­ként nem is ismer semmiféle Prohorovot! A párizsi szovjet követséghez benyújtott kérvénye megható hangnemben íródott: „Megrá­galmazva, ártatlanul elítélve csak arra vágyom, hogy vissza­térhessek szülőföldemre...” A követség mindent elkövetett, hogy Jersov polgártárs kisza­baduljon. És 1946. március 17-én Anatolij Jersov megérkezett Brandenborgba, az ellenőrző szűrőiá borba — Beszéljen magáról — kér­te a nyomozó. Anatolij nyelt egyet és el­kezdte: — Vezetéknevem Jersov (va­lójában Prohorov). Vilniusban születtem (valójában Moszkvá­ban), apám cipész kisiparos (va­lójában tisztviselő). 1937-ben meghalt (valójában 1939-ben). öt osztályt végeztem (tízet). A megszállás ideién kivittek Mün­chenbe (Berlin mellé), megszök­tem (még csak nem is gondolt szökésre), elfogtak és a Mohi és Dietrich céghez küldtek dolgoz­ni (Speer-légió). 1944. február­jában innen is megszöktem és Jacquot százados partizáncso­portjához kerültem (Gestapo* besúgó lett). Miután a szövetsé­gesek felszabadították Francia- országot. a 7. amerikai hadse­reg szállítóirodájánál munkás­ként dolgoztam (párizsi csap­székekben lődörgötí és gépko­csikat lopott). Felajánlották, hogy utazzam Amerikába de vissza akartam térni a hazám­ba (kétszer kitért a Szovjet­unióba való repatriálás elől). ... 1947. februárjának első napjaiban a Troicko-Szergijev-i kolostorban ösztövér fiatalem­ber jelent meg. fürkésző pil­lantásai ellentmondtak óvatos mozdulatainak és szavainak. Ré­gi dolgok felől érdeklődött, _ a moszkvai papságról kérdezős­ködött, de a friss hírek sem hagyták közömbösen, főleg azok. amelyek világ és inkább nem­zetközi. mint egyházi vonatko- zásúak voltak. Mindenkit meg­kérdezett. nincs-e valakije, aki Franciaországba készül, mert egy levélkét kellene valakinek átadni. Február 7-én Prohorovot le­tartóztatták. Nem sokáig taga­dott, rádöbbent, hogy sok min­dent tudnak róla. Csak azon igyekezett, hogy saját szája íze szerint tálalja a dolgokat és né­hány részletet elhallgasson. A bíróság tíz évi javító-kényszer­munkára ítélte. Pecsora. Észak. A láger nem jobb és nem rosszabb a többi­nél. Nehéz volt, pedig Anatolij Prohorov igyekezett elkerülni a nehézségeket. Játszott a zene­karban. az utolsó három évet kórházi felcserként vészelte át. Amnesztia révén 1956-ban ha­táridő előtt szabadult. 1957. novemberében Proho­rov kérésére az ügyészség újra foglalkozott ügyével. Az új vizs­gálat bebizonyította, hogy ki­szolgálta az áruló Szergii atyát, fasiszta légióba szervezték be. háborús erődítményeket épített a németeknek, együttműködödtt a Gestapóval, majd miután visz- szatért szülőföldjére. mindezt elhallgatta. A haditörvényszék a vádat megalapozottnak találta. Prohorov amnesztiát kapott ugyan, de nem rehabilitálták... Anatolij ekkor már harminc­öt éves volt. Megengedték, hogv bejelentkezzen édesanyjához, aki moszkvai lakos. Visszaállították állampolgári jogaiba. Nyugod­tan élhetett, dolgozhatott, ta­nulhatott. családot alapíthatott és gyermeket nevelhetett volna. Láthatta és biztosan látta is, hogy minden út megnyílt előt­te. Szabadon választhatott te­hát. Senki sem tett említést bűnös múltjáról. Senki sem ta­szíthatta újra a lejtőre. Saját elhatározásából lépett ismét a bűn útiára ... 4. A MÜÉRTŐ Howard Sklyton először mint turista utazott a Szovjetunióba, aztán egy tudományos delegáció tagjaként, majd mint music- hall üzletvezető, 1963 telének első napjaiban pedig képzőmű­vészeti kiállítás ürügyén érke­zett Moszkvába. Az állambiz­tonsági szervekben kíváncsi és tudnivágyó emberek dolgoznak. Sklyton sokoldalú tehetségének színpompája szinte elkápráztat­ta őket. Nébányan közülük gya­kori látogatói lettek a kiállítás­nak. De a metszetek és a raj­zok megtekintése sem akadá­lyozta ezeket az embereket ab­ban, hogy egyúttal Howard Sklytonra is vessenek egy-egy pillantást. Hideg, de szélcsendes napon középkorú, rövid kabátot és pu­ha kalapot viselő férfi látogat­ta meg a kiállítást. Hosszú ideig keresett valakit a termekben, majd megérdeklődte a tárlatve­zetőtől, hol találhatná meg kiállítás ügyintézőjét. (Folytatása következik) A falu új arca

Next

/
Oldalképek
Tartalom