Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-16 / 244. szám
' s. ma 'neu. október 18, szombat Nem az oklevélért — a tudásért „.. .Akad közöttük olyan fog- Végzett banktisztviselő is, aki a tsz-ek pénzügyeinek hatékonyabb, átfogóbb intézése érdekében vállalkozott a tanulásra ...” — Négy hónapja írtuk azt a Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum növénytermesztési szaka levelező tagozatának hallgatóiról szóló cikkünkben. ÉS AKIRE akkor céloztunk — dr. Farkas Ödön, a Magyar Nemzeti Bank kiskunhalasi járási fiókjának helyettes vezetője —, most beszélgetésünk során élőszóval tesz tanúságot ennek a kijelentésnek igaza mellett. Talán szokatlannak tűnik neki első kérdésünk: mi adta az ösztönzést, bogy „bankos” létére mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozzék? — Semmi esetre sem valamilyen oklevélszerzési mánia késztetett erre — válaszol nevetve. — Nem is doppingolt senki a tanulásra. Lehet, hogy sokan elboldogulnak e nélkül is, de nekem meggyőződésem, hogy egyáltalán nem volt felesleges újból beülni az iskolapadba ... ÉRVEI, amelyekkel több oldalról is megvilágítja bank és mezőgazdaság egyre szorosabbá váló kapcsolatát, — megdönthe- tetlenek, kistálytiszták. — A fejlődő gazdasági élet mind nagyobb követelményeket támaszt a szakemberekkel szemben. Nekünk, bankosoknak is megfelelően ismernünk kell azt i szakterületet, amely gondjainak egy részét megoldani: a mi feladatunk. És keveset mon- | danék, ha csak a mezőgazda- : ságra hivatkoznék. Az ipari üzemektől kezdve a fmsz-ekig számos intézmény gazdálkodásába kell beleszólnunk, s döntenünk nemegyszer több millió forintos tételek sorsa felöl. MINDIG kényes dolog egy számunkra ismeretlen, vagy kevéssé ismert témával foglalkozni, azzal kapcsolatban véleményt nyilvánítani. A partner is észreveszi, ha nem kellő tudású féllel áll szemben. Ha viszont a szakmában jártas személlyel tárgyal, már a termelési terveket is — amelyek elbírálása is a banki feladatok egyike — alaposabban, körültekintőbben, reálisabban készíti el. SOK-SOK apró „árnyalatról” szól, megannyi példát említ dr. Farkas Ödön, hogy rávilágítson: mekkora nyereség volt számára I szaktudása bővülése. Jelentősen segít a mezőgazdasági tájékozottság például a hitellejárati határidő megállapításánál. Nem egy közös gazdaság vezetői — sokszor csak „kényelmi” szempontból igyekeznek minél távolabbi visszafizetési terminust „kicsikarni”. A mezőgazdász azonban tisztában van a hozamok megtérülésének hozzávetőleg pontos dátumával. Egyes gépekkel kapcsolatos beruházásoknál ugyanígy vizsgálja a terület és az állatállomány nagyságát, megállapítja a takarmányszükségletet, s ezek ismeretében dönt majd az igény jogos voltáról. — Jó érzés tudatosan, átfogó szemlélet birtokában végezni azt a munkát, amelyet mindeddig csak a rendeletek sokszor száraz útmutatásaira támaszkodva kellett „összehozni”. Még a TV-t is másképp nézem ma már; a rádió szakelőadásait is úgy hallgatom, hogy tartalommal telítődik mindaz a fogalom, ami azelőtt bizony meglehetősen keveset mondott számomra „AHÁNY nyelvet tudsz, any- nyi embert érsz” — hangzik régi szólás-mondás. De áll éz a2 ismeretek különféle ágaira is. Dr. Farkas Ödön hálás a technikumnak, a tanári karnak, hiszen útmutatásuk nyomán most. tanulmányai végeztével a jogi és pénzügyi szaktudáson kívül a nem kevésbé fontos mezőgazdasági „pluszt” is a magáénak mondhatja. Október végén egy héten át minden este más községben lép fel a megye délszlávok lakta területein a mohácsi Üj Barázda Tsz Szocialista Kultúráért Érdeméremmel kitüntetett kultúr- csoportia. A csoport körútját a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége és a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztálya közößen szervezte. Október 28-án, csütörtökön Felsőszentivánon lép fel az együttes, a következő napokon pedig Katymáron. Dusnokon. KISZ ifjúsági klub’ alakult Kiskőrösön Látni kellett volna azt az örömet. amikor a fiatalok először léptek be új otthonukba. Lehettek vagy negyvenen a tölgyszéki házban a múlt szombaton este. Ünneplőbe öltöztek mindannyian, mert az alkalom valóban ünnepi. Végre van egy hely, amely valóban az övék, az ifjúságé. A kiskőrösi járási KISZ-bi- zottság és a művelődési ház együttesen nyitotta meg az ifjúsági klubot. Egyelőre két kis terem áll a fiatalok rendelkezésére. Az egyik játék- és táncterem, mellette pedig a társalgó. A terv szerint hamarosan újabb helyiségekkel is bővül a klub. A két helyiség azért már barátságos, otthonos. Szép, modern festést kaptak a falak, az ablakokon új függönyök. Sokféle társasjáték teremt változatos szórakozási alkalmat máris, valamint a népszerű ifjúsági zenekar rendszeres fellépése. A megyei tanács művelődési osztálya új bútorokat ígért, a megyei KISZ-bizottság pedig tv- készüléket. Segít a helyi fmsz is, az egyik sarokban büfét rendeznek be a klubtagok számára. A KISZ-bizottság és a művelődési ház külön társadalmi vezetőséget alakított és részletes foglalkozási tervet készített a klubtagok közreműködésével. Minden csütörtökön kulturális programmal rendeznek klubestet. szombatonként pedig a tánc a program gerince. A tagokat igazolvánnyal látják el. A klub ugyanis nem csupán szórakoztató intézmény, hanem azért hozták létre, hogy a helybeli fiatalok itt lehetőséget találjanak szabad idejük valóban sokoldalú, kulturált kitöltéséhez. Lakos József ran. A műsorban magyar és szerb—horváth egyfelvonásos jelenetek, népdalok szerepelnek, valamint a baranyai délszlávok legszebb táncai, ifjú Kovács Antal ismert tamburazenekarának kíséretében. A csoporttal együtt meglátogatja a községeket Ognyenovics Milán országgyűlési képviselő, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára, s gyűléseken találkozik a községek délszláv lakóival. Felsőszentiván, a tanuló falu — ahogyan a VIII. kongresszus beszámolójában Kádár elvtárs U beszélt róla — az idén először került valóban olyan helyzetbe, hogy megfelelő körülmények között szórakozhatnak, tanulhatnak, művelődhetnek a község lakói. Százezer forint híján kétmilliós költségvetéssel a tava&z- szal készült el a művelődési ház. A költségek nagyobb felét a község viselte. Kilencszázezer forint állami támogatást kaptak. ehhez adott a község 609 ezret a KÖFA-alapból. 100 ezret pedig a tsz-ek. Ezenkívül 300 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság. A múlt évad végén már csak a megnyitónak, néhány előadásnak örülhetett a közönség az új művelődési házban. Az idén azonban már a szórakozás mellett a művelődési program nagy része is a kultúrházhan kap helyet. Ez a szép szobor Herczeg Klára szobrászművész alkotása, s néhány hete került a felsőszenti váni művelődési ház elé. A község ajándékképpen jutott hozzá a bajai járás vezetőinek javaslatára. A Képzőművészeti Alap ugyanis az állami támogatás egy részét arra fordítja, hogy szép, művészi alkotásokhoz juttassa ingyen a mozgalmas kulturális élettel kitűnt vidéki városokat és községeket. A 35 ezer forint értékű szobor egyelőre nem a végleges helyére került Felsőszentivánon. A községi tanács parkot akar építtetni a művelődési ház mellett, s ha elkészül, ott állítják fel Herczeg Klára alkotását is. J. T. Mohácsi délszláv kultúrcsoport egyhetes kocát ja Bács megyében Hercegszántón, Csikérián és GaVI. Igaz, van ugyan egynéhány fénykép és írás a Gestapótol, de megbízható helyen, Jelena Millernél, a Darut utcában. A nyomait könnyű eltüntetni, hiszen okmányai most Jersov névre szólnak. A repatriációt Prohorov megtagadta. Egyébként nem is ismer semmiféle Prohorovot! A párizsi szovjet követséghez benyújtott kérvénye megható hangnemben íródott: „Megrágalmazva, ártatlanul elítélve csak arra vágyom, hogy visszatérhessek szülőföldemre...” A követség mindent elkövetett, hogy Jersov polgártárs kiszabaduljon. És 1946. március 17-én Anatolij Jersov megérkezett Brandenborgba, az ellenőrző szűrőiá borba — Beszéljen magáról — kérte a nyomozó. Anatolij nyelt egyet és elkezdte: — Vezetéknevem Jersov (valójában Prohorov). Vilniusban születtem (valójában Moszkvában), apám cipész kisiparos (valójában tisztviselő). 1937-ben meghalt (valójában 1939-ben). öt osztályt végeztem (tízet). A megszállás ideién kivittek Münchenbe (Berlin mellé), megszöktem (még csak nem is gondolt szökésre), elfogtak és a Mohi és Dietrich céghez küldtek dolgozni (Speer-légió). 1944. februárjában innen is megszöktem és Jacquot százados partizáncsoportjához kerültem (Gestapo* besúgó lett). Miután a szövetségesek felszabadították Francia- országot. a 7. amerikai hadsereg szállítóirodájánál munkásként dolgoztam (párizsi csapszékekben lődörgötí és gépkocsikat lopott). Felajánlották, hogy utazzam Amerikába de vissza akartam térni a hazámba (kétszer kitért a Szovjetunióba való repatriálás elől). ... 1947. februárjának első napjaiban a Troicko-Szergijev-i kolostorban ösztövér fiatalember jelent meg. fürkésző pillantásai ellentmondtak óvatos mozdulatainak és szavainak. Régi dolgok felől érdeklődött, _ a moszkvai papságról kérdezősködött, de a friss hírek sem hagyták közömbösen, főleg azok. amelyek világ és inkább nemzetközi. mint egyházi vonatko- zásúak voltak. Mindenkit megkérdezett. nincs-e valakije, aki Franciaországba készül, mert egy levélkét kellene valakinek átadni. Február 7-én Prohorovot letartóztatták. Nem sokáig tagadott, rádöbbent, hogy sok mindent tudnak róla. Csak azon igyekezett, hogy saját szája íze szerint tálalja a dolgokat és néhány részletet elhallgasson. A bíróság tíz évi javító-kényszermunkára ítélte. Pecsora. Észak. A láger nem jobb és nem rosszabb a többinél. Nehéz volt, pedig Anatolij Prohorov igyekezett elkerülni a nehézségeket. Játszott a zenekarban. az utolsó három évet kórházi felcserként vészelte át. Amnesztia révén 1956-ban határidő előtt szabadult. 1957. novemberében Prohorov kérésére az ügyészség újra foglalkozott ügyével. Az új vizsgálat bebizonyította, hogy kiszolgálta az áruló Szergii atyát, fasiszta légióba szervezték be. háborús erődítményeket épített a németeknek, együttműködödtt a Gestapóval, majd miután visz- szatért szülőföldjére. mindezt elhallgatta. A haditörvényszék a vádat megalapozottnak találta. Prohorov amnesztiát kapott ugyan, de nem rehabilitálták... Anatolij ekkor már harmincöt éves volt. Megengedték, hogv bejelentkezzen édesanyjához, aki moszkvai lakos. Visszaállították állampolgári jogaiba. Nyugodtan élhetett, dolgozhatott, tanulhatott. családot alapíthatott és gyermeket nevelhetett volna. Láthatta és biztosan látta is, hogy minden út megnyílt előtte. Szabadon választhatott tehát. Senki sem tett említést bűnös múltjáról. Senki sem taszíthatta újra a lejtőre. Saját elhatározásából lépett ismét a bűn útiára ... 4. A MÜÉRTŐ Howard Sklyton először mint turista utazott a Szovjetunióba, aztán egy tudományos delegáció tagjaként, majd mint music- hall üzletvezető, 1963 telének első napjaiban pedig képzőművészeti kiállítás ürügyén érkezett Moszkvába. Az állambiztonsági szervekben kíváncsi és tudnivágyó emberek dolgoznak. Sklyton sokoldalú tehetségének színpompája szinte elkápráztatta őket. Nébányan közülük gyakori látogatói lettek a kiállításnak. De a metszetek és a rajzok megtekintése sem akadályozta ezeket az embereket abban, hogy egyúttal Howard Sklytonra is vessenek egy-egy pillantást. Hideg, de szélcsendes napon középkorú, rövid kabátot és puha kalapot viselő férfi látogatta meg a kiállítást. Hosszú ideig keresett valakit a termekben, majd megérdeklődte a tárlatvezetőtől, hol találhatná meg kiállítás ügyintézőjét. (Folytatása következik) A falu új arca