Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-16 / 244. szám

IMS. október 1«, szombat 3. oldal Tíz új homoki borszőlő fajta jelölt Kecskemét határában a Szőlé­szeti Kutató Intézet homoki bor- szőlő-nemesítő telepén meg­kezdték az új hibridek másod­szori bírálatát. Az első jó sze­replés után a „döntőbe jutott” több mint száz fajtajelölt ter­mését külön palackokba, hor­dókba szűrik. Az ez alkalommal is kitűnőre vizsgázottak kapnak majd helyet a fajtajelölt-gyűj- teményben. Az idén több éves megfigyelés után tíz új homoki borszőlő­hibrid kap törzstáblát. Ezek al­kalmasnak bizonyultak arra, hogy a jelenleg köztermesztés­ben levő borszőlőfajtákat fel­váltsák. Legjobb tulajdonságok­kal az új vörösbor-fajta jelöltek rendelkeznek. A betegségekkel szemben ellenállóbbak, s ami legfontosabb: a bogyó húsa is tartalmaz színanyagot. Nemzetközi összefogás — a vízért Nagy jelentőségű kísérletek Hetényegyházán — A \ ITIJhl igazgatójának nyilatkozata — Mennyi víz található boly­gónk felszínén? Annyi, amely- lyel 660 milliószor lehetne meg tölteni a Balaton medrét. Ügy tűnik, az emberiség beláthatat­lan időkig el van látva vízzel. S mégis, a Föld sűrűbben la­kott, főként iparosított tájain egyre nagyobb gond a víz­hiány. Az említett vízkészlet 97 százaléka alkotja ugyanis az óceánokat és a tengereket. A fennmaradó három százalék is jórészt olyan édesvízforrás, — sarki jégsapkák, jégtakarók, gleccserek —, amely ma még nehezen hozzáférhető. Az ember számára mindössze ötmillió Ezertonnás prés köbkilométernyi édesvizet „tar­talékol” a természet — folyó­medrekben, tavakban, felszín alatti rétegekben. Ennek is meglehetősen egyenetlen az el­osztása: a szárazföld egyharma- da sivatag, vagy tartósan aszály sújtott. milyen eredmények születtek eddig? Térkép havonta — Sikerült kidolgozni azt az ! előrejelző módszert, amellyel { az őszi és a tavaszi csapadék- j hullás alapján az egész ország 1 területére vonatkoztatva meg lehet állapítani, hol és mek­kora belvíz várható. Havonta térképet is. készítenek az ország vízszintjének helyzetéről. Más­részt olyan szivárgási törvény- szerűségeket sikerült felfedni, amelyek már az idei árvíz elle­ni védekezésnél is hasznosítha­tók voltak. Noha a magas ta­lajvízszint miatt gyakran for­dulnak elő belvizek, a homok­világ vízben szegény területnek számít A további feladat tehát kettős: egyrészt a mezőgazdasá­gi területeket meg kell szaba­dítani a belvizektől, másrészt a növénytermesztés hozamainak növeléséhez elegendő öntözővi­zet kell biztosítanunk — fejezte be nyilatkozatát a VITUKI igazgatója. H. D. Elsők kötött a világon A tíz évvel ezelőtt létrejött Nemzetközi Hidrológiai Szövet­ség nemrégiben — miként hírül is adtuk — több mint két héten át hazánkban tartotta tudomá­nyos szimpozionját. Az utolsó előtti napon a részt vevő 35 or­szág 230 vízügyi szakembere a megyékbe is ellátogatott. Ez al­kalomból a nemzetközi tanács­kozás jelentőségéről és a Duna— Tisza közének vízügyi problé-1 máiról beszélgettünk Stelczer Károllyal, a Vízügyi Tudomá­nyos Kutatóintézet igazgatójá- vaL — Hetényegyháza határában levő telepünkön a vízgazdálko­dási kísérleteket tanulmányoz­ták a kutatók — mondotta. — A 17 évvel ezelőtt létrejött te­lep világviszonylaban is a leg­elsők egyike a hasonló intézmé­nyek között. Az itt szerzett kí­sérleti tapasztalatok sokat je­lentettek elsősorban a szivárgá­sokkal és a talaj mechanizmu­sával kapcsolatban. A helvisek ellen • Köztudomású, hogy hazánk a „vizes” országok közé tartozik, 40 ezer négyzetkilométeren, vagyis az ország területének csaknem a felén — részben vagy állandóan — belvizek ural­kodnak. Ezek elvezetése újabb területeket szabadít fel a mező- gazdasági művelés számára, il­letve biztonságossá teszi a ter­melést. Az itteni telep is, mint a többi, egy vízgyűjtő terület teljes vízhálózatát igyekszik fel­tárni, megállapítandó azt, hogy hol szükséges belvízlevezető csatornát létesíteni, illetve a meglevőt kézben tartani. A telep általában adatokat szolgáltat a mezőgazdasági és ipari létesít­ményeket tervezőknek. Ez az egyik feladata. A másik az, hogy új felismerésekkel járul­jon hozzá a tudományos vizs­gálatokhoz. — Az utóbbival kapcsolatban Évente 12—13 millió forint értékű vízvezetékcső-karimát gyárt az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Kiskunhalasi Gyáregysége az AGROTRÖSZT részére. A fontos cikk gyártását idén egy nagy teljesítményű hidraulikus prés üzembe helyezése­vei korszerűsítették és így lehetővé vált, hogy az eddigi ötféle ka­rimán túl hét nagyobb mérettel gazdagítsák a választékot. Ké­pünkön Kakulya Sándor irányítja az ezertonnás prés munkáját. November 15-is* köthetnek fagy biztosítási Tapasztalatok bizonyítják, hogy a közös gazdaságok nagy részében fennáll az áttelelő szántóföldi növények fagykáro­sodásának veszélye. Különösen a kora tavaszi éjszakák és a nap­palok közötti nagy hőmérséklet­ingadozások következtében elő­adódó fagykárok veszélyesek. A biztonságosabb növénytermesz­téshez fontos hozzájárulás á fagybiztosítás, melyet egyre több közös gazdaság vesz igénybe. Éppen erre való tekintettel az Állami Biztosító a szántóföldi növények fagybiztosítását to­vább bővítette. Ez év tavaszán kiterjesztette a tisztán, és ta­vaszi kalászosokkal, vagy borsó­védő növényekkel telepített pil­langós növények téli és jövő tavaszi fagykáraira is. Fagykárnak minősül a fagy bármely megjelenési formája (felfagyás. kifagyás. kioállás stb.). ha annak következtében a növényállományban 60 százalé­kot meghaladó ritkulás keletke­zik. vagy ha a növény kiszán­tása válik szükségessé. A fagybiztosítást a közös gaz­daságok a termelőszövetkezeti vagyonbiztosítás keretében, no­vember 15-ig köthetik meg. Baján is kapható lesz alkatrész Nemrég panaszkodtak a bajai járás vezetői: 43 közös gazda­ságnak már 630 traktora, s meg­számlálhatatlan munkagépe van, ám egy kis csavarért is a kecs­keméti AGROKER-telepre kell utazni. Rengeteg felesleges rá­fordítás, pénz- és időpazarlás — amíg a szükséges alkatrész (most csak arról van szó, amely nem hiánycikk) eljut a „gyógyításra* szoruló gépre. Még a mai napig is ez a hely­zet. Reméljük, már nem sokáig. Az AGROKER Vállalat és a Ba­jai Gépjavító Állomás között ugyanis már megegyezés szüle­tett egy bajai alkatrészraktár lé­tesítésére vonatkozóan. A gép­javító ehhez megfelelő épületet és kisegítő személyzetet bocsát az AG ROKER rendelkezésére, ugyanakkor a vállalat gondos­kodik egy megbízott elárusító alkalmazásáról. A lerakat megnyitása minden bizonnyal nem várat magára sokáig. Az alkatrészellátás nagy­fokú javulása várható a megye legnagyobb szántóföldi területtel rendelkező járásában, sőt a ve­le szomszédos kalocsai ős kis­kunhalasi járásban is. Átmene­tileg jó megoldás lesz, amíg megépül a korszerű kirendelt­ség. Mert ez is szerepel a har­madik ötévs tervben.-4 -1. Nemcsak ünnepnapokon A kopott falócákon ünneplőbe öltö­zött asszonyok ültek. Egyikőjük felszóla­lásában éppen ebből indult ki: a kopott falócák és az ünneplő öltözetek közötti el­lentmondásból. Nekik, az asszonyoknak nem adták oda a jól berendezett nagy­termet, „menjenek csak a kisebbe, ahová a régi bútort rakták, minek ennek ekkora feneket keríteni?” így szólt a férfiember tirádája, s nembeli társa, a párttitkár, aki ott ült az elnökségi asztalnál, vörös kép­pel hallgatta a jogos méltatlankodást, bár a vétkes nem ő, hanem a művelődési ház gondnoka volt. ö adta a kistermet a köz­ség asszonyainak, mert „minek is akkora feneket keríteni” annak, hogy — az orszá­gos nőkongresszust megelőzően — közsé­gekben, járásokban, városokban és megyei küldöttgyűléseken a nőtanácsok számot vetnek eddigi útjukkal, s megjelölik, mit szeretnének, s mit akarnak a jövőben megvalósítani. A kettő ugyanis — nem azonos. Többet szeretnének, mint amennyit akarnak, s mire a megvalósulásig eljutnak, még ez az akarás is megkisebbedik. Hiba lenne ugyan a fentebb említett gondnok szavai­ból messzire vezető következtetéseket le­vonni, de mint csepp a tengert, e szavak is tükrözik a még mindig meglevő leki­csinylést, a „főzőkanál-elmélet” moderni­zált változatát, miszerint van ugyan egyenjogúság, de azért jobb, ha a nők nagy ügyekbe nem ütik bele az orrukat, így azután egyenjogúság van abban, hogy a termelőszövetkezetekben ugyanúgy — és nem egy helyen jobban! — dolgoznak az asszonyok, mint a férfiak, a gyárakban ugyancsak ezt várják tőlük, de amikor a közös gazdaságban brigádvezetőt keresnek, a gyárban szakmány-vezetőt vagy éppen valamilyen osztályvzezetőt; inkább a ke­vesebb tehetségű, szorgalmú férfit választ­ják, mint a tehetségesebb, szorgalmasabb — nőt... Lassú, s nemcsak sikerekkel, hanem átmeneti kudarcokkal is teletűzdelt az a folyamat, amelyet a női egyenjogúság gya­korlati megvalósulásának nevezünk. A törvényekkel, intézkedésekkel ugyan nincs baj: írott betűjük és szellemük is a nők javát szolgálja, ám nehéz lenne mindazt elsorolni, ami a gyakorlatban — elfoglalt­ság, rosszul értelmezés, férfigőg miatt — gáncsot vet még a gyorsabb előrehaladás­nak. Az általános politika — a párt állás­pontja e kérdésben — s a helyi gyakor­lat sokszor nem vág egybe, mégsem vesz­tik kedvüket a lányok, asszonyok. Elég itt megemlíteni a mind nagyobb számban nemcsak létező, de aktívan tevékenykedő termelőszövetkezeti nőbizottságokat, a köz­ségi nőtanácsok munkájába bekapcsolódók növekvő számát, a szülői munkaközössé­geket, ahol megint csak az asszonyok je­lentik a lendítő erőt, s végül, de nem utolsóként a nők politikai érdeklődésének fokozódását. Igaz, ez még nem általános, de éppen ezért megkülönböztetett Egyet­met érdeméi. Közéleti demokratizmusunk, az ország ügyei, de a nagyvilág eseményei is ma már témát jelentenek a nők min­dennapjaikban, Legtöbbjüknél ugyan még csak úgy, hogy: ez jó vagy rossz, helyes­lésre vagy ellenzésre számot tartó, de az érdeklődés megteremtése egyet jelent an­nak — fokozhatóságával! A közelmúltban lezajlott nőtanácskozá­sok egy része jól tükrözte ezt az új vonást, s hiba lenne nem felfigyelni rá! Ügy is, hogy a művelődési házaik programjában helyet kapjanak a nők tájékozottságához és érdeklődéséhez igazodó politikai Ismeret- terjesztő előadások — és nemcsak a nők akadémiájának keretén belül — de úgy is, hogy az agitációs munkában tovább kell finomítani a nők körében végzett felvilá­gosítás módszereit. Megértve és megértet­ve, hogy mind nagyobb az olyan nők szá­ma, akik nemcsak „ünnepnapokon”, tehát gyűléseken, más hivatalos összejöveteleken politizálnak, hanem a hétköznapokon is, ma még többségükben inkább csak meg- érezve, s még nem egészen megértve, hogy egyenjogúságuk érvényesítése ezt is meg­követeli. A politikai érdeklődés elmélyítése, a tudat formálás célratörőbbé tétele: a nők közéleti tevékenységének fontos feltétele, fis ennek elősegítése jelentős lépés a sokat '•mleaetett egyenjogúság megvalósulásá­ban, amiéit tenni, cselekedni nemcsak a n^k joga, hanem — a férfiak kötelessége is! jj. Q. Utazik a linzi só... A duiíavecsei tsz-elnök — de említhetnénk a Soltit, vagy a hartait is — egy pillanatra meg­áll a folyam partján, s elnéze­geti a lassan lefelé vonuló uszá­lyokat. Ha éles a szeme, észre­veszi, hogy az uszályok műtrá­gyával vannak megrakva. Elé­gedetten dörzsöli össíe a kezét, s a legközelebbi alkalommal szól a vontatósoknak, valahogy így: Holnapután mehettek Bajára a műtrágyáért, akkorra már a ki­kötőbe hordják. Ám mintha valami nem stim­mel! A tsz-elnök, noha örül an­nak, hogy egyáltalán műtrágyá­hoz jut. a másik percben már bosszankodva csóválja a fejét. S akkor ilyesmit mond: — Miért nem tudnak belőle az itteni ki­kötőben is kirakni? Miért kell a műtrágyát a szárazföldön is utaztatni? Most, amikor a föl­deken is nagy szükség van a szállítóeszközökre! — És hogy ez üzemanyag-felhasználásban és gépkopásban milyen többle­tet jelent, hirtelen ki sem meri számolni. Köztudomású, hogy Linzből jelentős mennyiségben importá­lunk nitrogéntartalmú talajjaví­tó anyagot — linzi sót. Kétség­telen, a szállítás vízi úton a leg­célszerűbb. Értesüléseink szerint azonban a MAHART-nak csak a Csepeli Szabadkikötőben, to­vábbá Baján és Mohácson van megbízottja. Máshol nem lehet kirakodni, hiába van kikötő. Legutóbb is 50 vagon linzi sót raktak ki Baján, amelyből te­kintélyes mennyiséget szállítot­tak el a kalocsai és a dunave- csei járás tsz-ei is. Ügy véljük, a MAHART-nak — vagy ha - szükséges, egyéb szerveknek is — módjukban áll­na lehetővé tenni, hogy az uszá­lyok a közbenső kikötök néme­lyikénél is rakodjanak. Mert je­lenleg az a helyzet, hogy amit nyerünk a vízi szállítás révén, azt szépen elvesztegetjük a szá­razföldi utaztatás vám ián. H-------1

Next

/
Oldalképek
Tartalom