Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-14 / 242. szám
W<w. oStóber 11, csfltörtffk 5. «Mal Nagy az érdeklődés a megyei őszi tárlat iránt tokában a földre huppantak. Vége volt az ütközetnek, megtörtént a „kibékülés” a két Kiskunfélegyházi József Attila és a Petőfi Általános Iskola út- örőcsapatának 300 pajtása köpött. Nekik rendezték a katonák ezt a fegyveres hadijátékot vasárnap délelőtt, amely „irtó élvezetes” volt. hiszen ők maguk irányították, lőttek, gázálarcban hatoltak át szennyezett terepen. Hátra volt azonban még a nap legjelesebb haditette, de ezt már közösen oldották meg rádióirányítás nélkül. A fegyverek dörgését felváltotta az evőcsésze és kanál zörgése. s egyetlen rohammal sikerült elfoglalni a katonák állította tábori konyhát! A „foglyul” ejtett szakácsok a győzteseknek kijáró tisztelettel mérték az ízletes babgulyást, a csata zsákmányát. Gémes Gábor A csata vége. A „fogoly” szakács telemeri a győztesek csajkáját. Többször megírtuk már, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Hazafias Népfront a MESZÖV-vel karöltve novemberben megrendezi a Bács-Kis- kun megyei képzőművészek nagy őszi tárlatát. Ennek a kiállításnak az a jellegzetessége, hogy azon minden festő, grafikus és szobrász részt vehet, tekintet nélkül arra, hogy tagja-e a Képzőművészeti Alapnak. Egyetlen feltétel, hogy a beküldött pályamunkákat a bíráló bizottság alkalmasnak tartsa a tárlaton való bemutatásra. Egy művész háxxxmnál több alkotással nem vehet részt. A kiállításra szánt képeket, szobrokat és grafikákat október 12— 16-ig kell eljuttatni a Hazafias Népfront megyei Titkárságára: Kecskemét, Rákóczi út 3. Az egyhónapos tárlat iránt a megye képzőművészei körében igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. Már eddig is nagyon sokan eljuttatták alkotásaikat a megadott címre. A kiállításra szánt tárgyakat szombat estig lehet beküldeni. Orgonahangverseny Kecskeméten Már évekkel ezelőtt felmerült a gondolat, hogy a bérleti hangversenyek sorában meg kellene szólaltatni az orgonát is, ezt az évezredes hangszert mely hatalmasan zengő, nemes hangjával és rendkívül gazdag irodalmával méltán nyerte el a zenei koznyelvben a „hangszerek királya” megtisztelő elnevezést. Városunknak egyelőre nincs hangversenyorgonája, sőt az egész országban alig találunk néhányat. ezért csak e hét keddjén került sor a régvárt hangversenyre, a kecskeméti nagytemplomban. A koncert nagy számú érdeklődő hallgatóság jelenlétében zajlott le. A templom belsejének hatalmas méretei között kitünően érvényesült nemcsak a nagy hangerejű orgona, de az intimebb helyiségekhez szokott hegedű hangja is. mely a műsort színesen egészítette ki. Az orgonairodalom nagy mesterei közül hozzánk Johann Sebastian Bach művészete áll a legközelebb, többek között azért, mert nála fejeződik ki korának. a zenei barokknak nyelvén az egyetemes humánum az abszolút tökéletesség legmagasabb fokán. Méltó volt hát. hogy az előadók — köztük Lehoska Gábor, az est kitűnő szólistája — a műsor első felét teljes egészében az ő zenéiének szentelték. A hangverseny második részében Pikéthv Tibor dallamos, romantikus hangvételű Pasto- raleját. Szőnyi Erzsébet három rövid, karakterisztikus darabját hallottuk, majd az orgonisták egyik kedvelt komponistájának, J.GOLOVANOV ÍIOKUMTNTU M ~T?.~E.O gNVjT IV. Az emigráns egyházi embereknek értésére adta, kapcsolatai a moszkvai papsággal igen mélyek és sokoldalúak. A pravoszláv egyház sokat szenvedett harcosának adta ki magát, utalásokat tett a konspirációra. Egy ideig szívesen látott, divatos vendég: „Gondolják csak el. kitört a bolsevikok mancsaiból!” Bemutatták Trubeekij hercegnek. íróknak, művészeknek és más ismert emigráns személyiségeknek. Különösen Jelena Miller házában volt gyakori vendég, aki a Darut utca 12. számú házban, az orosz templom mellett lakott. Jelena Miller elragadó háziasszony. Ez az egykori földbirtokosnő. akinek a férje a cári hadsereg tisztjeként szolgált, s annak idején Varsóban magas beosztásban működött, gyűlölte a Szovjetuniót, de azért, hajlott kora ellenére is. mindig tett szívességeket honfitársainak. Lányát. Lidát Eorjatyinszkii herceg vette feleségül, aki az utolsó hajón menekült el a Krimből. 1920-ban. a vrangelistákkal. A herceg 1941. június 22-ét sorsdöntőnek látta. Attól félve, hogy ha majd a németek felosztják egymás között a földbirtokokat és a kastélyokat, őt kizárják az élet eme élvezeteiből, elhatározta, bebiztosítja magát, és tolmács-szerepet vállalt egy orosz hadifoglyok számára létesített táborban. 1943-ban beállít a vla- szovisták közé. de miután nem volt buta ember, hamarosan rájött. hogy ezzel a barátsággal nem megy messzire, helyesebben nagyon is messzire mehet, például Kolimába (fegyencte- lep volt. A szerk.), sőt még messzibbre, esetleg a mennyországba is. 1944-ben rádöbbent, hogy számára a földbirtok és a kastély örök álom marad csupán. s gondolkozni kezdett, hogyan változtasson irányt. Nehogy eltűnj — mondta Prohorovnak —, jönnek majd az amerikaiak, még szükségem lesz rád... És egyébként te, Prohorov, emlékezz: meggyőződésem, hogy útjaink még ösz- szefutnak. Ha esetleg mégis elvesztenélek szem elől. állapodjunk meg. hogyan kapsz hírt rólam. Az én számom a tizenegyes. Tehát: tizenegy lesz a jelszavunk. Egy könyv tizenegyedik oldala, tizenegy alma. Ezzel a számmal én jelentkezem nálad, megértettél? Nehogy elfelejtsd! így töprengtek a jövőről, terveket szőttek, miképen lehetne eladni magukat a legjobb áron. kit lehetne még bevonni, mi fogja az amerikaiakat elsősorban érdekelni. Anatolii nem tudta, mitévő legyen. Fischemek pedig már más gondjai voltak. És mi lesz, ha az oroszok bejönnek Párizsba? Vagy talán helves, ha Bor- jatyinszkijjel tart, elvégre mégiscsak herceg ... De nem sikerült vele tartania: az események hullámai Prohorovot elsodorták a hercegtől ... 3. PÁRIZS—PECSUR A— MOSZKVA Mikor a Quartier Latinban már kattogtak a hazafiak géppuskái és a Concorde téren komoly harcok bontakoztak ki, egy horogkeresztes tank pedig lövegével majdnem ledöntötte az egyiptomi obeliszket. Anatolij Prohorovot csupán egyetlenegy probléma foglalkoztatta: honnan szerezzen megfelelő ruhát. A Speer-légió fekete egyenruhája most nem volt divatos Párizsban. Augusztusban megérkeztek a szövetségesek. A Champs Ély- sées-n a lányok virágokat szórtak a dzsippekre. Ezek a dzsip- pek egészen újak voltak, horzsolás se volt rajtuk, látszott, hogy még nem vetették harcba őket. Prohorov egész napokon át a Mouftar utcai csapszékekben őgyelgett. Elhagyta magát, bo- rotválatlanul járt, ritkán váltott fehérneműt, sokat ivott. Rendezetlen életet élt, részegségében zokogott, átkozta a németeket, az amikat és Borja- tyinszkij herceget, aki úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Egyszer, amikor részegen kóborgott a Clichy körúton, felszedte őt Madeleine, az örökke éhes, rühes utcalány. Szürke, nedves szobájában jóformán semmi sem volt mosdótálcxn, vizeskorsón és egy hatalmas poros ágyon kívül. A férfiúi cím elnyeréséért Prohorovnak nehéz frankokat i kellett fizetnie. <Folytatása következik) a francia romantika nagy, de nálunk nagyságához mérten keveset játszott alakjának: César Francknak Finale c. igen szép és hatásos műve zárta a nagy sikerű hangversenyt. A műsorhoz szervesen illeszkedett a két szólóhegedüszám. Hevesi Judit előadásában. K. T. Már a nyelvészeink is? Eléggé köztudott, hogy anyanyelvűnket ott rontjuk, ahol érjük — amikor tehát beszélünk. (Nem említve most, amikor az írásnál használjuk.) Már több mint évtizede Révai József megállapította, hogy valamiféle „bürokrata tolvajnyelven” kezdjük kicserélni gondolatainkat, egymás tudomására adni érzelmeinket. E tekintetben időnként tapasztalható javulás, aztán ismét elárasztjuk édes anyanyelvűnk szó- és ki” fcjezéskészletét a „dolgok kitár- gyalásával” és a „kérdések élére állításával”. Akadnak ezeknél nehezebben felfedezhető hibák is', olyanok, ame” lyek első # hallásra nem szúrnak — fület, ám ha jól odafigyelünk, elárulják, hogy felrúgják a logikát. Bár ez ellen akárki azzal a nyelvész megállapítással érvelhet, hogy „a nyelv nem logikus, nem is illogikus, hanem alogikus”. Ettől függetlenül a hiba hiba marad, s elkövetésében — sajátos funkciójánál fogva az elterj észté" sében is — a rádió is ludas. A nap műsorának végeztével ugyanis általában így búcsúznak a bemondói: „Viszonthallásra, kedves hallgatóink.” Nos, itt a logikai bukfenc. A viszont szó tudniillik kölcsönösséget, viszonosságot fejez ki, esetünkben tehát a műsorközlőnek azt az óhaját is, hogy majd minket is hallani akar — viszont. De hát ez lehetetlen. Mi hallhatjuk őt a rá" dióból máskor is, ő azonban minket soha. (Az más, ha telefonbeszélgetés végén búcsúzik így az ember, mert a kagylót a drót mindkét végén tartók valóban viszont" hallhatják egymást.) Máskor is vétett a rádió nyelvünk helyessége ellen. A minap meghallgattam egyik előadását, amelyben a balesetvédelem elhanyagolásáról volt szó. Egy munkás figyelmetlenül kezelte gépét, s — most következik nemcsak a szerencsétlenség, hanem a nyelvi hiba is, mert az előadó így folytatta: — „Az ered” mény: a gép összeroncsolta a kezét.” Szép kis eredmény. Talán következmény! Nemde?! Ügy látszik, az általános nyelvrontás bűnébe néha beleesnek a nyelv hivatásos ápolói is. Nemrégiben három nyelvészünk a TV-ben felváltva válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket az anyanyel" vünk helyessége iránt érdeklődők levélben vagy telefonon intéztek hozzájuk. Élvezetes, egyszersmind nagyon tanulságos volt hallgatni válaszaikat, nyelvészeink számos szó, kifejezés eredetét, lényegét magyarázták meg, amiről kevésbé volt tudomásunk. Ám az ő előadásuk végére is odamerészkedett — a hiba. Egyikük így búcsúzott tőlünk: „Viszontlátás” ra a következő előadáson.” Nem hinném, hogy legközelebb látnak majd bennünket — viszont. És nem azért, mert nem ülünk a tv-készülék elé. Odáiilünk bizony, most már Izgalommal lesve azt is, hogy miképpen rontjuk anyanyelvűnket — nyelvészek segítségével is. —n —a múlva egy erdőcske szélén a poros, fáradt úttörők lihegve, de kipirulva, nagy élmény birHiába az „ellenség” cselvetése, Tatár Pisti felderítő minden mozgást észrevett. 1 A ködgránát szikrákat fröcs- csentve repült az út melletti árokba, hatalmas füstfellegb borítva a gyerekeket. A pajta sok torkát reszelte a kesemyé füst, de mi lsem törődve ezzel elórehaiolva lépegettek az útor figyelve az „ellenséget”. Nehány pillanat múlva éles csai tanúsokkal felugatott a golvc szóró Somogyi János honvé- kezében. A fiúk és lányok ; földre vetették magukat, d Bódi Tibor és Homoki Szab József távcsővel figyelték, mi iyen hatásos a tüzelés a bokrokban megbúvó utóvéd sorai ban. Nem sok idő maradt s figyelésre, mert a tüzérség az előretörőket hatalmas puffancs tűzzel állította meg. A támadás elakadt. A bokorban elrejtve álló rádióskocsi kezelője erősítést kért. — Felhő, felhő, felhő... Itt aranysárkány ... itt aranysárkány ... Harcban állok az „ellenséggel” .. tüzérségi tüzet kérek a dombtetőre ... A „rádiós” nagy izgalmában kabátja ujjába törölte az orrát szippantott egyet, de rendületlenül folytatta tovább. — Felhő, felhő ... A rádiós szavát kettévágta az elienpuffancs robbanása. — Végre! — sóhajtott fel Póth Laci. — Már azt hittem elaludt a „tüzérség”. Ám a „harci zajban” nem sok ideje maradt, mert a parancsnok újabb utasítását kellett továbbítania. S a pöttömnyi emberke, aki álcaruhában alig tudott mozogni, a katonai rádió mikrofonját a kezében tartva jelentett, tüzérségi tüzet, szani- tészeket kért. sőt még arra is maradt ideje, hogy alkalmasint a kocsiról néhány ellenséges számot is leolvasson. Az egyik fa mellett felderítő állt, s a messzelátó távcsőben, ha megjelent az .,ellenséges” katona, jaj volt annak, mert Tatár Pisti már kiabálta i*. — 2871!... Azonnal vedd le a számod... ki vagy lőve! Dúlt a csata. Az égen kék. sárga, vörös barázdát húztak a felröppenő rakéták, dörögtek a géppisztolyok, vad hajrával rohantak előre fától fáig a „harcosok”, s számokat kiabálva „semmisítették” meg az „ellenséget”. Jónéhányan lihegve feküdtek le a földre, hogy az egészségügyiek bekötözzék a harcban szerzett „sebeiket”, de utána kötéssel kezükön, fejükön, tovább vívták az ütközetet. Kilométereken át mérték a tűz- csapásokat szenvedtek kisebb- nagyobb veszteségeket. Két óra látékcsata - kibákiiSésit?
